Jól emlékszel, nem mentünk. Viszont augusztusban volt egy transzplantja a lányomnak, két hét után ki kellett venni a vesét. Októbertől listán van ismét. Röviden. :)
Már nagyon régen volt, ergo lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha Nektek lett volna tervbe véve tavaszra egy repülős kaland... Vagy mégis jól emlékszem? :)
Már más érzések kavarognak bennem, ha eszembe jut (a kicsi láthatásával összefüggésben igen eltérő a véleményük, de erőszakoskodni nem akarok, de hidd el nem örülök...
Mire nincs neked már időd???? Bizony, bizony a nők szeretik a széptevést, az udvarlást!
Hová sietsz?? Komolyan mondom, többre becsülöm, ha valaki az idejéből ad nekem, mint más egyébből.
Én annak idején akkor mondtam ilyent, hogy "elegem van a férfiakból", amikor olyanra is pazaroltam az időmet, akinél már az első pillanatban tudtam, hogy nem lehet közünk egymáshoz. Ha ilyenkor belementem egy programba (bicaj, vacsi, séta) akkor utána mindig dühös voltam. Azt hittem a férfiakban volt a hiba - pedig bennem.
Türelem, hidd el, nem késtél el semmiről. Puszi, Zobu
talán azért kell a tiszteletkör, kedves Spenci, aki még csak 45:), mert nem feltétlenül tudja eldönteni az ember at first sight, hogy van-e a dologban valami vagy nincsen:) és ugyan hova sietnél?:)
Elegem kezd lenni a Nőkből, pedig nem lenne szabad,
Love at first site, aztán ok, hogy fordítva nem , csak akkor miért futunk tiszteletköröket? Nekem már arra nincs időm....., mintha a párkereső Hölgyek élveznék az udvarlást, széptevést "régi" szóval...
Néha arra gondolok, hogy a tavaly évvége is jobb volt! Pedig akkor elment a férjem. De ez a szörnyű összetörtség amit a fiam miatt érzek - az semmihez nem hasonlítható. Ha más gyerekéről hallanék ilyeneket, azt mondanám, hogy milyen szörnyű családja lehet... Na, de az én gyermekem. Az én okos fiam. Aki kifordult önmagából.
Ezen ki tud segíteni? Bár nem ebbe a topikba tartozik, de ki tudja - talán mégis. Lop, csal, hazudik, törvénybe ütköző dolgokat tesz meg. Az én fiam. Én segíteni akarok. De hogyan? Rengeteget beszélgetünk, tudja, hogy rám mindig számíthat, mindig meghallgatom, mindig kérhet tőlem segítséget.
Nem tudom mit kell tennem. Most ez van. szia, Zobu.
És veletek mi van? Hogy megy Gerinek és Lilikének az ovi? :-) Van már munkahelyed? Hogy telnek a hétköznapjaid? Tudod, én óvónő vagyok, és látom, hogy nemis olyan könnyű visszailleszkedni az anyukáknak.
Esetleg egy aranyos pasi??? Hm???
Nálunk rendeződnek lassan a dolgok, bár a fiacskám még nem talált vissza a jó útra. Tele van a lelkem bánattal miatta.
Zobu, sok erőt kívánok neked! Ha depressziós lettél, nyugodtan fordulj orvoshoz, nekem is sokat segített, akkor kezdtem el világosan gondolkodni a dolgokról.
