:)) Köszi! Az volt a trükk, hogy pénteken meló után levittem a verdát a célba, szóval ott várt rám az óvodánál, így aztán hipp-hopp otthon is voltam. ;) Még az éjszakai 30-ason induló első két beérkezőt is elfuvaroztam... beszámoló készülőben...
Keresek egy kerékpáros túratársat, akivel Nagymaroson folytattunk eszmecserét, a kompra várakozva, LED-es lámpaépítésről. Ő saját építésű lámpával ment, csak fogalmam lehet róla, hogy milyen fénye van, mert éjszaka nem együtt haladtunk.
Különös ismertetőjele a "műszerfal" a vállán, egy vízálló kapcsolótábla. Ez nappal is látszott, ha valaki ismeri vagy fórumozik, akkor szívesen venném ....
Először is gratulálok minden teljesítőnek! Ember, bár nem tudom mennyit tekersz, ahhoz képest egész jól bírtad. Szvsz ehhez azért kell egy kis rákészülés, ha haladni akar az ember. A Börzsöny sokat kivesz észrevétlenül. Tavaly én is itt szálltam ki, bár nem fizikális, hanem mentális oka volt. Hű társad, s fegyverhordozód Skeletron nem indult?
> Ezek szerint egymással szemben ülve ettük a levest? Aha... :) Azota is a khiraly klipperes turabotod jar a fejemben. Csodalatos, hol tart mar a tudomany! :) Viszont mivel a te kompod kesett, a kovetkezo meg sietett, igy kevesebb, mint 20 perc kulonbseg volt az atkelesek kozott.
Az elmúlt egy év leginkább arról szólt, hogyan lehet azt túlélni, alvás nélkül. Hihetetlen jó fej a fiam, de aludni nem hagy. Futni sem. Állandóan foglalkozni kell vele.
Tavaly-tavalyelőtt fejben már eléggé kiégett voltam, jött a sikeres UTMB, ezzel nem lett célom, nem lett kedvem sem.
Egy év alatt volt egy Pilis 50, Sárga 70, Börzsöny Éjszakai, Cserhát Éjszakai, a többi rövidebb, jellemzően 10-20 km privát. Ez van, ebből főzünk. Teher alatt nő a pálma.
A Börzsönyt Salikoval terveztük, de a rajtnál a kavarodásban nem találtam meg, így végig magam utaztam, 8:10-es indulással. Egy-egy ismerőssel megálltam pár szót váltani, néztem a panorámát Nógrádra és a Magas-Börzsönyre. Nagyszerű volt, csodálatos a Börzsöny, csodálatos az útvonal! Nógrádon a nyomós kútból tűzcsap lett, ennek annyira nem örültem, gondoltam (és jól gondoltam), hogy a Csurgó-forrás most eléggé tűz alatt lesz, de szerencsére sok vizem maradt a púpomban. 65 perc alatt értem oda, ami emlékeim szerint csak öt perccel rosszabb, mint a referenciaidőm. A túra előtt nem tűztem ki nagy célokat, a 16 órás kompra gondoltam, esetleg az eggyel előzőre. De a Saj-kút előtt már borult ez a kényelmes döcögéses gondolkodás. Számolgattam. Ha most itt vagyok, akkor hányra érek a Saj-kúthoz. Onnan ennyi a Csóyányos, annyi NHH. Ha oda felérek fél tizenkettőre, akkor pont megvan a hármas rév. Aztán valahogy pont bejöttek ezek a kalkulált idők, ez optimizmussal töltött el. NHH-en belefért egy kóla, Kisinócon egy tonik. Tűzött a nap kegyetlenül, ettem volna sót, de vízzel nem csúszott, két óránként egy Ca és egy Mg tabletta az izmoknak, próbáltam enni is, az is nehezen ment.
A Békás-réten megállapítottam, hogy a szemem már romlik, nem láttam a fától a Csóványost (a Szabó-kövektől és innen mindig visszanézek), remélem csak a meleg idő miatt. Imádom ezt a szakaszt, jól futható, épp kellemes szögben lejt, a rétről jó messzire látni előre is. Még másfél órám van felérni Hegyestetőre és itt van az orrom előtt a torony. Persze előtte még jön Törökmező. Még a fiatalos erdőben vagyok a rét után, szépen lejt, mindjárt ott leszek a pontnál, mert negyed kettőre ott kell lennem. Jönni fog balról egy kis tisztás, utána a szekérút jobbra fog kanyarodni és lejteni kezd. Az út minden métere itt lüktet bennem, itthon vagyok.
De csak 13:21-kor érek a házhoz, ez nagyon aggaszt. Nagy a zsivaj a réten, többszázan piknikeznek, de a büfé zárva. Pedig most mindenhol üdítőzni szándékoztam, meleg van, jólesik a hideg ital. Keresem a pontot, a büfé előtti padsort kétszer is végigjárom, mind 'civil' turista. Hátha kijjebb lesznek, arra is volt már példa. Meg is van pont és Lúdtalp kiabál rám. Bőségtál van kis kosarában, egy fél kóla és paradicsom!! Életmentő! Erősen megsózom, de nem érzem sósnak. Befut Kékvirág, de nem teljesen értem, hogy ő hogy kerül ide, neki már Nagymaroson kellene járnia. Hosszas beszélgetésre nincs idő, az órám azt mondja, hogy sietnem kell, mert határeset a komp. Nem hiszem, hogy a fél kóla, vagy az egy paradicsom, amitől így pörögtek a lábaim. Inkább jól esett, hogy találkoztam egy baráttal. Így már könnyen telik az idő, van az a kis genya emelkedő a műút kereszteződése előtt, de azt is lépésről-lépésre ismerem, az sem fog ki rajtam. Onnan megint csak gurulás van a kilátóhelyig. Itt jól megkopasztották az erdőt, nem tudom, ezután van-e értelme ott menni, a beton helyett, főleg ha az új aljnövényzet pár év múlva majd megerősödik. Hegyes-tetőre biztonságos időelőnnyel érkeztem, belefért egy perc üldögélés két szelet dinnyével. Lefele nagy meglepetés a kitisztított út, főleg, hogy több helyen az erősen erodált, oldalazó ösvényt teraszosra, lépcsősre építették ki. Én is köszönöm!
14:55-re értem le, de a nagy dunai forgalom miatt a komp bő negyed órát késett. 6:45-ös B50 azért egész jó, jelen körülmények között. Hárman voltunk gyalogosok, meg vagy húsz bringás. Felfele aztán már komótosan megy csak, a várig nincs sok értelme erősködni. Aztán Nagyvillámtól sem akaródzik erősen nyomni, de Orbyék bringás csapatát még így is többször beérem, Borjúfőre felfele meg persze le is hagyom. Én egyszer toltam ott fel a gépet, elég is volt egyelőre.
Molinál dínom-dánom. Sörből egyből egy korsónyit kaptam, pedig én tényleg csak egy pohárra gondoltam. Nem szoktam futás közben sörözni, talán most sem kellett volna. Továbbindultam, de már nem tudtam futni. Igazából a pilisi oldalon semmit sem futottam, de eddig legalább az emelkedőre foghattam. Itt egyre többet alibiztem, pedig a Vízverés-nyergétől csodálatosan futható Szentlászlóig. De nekem már nem ment. Próbálkoztam még, bíztattam magam, számolgattam Dobogókőt, beütemeztem az utána levő 35-öt is, kiszámoltam, hogy beérhetek akár 17 óra alatt is, ami a tervezett húszhoz képest nagyon szép lenne. De ehhez futni kellett volna. A Kisrigóhoz még tervezett időben érkeztem. Csak aztán megjöttek a többiek, akik a következő komppal, fél órával utánan jöttek. És nem is kevesen. Itt jöttem rá, hogy nagyon belassultam,. Eddig szép voltál BEAC Maxi, most már nem rontom el a napom: Dobogókőről már nincs haza busz. Pedig amikor Lúdtalp felhívott a levesevés közben, még nem tudtam, hogy itt a vége.
Így lett vége bruttó 10, nettó 9:35 alatt Szentlászlón.
8 év kihagyás után ismét elindultam és háromnegyed kettőre végig is tekertem a teljes távot, sőt még többet is! (https://www.yousendit.com/transfer.php?action=batch_download&batch_id=ZW9EZXR6b0JsUjgwTVE9PQ)
Köszönet minden közreműködőnek: - az etetőhelyeken a bőséges ellátásért, - Lajos-forrásnál az extra sütiért, - a Molli-pihenő srácainak az életmentő sörért, - a Virágos-nyereg embereinek, hogy ébrenlétükkel nem zavarták meg a pecsételést, - az itiner készítőinek az extra kilométerekért, - és az időjárásnak az időjárásért.
"A Nagyvillámra felfelé viszont ismét megfogott (akárcsak tavaly). A parkolóban a kútnál fejfájás, hányinger." Ezzel nem voltál egyedül. Nekünk is kellett a fellegvár alatti hidegzuhany, meg negyed óra heverészés fent a pontnál. Gatyarohasztó meleg volt.
"A Kevély nyereg aztán megadta a kegyelemdöfést, 3/4 óra ücsörgés után úgy döntöttem irány haza" Ha lejöttél volna velünk, szerintem meglett volna. Emlékeim szerint este 9 körül voltunk fent a Kevély-nyeregben. Onnan szűk 1,5 óra alatt értünk be a célba. Társaságban a csordaszellem miatt az Ember később adja elő a hattyú halálát. ;)
Apropó, kicsit visszanéztem, mit sikerült a tavalyihoz képest alkotni.
Tavaly: (szarrá kispistázva magunkat) Táv: 116,4 km Szint: 3462 m Idő: 17:15 óra
Idén: (kevesebbet kispistával) Táv: 108,37 km Szint: 3770 m Idő: 14:53 óra
A hétvégén 3 pecsét megszerzésére nyílt lehetőség a Budapest Kupában, ami - tekintettel az év során a kiírtakból teljesítendő minimum 10 ttúrára - eléggé "megérősnek" tűnt, így aztán éltünk is vele. A szombat délelőtt behúzott HASE 20, majd a délutáni Meteor 21B után így este a BEAC Éjszakai 30-ason indultunk.
Telekocsit szervezve közelítettük meg a közösségi közlekedéssel ma már sajnos nem elérhető Lajosforrást. (Itt is köszönet ZE-nek, aki bevállalta a sofőr "hálátlan" szerepét, hiszen így Ő nem indulhatott a ttúrán! Reméljük, hogy az általunk nyújtott hűtött sörrel otthon azért tudott vigasztalódni :) Mint a rajtban láttuk, mások is hasonló megközelítési módot választottak, ugyanakkor később találkoztunk egy 3 fős csoporttal, akik Csikóváraljáról igyekeztek a buszmegállótól - még a túra útvonalával szemben - a rajtot elérni. Neveztünk, megkaptuk az igazolólapot és a Maxi táv igazolófüzetének elő- és hátlapját, mint itinert. Ha igényeltük volna, lett volna arra mód, hogy színes szövegkiemelővel bejelölik a ránk vonatkozó részt, ami tulajdonképpen a táblázat utolsó 6 sora, de ezt nem kértük. Ugyanakkor megköszöntük, hogy már 20:40-kor elindulhattunk, pedig a kiírás szerint innen csak 21:00-től van rajt. A kedves pontőr/rajtszemélyzet lányok mondták, hogy nyugodtan induljunk, a pontok már nyitva lesznek. Ekkor már több MTB-s áthaladt itt a Maxi távon, valamint talán 3 futó is. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy a Maxihoz hasonlóan ránk is vonatkozik az, hogy a táv rövidít a Virágos-nyeregtől a Határ-nyeregig, nem kell megtenni az OKT-n a kerülőt a Hármashatár-hegy és Fenyőgyöngye felé. Ez egyébként az itineren nem szerepelt, ott csak a Maxit írta, mint a Vadaskert felé rövidítő távot! Hiányzott viszont teljesen az itinerről az az információ, amit Pilis50 közölt előtte itt a topikon, vagyis hogy milyen útvonalon kell megközelíteni a Határ-nyeregtől a célt!!! Az itiner régi volt, OKT-t írt... Sejtettem, hogy ebből később egyeseknek komoly gondja lehet - mint olvasom itt, lett is - nekem/nekünk nem volt téma, mert a Libanoni cédrusig ez pontosan az anno általam tervezett Falasok(k) 25 ttúra útvonala, onnan pedig névtáblás utcákon kellett menni. De erről majd később.
A Maxin Lajosforrásig egyetlen jelzésváltás van csak az eredeti, úgymond hivatalos útvonalon: a rajttól Dobogókőig OKT, onnan S sáv. Épp innen, a mi rajtunk után jön az első olyan szakasz, ahol a következő pontig 3 jelzésváltás is van. P4zet jelzésünk a Lom-hegyre vezető dózerúttal párhuzamosan indul, de már ekkor vissza kellett kiabálni 2 tagot, akik a K+ -on indultak volna Pomáz felé... Rövid emelkedővel megvan a Nagy-Csikóvár nyerge, ahol jelzésünk véget is ér becsatlakozva a P+ -be. Lényeges, hogy itt ne az egyenesen továbbvezető ágon a dózerúton/mellett menjünk tovább, hanem az erdőbe balra bekanyarodó ágon! Én ugyan ismerem, de sehol se találtam a fentire való utalást. Itt rövid szakaszon együtt megyünk a Bölcső-hegyről ide leereszkedett Z3szöggel, de a következő elágazásban szét is válik a két jelzés. Balra a Z3szög megy a Nagy-Csikóvárra, nekünk viszont jobbra kell fordulni a P+ -en, amin már huzamosabban kell haladni. Az erdei ösvényen a jelzés jónak mondható. Következő jelzéselágazásunk a Z+ lesz balra. Itt váltanunk is kell rá! Nagyon kellemetlen lehet a jobbra tartó P+ -en bekavarni éjszaka a Holdvilág-árokba... A Z+-on már volt egy-két bizonytalanságunk, de 4-ünknél 2 GPS is volt, ami mindig kisegített. Összességében ez sem rosszul festett, inkább mi nem figyeltünk eléggé a beszélgetés közben. A dózerutak keresztezésekor általában szinte majdnem szemben indul a jelzett ösvény folytatása. A (most épp) nem folyó Gyopár-forrás kőépítményébe hátulról fut bele az út. Ez az ojjektum figyelmeztet arra, hogy jelzést és vele együtt irányt kell váltani! A Z+ ösvénye ugyanis visz tovább egyenesen. Több mint 90 fokkal jobbra van az az út, amin a Z4zet kezd el emelkedni. Rövidesen ösvénnyé szűkül, majd szinte már az se, fától fáig kell figyelni a jelzéseket! Ekkor már lassan feltűnik balra lent a Csikóváraljai turistaház, ahova azonban nem szabad itt még lemenni, mert a zárt kapukerítésen bentragad az ember! A jelzések - szinte ösvény nélkül - megkerülik az ojjektumot, és pont az erdészeti fasorompónál érik el a széles utat, ami levezet a turistaház előtti betonplaccra. Még az ojjektum felett láttuk már ahogy a pontőr Pilis50 - az általa korábban itt leírt módon - lámpájával jelezte az érkező résztvevők felé, hogy hova kell leérkezni. Az alacsony sorompón ott volt a kitett láthatósági mellény, figyelmeztetésként az MTB-sekre leselkedő veszélyre. Köszöntöttük egymást, pecsét, és az is kiderült, hogy Pilis50 neje - aki szintén pontőr volt itt férjével - dolgozik abban az óvodában, ami a túra célhelyét biztosítja. Pilis50 kérdezte, hogy eltalálok e a célba, aggódik :) Mondtam Neki, hogy teljesen egyértelmű a leírás, amit itt a topikon tett, valamint a Libanoni cédrusig elsőkézből ismerem is azt az utat. Búcsúzás, továbbindultunk a rövidesen már P jelzésű aszfalton. Csobánka-Margitligetig nincs esemény, csak a sűrű autóforgalomra kell vigyázni. Ott viszont figyelni kell arra, hogy a P ösvénye hol húz fel balra a domboldalba. Berda-pihenőnél utolértünk egy másik 30É csoportot, Ők épp rossz irányba,a falu központja felé mentek volna... Egy idő után elhagyjuk a faluszéli utcát, ismét emelkedni kell a P-on. A Majdán-nyeregig (S sáv keresztezése) kicsit, aztán onnan a Kevély-nyeregig nem kicsit... A jelzés jó. Kevély-nyeregben a közelmúlt óta ismét emberibb helye van a számtalan itt áthaladó ttúra pontőreinek: fából fedett pihenőhely létesült. A pecsételés után csapatunk nagyrésze eszik (én nem), majd a Berda-pihenőnél leelőzött csoport érkezésekor továbbindulunk, átadva a pihenőpadokat. Innen Virágos-nyeregig, a következő EP-ig OKT. Nem nagyon térek ki erre a útszakaszra, mivel az országos útvonal (itt legalábbis) végig jól jelzett, ebből a Külső Bécsi útig terjedő (kvázi a pilisi) szakasz ráadásul kifejezetten szemet gyönyörködtető szabványos jelzésekkel ellátott. Egyedül a Kevélyek lábánál vezető széles szállítóútról való jobbra térésnél (a Teve-szikla feletti platóra) nem ártana hosszú távon egy jelzőoszlop elhelyezése, mivel nincs az útvonal jelölésére alkalmas tereptárgy. Virágos-nyeregben a jelzések csomópontjánál megtaláltuk a piros villogó jelzőt a villanyoszlopon, alatta a felirattal, miszerint kicsit tovább menve a réten lesz a pont. Ott is volt az OKT továbbvezető ösvénye mellett a rét szélén, már messziről világított a kitett petróleumlámpa(?), mellette önkiszolgáló pecsét és állomáskarton egy tájékoztató A4-es lappal miszerint ők - mármint a pontőrök - alszanak a mellettünk lévő sátorban, pecsételjünk, ikszeljünk és csak akkor ébresszük fel őket, ha valami gond van. Mivel mi itt ettünk vagy 10-15 percet, több MTB-s is beért itt bennünket. Mondtuk nekik, hogy mi van, egymástól függetlenül ketten is azt mondták, hogy az a gond, hogy alszanak a pontőrök :) Innen jött a befejezés előtti szakasz, a most épp hivatalos, ám számtalan más (pl az előző délelőtti HASE 20) ttúrán "kispista" út az Újlaki-hegy alatt. _Szalagozást nem találtunk, így kútfőmből indultunk._ A pontról át kellett vágni a rét másik szélén induló S sáv ösvényéig úgy kb 100 m-t, innen S egészen addig, amíg amaz egyhén balra tartva rásimul az erdőszélre, míg közben egyhén jobbra is kínálkozik egy másik ösvény. Na , ez utóbbin kell menni. Rövidesen jobbra lent észrevehető a Hangár is. Ösvényünkkel az egyenes irányt kell tartani, ez újra el fogja érni az erdőszélt, annak már azt a "sarkát", ami már túl van az időközben az Újlaki-hegyre felkanyarodó S sávon. (Az MTB-sek a S-n mentek az erdőszélen egészen az előbbi elágig, aztán itt előztek meg minket újra.) Ez az erdőszéli ösvény már elvisz a Határ-nyeregig. Innen pontosan a Falasok(k) 25 útvonala a Libanoni cédrusig! (Lásd ott.) Arra kell figyelni, hogy a Pkörútnak a bal oldali ágán induljunk el, ez az ami a Görgényi úti erdőszéli parkolóig együtt megy a Zkörúttal! A cédrustól leereszkedünk a Kondor út folytatásán, majd az Ördög-árok melletti utcán balra elmegyünk a Téglahídig. Azon átkelve már célegyenesben is vagyunk, hiszen az a Vadaskerti út "alja". Az utcában megyünk felfelé: keresztezzük a villamossíneket, majd szinte teljesen fel kell menni a keresztező Hűvösvölgyi útig, ugyanis az utolsó balra lévő kert az óvoda, a cél. Szintén piros villogó és felirat jelezte, mi kb 2:00 előtt pár perccel értünk be, Kührner Ádám 25 km-t mért távnak GPS-szel.
A cél egy kempingsátor alatt volt, a célszemélyzet ismerősök. Célpecsét, oklevél, kitűző, pecsét a BP-Kupához, finom tea valamint tájékoztatás arról, hogy várni kell a virslire. Nem tudtuk, hogy az is lesz, de ha már van, kivártuk, megettük. Innen vinatti-nak a közelben előtte letett autójával ki-ki haza.
Köszönet a túratársaknak a társaságért és a rendezőknek - rendezési nehézségeik ellenére, sőt azzal együtt - a ttúráért!
> Nem is tudom miért hívnak turistaháznak egy ilyen helyet, ahol kb. mindenkit > szívesen látnak, kivéve a turistákat. Tortenelmi okbol. Regebben tenyleg turistahaz volt, meg amikor az imperialistak lancos kutyainak uszitasara munkaversennyel valaszolo beketabor neheziparban megfaradt dolgozo nepe pihente ki a szocialista termeles faradalmait a nepkoztarsasag erdejeben. Most pedig, a kor szellemenek megfeleloen, a golfozo nep szamara van fenntartva. (A vadaszat az a sport, amelyet a nep valasztott kepviseloi utjan gyakorol.)
a börzsönyi rész meglepően könnyen és jó hangulatban telt: ahhoz képest hogy fizikálisan alig, mentálisan pedig egyáltalán nem készültem erre a túrára, ill. hogy előzö héten egy óra tekerés után már beállt a derekam egészen élveztem ezt a szakaszt. A Kő hegy teljesen tekerhető lett, és a Hegyes-tető oldalát is szépen rendbehozták (bárki is volt köszönet érte!!). Kicsit beárnyékolta ugyan a dolgot a Kóspallag utáni izomgörcs, de egy gyors Mg tabletta segített rajta. A Nagyvillámra felfelé viszont ismét megfogott (akárcsak tavaly). A parkolóban a kútnál fejfájás, hányinger. Egy fél órányi ücsörgés és hezitálás után elindultam, s itt léptem félre: aszfalton mentem föl a felső parkolóig. A következő szakasz ismét viszonylag könnyen ment, de kicsit csalódott voltam, h nem volt még ott a becsületpont a Molli pihenőnél (15:40-körül értem oda, szerintem az aszfaltos csalásomnál kerültelek ki benneteket). Papp rét után ismét görcs, újabb Mg, majd Kisrigó. By the way az urak asztala oldal sem úgy néz ki, ahogy 6-8 évvel ezelőtt, valamicskét ezen is alkottak az erdészek. A leves jólesett mint mindig, nem értem azokat akik kihagyják. Újult erővel fel Dkőig, majd eszeveszett száguldás lefelé a sárgán míg világos van. Sikerült is leérni a pontig világosban, majd tűz tovább. Csikóváralján anyázás a "kedves" tulajdonos miatt, sötétben megtalálni a susnyásban az utat a zöld kockán nem egyszerű. Nem is tudom miért hívnak turistaháznak egy ilyen helyet, ahol kb. mindenkit szívesen látnak, kivéve a turistákat. A Kevély nyereg aztán megadta a kegyelemdöfést, 3/4 óra ücsörgés után úgy döntöttem irány haza, így a hazaút a Virágos nyereg és Hűvösvölgy helyett Ürömön keresztül vezetett.
Köszi, azóta nézegettem a régi bejegyzéseket, és rájöttem, hogy tényleg az lett volna a pont. Láttam a sátrat, emberek is voltak ott. De a korábbi pontoknál mindig asztal mögött ültek, ez zavarhatott meg. :) Amúgy ott mentem el mellettük, meg előtte percekig rogytam a földön kb. 15 méterre onnan, szóval esetleg jelezhettek volna valahogy. Reggel volt már, sokan mozogtak a réten, és én azt sem tudtam, hogy az volna a Virágos-nyereg, úgyhogy mentem tovább. 24 óra gyaloglás után már erősen lecsökkent a problémamegoldó készségem. Egyébként mindegy, a célba valószínűleg be se találtam volna egyedül és használható térkép nélkül (az adott fénymásolaton nem igazodtam ki). Viszont ezek szerint én szúrtam el. A leírtak többi részét fenntartom - amellett persze, hogy találkoztam kedves és segítőkész pontőrökkel is, és sok szép emlékem is lesz a túráról.
Hajnali 3 korul volt egy piros kerekparos villogo es egy A4-es papir a mezo szelen a villanyoszlopra celluxozva, hogy BEAC Maxi ellenorzopont balra tovabb.
