Az szdsz-nek mindig remek távlati elképzelései voltak. Sajnos a gyakorlatban meg az fordult elő, hogy a fővárosi önkormányzat kórházában a Fekete Angyal halálra infúziózta a betegeket.
„Jövőre az egészségügy konszolidációjához ígért 607 milliárdnak mindössze a tíz százalékát használná fel a kormány ...E szerint az orvosok bérének a bírák fizetéséhez igazítása is csak 2003 júliusától kezdődne, és akkor is csak azokban a kórházakban, ahol a menedzsment hajlandó elbocsátásokkal megteremteni a források egy részét.
... a kormány minap elfogadott konszolidációs programja nem hozhat gyors változást az egészségügyben. Mikola István miniszter szerint a kedden megszületett kormánydöntéssel 2003 és 2006 között 607 milliárd forintot költenek az egészségügy konszolidációjára, amelyből 387,5 milliárdot a bérrendezésre kívánnak fordítani. Mikola korábban azt is kijelentette, hogy a szakorvosok kezdő bérét 2003-tól a bírák fizetéséhez igazítják.
... a konszolidációra tervezett összegből jövőre csak a teljes összeg tíz százalékát, azaz 63 milliárdot használnának fel. ... Az egészségügyi dolgozók bérére a ciklus első évében 50 milliárd forintot szánnak, aminek csak a fele kerülne a szakorvosokhoz. Szakértők szerint ez a harmada a jelenlegi doktori fizetésekre fordított éves keretnek.
... A kormány-előterjesztés szerint a bérrendezés alapelve, hogy az csak „racionális létszámgazdálkodással” együtt valósítható meg. Azaz az év második felétől kezdődő béremelésre csak ott kerülhetne sor, ahol a menedzsment hajlandó elbocsátásokkal a források egy részét előteremteni. Mint emlékezetes, Ivády Vilmos, az egészségügyi tárca helyettes államtitkára korábban úgy nyilatkozott, hogy a magasabb bérek fedezetét az egészségbiztosító kasszájának 70-75 milliárdjából, valamint a költségvetés további 50-100 milliárdos hozzájárulásából fedezik – szó sem volt leépítésről.”
Írja a NÉPSZABADSÁG. A teljes cikket OLVASHATOD ITT!
TOVÁBBRA IS „ÉLJEN” A FIDESZ VÁLASZTÁSI PROGRAMJA! 1998-ban hogyan volt? Az egészségügyben dolgozók és ápolónők bérét 400%-al fogjuk emelni!”
Megint felhozom ezt a topic-ot, mert Mikola tegnap, újfent elnyilatkozta magát!!!
2001. december 6.
Mikola: az egészségügy működőképes
Az egészségügy működőképes, és a jövőben sem fog összeomlani - jelentette ki az Országgyűlés szakbizottságában zajlott meghallgatása során Mikola István. Az ellenzéki képviselők szerint viszont a működőképesség megítélés kérdése, az ágazat rosszabb helyzetben van, mint 1998-ban volt.
Az egészségügy társadalompolitikai tényező lett, az ágazat rendbetétele elkezdődött, számos fontos intézkedés született - röviden így foglalható össze Mikola István szavai alapján annak a 11 hónapnak a története, amióta ő az egészségügyi miniszter. A szaktárca vezetőjét csaknem pontosan egy évvel ezelőtt még mint miniszterjelöltet hallgatta meg az Országgyűlés egészségügyi bizottsága, amely előtt tegnap az eddig elvégzett munkáról számolt be Mikola.
A miniszter ezúttal is kiemelte a népegészségügyi programot, és hangsúlyozta: a híresztelésekkel ellentétben a program fedezete biztosított, az első két évre 18 milliárd forint áll rendelkezésre. A képviselők számára kiosztott beszámolóban ugyanakkor ez áll: "2001-2002-ben az Egészségügyi Minisztérium költségvetéséből 14,9 milliárd forint szerepel a program ütemtervében, a társminisztériumok részéről összesen 6,1 milliárd forint."
A tárca közigazgatási államtitkára, Pulay Gyula pedig az MH-nak azt mondta: a kormány két évre 16 milliárd forintos költségvetéssel fogadta el a programot, amit az egyes tárcák saját költségvetésükből adnak össze. A források ugyanakkor folyamatosan bővülnek.
Mikola István emlékeztetett rá, hogy a zárszámadással a parlament az idén 58,5 milliárd forinttal növelte az egészségügy költségvetését. Emiatt viszont jövőre már több mint 100 milliárd forinttal kell több pénzt fordítani az egészségügyre, mint ami az elfogadott kétéves költségvetésben szerepel. Ezt az összeget meg kell kapnia az ágazatnak, hiszen - mint a miniszter fogalmazott - nem lehet visszavenni a nővérek megemelt pótlékát vagy megszüntetni a fogmegtartó kezelések ingyenességét.
A konkrét problémákat illetően a miniszter kijelentette: az egészségügy működőképes, és a jövőben sem fog összeomlani. Igyekeztek javítani a nővérek helyzetén, pótlékot kapnak a baleseti sebészek, és bár a kórházak felmérésük szerint 10 milliárd forinttal tartoznak szállítóiknak, ez a helyzet sem tragikus. A gyógyszer-nagykereskedőknek, akik ez utóbbi miatt kormányzati beavatkozást sürgetnek (MH, 12. 05.), azt üzente: állják a versenyt, és tegyék olcsóbbá a gyógyszereket a kórházak számára.
A bizottság ellenzéki képviselői a beszámolóra úgy reagáltak: az egészségügy működőképessége megítélés kérdése, szerintük rosszabb helyzetben van az ágazat, mint 1998-ban volt. A testület fideszes tagjai közül senki nem szólt hozzá.
Jótékonysági est a traumatológusokért
Mikolás Mikulás, avagy van még vér a puttonybanÉ? címmel jótékonysági estet rendeznek december 7-én, pénteken 20 órától az Almássy Téri Szabadidőközpontban. A rendezvény célja a fiatal traumatológusok továbbképzését, kongresszusi részvételét finanszírozó alapítvány támogatása. A jegyek elővételben 850, a helyszínen 1000 forintba kerülnek. Az est házigazdája Stohl András, koncertet ad az Országos Sürgősségi és Baleseti Intézet orvosainak zenekara, a Dr. Rock, vendég Alföldi Róbert, Debreceni Ferenc, Mihály Tamás, Benkő László, Márton András, Póka Egon és barátai, Meződi József, Tátrai Tibor, a Bikini, St. Martin, Zorán, Csollány Szilveszter.
Haiman Éva/Fotó: Sárközy György
Magyar Hírlap, 2001.12.06.
Kedves psycho-pata,
érdekelne a véleményed az SZDSZ elképzeléseiről :
1. A holland modell alapján az egymással versengő biztosítók életre hívása állami garanciákkal (2002-2005) ahol
a központi járulékbeszedés megmarad
a biztosítók a biztosítottak után törvényileg megállapított normatívát kapnak
a biztosító nem ismeri a biztosított jövedelmi helyzetét, ezért nem érdeke a magas jövedelmű ügyfelek 'lehalászása' és az alacsony jövedelműek kirekesztése
senki sem maradhat biztosítás nélkül; a biztosítóknak mindenkit be kell fogadniuk
ahol a biztosítók, mint valódi vevők jelennek meg, a biztosító csak abban lehet érdekelt, hogy minél több és jobb szolgáltatást tudjon vásárolni ügyfelei számára
a biztosító vásárlása szektor-semleges: nem érdekes, hogy ki a szolgáltató tulajdonosa, mi a cég formája, csak az, hogy milyen mennyiségű és minőségű szolgáltatást nyújt a kifizetett ár ellenértékeként
az állampolgár szabadon megválaszthatja a biztosítót, a biztosítóval szerződött szolgáltatókat, de választhat mást is előre rögzített feltételekkel
2. A járulékból fedezett kiadások változtatása, a költségvetés által finanszírozott rész növelése, egy három lépcsős költségmegosztás ahol
a költségvetési források finanszírozzák a hagyományos népegészségügyi feladatokat, mint járványügy, iskolaegészségügy, védőnői szolgálat, kötelező szűrések stb.
a hagyományos ellátás finanszírozása a biztosítókon keresztül történik
a legköltségesebb ellátások esetében azonban fennmarad az állami garancia és a viszontbiztosítás, például a ritka és igen költséges szervátültetéseknél
3. Regionális Egészségügyi Rekonstrukciós Alap (2002-2011)
az elavult kórházi infrastruktúra megújítására, a kapacitások racionalizálására
az akut, így a műtéti beavatkozások kapacitásának mérethatékony koncentrációja
a progresszivitási elv erősítése
az ápolási intézmények és az ápoló személyzet helyzetének, megbecsültségének erősítése
melyet a költségvetési többletforrásokból finanszírozunk (amelynek forrásaira egy-egy változtatni szándékozó régió közös vállalásként pályázhat)
4. Egészségügyi Szolgáltatások Szervezetfejlesztési Alapja (2003-2004)
az alapellátás privatizációjához hasonlóan be kell indítani a szakellátás privatizációját, érdekelté kell tenni az önkormányzatokat a tőkebevonásban
az alapellátás, a szakellátás és a kórházi munkaviszonyok közötti merev határokat átjárhatóvá kell tenni, alternatív karrierpályák megteremtése orvosoknak
a még közalkalmazotti státuszban dolgozó orvosok számára vonzóvá kell tenni a szabadfoglalkozású orvoslást, a vállalkozást, illetve az üzleti vállalkozásokban történő elhelyezedést
informatikai fejlesztések
betegadatok tárolása és a hozzáférések pontos szabályozása
a költségek láthatóvá és kalkulálhatóvá tételét lehetővé tevő rendszerek fejlesztése, a számlázási, könyvelési, ügyviteli rendszerek felállítása
5. 'Hálapénz helyett hűségpénz': a pályán 4 vagy 5 éve dolgozó nővérek megkapják az egyévi bérüket
Bizony, bizony. Korábban -még a csomag elött jóval- a kétágyas, fürdőszobás kórtermünk hotel költsége kb. 1/2 millió volt. Csak nem tutták a betegek, meg az eü dolgozók sem. Most gondolom sokkal több. Ez a rohadt csomag, miatta nem finanszírozza az OEP a magyar tüdőtranszlantációt - a mai kormány csomagfüggő:-)))
Azért ez elég sommás vélemény...nem mondom, hogy a csomagnak nem volt szerepe, mert bizony volt, de előtte sem volt hú de fickós az eü gazdasági helyzete.
waff
Ez a Mikola, valami olyasmi szerepet tölt be az egészségügyben, mint a 200 kilós madam az orosz kuplerájban, aki jobb belátásra neveli azokat a renitenseket, akik szóvá teszik a 60 éves, eredetileg szibériai medverémisztő elfoglaltságban jártas lányok hiányos tisztálkodási szokásait.
Néhány megjegyzés:
1/ Igaz.
De nálunk szegényebb országok között is akad, ahol a GDP nagyobb hányadát fordítják az egészségügyre. Esetleg szegényebb ország vagyunk, mint Mongólia?
2/ Igaz.
A "tudatos" szó használatával helyedben igen óvatosan bánnék:-))) Ismersz ilyen fogalmakat, hogy szociális ivó?...elitta a depresszióját...
A megelőzés a Rákosi rendszerben kapott igen fontos jelentőséget, amikor még azt is elhitték, hogy a kellő megelőzés esetén nem lesz szükség orvosokra:-)))
3/ Igaz, És?
Saját tapasztalatukból is van összehasonlítani a különböző országok egészségügyét:-(((
6/ Igaz. És?
Másutt lépést tartanak a fejlődéssel. Esetleg meg kéne akadályozni at orvostudomány fejlődését, hogy lépést tartson a fidesszel, Mikolával?
5/ Lsd. 6/ alatt írtakat:-)))
1. Magyarország megtermelt nemzeti jövedelme alapján a szegény országok közé tartozik - legalábbis azon országok között amelyek saját szervezett egészségügyet működtetnek.
2. A lakosság elöregedett, nagy részük tudatosan egészségromboló életet él (dohányzás, alkoholizmus, egészségtelen étrend, mozgásszegény életmód) vagy erre rákényszerül (túlmunka, passzív dohányzás, rossz levegő, stb.).
3. A médiákból az embereknek van képük arról, hogy milyen is a leggazdagabb országok (USA, Németország)egészségügye - ahol általában vegyes egésszégügyi rendszer működik.
6.Az orvostudomány éppen forradalmát éri, de a lehetőséegek, illetve a szinvonal emelkedése egyben a költségek rohamos növekedésével jár együtt.
5. Az emberek el is várnák ezt a színvonalat, de fentiek alapján nyilvánvaló, hogy ennek az elvárásnak a teljesülésére vajmi kevés az esély.
Hangulatkeltésnek minősítette az egészségügyi miniszter a Heim Pál gyermekkórház dolgozóinak nyílt levelét, miután az intézmény csatlakozott a Baleseti Intézet nemrég kiadott, az egészségügy folyamatosan romló helyzete miatti tiltakozásához. Mikola szerint egy reform sem megy könnyen, és azok gerjesztenek pánikhangulatot, akik fenn szeretnék tartani a kórházakban jelenleg uralkodó félfeudális viszonyokat.
"Abba kell hagyni ezt az állandó depressziót: tönkremegyünk, lerobbanunk, lepedő nincs, gyógyszer nincs. Hangulatkeltés, mert nem ez a helyzet a kórházakban!" - jelentette ki a miniszter, aki szerint önmagáért beszél, amikor az ideérkező külföldi delegációk orvosainak tátva marad a szájuk, hogy lehet ennyi pénzből ilyen egészségügyet csinálni
Barátnőm nagymamáját elütötte egy autó. Bevitték a ...... kórházba.14-en vannak egy kórteremben.Rájuk se sz@rnak,fájdalomcsillapító nuku.Jó tudom mi a helyzet, életem értelme szintén nővér.
MIKOLA ÚR??? MINDEN RENDBEN VAN???????
Ne haragudjál az utólagos reflexióért, de módosítom véleményedet. Az operatőr&anaesthesiológus döntően a felelős a beteg műtét alatti állapotáért. Időnként a postoperatív szövődményekért /pölö valamelyik testüregben hagyott "kacat": lapoc, szike, szemüveg, mobiltelfon, s a cserebogár, nanem a rúgkapáló, hanem a műszer, ami rögzíti a sebet a steril textilhez/ is Ő -, vagy a társak, akár a műtősnő a felelős. Az osztályos főorvos, s a kórtermi orvos a felelős a beteg postoperatív időszakának irányításáért, kezeléséért. Az ügyeletes orvos, tüdőembolia során, ha nagy érbe történik az embolisatio maximum szomorúan kitölti a lábcédulát:-((( Nem az inspectiós rendeli el az anticoaguláns therapiát.
Summa: Valóban team-munka a műtét /is/, de a hibát név szerint szokták kihírdetni.
Ha kolléga vagy nem fogadom el a parát a consiliumért:-))) pp
Mint "elabortált mirelite-chirurgus", ki műveltem rendőorvosi sectiókat is, persze, hogy nem a műtét alatt történt bajság, s semmi esetre sem műhiba. A műtét utáni állapotban pedig már vannak előírások, hogy milyen esetekben indokolt a Fraxiparine, esetleg más szer adása.
Én a közelmúltban, tüdőműtétem során kaptam. /A gyógyszer természetesen nem olcsó/
Vajon felelős-e a kormány stratégiai politikája az egészségügy jelenlegi helyzetéért? Erre csak egyértelmű választ lehet adni.
„A Fideszben is megfogalmazódott az a vélemény, hogy Mikola lejáratta a kormányt, amikor a múlt héten a saját öcscsét tüntette ki a gyógyszerészeknek adható legrangosabb szakmai díjjal.” Az újságban megjelent egy cikk FRAKCIÓÜLÉSEN DÖL EL A MINISZTER SORSA? A lányom orvos (pathologus), elmesélte, hogy az a katonai drill, ami az utóbbi fél évben kezdett elhatalmaskodni a kórházban, hogy az orvosok szinte félnek, tartanak a másik ismeretlen kollegától, mert nem tudja, hogy mikor fogja feljelenteni valamilyen kitalált szituáció alapján. Mire a feljelentett fél bebizonyítja az igazát, meghurcolják, ez teljes mértékben kihat a szakmai munkájára. Ennek az egész légkörnek a legnagyobb károsultja a beteg.
A gyógyszerészek rebelliójára válaszként, bezáratták a www.pharmanet.hu internetes szakmai oldalt, mert annak Fórumán, olyan vélemények is megjelenhettek, melyek, nem mindenben értettek egyet a Mikola családdal!
Tényleg! Meddigrothasztható?????
nyitotam egy új topic-ot,
A topic címe alapján eléggé ideillő cikk:
"* * * A csodatévő
Az orvostársadalom lázadásban van. Az orvosok fegyelmezettek, ha nem is
félkatonailag viselkednek, ahogy a miniszter várná, de nem is civil módon.
Ahhoz, hogy így kirobbanjon belőlük az elkeseredés, történnie kellett
valaminek. Ez lehetett Mikola István miniszteri kinevezése.
Ő az, aki az addigi szakmai szolidaritást következetesen felmondva,
folyamatosan és minden konfliktusban a saját ágazata ellen, a politika
mellett bocsátkozik harcba. Ezzel viszont feltüzelte az egészségügyieket,
akik nem hajlandóak elfogadni a sorsukat. És csak ha ők felemelik a
szavukat, lehet hangja a betegeknek is. Nekünk, civileknek az
egészségügyben nincs ugyanis saját szervezetünk.
Csütörtökön megrázó közleményt adtak ki az Országos Baleseti és Sürgősségi
Intézet (a traumatológia) orvosai.
Magyar orvosok a nyilvánosság színe előtt vallottak arról, hogy
intézményük szegénysége miatt olyan sérülteket veszítenek el, akiket
normális körülmények között megmenthetnének. Nem kerülhette el miniszterük
figyelmét az a mondatuk sem, amely szerint a hamis sikerpropaganda a
betegek sorsán nem segít.
A válasz nem késett. Mikola folyamodványnak nevezte a közleményt, azonmód
valamiféle hierarchikus rendbe tagolta a segélykiáltást, hogy aztán a
traumatológián elvárt félkatonai rend talajáról meghirdesse a rebellió
elfojtását. Kevés kifejezése vall orvosra. A hatás nem maradt el. Tegnap
az említett kórház többi szakdolgozója csatlakozott a doktorokhoz,
kijelentve, hogy a (Mikola által sikertörténetnek mondott) kórház
átalakítás óta a betegellátás színvonala oly mértékben rosszabbodott, hogy
a kiszolgáltatott betegek és az őket ellátó személyzet számára
elfogadhatatlanná vált. Megemlítik, hogy közülük viszont éheznek azok,
akiknek legalább két gyerekük van.
Tudomásuk van róla, hogy más kórházakban még rosszabb a helyzet, csak a
vezetők egy része pozíciójának megtartása érdekében ezt elhallgatja.
A Magyar Orvosi Kamara szinte ezt a mondatot folytatja tegnapi
közleményében, kijelentve, hogy a traumatológia esete nem egyedi, hanem az
általános finanszírozási hiány részjelensége.
A miniszter szerint viszont az alulfinanszírozottság az egészségügyben
értelmezhetetlen kategória. A baleseti sebész, akinek a kezei között
meghal, aki még élhetne, mégis képes arra, hogy értelmezze. És levonják a
következtetést: egy részük csapatostul hagyja el a pályát, de legalábbis
ezt a területet, mások tovább harcolnak a betegekért. És sokan most
fellázadtak. Szakadásig végzett munka mellett, szabadidejükben.
A rebellió annál is váratlanabb, minthogy csodát senki nem várt az
egészségügyet továbbra is lélegeztetőgépen tartó kétéves költségvetés
elfogadása után hivatalba lépett minisztertől. Csoda nem is történt, ám
ezt ő nem így éli meg. Ezért aztán megbántottan kidobna a kórházából
minden beteget, ki jajgatásával rontja a gyógyulni vágyók hangulatát.
Vizsgálatok tömegét indítja, visszaélések után nyomoz, biztosokat nevez
ki, elmozdít, összevon, a fél ágazatot korrupcióval vádolja. A saját
hajuknál fogva emelné fel kollégáit. Büszkén emlegeti a húszszázalékos
béremelést, miközben a dologi költségek a gyógyászat eszközeinek forrásai
befagytak. Az ágazat legnagyobb szakszervezete rendkívüli (tiltakozó)
kongresszust hívott össze, a Magyar Orvosi Kamara a kormányfőhöz intézett
nyílt levélben kérte a Mikola-féle reform-törvényjavaslat visszavonását.
De hírek szerint a Fidesz-frakció Mikola-ellenes szárnya is
aktivizálódott. A minisztert kellemetlen stílusa és sajátos aszkézise
(tegnapi hír: Mikola István kitüntette öccsét, Mikola Bálintot, az
eseményről tájékoztatott a rendezvényt szervező kft. vezetője, a miniszter
fia) lassan mégis nélkülözhetetlenné teszi. Vele szemben áll fel egy
egységes egészségügyi front, amely hajlandó végre hangosan is kimondani,
hogy a betegekkel és gyógyítóikkal szemben mérhetetlen lelkiismeretlenség
mindaz, amit a magyar egészségügy az elmúlt évtizedben Mikola modorától
függetlenül elszenvedett.
felhozom ezt a topikot, mert igazan kivancsi lennek, hogy Mercurius hogyan kommentalna a sote klnikak khtbe tomoritesenek otletet, illetve a szegedi eu privatizaciot.
A politikai felhangotkat elkerulendo elorebocsatanam, hogy nem szimpatizalok az adott orvos partjaval, sot...
Szoval szerintem egyertelmu, hogy nem tortent semmifele muhiba. Az orvosi muhibanak egeszen mas a "definicioja". Az operalo orvost meg aztan vegkepp nem terheli semmifele felelosseg ugyanis az esetek nagy reszeben a posztoperativ kezelesert nem az operalo orvos felelos. Es meg csak nem is egy orvos. Egy beteg kezeleseben 1 orvosnak csak annyi szerepe van, hogy o kapja a paraszolvenciat...:))) Az osszesz bevaatkozas csapatmunkaban tortenik, tehat, mindig az ugyeletes orvos a felelos a beteg allapotaert, kiveve ha a fonoke (pl.a foorvos) a kezelest illetoen maskeppen nem rendelkezett.
Az mas kerdes, hogy az orvosok hogyan bantak a hozzatartozokkal, de itt errol most nincs szo.
Lehet mérgelődni, szörnyülködni, vitatkozni, moralizálni a mai egészségügy helyzetéről, aktuálisan a „Fekete Angyal”-ról, de az alábbi cikkben szereplő, hippokratészi esküt tett orvosok hozzáállása, álláspontja is megér egy misét:
Bocsánatkérésre vár az áldozat özvegye
2001-03-13 (a nyomtatott MH cikke)
Elveszítette a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem azt a műhibapert, amelyet annak a férfinak az özvegye indított, aki a nem megfelelő orvosi ellátás következtében műtét után meghalt. A beavatkozást 1997-ben Bartha László, Szeged jelenlegi polgármestere végezte.
Ítéletet hirdetett nemrégiben a Legfelsőbb Bíróság abban az orvosperben, amelyet Toppantó Tiborné indított férje halála miatt a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem ellen. Az özvegy férje 1997-ben egy baleset során csonttörést és léprepedést szenvedett. A sérült lépet eltávolították. A beteg állapota javult, majd két hét elteltével hirtelen romlott, és beállt a halál. A boncolás szerint tüdőembólia lépett fel.
Toppantóné feljelentést tett "foglalkozás körében elkövetett gondatlan emberölés" miatt a férjét műtő Bartha László sebészorvos ellen, aki jelenleg Szeged polgármestere, fideszes országgyűlési képviselő; a rendőrség azonban megszüntette a nyomozást.
Ezt követően az özvegy immár a városi főügyészséghez nyújtott be panaszt, amelyben azt állította, hogy férje élete megmenthető lett volna, ha megfelelő véralvadásgátló szert kap. Ekkor indult polgári per a SZOTE ellen, amelyben a Csongrád Megyei Bíróság igazat adott a felperesnek, és kimondta: a sérültet nem kellő gondossággal látták el, s ez halálához vezetett. Az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta.
Bartha szerint ő nem érintett az ügyben. Mint mondja, a vádiratban sem szerepel a neve. A per az orvosegyetem ellen indult, ahol orvoscsoport dolgozik minden egyes esetnél.
Az özvegy a Magyar Hírlappal azonban közölte: a műtétet Bartha László végezte. Kétszer is beszélt vele telefonon - tette hozzá Toppantóné, aki úgy gondolja, az lenne a minimum, hogy Bartha bocsánatot kér a családtól.
Baradnay Gyula, a Csongrád Megyei Orvosi Kamara elnöke szerint a Legfelsőbb Bíróság döntése ellenére nem történt műhiba, ugyanis sehol nincs kötelezően előírva, hogy a műtétek után véralvadásgátlót kellene beadni a betegnek.
Bartha Lászlót sem az önkormányzat sajtósa, sem lapunk nem tudta napok óta elérni, faxüzenetünkre, amelyben véleményére voltunk kíváncsiak, nem reagált.
"Tisztázzuk mindjárt az elején, ha most bárki bármit tesz is az egészségügyben, az csak pozitív lehet."...
"Kórházcsődök
Szolnoki Andrea, a főváros egészségügyekért felelős alpolgármestere szerint a kórházcsődök oka, hogy a járulékbefizetés nem fedezi a költségeket. A KGST felbomlásával az egészségügyben is árrobbanás történt, amit a 80-as évek óta egyetlen kormány sem vett figyelembe. Szerinte is nagyon sok múlik a menedzsereken. Mert ahol időben felismerték és megszüntették a párhuzamos tevékenységeket, ahol folyamatosan ellenőrzik a beszerzéseket, valamint megszüntették a veszteséges ellátást, ott nincs csőd. "A kialakult helyzetért a finanszírozás, a menedzsment és az önkormányzat a felelős" - állítja egy neve elhallgatását kérő főorvos, aki szerint a kormányokhoz hasonlóan a főváros is csak keveset tett a kórházak fenntartásáért. " Ágnes asszony dícséretesen megsejtett valamit F.Tímea és a Nyírő kórház ügyéből.
Az ember eleg TB jarulekot fizet ahhoz, hogy a korhazak ne szoruljanak
erre ra. Nem ebbol kell megelniuk a korhazaknak, nem ez az elsodleges
beveteli forras.
Masreszt nem latom, hogy egy orvosnak miert jobb ha a korhaz perselyebe
megy az a penz es nem az o zsebebe, ami raadasul meg "lathatatlan" is.
Szerintem az orvos akkor is ellat ha nem adsz halapenzt.
A legtobben azert adnak mert be
vannak tojva es azt hiszik ha penzt adnak akkor
meggyogyulnak.Ez sajnos nem igy van.Egy rakos adhat amennyit
akar elobb-utobb ugyis ... Ha a doki megis elfogadja az az o
dolga.Sokan ugy mennek az orvoshoz, hogy --Doktor ur ha lehetne
igy vagy ugy ...---. Szerintem ha valaki tobbet var el mint amire a
koltsegvetesbol futja akkor fizessen is. Elismerem rossz a helyzet
az egeszsegugyben de errol nem az orvos tehet.
Itt nemetorszagban nincs halapenz!!!!!! Te kivalaszthatod a
haziorvosod es kesz. Ha korhazba kerulsz aki eppen ott van az fog
kezelni.Kivetel a privat betegek.De azok tobbet is fizetnek.
Mi kotelezoen vagyunk biztositva egy betegbiztositonal kb 550
DM/ho.Ezert kapok egy ellatast amit a torveny megszab.Semmi
extra.Most kotottem egy kiegeszito biztositast az egesz csaladra,
hogy en valaszthassam ki a korhazat az orvost, ketagyas szobat
es egy-ket plusz dolgot. Ezert kell 217 DM-et fizetnem HAVONTA.
A megoldas szerintem draga de jo. Az kapja meg a 217 markamat
aki jol lat el es jok a szolgaltatasok. A doki nem var el halapenzt
es ebbol a plusz bevetelbol az egeszsegugy biztos tud jobb
szolgaltatast vegezni.Szerintem a legjobb megoldas az volna ha
minden korhazban volna egy persely ahova bedobnad az
adomanyodat es ezt a penzt a korhaz fentartasara koltenek.A doki
is erdekelve volna, hogy jol lasson el mert ha tobb a penz ,
modernebb lehet a korhaz es konnyebben dolgozik. Kulonben itt
sem keres egy orvos jol, kiveve akinek privat rendeloje van, de az
nem is nyolc orat dolgozik.Egy korhazi orvos nem ritka ha 30 orat
dolgozik egyfolytaban heti 2-3 ugyelet es hazavisz kb 5000 DM-et.
Élet és irodalom:
"G. BARTA ÁGNES:
Haláltánc
? végjáték az egészségügyben -
Tisztázzuk mindjárt az elején, ha most bárki bármit tesz is az
egészségügyben, az csak pozitív lehet. A magyar egészségügy ugyanis
olyan gyalázatos állapotban van, hogy egyetlen jó döntés vagy lépés is
remek piár a kormánynak, megalapozza az új miniszterbe vetett
bizalmat. Mikola István él is a lehetőséggel, médiasztár lett. Naponta
többször megjelenik a képernyőn, hallhatjuk a rádiókban, amint
sorolja, mi mindent tesz majd a közért. Nem tagadja, hogy az utóbbi
két évben nemhogy előreléptek volna a tárcánál bármiben is, azzal,
hogy nem történt semmi, csak tovább rontották az egészségügy amúgy is
rossz helyzetét.
Talán vannak, akik még nem felejtették el: a karácsonyi
szeretetrohamban a Madarász utcai gyermekkórház élelmiszercsomagokat
kapott, az egyik kereskedelmi tévé dokumentumfilmet forgatott a Heim
Pál Gyermekkórház orvosainak heroikus küzdelméről azért, hogy
adományokat gyűjtsenek. S eközben a miniszterelnök az egészségügyi
dolgozók öregek otthonában mosolygott a kamerákba, hiszen egy normális
országban elő sem fordulhat, hogy nincs pénz a betegek táplálására,
műszerekre, gyógyszerekre. Ez csak egy, a miénkhez hasonló
banánköztársaságban fordulhat elő. A miniszterelnök pedig jótékony
képpel sétál azok között, akik egész életüket nyomorogva töltötték,
miközben tudja, hogy regnálásának következő két esztendejében sem
változik semmi, hiszen az a büdzsé, amit koalíciós partnereivel
megszavaztatott, csak arra elég, hogy két évre konzerválja az
egészségügy siralmas állapotát. Ezen az új miniszter sem sokat tud
változtatni.
Annak ellenére sem, hogy első lépései szimpatikusak,
nevezetesen, hogy az OEP-t a minisztérium fennhatósága alá kívánja
vonni. Ez így logikus, hiszen erről a pénzről a szaktárcának kell
döntenie, elvileg ott ismerik a legjobban, mire menynyi az indokolt
kiadás. Nem tudni, elődje, az enervált Gógl, tett-e hasonló javaslatot
a miniszterelnöknek, vagy az "ügyes" székesfehérvári kardiológiai
átszervezés, a traumatológia világszínvonalú műtőjének bezáratása, az
országos intézetek összevonása, az Irgalmas Kórház és a Reumatológiai
Intézet kettészakítása és a kórházcsődök kezelése vette el minden
energiáját. Erejéből arra mindenesetre már nem futotta, hogy
kormányával harcba szálljon és legalább vitassa, hogy mire elegendő a
tárcájának szánt összeg. Ígért ugyan, talán kormányfői sugallatra
kétszáz százalékos béremelést, de későn vette észre, hogy lóvá tették,
ezt Orbán sem gondolta komolyan, és így a szakma előtt is elvesztette
szavahihetőségét. Az orvosok és a szakápolók már tapasztalatból
tudták, a béremeléshez szükséges forrást nem lehet "kigazdálkodni",
azt csak a költségvetés utalhatja ki számukra. A kormány pedig nem
utalt, sőt, az inflációs játékkal - amelynek lényege, hogy a kormány a
gazdaság állapotát mesterségesen felértékelve alábecsülteti az
inflációt, ily módon érve el, hogy csökkenjen (például az
egészségügyre is) elkölthető összeg - a következő két évben szinte
változatlan szinten tartotta a tárca által felhasználható keretet.
A király meztelen
A kormány úgy tesz, mintha most ocsúdna, mennyire fontos az
egészségügy, főként, hogy közelegnek a választások. Mikola István
pedig veszi az adást, tervez, szervez, intézkedik, van koncepciója, s
ez nem kevés. Sőt, azt is tudni véli, hogy terveihez rövid a
rendelkezésére álló másfél év. A kérdés csak az, mennyi időre van
szüksége ahhoz, hogy ő is lássa, amit az egészségügyi szakemberek már
régóta tudnak: a király meztelen. A szakemberek szerint ugyanis a hiba
a rendszerben van, s amíg nem történik átfogó reform, addig csak
hangulatjavító szlogenekre, toldozgatás-foldozgatásra futja a
minisztérium erejéből. Ma Magyarországon ugyanis az
egészségbiztosításra befizetett összegek nem halmozódnak, hanem egy
felosztó-kirovó rendszer alapján még ugyanabban az évben
visszakerülnek a rendszerbe. Ám a járulékok és a biztosítási
befizetések nem fedezik a költségeket. Az orvosok szerint ma sem tudja
senki, valójában mennyibe kerül egy műtét! Így nem meglepő, ha az OEP
gyakran a valódi költségeknél kevesebbet térít. Ebben a helyzetben
aligha várható el a kórházaktól, hogy maguk gazdálkodják ki a hiányt.
Ezt a kormánynak, illetve a költségvetésnek kellene pótolnia.
Kétféleképpen tehetné, egyrészt adó- vagy járuléknöveléssel, amit meg
is tett, hiszen emelkedett az egészségügyi járulék és a megemelt
minimálbér húzza magával a járulékokat is, meg az adót is. (Hogy ez
pontosan mennyi többletbevételt jelent majd, furcsa módon a
Pénzügyminisztériumban sem tudják, mert képtelenség fölmérni, hányan
igyekeznek majd kijátszani a törvényt.) Másrészt, a költségvetésnek
kellene pótolnia azt az összeget, amely az egészségügyi hozzájárulásra
nem kötelezett katonák, munkanélküliek, nyugdíjasok miatt elvész.
Vagyis ma három, három és fél millió dolgozó járulék- és
biztosításbefizetése kell hogy fedezze a tízmillió magyar egészségügyi
költségeit. Feltételezve, hogy a költségvetésbe befolyó összeg valóban
az egészségügyi tárcához kerül viszsza és nem szívódik fel a büdzsé
labirintusában.
Hiába hivatkozunk arra, hogy harminc éve fizetjük a járulékot,
tíz éve a hozzájárulást, és ennek alapján igazán elvárhatnánk, hogy a
kórházakban legyen megfelelő műszer, kötszer, gyógyszer, tisztaság és
élelmezés - amíg a rendszer alapvetően nem változik, erre nincs sok
reményünk. Ahogy az orvosoknak és az ápolóknak sincs sok reményük a
fizetésemelésre. Még akkor sem, ha a negyvenezer forintos minimálbér
indokolná. A minimálbér az egészségügyben ugyanis a 22-es csapdája. Az
idei húszszázalékos béremelés beígértekor csak arról nem esett szó,
hogy ebből kell fedezni a minimálbérig való emelést is - az
egészségügyben dolgozók negyven százaléka jócskán negyvenezer alatt
keresett. Vagyis a húszszázalékos keret legnagyobb részét ez viszi el,
a többiekre csupán pár ezer forint jut. Vagyis a húszéves, általános
iskolát végzett takarítónő negyvenezer forinttal kezd, míg a 20-30 éve
kórházban dolgozó nővér bére jó, ha 48 ezer forint. Ezért csak
bérfeszültségre és további nadrágszíj-meghúzásra számíthatnak az
intézmények, helyzetük javulására aligha. Még kevesebb
fertőtlenítőszer, műszer, kötszer fogyhat, és bizonyára jó néhány
intézményvezető tovább csökkenti a gyógyszerkeretet.
A gyógyszergyárak időnként statisztikát készítenek arról, vajon
melyik kórházban hány százalékos a gyógyszerfelhasználás. Az átlagosan
jónak mondható - vagyis terminológiájuk szerint ott, ahol valódi
gyógyító munka folyik - a 12-14 százalék, néhány fővárosi kórházban ez
a mutató hét százalék. Vagyis a gyógyszergyárak szerint az ilyen
intézményekben már nem gyógyítanak. Mondhatjuk persze, hogy a gyár
érdeke a minél nagyobb felhasználás, de az aligha vitatható, hogy a
gyógyításhoz gyógyszerre is szükség van. Meg műszerre. Az egyik
budapesti kórház osztályvezető főorvosa, aki tudományos munkái alapján
nemzetközi hírű szaktekintélynek számít, azt mondja, nem meri
megmutatni a műtőjét külföldi kollégának.
E nadrágszíjmeghúzás áldozata lett az Országos Traumatológiai
Intézet világszínvonalú műtője is, pedig az ott végzett műtétek során
jóval kevesebb szövődmény alakult ki, mint máshol a világban. Igaz,
ezt a műtőt üzemeltetni sokkal drágább, mint a kevésbé sterileket, s
az OEP nem fizeti ki a különbséget. Azt az intézetnek kell
"kigazdálkodnia". Csakhogy a traumatológián nincs nyereséges
"üzletág", így törvényszerű, hogy csődbe ment. A gazdaságossági
számításoknál azt ugyanis nem veszik figyelembe, hogy a társadalomnak
mennyibe kerül egy gyógyultnak nyilvánított, de a szövődmények miatt
újra meg újra kezelésre szoruló ellátása. Azt is csak baráti körben
merik elmondani az orvosok, hogy számos esetben felhívják a
figyelmüket, gondolják meg, menynyi idős a beteg, akin a legdrágább
beavatkozást el akarják végezni... S ezt nem az orvosok találták ki. S
hogy a politikusok a reformot nem vállalják, az azt jelenti, hogy
mindig lesznek olyanok, akiket hosszú szenvedésre és ad absurdum
halálra ítélnek.
Lehetetlen, de nem reménytelen a helyzet, ha valaki, esetleg
Mikola István, mégiscsak vállalkoznék a reformra. 1990 óta egyetlen
kormány sem volt elég bátor ahhoz, hogy az egészségügyi reformmal járó
társadalmi és politikai következményekkel szembenézzen. Ha Mikola
vállalná is, a Fidesz aligha. A finanszírozás átalakítása, a
természetes adottságok miatt hiányzó egészségügyi biztosítási források
költségvetési pótlása és az ellátórendszer megváltoztatása: ez volna a
reform. Mindez olyan népszerűtlen intézkedéssorozatot követelne, hogy
választások előtt aligha fogják megtenni.
Kórházcsődök
Szolnoki Andrea, a főváros egészségügyekért felelős alpolgármestere
szerint a kórházcsődök oka, hogy a járulékbefizetés nem fedezi a
költségeket. A KGST felbomlásával az egészségügyben is árrobbanás
történt, amit a 80-as évek óta egyetlen kormány sem vett figyelembe.
Szerinte is nagyon sok múlik a menedzsereken. Mert ahol időben
felismerték és megszüntették a párhuzamos tevékenységeket, ahol
folyamatosan ellenőrzik a beszerzéseket, valamint megszüntették a
veszteséges ellátást, ott nincs csőd.
"A kialakult helyzetért a finanszírozás, a menedzsment és az
önkormányzat a felelős" - állítja egy neve elhallgatását kérő főorvos,
aki szerint a kormányokhoz hasonlóan a főváros is csak keveset tett a
kórházak fenntartásáért. Elsősorban a műszerek beszerzéséhez kaptak
minimális segítséget. Mint mondja, volt olyan év, amikor az egyik
budai területi kórháznak csupán ötmillió forintot utalt ki a főváros,
miközben egyetlen ultrahangfej több mint egymillióba kerül. A
felújítással kapcsolatban pedig annyit jegyzett meg, hogy van olyan
szárny, ahol öt-hat éve nem jutott pénz a folyosók, kórtermek
festésére. Azt ő sem vitatja, hogy sok múlik a kórház menedzsmentjén,
de megemlíti: sok helyütt valójában a gazdasági igazgatók a
kórházigazgatók, akiknek - mint erre már volt példa - nemritkán saját
meggazdagodásuk az elsődleges, és csak ezután törődnek a kórház
helyzetének javításával. Persze vannak jól menedzselt kórházak is,
ahol megszüntették a párhuzamos tevékenységeket, miközben meg tudtak
őrizni minden gyógyító tevékenységet a szemészettől a szülészetig. A
rentabilitás kényszere, hogy a nyereséges tevékenységből pótolható
legyen a veszteséges tevékenységek okozta hiány. De mi a helyzet
azoknál az országos intézeteknél, amelyek egyprofilúak, mint például a
Traumatológiai Intézet, amelynek élén csődbiztos áll? Itt ugyanis csak
baleseti sebészettel foglalkoznak, amely igen költséges, és nem áll
módjukban jól fizető plasztikai sebészetet fenntartani, csak az
OEP-térítésekből gazdálkodhatnak. Az ideális az lenne, ha az
egészségbiztosító nem általános, minden kórházra egyformán kötelező
pontrendszer alapján térítené meg a költségeket, hanem a speciális
gyógyító tevékenységekre szabott norma szerint. Mivel ez nem így van,
a csőd megjósolható volt. Ezen az sem segít, ha gyorssegélyként
időnként leírhatják a veszteséget, az szinte azonnal újratermelődik.
Az intézményt nem lehet és szakmai szempontok miatt nem is szabad
bezárni. A neve elhallgatását kérő traumatológus azt sem vitatja, hogy
néhány párhuzamosság megszüntetésével, valamint a csőd miatt
kinevezett ellenőrző cégeknek (amelyek egymásnak adják a kilincset, és
nem találnak megoldást) kifizetett több tízmillióval valóban javítani
lehetne a helyzetükön. Azt azonban felelőtlenségnek és luxusnak
tartja, hogy elrendelik a high-tech-kel felszerelt műtő bezárását,
csak mert drága az üzemeltetése. Ő is úgy véli, elsősorban nem az
intézetben kell keresni a hibát, hanem a finanszírozási rendszerben.
A nyolcvanas évek végén bevezetett pontrendszerről ugyanis már
bebizonyosodott, hogy nem jó. Nemcsak azért, mert nem fedezi a valós
ráfordításokat, de azért se, mert az orvosokat nyilvánvaló csalásra
kényszeríti. Szinte valamennyi kórházban dolgoznak kódolók, akiknek
nincs más dolguk, mint olyan kódszámokat feltüntetni, amelyek a
drágább beavatkozásokat takarják. Ha nem ezt tennék, még több kórház
jelenthetne csődöt. És kinek jó ez? Az egészségbiztosítónak nem,
hiszen tudja, hogy becsapják, de nincs annyi ellenőr, amennyi ezt
nyomon tudná követni. Az orvosoknak se, mert az ő feladatuk a
gyógyítás, nem pedig ez a macska-egér játék. A kórház menedzsmentjének
se, hiszen állandóan ott lebeg fejük felett a lebukás veszélye. A
betegeknek se, hiszen mindezt az ő befizetett járulékukkal teszik, a
nekik nyújtott ellátás pedig egyre szegényesebb. A kódrendszer
átalakításával tisztább helyzetet lehetne teremteni. A szakértők
szerint ugyanis a teljesítmény-finanszírozáson alapuló OEP-rendszer
alapvetően rossz. Az alapját képező pontrendszer születése
pillanatában elhibázott volt, mert mindenki úgy értelmezi, ahogy
akarja. Életre hívott viszont olyan új vállalkozásokat, amelyek abból
élnek, hogy mielőtt a kórházak leadják az OEP-nek a
teljesítménylistát, tíz-tizenkét százalékos jutalék fejében átnézik és
úgy módosítják - a kódok megfelelő ismeretében nem csalással! -, hogy
a kórház teljesítménye 10-15 százalékkal javuljon. A szakértők szerint
az OEP ezt pontosan tudja, de belemegy, mert az egészségügyre
fordítható kassza zárt, a kórházakra fordítható összeg állandó, tehát
az intézmények nem az OEP-től, hanem egymástól "lopják el" a pénzt.
Sokan úgy vélik, javíthatna a helyzeten, ha belépnének a
magánbiztosítók. Csakhogy ez egyelőre hiú ábránd, mert a
biztosítótársaságoknak egyelőre nem éri meg. Olyan ajánlatokkal
próbálkoznak ugyan, amikor úgynevezett hotel-szolgáltatásért, magasabb
táppénzért köthető a biztosítás, de erre csak kevesen jelentkeznek.
Amíg hálapénzért különszobát lehet kapni, addig nem érdemes havonta
előre fizetni azért, amit nem biztos, hogy valaha is igénybe veszünk.
A legtöbb kórház pedig még nincs abban a helyzetben, hogy a
hotel-szolgáltatásért plusz pénzt kérhetne, hiszen a hulló vakolatú
szobába beállított tévéért nem fog fizetni a beteg. Az alapellátást
nemzetközi összehasonlításban is az állami egészségbiztosítók fedezik.
Ezen itthon sem szabad változtatni. Ami efölött adható, azon
osztozhatnának a magánbiztosító társaságok. De ehhez is egészségügyi
reformra lenne szükség. Ha a magánbiztosítók nagyobb szerephez
jutnának, a szegények, a kiskeresetűek nem engedhetnének meg maguknak
olyan kezelést és ellátást, amilyen színvonalút a jobban kereső
könnyedén megfizet. Az egészségügyi alapellátásban ma létező
viszonylagos egyenlősdi tehát a társadalmi feszültség levezetésének
szempontjából nem is olyan rossz. A magánklinikák, magánrendelők pedig
el tudják látni azokat, akik szívesebben fizetnek számla ellenében,
mint zsebbe.
A paraszolvencia évtizedek óta örökzöld vitatéma. Az új
miniszter ebben a kérdésben is karakán volt, megszüntette a
paraszolvencia-bizottságot. Nagy tett. Csak az nem világos, miért volt
szükség egy ilyen bizottság felállítására. Hogy ellenőrizze az
orvosokat? Hogy megtiltsa a borítékolást? Mindegy, a bizottság már nem
létezik, a paraszolvencia azonban maradt. És maradni is fog, amíg a
főorvosi fizetés bruttó 80-120 ezer forint. Szolnoki Andrea szerint:
"Amíg nem lesz egészségügyi reform, addig ebben sem várhatunk
változást. Az egészségügyben dolgozó "felső tízezernek" érdeke, hogy
minden változatlan maradjon, és nem fogja engedni a reformot. Illetve
szóban támogatja, tettekben nem." Az orvosok pedig úgy vélik, hogy a
hálapénz intézménye addig nem szűnik meg, amíg az egészségügyi
dolgozók csak az inflációval közel azonos, 8-12 százalékos béremelést
kapnak, holott az elmaradásuk ennél jóval nagyobb mértékű.
Igazi reformra aligha számíthatunk, arra viszont igen, hogy
megszaporodnak a kéregető-gyűjtögető akciók, amelyek láttán ki-ki
vérmérséklete szerint pironkodhat, dühönghet, sajnálkozhat és
adakozhat. Az állampolgár megint csak zsebből adhat arra, amit az
állam lenne köteles finanszírozni. Közben pedig fohászkodhat, nehogy
kórházba kerüljön."
VG, 2001. január 24.
"A miniszter esélyt lát a javulásra
Nővérpótlás importból
Az egészségügyi miniszter lehetőséget lát az ápolónők
helyzetének javítására, ezért maradásra kéri őket. A Magyar
Ápolási Egyesület elnöke szerint a 80 ezres szakdolgozói
gárda közel harmada hiányzik, s növekszik a "nővérimport".
A Margit Kórház főigazgatója úgy látja: a minimálbér-emelés
a fiatal és szakképzetlen rétegnek kedvez.
Nógrádi Tóth Erzsébet
A Magyar Ápolási Egyesület átmeneti megoldásnak
tartja, hogy a szomszédos országokból "importált"
ápolónőkkel oldják meg a kórházi betegellátást.
Muha Márkné elnök a Világgazdaság érdeklődésére
elmondta: nincs naprakész adat a nővérhiányról, de
becslések szerint a múlt évben felerősödött
fluktuáció következtében a 80 ezres szervezett
szakdolgozói állás (köztük 50 ezret meghaladó az
ápolónőké) 20-30 százaléka betöltetlen. Ezért --
noha korábban is alkalmaztak külföldi ápolónőket --
tavaly felerősödött a határon túl élő magyar nővérek
foglalkoztatása. Munkájukhoz a szakképzettséget
igazoló dokumentum honosítása szükséges, ezt az
Egészségügyi Minisztérium végzi, s elengedhetetlen
a nyelvismeret. Az elnökasszony azt is elmondta: a
külföldi ápolónők foglalkoztatása azért jelent csupán
átmeneti megoldást, mivel tapasztalatuk szerint a
letelepedési engedély megszerzése után közülük is a
legtöbben -- a magyar munkatársaikhoz hasonlóan --
elhagyják a pályát. Ennek oka, hogy a fizikailag és
lelkileg is megterhelő munkáért méltánytalanul
rosszul fizetnek, s hiányzik az erkölcsi megbecsülés
is.
A Szent Margit Kórház is nővérhiánnyal küzd, tavaly
átlagosan hetvennel voltak kevesebben a kelleténél
-- mondta a Világgazdaságnak Gusztonyi Ágnes
főigazgató. Náluk néhány erdélyi magyar nővér
dolgozik immár tíz éve, a szervezett
munkaerő-importot azonban eddig nem vették
igénybe. A főigazgató főorvos asszony úgy gondolja,
hogy a betegek fizikális ellátásában nincs különbség
az európai országok egészségkultúrájában. Az ápolók
szakképzettségét igazoló bizonyítvány értékét pedig
a honosítók garantálják. Ettől függetlenül azt
szeretné, ha a hazai kórházakból a más, jobban
fizetett ágazatba került szakképzett nővérgárdát
importálnák vissza az egészségügybe. Már csak azért
is, mert tudásuk megszerzéséhez jelentős pénzzel
járult hozzá az egészségügy és az egész társadalom.
Gusztonyi Ágnes tart a további elvándorlástól.
Hiszen amennyire örül a minimálbér 40 ezer forintra
emelésének, annyira tudja, hogy az súlyos
feszültségeket okoz a kórházakban. A fiatal és a
szakképzetlen réteg jár majd jól, de a megfelelően
képzett középkorosztály pénzének arányos
emelésére egyelőre nincs forrás.
Muha Márkné szerint az ápolók 60 százaléka keres a
minimálbér alatt. A kezdő diplomás nővérek bruttó
bére a pótlékokkal együtt átlagosan 35 ezer forint.
Az elnök azt reméli, hogy a "frontvonalból"
bársonyszékbe került új egészségügyi miniszter segít
az ágazaton. A miniszternek az egészségügyi
ellátórendszer egészét megváltoztatni akaró
koncepcióját azért is támogatják, mert az nem állítja
szembe egymással az egyes rétegeket.
Az ápolói gárda igényes, felkészült, mint ahogy az orvosi gárda is
az -- mondta a Világgazdaság munkatársának Mikola István. A
miniszter arra kéri a nővéreket, ne hagyják el a pályát.
Lehetőséget lát ugyanis arra, hogy javítson az
életkörülményeiken. Úgy fogalmazott: "ha a hitünk elvész, a
mögöttünk lévő támogatói szándék is meginog." Most azt látja,
hogy a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és a többi tárca
vezetője is kész arra, hogy támogassa az egészségügyet. Az
ágazat vezetőinek pedig az a dolga, hogy a kormány által is
elfogadható programokat készítsen. "
