A fát tényleg nem roncsolják ellentétben a tüdőddel és összes nyálkahártyáiddal.
Én POLIFAG MAX 5-öt használok Erdőkémia. Metilénkloriddal dolgozik, az eredeti felületkezeléstől függően lemar vagy fellazít. Ecsettel kenhető maszkban és védőszemüvegben. A hatásfoka jónak mondható, sok függ az eredeti felületkezeléstől. ( 3 réteg eltérő színű olajfestéket varróasztalról ( lábak fenyőből)10 -12 perc alatt összekapott és lehetett kaparni.) Magasnyomású mosóval vagy kaparással lejön a felmart anyag. Persze ez után is zsírtalanítani kell a következő felület előkészítése miatt.
Ha olajfesték akkor szóba jöhet a nátronlúg (marónátron azaz nátriumhidroxid).
Fenyőt erősen támadja ezért nem árt a melegvizes lemosás és semlegesítés.
Régen kenőcsként használták:
1 l forróvízbe 150 g nátronlúg (sorrend!) és a kenőcsösséghez burgonyakeményítő melegvízben elkeverve, hozzáadva szükség szerint.A végére egy kupak szalmiákszesz és lehet kenni ecsettel 4 - 12 órára.
Figyelni kell mikor old mert ha rászárad nehezen vakarható. A kész felületet többször vízzel le kell kefélni magasnyomásúzni, a legbiztosabb a 80 %-os ecet (ecetsav) használatával egy elősemlegesítés.
Előnye hogy nem tartalmaz semmilyen oldószert, hátrány a korlátolt felhasználás (dió, juhar gyümölcsfák erősen színeződnek használatakor).
A "fatámadás" elkerülésére használnak kálilúgot (káliumhidroxid vízben oldva) de drága és ezt nem ismerem.
Én kaptam egy receptet, bár még nem próbáltam: egy rész trisót és két rész oltott meszet tejföl állagúra keversz, és azt kened fel a festékre. Hagyd állni fél órát, és utána le lehet kaparni a festéket. A kromofágnál agresszívabb szer, a fát is hajlamos megkezdeni, ha túl sokáig van rajta, le kell mosni a festék eltávolítása után.
Új vagyok itt, és arra keresnék választ, hogy kb 80 éves bejárati ajtómról/ ablakaimról hogyan szedhetném le a legalább 5 réteg olajfestéket? Hőlégfúvóval nem szívesen gyilkolnám, a gromofággal viszont rettenetesen lassú a munka. Egy ismerősöm beszélt egy szerről, amit ő külföldön vett (a nevére nem emlékszik), lekente vele a bútorait, majd néhány óra után magasnyomásúval átmosta és alig maradt rajta festék, amit már simán le lehetett csiszolni. A topicban több szerről is írtatok (PNZ...), írnátok a tapasztalataitokról? Vagy adnátok tanácsot? Restaurátor annyiért takarítaná le, amiennyiért újat lehetne venni, ám én ragaszkodom a régihez.
Vannak ezek a javitoviaszok amikhez forrasztopaka kell, mindenfele szinben . Bizonyos gyartoke hasznalhatatlan. PL. a König az jokat keszit .
Sellakrudat is tusz hazilag kesziteni . Forrovizbe beleteszel egy marek rongyba bugyolalat sellakkot . Amikor mar felpuhult es gyurhato akkor nyujtogatsz ,csavargatsz belole rudakat . Amikor lehul ,kemeny lesz es torekeny. Rgen ilyennel javitottak . Nagyon jo a politurozas ala ilyennel javitani mert sajat anyaga es nem mattul ugy mint a fatapaszok.
Van ez a fekete sellak rúd, láttam a jutúbon is, hogy fekete zongorán a hibákat meg leütött sarkokat ezzel(?) forrasztják be. A sellak tényleg ilyen hőre lágyuló cucc?
Legelőször is szükséged lesz egy száraz, jól szellőző világos helyiségre (műhely) mert a bútorok egy része javítás közben nem szereti ha elpakolják (várni kell a száradásra, apró alkatrészek vannak.)
Ha van időd ezt a fórumot végigolvasni, rengeteg hasznos ötlettel leszel gazdagabb, amit a saját, megoldandó problémáid során is felasználhatsz.
Alapos ismeretek nélkül nem ajánlatos hozzákezdeni régi bútorok felújításához, mert nagy kár lehet a vége.Restaurálást nem mondanék, annak külön etikai és szakmai szabályai vannak amit illik betartani.
Házilagos munkákhoz jól használható szakirodalom:
Kitty Grime: Bútorok restaurálása és javítása Origo - Press 1990;
Ernst Wilhelm: Régi székek felújítása Cser Kiadó 1999,
Csornai Kovács Géza: Műbútorasztalos és restaurátor szakmai ismeret Műszaki Könyvkiadó 2005,
Dévényi Kálmánné: Műbútorasztalos és restaurátor szakmai és gépismeret. I. Műszaki könyvkiadó 2005;
Bútorművészeti Lexikon Corvina 2005;
William Cook: A bútorrestaurálás nagykönyve Jószöveg Műhely Kiadó 2004,
Arra kérdésre így nem lehet válaszolni, hogy "mit szerezzek be", hiszen ez függ:
- a bútor állapotától, anyagától;
- pénztárcádtól;
- ismereteidtől;
- az elérendő céltól.
Ha ezek alapján tudod pontosítani a kérdéseket, rengeteg választ kaphatsz az ide íróktól.
Vannak alapok(szerszámból eszközből cégből), ha érdekel e-mail elküldöm a listát.
És ha eleve színezett viaszt készítessz? A terpentinben feloldott tiszta méhviaszt bármilyen, - előre kikevert- denaturált szeszben oldható páccal vagy annak árnyalatával lehet színezni.Amikor tanultam nem értettem minek keverni - színezni, de állítólag nincs pácolási hiba és a szín is biztosabb egyben felhordva, mint külön-külön.
Színezett viasz használatával (pl. STARWAX) nem egyszerűsíthető a folyamat? Talán olcsóbb és a későbbiek során is egyszerűbben karbantartható az egész.
Köszi, szerintem sincs nagyon szükség a konzerválóra, végülis nem fogja eső áztatni. Sajna a pácolást nem lehet kihagyni, a falak és egyéb bútorok színe miatt elég kötött az elérendő vörösesbarna színárnyalat, olyanra sose öregszik a fenyő (egyébként árnyékban van). Visszaolvasgatva kicsit a következő kép alakult ki bennem:
Pácolás, higított lenolajos itatás, száradás után viaszolás. Mit gondoltok? Persze nem akarom az ajtó árának a dupláját spéci felületkezelő anyagokra rákölteni, de egyszerű eszközökkel szertném a legjobbat kihozni.
Beltérben óvatosan a konzerválókkal, mert némelyik ártalmas az egészségre. De szerintem nincs rá szükség. A fenyőfa az első néhány évben sokat sötétedik magától is, főleg ha kap elég napfényt. Viaszolás alá félolajjal ereszteném be először, a pácolást teljesen kihagynám.
Bocs, ha nem a megfelelő helyre írok, de minha régebben lett volna szó valami hasonlóról itt, bár nem ajtó kapcsán, és most nem is találom.
Adva van pár natúr fenyőfa beltéri ajtó (barkácsáruházas), ezt szeretném ellátni felületkezeléssel. A szokásos eljárás (konzerváló-vékonylazúr) szerintem nem igazán szép felületet eredményez. Természetesen nem akarok politúrozás minőséget az ajtón, csak egy szép selymes fényű felületet, kb. sötétebb csersznye-alma árnyalatban. Valami pácra gondoltam, de nem igazán vagyok jártas ezekben. Vizes-szeszes? A csomóknál, javításoknál gondolom rá kell a színre kézzel javítani, mert ott nem issza be annyira a pácot. Utána mintha azt olvastam volna, hogy lenolajos beeresztés, majd viaszolás. De lehet, hogy rosszul emlékszem? Konzerválóval lekenni is kell/lehet? Ha azzal kezdem, a pác beivódik rendesen? Vagy erre beltérinél nem igazán van szükség?
Ha valakinek van ötlete-tapasztalata, és megosztaná, nagyon örülnék.
Meg nem fagyott, sőt: végig szobahőmérsékleten volt. Lezárt zacskóban. Nedvességet sem kapott.
Nem tudom, egy biztos: nagyobb mennyiséget nem spájzolnék be belőle.
Még egy kérdés:
Bútoron hogyan javítják ki a néhány négyzetmilliméteres (pl. félkörömnyi), de ránézésre azért feltűnő ütődéstől letört, lehorzsolt éleket, sarkokat, amelyek ráadásul furnérozottak is? (a furnér is hiányzik róla)
A csontenyv granulátum, igen. Nekem a 2 éve lejárt szavatosságú nem ragadt, illetve csak nagyon gyengén. Valszeg azért nem véletlenül írják rá azokat a
"
Ez érdekes,mikor sokéves, pincében szétpárásodott zongorából bányásztam rezonánst, még az abban levő enyv is szétszedés után megnedvesítve még mindig ragadt. A tárolással ronthattál el valamit.
Akkor a környezetváltozást, az idő vasfogát én fogom hozzátenni valamilyen pác formájában. :)
Egyébként tömör fa, nem furnér, ebben azért valamivel szerencsém van. Egy helyen lepucoltam, ott semmi különösebb mintázata nincs. Olyasmi szerkezetű ránézésre, mint a tölgy, legalábbis szerintem.
Több tucat mahagóni fajta van. Esélyed sincs olyat találni, amilyen a régi, még azonos fajta esetén se. Semmilyen fából nincs két egyforma, plusz a környezetváltozás, származási hely is befolyásolja a fa színét, struktúráját.
