"Egy-egy D-mag esetében ez nem lehetséges, na de mi van, ha kvadrilliónyian vannak egyetlen, közös, korrelált kvantumállapotban?"
Szerintem az, hogy valamely ezekből felépült struktúra (mittudomén He atomok vagy valamiféle párok) közös kvantumállapotba kerülnek, nem jelenti azt, hogy egy kicsit is nőne a fúzió valószínűsége. Ez két teljesen külön dolog. Egy dolog a struktúrák közös állapota, másik dolog az egyedi jellemzők. A lézerben sem lesz a sok fotonból mondjuk egyetlen nagy energiájú foton.
"Kb. 400 négyzetkilométernyi 3000 K-es feketetest tudná kisugározni ezt az energiát."
Ha elöl tükrös hátul fekete, akkor az energia hátrafelé sugárzik el. Ez pedig fotonhajtómű, ami a lehetséges legjobb tömegaránnyal tolja a rakétát. Kár, hogy ilyen rohadt nagyra jön ki a felület.
Rakéta esetében az lenne a jó, ha az "üzemanyag" olyan formában hordozna energiát, ami nem csak hőerőgéppel (a fúziós reaktor is az) lenne mozgási energiává alakítható.
Pl. egy feltöltött akku vagy kondenzátor elektromos energiája közel 100%-ban mozgási energiává alakítható. Természetesen az így tárolható energia sok nagyságrenddel kevesebb mint kellene.
De talán elképzelhető olyan, a magenergia energiasűrűségét elérő tárolási forma, ami fentihez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Vagyis magas fajlagos energia rendezett formában, ami nem csak a hőerőgéppel nyerhető ki.
"Ha ezt valamiképp meg lehetne oldani, akkor reális lenne a csillagközi utazás még ebben a században."
Én ezt sokkal nehezebb problémának tartom. Nem hogy 100 évet,de akár 300-at is kevésnek tartok hozzá. Legalábbis rakétával. Ha valamilyen előre nem lárható teljesen más módszert találnának ki, arra persze nem vonatkozik.
A becslésedet (akármilyen hervasztó is az eredménye) túlságosan optimistának tartom. Pl. nehezen tudom elképzelni, hogy a fúziós energiából 30% egyirányú mozgási energia kinyerhető lenne. A hűtést is gondnak tartom. Mit csinál a hajó a maradék energiával, hogyan lehet megoldani hogy a szerkezet nem melegedjen túl?
Antianyaggal lehetne javítani a tömeg arányon, de még úgy se néz ki reálisnak a dolog.
Ráadásul az Alfa Centaurinál még kell plusz 1000 tonna, hogy a 200 tonnát megállítsa, ezért meg 6000 tonna deutérium kell pluszban, hogy maradjon 1000 tonna a végére. Tehát a lelassításhoz végső soron ötször annyi energia kell, mint a felgyorsításhoz. Persze deutériumból van elég, többszáz milliárd tonna.
Ha párszáz km/mp körüli sebességgel megy az űrhajó, akkor talán le lehet fékezni légkörileg, de akkor több ezer évig tart az út. Nagyobb sebesség esetén meg iszonyú mennyiségű üzemanyagot is kell cipelnie, hogy a hajtóművel fékezzen le.
És hogyan állítják meg az űrhajót? Hasonló esetben már a Fred Hoyle sem vacakolt űrhajókkal az 50-60 éve írt scifijében, az idegenek a távoli csillagról egyszerűen elküldték rádióhullámokon a dns leírását, meg az egyéb információt, és a földi emberek meg összeszkábálták belőle az űrutazót:-)
Nyilvánvaló hogy az Androméda-köd egyik újmagyar gyarmatáról ír nekünk.
"Elfelejtem olykor-olykor, nem tudhat még újmagyarul ez az atom-ókor. Szerencse, hogy beszélhetek így a vénszülékkel, a gondolat átvivő kézi-készülékkel."
esetleg ugyislehetne utazni a csilagoközt hogy az ember tudatát letöltik egyszámitogépre +
vesznek egy dns mintát a testéböl és elindityák a ürhajot a megadot irányba amikor oda ér
a felyletszámitogép korában vet dns böl leklonoza az embert és a korában számitogéprementet tudatot viszatölti a klon testbe igy az astronautának ojanlene mintha 1-2 orája indultvolna el a földröl pedig tübéve és nemisöre gedetvolna söt lehet filyatalablene mint amikor elindult
Az időutazós-múltbahatós kauzális paradoxonok kérdésében vannak érdekes fejlemények.
- Egyrészt létezik egy kutatási irány, amely megkülönbözteti a "konzisztens történeteket" az "inkonzisztens történetektől". Mindkettőben lehetséges CTC és a múlt befolyásolása, de az előzőeknél nem lépnek fel olyan "létezési paradoxonok", minthogy valaki visszamegy a múltba, és megakadályozza a saját születését, vagy hogy egy bomba felrobban, és olyan hatást küld vissza, ami hatástalanítja a saját magát a felrobbanás előtt stb. A másodiknál pedig lehetségesek. Az érdkes pedig az, hogy a legkisebb hatás elvét alkalmazva az összes lehetséges történetre, a kutatók azt hozzák ki, hogy éppen a konzisztens történetek elégítik ki, az inkonzisztensek pedig nem. Novikov et al.
- Van olyan kidolgozott hipotézis, ami minden kölcsönhatásnál időben előre és visszafelé történő hatásokkal számol. És a múltba történő hatásokat a jelen folyamatosan figyelembe veszi, így nem vezet paradoxonokra. (Cramer, Price).
Nem azt mondtam hogy eleve lehetetlennek tartom, csak azt hogy minimum necces.
Nem látunk ilyeneket, vagy ha látunk is, nem ismerjük fel. Ha tényleg van ilyen, nem tudjuk pontosan hogyan működik, mik a szabályai. Nyilván adatok kellenének, azok már vezetnék az intuíciót és lehetne valami modellt készíteni. De anélkül a vakvilágba próbálkozni elég nehéz és reménytelen.
ez amúgy pontosan így van. például ha a világ determinisztikus (ami nem kizárt), akkor bármiféle zárt időszerű görbe nem vezet semmiféle furcsa következményre, mivel úgyis minden előre el van döntve, nem értelmezhető az, hogy de mi megváltoztatunk valamit.
