Ez függ az életkortól? Sokkal szocializáltabbak vagyunk fiatalon és vénségünkre, mint a kettő között. Mert egy 1x1 is egy nagy igazság és a differenciál egyenlet is :)
Egyáltalán nem olyan nagyon szerencsés, ha valaki pénzért vásárol egy jóbarátot
Egyáltalán nem olyan nagy baj, ha valaki pénzt fizet a baszásért. Az sem ha valak pénzt kap a baszásért. Én csak azért szeretem ezt előszedni, mert beszélhetek csúnyán úgy, hogy közben mégsem műveletlen, sötét bunkónak látszom. (Hanem egy köcsög, exhibícionista beszólogatónak.8-)). Meg idegesít az az erkölcsi megítélésbeli különbség, ami a pap és a kurva között van. Ami ráadásul csak a szájbabaszott köcsög keresztény erkölcs miatt alakult ki, hogy baszná meg az anyját a ravatalon az összes büdös paraszt, aki még mindig ezt erőlteti. (Ez de kurva jól esett, bazmeg, gyümölcsnapot tartok, utálok mindenkit.8-)) Mer' vannak baszós vallások is, templomi kurvákkal meg oltári nagy bebaszásokkal.
crayenne!
Egyszer már vitázunk ezen a jófejség vagy ezt szereti dolgon. Szerintem az a jó fej, aki ezt szereti. Senkinek nem látsz bele a fejébe, a viselkedése alapján döntesz. A motivációiról annyit tudsz, amennyit elmond, de ez is a viselkedésének a része. Persze könnyebb úgy kezelni a világot, hogy elhisszük, hogy az, aminek látszik, de azért jó tudni, hogy igazából mégse.8-)
Ez a barátság meg érdekes dolog. Én nem mondom szinte senkire, hogy a barátom. A barátnőmre, hogy a barátnőm, de az elég más, szerintem lényegesen több (úgy, hogy tartalmazza). De lehet, hogy túl sokat várok egy barátságtól, és vannak ilyenjeim, csak másnak nevezem.
Kicsit részegesebben? Pont próbálom visszafogni magam. Nyugi, nem nagyon megy :-)
Amúgy nekem tök sok barátom van. Lehet, hogy ez nagykép?n hangzik, de a családomon és Cicán kívül másom sincs. Számomra egyáltalán nem baráti a pszichoterapeutámmal való kapcsolatom. (Mostmár elárulom, járok :-) Megkedveltem mint embert és felnézek rá. Embertelen körülmények között dolgozik egy magyar kórházban és szereti és tudja csinálni, ezt a nem pici felelôsséggel járó munkát. (nem azért nézek fel rá, mert ahelyett, hogy jól megszedné magát a zsíros betegeken, a kórházban nyomja, mert tudom, hogy azért ott dolgozik fôleg, mert ezt szereti, és ez nem jófejség). Meg hát bejátszik az emberi szimpátia is, persze.. Lassan 3 év alatt kaptam egy képet róla, hogy milyen ember.. A humora, az érzékenysége a világra stb. nekem bejön. De nem baráti a viszonyunk, és nekem ez tök fontos, mert nincs olyan érzelmi szál, amibe kapaszkodni tudnék... vagy nemtom. Amikor próbáltam érzelmeket: együzttérzést, büszkeséget, haragot kicsikarni belôle, lepattintott magáról picsába (nem mondom milyen ideges lettem), aztán rájöttem, hogy ennek tökre van jelentôssége. Meg nekem nagy problémám a megfelelni akarás, és nagyon megnehezítené számomra az egészet, ha azt érezném vár tôlem valamit. Persze minden terapeuta más, mint ember és másképp alkalmazza a terápiás eszközöket nyilván.
Szerintem is alapvető rokonság van a pszichoterápia és a kurválkodás között. Egyáltalán nem olyan nagyon szerencsés, ha valaki pénzért vásárol egy jóbarátot (vagy valami olyasmit), de sokan és gyakran kerülnek olyan szorult (és jóbarát-hiányos) helyzetbe, hogy ez még mindig jobb, mint ha nem csinálnak semmit - és persze a cél, hogy olyan állapotba jussanak, ahonnan már a barát-igényüket önerőből, vagy hogy mondjam, szóval pénzért vásárolt szolgáltatás nélkül is ki tudják elégíteni. És igen, hallok olyan pszichoterapeutákról, akiknek tökéletesen megfelel, ha a kliens "örökké" jár hozzájuk - ez szerintem nem szerencsés, még ha jövedelmező is.
De én úgy tudom, hogy még pszichológus végzettség nélkül is lehet pszichoterápiát tanulni - erről még érdeklődnöm kell, majd jövök. Én mindenesetre tanultam ilyent.
Persze a lényeg, hogy teljesen mindegy, hogy hívom, ha segítő beszélgetésnek, akkor annak - szívesen lemondok a terminusról.
Azér egészség és betegség viszonyát nem ártana kicsit részegesebben átgondolni, nem? :))
Úgy tűnik, a "pszichoterápia" kifejezés jogvédett. Emlékeim szerint Feldmár is elvégezte az egyetemet, hogy ne baszkurálják mindenféle szakmai szervezetek... (több ezer dühös pszicho-diplomás). Ugyanakkor a "terápia" szó szabad - még zenekar is van ilyen. Szerintem kereszteld át: 1. filoterápia (erre van nálad diploma), meg milyen jó már! 2. holisztikus terápia (adja magát) Mindkettő kifejezésbe mehet a "személyközpontú" jelző, meg más is. A "Pszicho" meg maradjon Hitchcocknál!
Én úgy tudom az orvosi végzettség nem elvárás, pszichológus és képezheti magát tovább pszichoterapeutává. De sajnos semmi ezt alátámasztó információt nem találtam most, homályos emlékeim vannak egy könyvről, meg láttam egy-két képzést, amit pszichológusoknak is meghirdettek, de nem vagyok biztos. Sajnos egyértelmű cáfolatot sem találtam. Feldmárnak szerintem nincs pszichiáter végzettsége, de ez se biztos, mert kibaszott szakmai önéletrajzot se találtam sehol (nem is alkalmaznám8-)).
Nekem egyébként elég lenne a röntgen-gipsz kombó, aztán már csak fájdalomcsillapító, hangulatfokozó (pia+fű), és kurvára nem érdekelne, hogy egy héttel tovább nézem a növérkék fehér köpeny alól elősejlő bugyiját. 8-)
Pszichiáter lehet: aki az orvosi egyetemen, szakosodáskor (míg mások gyerekorvos, nôgyógyász, aneszteziológus stb.) pszichiátriára szakosodik.
Pszichológus lehet: aki a bölcsészettudományi egyetemen a pszichológia szakot végzi el.
Az alapvetô különbség, hogy a pszichiáter inkább beteg emberekkel foglalkozik (neurológiai és szervi problémák miatt is) és adhat gyógyszeres kezelést is, a pszichológus úgymond egészséges embereknek segít a problémáik megoldásában, általában beszélgetéssel.
Pszichoterapeuta lehet: aki pszichiáterként végzett az orvosin, és a szakvizsga után végigcsinált egy pszichoterápiát, mint páciens.
Egyébként nekem sosem volt szimpatikus, amikor az orvos bírálja a természetgyógyászatot, a pap a pszichiátriát, az energizáló meg a kórházi orvost. Mindenekelôtt emberekrôl van szó. Vannak emberek (nem túl sok) akik akarnak és TUDNAK másoknak segíteni, (az igazán erôsek eközben emberek is tudnak maradni) és az mindenkinek a saját beállítottságától, életútjától és személyiségétôl függ, hogy ezt milyen formában szeretné és tudja megvalósítani. Vannak olyan emberek, akik nem papok, pszichiáterek, vagy orvosok, de a létezésükbôl és a személyiségükbôl adódóan rengeteg embernek segítenek (estleg pusztán csak a létezésükkel, ami sztem minden esetben egy élô illusztráció, egyfajta válasz v.mire.)
Amikor valaki szeretné jobban megismerni, megszeretni, elfogadni magát és a világot, hálistennek rengeteg mód kínálkozik, hogy ebben elôrehaladjon. Segítik a barátai nyilván, a családja esetleg :-) elvégezheti a Loyola-féle Jezsuita 40 napot, meditálhat, elutazhat egy távoli országba vándorolni, vagy egy közeli faluba elvonulni, beköltözhet egy kommunába, elmehet pszichoterápiára, vagy homeopátiás kezelésre, kineziológushoz stb.
Szerintem tök fontos, hogy ennyi féle lehetôség legyen, mert így mindenki megtalálhatja a számára megfelelôt- vagy megfelelôket, és sokszor nagyon mély emberi kapcsolatok is kialakulnak ezekbôl a találkozásokból.
Nem tudom, más országokban, hogy van ez, de nagy szükségünk volna arra, hogy a különbözô ágazatok összefogjanak és ne egymást fikázzák.
Utópia: Ha mondjunk engem autóbaleset ér, és eltörik pár bordám, meg a lábam meg jól összezúzom magam, "bemegyek" a kórházba, mert ott van röntgen, meg gipsz meg ilyenek és megmondják van-e belsô vérzésem..De ha ezután átraknának egy olyan osztályra, ahol lenne egy "energizáló", aki tök mindegy milyen módszerrel, tudatilag és az energiáival segítené a gyógyulásom, sokkal eredményesebb lenne és hamarabb hazamehetnék..Egy "természetgyógyász" meg adna v.mi jó krémet a horzsolásaimra, (nna ezt pl. nem értem, hogy az Oroszoknál az orvosi asszem 7 év, és ebbôl 4 év kôkeményen a gyógynövényekkel és természetgyógyászattal foglalkozik, nálunk mér nem?). A pszichiáter/kineziológus/asztrológus meg elbeszélgetne velem az átélt esetleges traumáról és szintén tudatilag segítene a gyógyulásban. Ha mindezek ellenére végképp nagyon szarul lennék, hívnám a papot :-)
A praxist a boldog békeidőkben szerintem a kurvákra is használták. Persze csak mindenféle irodalmi bohémok, meg a haverjaik, meg az őket utánzók stb. És régi vesszőparipámat elővéve a prostitúció és a pszichoterápia alapjaiban közös voltáról, csak annyit kérdezhetek holist-tól, hogy
Te, holist, mennyi egy menet? 8-)
Orvosi végzettsége egyébként a pszichoterapeutáknak sincs feltétlen, amelyik nem doktor annak tuti nincs, de azok között is lehetnek jogászok meg fogászok, és mint a bölcs mondás tartja: jogász, fogász nem doktor. A dumához nem kell papper, cuccost meg nem írhatnak.
Psychotherapy: The treatment of mental and emotional disorders through the use of psychological techniques designed to encourage communication of conflicts and insight into problems, with the goal being relief of symptoms, changes in behavior leading to improved social and vocational functioning, and personality growth.
Szóval szerintem manapság a pszichoterápia fogalma igen széles körben alkalmazható, akár egy nagyon közeli, mély barátságot is nevezhetünk egyfajta pszichoterápiának. Ugyanakkor holist, a "praxis" szót kihagyhattad volna igazán, mivel a praxis szót valamilyen "orvosi praxis"-ra szokták használni. Bár szerintem erről van szó, mégis tényleg hülyén hangzik: pszichoterápiás jellegű rendszeres elbeszélgetés.
ha a kép most sem jelenik meg, akkor az Index nem támogatja a mac-et. Nálam olyan van, hogy choose, aztán Felvesz, megnyomom, hogy felvesz (mer nem vaok tök hülye :-) és mégse. Azt írja: A művelet elvégzéséhez sajnos nem rendelkezik a szükséges jogosultsággal.
És ez a zárójeles mondat is milyen duma már! Aromonak úgy tűnt, holist úgy beszél, mint egy iskolapszichológus, de amikor látta, hogy holist Ványa válaszát "nem méltatja" válaszra, akkor elhessegette.... Na persze. Nem valami olyan burkolt előfeltételezés van ebben, mint amilyen neked annyira nem jött be régebben? Na nem mintha zavarna, csak meglep, hogy vizet prédikálsz és bort iszol.
Ezzel szemben az történt, hogy holist feltett egy kérdést amire érdekelte a válasz, Ványa pedig válaszolt rá. Holist nem akart VÁnyának pszichoterápiát (bocsánat, segítő beszélgetést! bocsánat, életmódtanácsadást!) nyújtani, ezért nem boncolgatta tovább a témát. Aromo alkalmat talált némi kis felsőbbséges helytelenítésre ismét, lassan világossá válik, hogy ő eztet szereti. Végülis nem is árt senkinek vele, hát csinálja csak, elvan a gyerek, ha játszik.
Aromo, ha te "úgy tudod", akkor már úgy is van? Én úgy tudom, egyrészt, hogy segítő beszélgetés szolgáltatásához nem kell szakirányú végzettség (ez a személyközpontú pszichoterápia). Másrészt nem állítottam, hogy pszichoterapeuta vagyok, hanem azt mondtam, hogy "személyközpontú, homeopátiás lelkületű pszichoterápiás praxist indítottam". Ami nem vicc. Harmadrészt nem gondoltam, hogy a Régi szép időkben a munkaügyi előírások betartásával lehet csak megnyilatkozni. Negyedrészt komolyan azt gondolod, hogy bárkinek azt fogom hazudni, hogy pszichológusi diplomám van, és hozzá pszichoterápiás szakvizsgám? Elárulom, hogy nem. Ötödrészt, miért érzem, hogy ellenséges vagy? Hatodrészt filozófia diplomám van, és a filozófusok köztudottan mindenhez (jobban) értenek.
Meglep. Nem tudtam, hogy képzett pszichoterapeuta vagy, úgy tudom, hogy szakirányú képzettség + posztgraduális képzés a feltétele, hogy ezt elmondhassa valaki magáról. Ha meg nem vagy az, akkor a reklámban illene feltüntetni, hogy ez alternatív valami (vagy kerülni a pszichoterápia szót).
(mondtam is magamnak, amikor a 21625-öt olvastam, hogy úgy beszél ez a holist, mint egy iskolapszichológus, csak nem folglalkozást váltott?, de amikor láttam, hogy Ványa válaszát nem méltatod válaszra, elhessegettem magamtól a gondolatot.)
