Hogyne ismernénk. Együtt játszott Emmet Ray-el. :)
Nos, szerintem Gubis Pál nevű szaxofonos nincs. De nem is volt. Vagy ha volt is, maximum valakinek a kedves rokona, és így szerette volna megörökíteni a nevét.
Utánanéztem a Simon Géza Gábor könyveiben, ha lett volna bármiféle ilyen nevű szaxis, akit Parkerrel egy lapon lehet említeni, ezekben a könyvekben biztosan benne van.
Ez az a tipikus eset, amikor be kell írni a szerkesztőségbe, és ki kell javíttatni. (Vagy gyorsan összekapni egy zenekart, följátszani pár lemeznyi anyagot, és kiadni Gubis Pál elveszettnek hitt felvételei címen. :))
A klasszikus jazz szerintem minden improvizációval foglalkozó ember számára alapvető fontosságú, mint a nyugati kultúrkörben * a legmagasabb szintű improvizációs rendszer. Nyilván nem lehet, főleg kezdőként, értelmezni a részeit külön-külön, tehát ahhoz hogy az ember megtanulja a mondjuk a moll kettőötegyet, el kell játssza, tegyük fel, a Blue Bossát párszor, és még sorolhatnál az Oleotól az All The Things You Are-ig a fontos sztenderdeket. Nyilván az is igaz, hogy aki beleragad ebbe, az nem feltétlenül a legizgalmasabb dolgokat fogja csinálni, főleg, ha mint az Magyarországon szokás, egy jó kis próba nélküli hakniban kamatoztatja a "közös szókincset", de ettől még a nyelvezet fontos, és az is fontos, hogy ezen zenék életszagúsága egyfajta kontrollt jelent az esetleges ízléstelenül és erőltetten művészieskedő megközelítések visszaszorításában. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell és nem szabad meghaladni, de egy EST vagy Garbarek, vagy Avishai Cohen betonerős négerzene-alapokon nyugszik.
* Nemrég Tóth Szabolcs nevű szitárművészen keresztül sikerült ténylegesen beavatódnom az indiai improvizációs rendszerbe (nem csak részleteket látó hallgatóként), és az is van olyan komplex, mint a nyugati (bizonyos szempontból még komplexebb), nagyon sok hasonlatosságot bírtam felfedezni a progresszív rokzene és az indiai rágák között, de ez nem ide tartozik.
A wikipédia magyar szaxofon oldalán a leghíresebb szaxofonosok között fel van sorolva Gubis Pál, 1940-2009. A gugli nem ad értékelhető találatot, és én sem halottam soha róla. Tudja valaki, hogy ki volt?
Nem szájtépés ez, a probléma nagyon is valós. Ha van BAM (black american music), akkor van WEM is (white european music), én inkább ilyesmit játszanék. Lehet, hogy most szentségtörőt mondok, de hozzám sosem állt közel a fekete jazz - miért is állna, hiszen közép-európai fehér ember vagyok. Amerika-majmolással csak a saját identitásomat tagadnám meg, mint teszi azt rengeteg európai jazz-zenész, akiknek fő életcéljuk, hogy "úgy" játsszanak, mint Davis, Coltrane vagy Parker.
Marsalis szerint bizonyára magam is "jazz-nerd" lennék, ugyanakkor abszolút megértem az ő fő vitapartnerét, mert nekem is egyre többször fordul meg a fejemben, hogy szakítsak a szűkebb értelemben vett "jazz" műfajával. Miért kellene minden zenésznek, aki improvizatív zenét magas szinten szeretne művelni (vagyis tágabb értelemben: jazzt játszani), szving- és bebop-tudornak lenni? Miért kellene tudnia fejből a Giant Stepst, miért kellene tudnia egy jam sessionön próba és kotta nélkül a jazz standardek (mára igen csak meghaladott) szerkezetét? E nélkül a tudás nélkül ugyanis ma nem nevezhetünk igazi jazz-zenésznek valakit, holott 2012 van, ideje lenne továbblépni, és nem cipeltetni minden improvizatív zenészjelölttel ezt a kétségkívül építő és felemelő, de a mai kihívások szerint már-már felesleges tudást.
Mint mondottam, soha nem állt közel hozzám a hagyományos fekete jazz. Bár elismerem nagyszerűségét, de untat, mert nem nekem szól. Bizonyára az én hibám. Viszont zenét szerezni, előadni, improvizálni szeretek, és hadd tehessem ezt szégyenkezés nélkül, ne érezzem magam kevesebbnek azért, mert a műfaj, amibe be akarnak skatulyázni, nem mozgat meg annyira.
Abban is igaza van Paytonnak, hogy a jazz név már-már inkább marketingeszköz. Ha végignézzük akár csak a magyar jazz klubok kínálatát, én azzal nem tudok és nem is akarok azonosulni.
nem vagyok szakértő és nem is a reklám miatt, mivel ingyenes rendezvényről van szó, de ajánlom figyelmetekbe a köv. programot:
A Kutatók Éjszakája programsorozat részeként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában, egészen pontosan annak Frecskay János Szakkönyvtárában (Bp. 5ker Akadémia u. 21) holnap este, azaz 2012.09.28.-án 21 órakor a Sárik Péter Trió fog egy unplugged műsorral fellépni. A program regisztrációhoz kötött:
Három időpontra lehet regisztrálni, de a koncerten való részvétel érdekében a 20 órai időpontra szükséges "helyet foglalni". Koncert előtt lehetőség nyílik megismerni a Könyvtárunkat és ráhangolódás gyanánt akár jazz témában is lehet a talámányok/szabadalmak között kutatni és találni érdekességeket, pl.:
Szerintem azért van kettő, mert ez egy nagy ország, összetartó, egymást támogató művészekkel, akik saját érvényesülésük mellett bármikor önzetlenül hoznak áldozatot a művészet oltárán is. Ez az elhivatottság már akkora lett az idők során, hogy egy szövetség nem bírta el a súlyát, így inkább kettéoszlottak.
Hát ez csakugyan tragikus hír; nem is gondoltam volna, hogy Judit is...Osztálytársam volt a Tanszakon, gitáros volt, sokkal fiatalabb Regösnél, aki mindkettönket tanított. Soha nálánál alázatosabb, szerényebb teremtéssel nem találkoztam még ebben a müfajban.
Akkor hát én is megragadom az alkalmat, hogy egy további tragikus hírt megosszak veletek, talán ismertek valakit, aki segíteni tud.
A Jazzszövetségnek már elküldtem:
"Tisztelt Szövetség,
egy rendhagyó kéréssel szeretnék Önökhöz fordulni: hosszas nyomozás után után nyár végére sikerült fölkutatnom és meglátogatnom egykori mesteremet Garay Attila tanárurat, aki egy Dány nevü község szeretetotthonában fekszik, embertelen körülmények között, teljesen leépült szenilis öregek között, ahol jóformán semmiféle értelmes emberi idötöltésre nincs lehetösége. Eddig háromszor voltam nála, de a hanyatlás már ilyen rövid idö távlatában is aggasztó mértékü. Jóformán egyetlen örömét abban leli ha hajdani tanítványai, tisztelöi néha fölkeresik, de erre alig-alig akad példa. Nem tudom, hogy az egyetemnek vagy jazz-szövetségnek van-e valami hivatalos kerete-lehetösége, hogy hajdani kiválóságait támogassa, de örülnék, ha tudnának segíteni valami efféle akció megszervezésében. Minthogy én magam már nagyon régóta külföldön élek, egyáltalán nem ismerem a magyarországi jazzélet fölépítését, szerkezetét, úgyhogy nem igazán tudom, kihez kellene fordulnom ezügyben, ezért nagyon örülnék, ha tudnának segíteni."
Márkus Tibor írja: Kedves Barátunk! A hazai jazzművészet meghatározó előadóművészi és tanári személyeinek leszármazottai rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Az öt hónapja elhunyt Regös István halálát követően nem sokkal felesége is távozott az élők sorából. Gyermekeik árván maradtak, édesapjuk nővére, anyai nagyanyjuk halála teljes mértékben a családi környezet elveszítését jelentette. A két, halmozottan árván maradt fiú kénytelen volt feladni tehetségéhez méltó álmait. Berci, édesapja nyomdokain kívánt haladni, de anyagi nehézségei miatt kénytelen volt feladni előadóművészi hivatását. Domi (18) éves, idén a budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karára nyert felvételt. Berci (20) éves, a budapesti Szinergia Taverna iskola, szakács/cukrász szakán kezdi meg a tanulmányait. Sajnos mivel egyelőre nem keresőképesek, állandó bevételük nincs. Baráti, ismerősi segítséget szervezünk, hogy zavartalanul folytathassák tanulmányaikat. Közösen vezetett számlaszámuk: Unicredit Bank zrt. 10918001 – 00000074 – 26640003 Fent említett okok miatt a Magyar Jazz Szövetség azzal a kéréssel fordul tagjaihoz, hogy lehetőségei szerint nyújtson segítséget a rendkívül nehéz helyzetbe került fiúknak! Szívesen fogadunk bármilyen módját a segítségnyújtásnak (pl. jótékonysági koncert szervezése).
Róla volt szó: Lorena Proietti....... Tényleg nem egy nagy durranás - habár , lehet ,hogy élőben másképp hangzik, mintezen a félprofi de mégis haramtgyenge felvételen... Játzam már így. Oda is, visza is....
Ismeretlenek számomra. Viszont halál unalmas, zárószámnak meg különösen. Ez alapján meg akármilyen lehetett a közönség, akár sznob is. Vagy csak szimplán udvarias. vagy tényleg tetszett nekik. Lehet, hogy ez előtt valami állat jazz ment, aztán a végére elfáradtak.
Nincs kötődésem, nem nagy durranás az biztos, csak annyiban érdekelt, hogy kis falusi amatőr csapatnak nézitek e. Ennek ellenére a közönség nem tünt sznobnak.
Megnéztem, semmitmondó, lapos latin jazz, ráadásul egy koncert zárószáma, amiből kb. nem derül ki semmi. A zenészek valószínűleg sokkal többre is képesek, énekesnőről ki tudja, de mivel hallhatóan kedvelik, biztos ő is.
Bár már 7 éve írtad, gondoltam azért még válaszolok :)
A pécsi "Fúzió Jazz Group" egyik számából, a Latin Zenéből idéztél. Amúgy már feloszlottak, de amíg együtt zenéltek tényleg nagyon jó muzsikát csináltak:) Pont ezt a számot töltöttem fel nem rég youtube-ra, ha érdekel, ezen a linken megtalálhatod:
Apám is játszott az együttesben és nagyon örült mikor felolvastam neki a kommented, még ha hét évvel ezelőtti is..:D
