Voltunk tegnap bepároztatni Kócost. Rájöttem hogy mekkora "ribanc" a lovam. :-)) Úgy farolt be a csődör alá hogy öröm volt nézni. :-o Nem tartott az egész 1 percnél tovább. Még a csődör gazdája is meglepődött. Azt mondta hogy ennél jobb időben nem is hozhattuk volna. Volt ott két tinker is. Az egyiket le is fényképeztem. Ő egy 2 éves csődör.
Nekem is van nyulam, aki szoba nyúlnak született, de még így is megmentésre szorult. Budapesten élt egy akváriumban, egy árnyékosabb szobába. Alig volt kiengedve. Már eleve nem csípem a génkezelt állatokat, mint akár ez a szoba nyúl, ami törpe :D Most nálunk van, hatalmas ólat csináltunk neki apuval, és amikor felügyelet alatt van (napi min 5 óra, de az átlag simán kinn van 10-12 órát) Nagyon élvezi, és ő a fazékról csak úgy hall a kis fülével, hogy szórakozunk vele. Amikor nagyon csintalan, akkor rászólunk, hogy vigyázz pörkölt! :D Amúgy Szutyok a neve, és nagyon megszerettem. Tiszta egyéniség:)
Nagyon arra hajlok hogy bepároztatom Kócit. Remélem sikerül, majd meglátjuk. Kócos teljesen elapasztott, nincs is tejecske már. Képzeljétek tegnap az egyik kollégám kapott egy kiskecskét. Természetesen kivágták őt otthonról hogy nem kell a kecske, így hozzám került. Jópofa állat, bár szerintem még bőven a mama mellett lenne a helye. Kb.5-6 hetesnek saccolom.
Én nyúllal kapcsolatban kaptam ilyen választ... Állatorvostól... (no comment) A nyulam végül 6 éves korában távozott az örök vadászmezők - helyett a fazékba. (Nem nálunk, akkor már másé volt!)
Hajj, egy kicsit morbid embertől kérdezhetted. Júj, de nem szeretem az ilyen válaszokat. Háát, köszi, remélem akkor a 30-asokat követi majd Micike is :)
Mikor én ilyet kérdeztem akkor azt mondták hogy ameddig el nem vágják a nyakát. :-(( Viszont a kecskés könyv említt 30 éves kecskét is. Azt nem tudom hogy ez mennyire számít különlegességnek. Nekem a legöregebb kecském 13 éves volt és nem a betegség vitte el. :-(
Hjajj.. Én is megkönnyeztem az egész történetet. Én személy szerint nem fedeztetném újra, de még is azt mondanám, hogy tedd :) A kudarcoktól nem félek sose, de én az állatokat az embereknél sokkal jobban szeretem, és ezért még így, hogy nem is láttam a csikót, meg néhány hete vagyok fenn újra, még így is elsírtam magam, mikor olvastam a soraid. Ésszerű lenne újra fedezni, plusz fő az optimizmus. Most már én is tudok szurkolni Neked, nem csak a többiek itt fenn :D Írtam, hogy megszületett Frida, akinek a tesója meghalt. Pár nappal rá (asszem egy hét telt el) megszületett Micike gidája is, aki pasinak látta meg a napvilágot, ezért ő Frédi :) Már most sokkal nagyobb Frédi, mint az egy hetes Frida! Igaz, ő egyedül volt a pociba, nade akkor is piszokság :D Meg tudná mondani nekem valaki, hogy meddig élnek átlag a kecskék? Mica kb 10 éves, ha jól emlékszem, ő öreg már?
Mindenkinek köszönöm a vigasztaló szavakat. Tudom hogy másoknál is előfordul az ilyen, de ez engem nem vigasztal meg. Attól nekem nincs és sajnos ez nagyon fáj. :-((( Tudom előre kell nézni és nem visszafelé, de addig még lesz egy-két átbőgőtt napom. Annak örülők hogy Kóci nem keresi a csikót (valamit ő lehet hogy tudott) Lüttyedt kiskecskéim közül mikor Kócit simizem vannak akik cumizni akarnak, de Kócos szerencsére nem rúgja fel őket csak arrébb lép. 5 kiskecskét nevelek cumival és már megszokták hogyha megfogok valakit abból jön a tejcsi. :-D Nem tesznek különbséget hogy mamakecsit fogok meg vagy pici pacit. :-) Még rágódom Kócos befedeztetésén. Sokan sokfélét mondanak és én nem értek hozzá. Azt mondják (az okosok) hogy az ellést követően besárlik újra a kanca (csikósárlásnak vagy minek hívják) és hogy az a fajta fedeztetés 90%-os. Találtunk is egy helyet ahol nem kérnek rengeteget, nincs is nagyon messze (kb. 100 kilóméter) és nagyon tetszik a mén. Felteszek róla egy képet is. Nagyon gondolkodom rajta. A Párom biztat hogy nem vagyok én olyan gyáva hogy ne merjem bevállalni az egészet. Kócit ott is lehetne hagyni, bár ezt nem akarom (fő a bizalom. :-D), azt sem tudom hogy megy ez egyáltalán. Idáig könnyű volt hisz Kócit vemhessen vettük (bár most hogy utána kevertünk nem sok jót hallottunk arról a helyről), nem volt ilyen gond. A logika és a számolások szerint hétvégén lenne aktuális. A kutyáknál tudom hogy van egy hetem hogy pároztassam, de hogy van ez a lovaknál? A kecskéimnél ez könnyű. :-) Brutál tudja a dolgát és nem nekem kell figyelni hogy mikor van itt az idő. Na de most ezért vegyek egy mént? :-DDD Ezt a csődört néztem ki Kócinak. :-) Szerintem gyönyörű!
Bocsánat, két dolgot nem vettem bele a hozzászólásomba lóügyben, annyir az érzelmeimről szólt. Az egyik, hoyg rendes házam van eme telken, benne lakom, csak állatkertet is csináltam egyben. A másik, hogy én egy egész különleges állatfajta vagyok. Figyelem az állatot, és úgy viselkedem vele, ahogy neki is meg nekem is a legjobb. És persze olvasok, és már sokmindent megkérdeztem profitól.
Borzasztóan sajnálom a kiscsikót, de leginkább Téged! Az ilyen pici állatoknál szinte lehetetlen bármit is tenni, ha nem esznek, nagyon hamar elfogy az életerejük. Kiskutyáknál, kiscicáknál sajnos már tapasztaltam. Egy tenyészetben is előfordul ilyen, százból vagy ezerből egy, de Neked ő volt az EGYETLEN, hát persze hogy megszakad a szíved! Drága Coramora, ne emészd magad! A Párodnak nagyon jó az ötlete, hogy fedeztessétek újra Kócost, és 11 hónap múlva megajándékoz benneteket egy életerős, életvidám ugrabugráló kis tejszivattyúval!!! Addig pedig figyelj arra a rengeteg szeretetre, ami a többi állatodtól áramlik feléd! (ezt az utolsó mondatot Tündi diktálta...)
De szomorú történet! Tudom, nem vígasztal, de valaki más is így járt, mert az orszagoslovasar.hu-n banneren hirdetik, hogy "Elárvult csikót táplálnánk! 2009. április 20-án megellett a kancánk, de sajnos a csikó meghalt. Elárvult csikót tudna szoptatni vagy tejet adnánk, ha kell valakinek. Telefon: 20/581-3471 "
Nem vigasztalásként de elmondanám sajnos máshol is történtek tragédiák. Nálunk a
régi "fuvaros" időkben két nagyszerű , összeszokott lovunk egy időben ellett
észrevétlenül ! Több napos csikóvárás után valamiért kimentünk az istállóból és mire
kisvártatva vissza érkeztünk már megvoltak a csikók.( Úgy látszik a lovaknál már így szokás.) Két egyforma pej csak az egyiknek csillag a másiknak hóka volt a homlokán.
Nagy volt az öröm,azonban egy hét után az egyik lovunk váratlanul megbetegedett és mivel későn hivtuk az orvost,sajnos el is pusztult,de még utolsó nyerítésével is a
csikaját hívta. Családi gyász,de mi legyen az árva csikóval. Mindenképpen fel kell nevelni,de hogyan? A másik lóval megpróbáltuk szoptatni de az "csillagokat rugott "ha csak közelitettük feléje...végül egy öreg bácsi azt javasolta fogjuk be a lovat a kocsiba és a régi társa oldalán a kocsirúd védelmében próbáljuk meg az árva csikót
szoptatni a másik felén meg a saját csikaját. Egy hét kinlódás után már eltürte ,csak
az volt a különbség,hogy a saját csikaja mindig farral az anyja feje felé fordulva,mig az árva mindig csak a rúd védelmében hátulról mert szopni.
Nagy büszkén mentünk a vásárokba "mutatni" hogy egy lónak két csikója van, ami
ritkaságszámba ment. Meg is csodálták sokan ,azonban ha a csikók szopni kezdtek az igazi szakértők mindjárt tudták,hogy turpisság van a dologban de ezzel együtt
elismerően szóltak az "idomitásról"... ( vigasztalásfélének szántam ) Fel a fejjel !
Mint tudjátok május elsején megszületett a kicsi. Reggel felállva és szárazon találtam az istállóban. Boldogan rohantam be a Páromhoz és hívtuk is a dokit rögtön. Jött is és kapott mindenki injekciókat. Szegény Laci mondta hogy mire adja a szúrikat, de bevallom nem figyeltem, nem érdekelt. Arra emlékszem hogy a mama többek közt kapott a méhére és a fertőzések elkerülése miatt szúrit és a kicsinél kihangsúlyozta hogy a köldökzsínór fertőzésének elkerülésére is adott injekciót, mert ha ott baj van akkor nagy a baj. A kicsi csikó kakilt előttünk, még a Párom viccelődőtt is hogy gyorsan rakjuk el befőttesüvegbe emléknek. A Laci meg is nézte hogy Kócosnak van-e teje. A kicsi egészségesnek és erősnek nézett ki, Igaz egy kicsit imbolyogva járt, de erre Laci azt mondta hogy mit várunk el még újszülött. Szólt hogy figyeljük hogy cumizik-e, bár szerinte az éjjel már evett a kicsi. Próbálta a csikót a csecsre rakni, de ő nem kereste a tejet mintha nem lenne éhes.Nem is ízgultunk miatta, mert Kócos jó mamának bizonyult. Igaz tőlem nem féltette a kicsit, de a Páromtól például már dugta. Figyeltem én hogy látom-e a kicsit cumizni de bevallom én soha nem láttam. Viszont a csikó soha nem sírt hogy éhes, nem kereste a cumit, jókat aludt a mamája meg vigyázott rá. Az elején még izgultam miatta, odatettem többször is a kezem a szájához arra gondoltam ha éhes akkor bekapja az ujjamat, de semmi ilyen nem történt. Úgy gondoltam hogy biztos akkor cumizik amikor nem látom. A pocikája nem volt beesve és pisilni többször láttam is. Az imbolygó járása is kezdett elmúlni és úgy láttuk hogy kezd erősebb lenni. Bár nem értettük azt a Párommal hogy a két napos kiskecske jóindulattal leugrik még a tetőről is, ez a kicsi meg csak jóformán csak csoszog a mama után. A vadonban a ragadozók biztos elkapták volna hisz szaladni még nem láttuk. Bár mi még nem láttunk újszülött csikót csak a kecskékből tudtam kiindulni. Az biztos hogy a két napos kiskecske sokkal talpraesettebb. Bár megmagyaráztam magamnak hogy megint rémeket látok, biztos hogy lassabban fejlődnek mint a kecske, ha abból indulunk ki hogy a 6-7 hónapos kecske már ivarérett a csikót meg akkor választják el a mamitól. Vasárnap úgy gondoltam hogy kiengedem már őket az istálóból, mert Kóci már nagyon szeretet volna szaladgálni. Szép idő is volt. Délelőtt kivittük egy órácskára őket. Tündi nagyon kiváncsi volt és Kócos tiszta idegként harapta, rúgta ha a csikó közelébe ment. Szerencsére Tündi nem bántodott meg érte csak kiváncsi volt. A csikó mászkált a mama után, de egy idő múlva visszavittem őket az istállóba. Délután mikor kivittük a bandát a legelőre csak a gidák maradtak bent újra kiengedtük Kócit és a kicsit az istállóból. Kóci sokat mászkál és a kicsi ment utána nagy lehajtott fejjel. Akkor sok képet csináltam róla, még videót is. Nem látszott semmi baj. Két-három óra után a kicsi már nagyon fáradt volt. Lefeküdt és nem is akart felkelni. Én úgy láttam mintha fájlalta volna a hátsó lábát. Még mondtam is a Páromnak hogy lehet hogy izomláza van a sok mozgástól, de nem gondoltunk semmi rosszra. Kópé elaludt és a végén ölbe vittem be a helyére. Akkor már kezdtem izgulni, mert amennyit aludt annyi idő alatt ki kellett volna pihennie magát. Még nagyon rosszra nem gondoltam. Azt hittem hogy esetleg éjjel kialussza a fáradságot, de bevallom azért egy kicsit kezdtem pánikolni.Maszíroztam a lábát próbáltam felállítani és cumira tenni. Nem nagyon sikerült. Reggel hajnalban mentem ki az istállóba és rémülten vettem tudomásul hogy Kópé még mindig nem tud lábra állni. Tudtam hogy nagy baj van. Most már Kócos is ideges volt, próbálta a csikót lábra állítani. Páromat felkeltve mentem újra ki. Ő megnyomta Kócos csecsét és nem jött belőle tej. Alíg vártuk hogy annyi idő legyen hogy a dokit hívni lehessen. Próbáltuk kecsketejjel megitatni a kicsit, de nem fogadta el a cumit. Mikor annyi lett az idő hívtuk Lacit és ő azt mondta hogy kancatej édessebb mint a kecske 2 deci tejhez tegyünk egy teáskanál cukrott és ha kell erőszakkal is itassuk meg a kicsit. Kópé egyáltalán nem akart inni. Fejecskéjét feltartottuk (nehogy tüdőre menjen a tej), betettem a szájába az ujjamat hogy ne a cumi gumiízét érezze és adtunk neki tejet. Nagy nehezen lenyelte, de tudtam hogy nagy a baj. (amelyik kiskecske nálam magától nem tudott cumizni az akármit csináltam az mindig elpusztult). Kis idő után Kópé a kezeim közt elpusztult. :-(( A dokink most szídja magát hogy nem vette észre hogy a kicsi nem cumizik, én szídom magam hogy hol hibáztam, de azt is tudom hogy megszakad a szívem. A Párom egy tündér és megígérte hogy Kócit bepároztatjuk ha akarom. Találtunk is egy szép mént, le is beszélt vele mindent. Beszélt több emberrel. Sokan azt mondják hogy a ménekkel sokszor gond van, mert nem akarnak cumizni. Nem tudom! Sokan azt mondják hogy az ellést követően besárlik a kanca 7-9 napra és érdemes akkor bepároztatni,mert az a legbiztosabb. Ha ez így van akkor hétvége környékén Kócos sárlani kezd. Bár nem tudom hogy akarom-e egyáltalán az egészet. Annyira szerettem volna a kiscsikót és tudom hogy végig rettegném az elkövetkező vemhességi időt. Úgy érzem hogy valamit én hibáztam, valamit én nem vettem észre. Bár az igaz hogy a kicsi soha nem volt egy fickándózós-ugrálos, boldog kiscsikó. Mindig is egy kicsit merev hátsó lábakkal csoszogott a mama után. Egyenlőre még nem tudom hogy mit csináljak, mert mi lesz ha elvisszük pároztatni és akkor is így járok. Hát ez Kópé története. Boccs hogy hosszú volt.
Nem fogjátok elhinni, de Kócos nem keresi a kicsit. Talán Ő valamit tudott. Teljesen normálisan közlekedik a töbiek közt, eszi a szénát, nem rohangál, egy hangos (de még halk) nyerítés sem hallani. Én tegnap óta egyfolytában bőgők, a Páromnak már a szíve szakad meg. Nem tehetek róla annyira vártam ezt a kicsit és olyan boldog voltam hogy megvan. :-(
És hát azt tudjuk, hogy dinnyét, fokhagymát, bontott csirkét ma már olcsóbb Kínából importálni, mint helyben előállítani, könnyen lehet, hogy a mongol lótej is olcsóbb lenne, mintha az itteni terület és takarmányárak mellett megpróbálnád előállítani és feldolgozni. Persze az is lehet, hogy nem. Utána kéne nézni...
Hát bizony jobban teszed ha utánanézel! Pont ezért tart ott a magyar gazdaság, és főként a mezőgazdaság, mert ilyen hozzáállással bizonyos politikai és gazdasági érdekcsoportok ide juttatták!
Én elvből nem veszek külföldit abból amiből magyar is van, hogy ezzel is a magyar termelőt /gazdaságot támogassam!
De részemről a téma itt lezárva, nam fogok nyílt fórumon politizálni.
Alig várom már hogy annyi legyen az idő hogy a dokit hívni tudjam
Ha sürgős akkor nincs olyan idő, hogy "hívni tudjam"! Azonnal hívni kell! Ha a tiedet nem éred el azt akit elérsz és menni tud! Van magánállatorvosi ügyeleti rendszer, pontosan azért, hogy a dokiknak is legyen magánélete, de állat ne maradjon ellátatlanul.
