Minek? Egyszerűbb, ha látatlanban is elfogadod, hogy van olyan jogos nézőpont, ahonnan szemlélve igazam van. Legfeljebb az lehetne vitatéma, hogy mik legyenek az értékelés szempontjai egy rangsor felállításához. (pl. nyers garázshangulat vs. kiforrott stílus, haha!). De ha elmondod, neked mit jelent, esetleg kibővítem a sajátommal. :-) (vagy bassza kavics: leszűkítem a sajátomra, hátha így jobban tetszik :-))
"Az eredeti könyveknél Asimovnak voltak ötletei, amiket meg akart írni."
Felőlem. Nem tudom, mi motiválta Asimovot írás közben, csak azt tudom, hogy a későbbi művek köröket vernek a korai munkákra, ahogy korábban említettem. Ennyi.
Nekem egy kicsit az ütötte meg a szememet, amikor negyvenharmadszor is elmagyarázza egyik szereplő a másiknak, hogy Gaia olyan nekünk, mint mi vagyunk egy egysejtűnek, és hát akkor az milyen szuper. De azért azt nem hiszem, hogy leütésre fizették volna az öreget, főleg, hogy ezt viszont már nem folytatásokban adták ki. Egyszerűen nem életszerű, hogy 400 oldal Alapítvány-folytatást akartak volna, 300 nem lett volna elég, úgyhogy tessék írni még 100 oldalt. A szájbarágósabb stílus talán csak annak az eredménye, hogy Asimov megöregedett.
Az eredeti könyveknél Asimovnak voltak ötletei, amiket meg akart írni. Ráadásul sok ötlet kellett, mert folytatásokban jelentek meg, mindegyik résznek önállóan is többé-kevésbé működnie kellett. Ehhez képest az Alapítvány peremének egyetlen motivációja volt: pénz. Sok-sok pénzt leraktak Asimov elé, hogy írjon valami alapítványost és ez lett a végeredmény. Rettenetesen sok ismétlődés van benne, pl. amikor Trevize magyarázza, hogy működik az antigravitációs hajtómű. érezhetően leütésszámra fizethették Asimovot.
Túlegyszerűsítés. A verbális kódolás (és dekódolás) az egyik legbonyolultabb, de az egyik legpontosabb is. Egy dal hallgatásakor sokkal nagyobb az értelmezési szabadság, és a hallgató nagyobb involválódását követeli meg. És akkor a képzőművészetet még nem is említettük, ahol ugye nincs lineáris dekódolás, mint az irodalomban és a zenénél.
"Hogy az regény, zenemű, festmény, stb. az már majdnem mindegy."
Egyáltalán nem mindegy. Lásd fent.
" a felvetésemre (friss, ötletes, spontán, életteli vs. túlbonyolított, (túlságosan) kiérlelt) nem reagáltál."
De reagáltam, éppen a Bon Jovi ellenpéldáján keresztül. Persze ha te a kezdeti identitáskereső "friss, ötletes, spontán, életteli" nyers garázshangulatot tekinted a művészet netovábbjának, az más kérdés, de pont ettől vitatható erősen a meglátásod.
"Kb. annyit mondtál, hogy a Perem a legjobb Alapítvány regény, mert neked az tetszik a legjobban."
Ennél jóval többet mondtam, lásd az ominózus hsz-t.
"Szerintem meg a legrosszabb, mert nekem az tetszik legkevésbé. ;))"
Ez még csak az alapötlet. Arra gondoltam, hogy a klasszikus trilógia több év alatt megírt novellafűzérből "fércelődött össze", és ez érződik is rajta (sokkal hamarabb akarta befejezni, mint azt végülis tette). Eközben Asimovot különböző hatások érték, ami menet közben hatott a történetre is. Roppant erős és lebilincselő a gondolatsor, amire épül a trilógia, de a későbbi művek amellet, hogy ezt a hatást ugyanúgy elérik, kerek egészként is megjelennek. A későbbi regények ezért komplexebbek, mint a trilógia.
"Arra jutottam,. hogy Attila a legvalószínűbb minta."
Ez már csak azért sem valószínű, mert az Öszvér színrelépésekor már egészen más dolgok kötötték le, mint Róma. Róma csak az alapötletet adta, de a párhuzam nem vonul következetesen végig a regényen. De persze ettől is jó az Alapítvány, hogy ilyen egyezések és párhuzamok keresésére ösztönzi az olvasót. A kereszténység belerángatását én nagyon erőltetettnek érzem, eszembe sem jutott soha olvasás közben.
Író, zenész = művész. Valamit ki akar fejezni a művével. Hogy az regény, zenemű, festmény, stb. az már majdnem mindegy. Persze minden analógia sántít is valahol, meg persze lehet ellenpéldákat is hozni, de a felvetésemre (friss, ötletes, spontán, életteli vs. túlbonyolított, (túlságosan) kiérlelt) nem reagáltál. Kb. annyit mondtál, hogy a Perem a legjobb Alapítvány regény, mert neked az tetszik a legjobban. Szerintem meg a legrosszabb, mert nekem az tetszik legkevésbé. ;))
A trilógiánál van koncepció (ti. a Római-birodalom bukása), csak másképp megvalósítva, mint a az Alapítvány pereménél.
By the way: mivel ASimovnak bevallottan is Róma bukása volt az inspirációs tényező, ezért sokat gondolkoztam már azon, hogy vajon az Öszvér kinek is felelhet meg a történelemből. Arra jutottam,. hogy Attila a legvalószínűbb minta. A két Alapítványt pedig a keleti és nyugati kereszténységgel tudnám azonosítani, mivel ezek is közös tőről fakadtak, és rivalizáltak egymással.
Aha. Milyen "kár", hogy Asimov író volt, nem pedig zenész. És ezen a ponton bukik is a mutatvány a párhuzamoddal. ;-) De nem csak ezért. Bizonyos zenekarok első lemeze jobb, mások pedig egyre jobbak az idővel és a rutinnal. A skála széles, és nem lehet általánosítani egy (mellesleg rossz) sztereotípia alapján. Kapásból tudnék tucatnyi zenekart mondani, amelyikre nem igaz a "megfigyelésed". (egyet mondok is: pl a Bon Jovi a harmadik lemezével futott be (és az is az egyik legjobb produkciójuk), aztán igen hullámzó teljesítményt produkál a mai napig. Ha már a példát felhoztad. Az Alapítvány pereme a legjobb a sorozatban. Úgy kerek, ahogy van. Míg a klasszikus(abbnak nevezett) trilógiánál érződik a koncepció hiánya. De ízlések és pofonok valóban, ebben igazad van.
Vedd a kedvenc együttesed (nem árt, ha nem a 21. században kezdték a pályafutásukat). A tizedik lemezük kiforrottabb technikailag/zeneileg, mint az első (második)? Valószínűleg. Melyik a jobb? Az esetek túlnyomó részében az első (második). Miért is? Mert az első pár lemez még friss, élettel teli, spontán, ötletes. A tizedik sokkal kiforrottabb, de egyben túlbonyolított, rutinból megoldott, fásult (ettől persze még lehet nagyon jó; relatíve jobb/rosszabb dolgokról beszélünk).
Szerintem ez igaz a Perem/Föld párosra is. Én főleg a Peremet tartom ilyen szempontból problémásnak: egyszerűen túl hosszú. Az eredeti trilógiában a hasonló volumenű történetek fele/harmada olyan hosszúak. A Föld már jobb, az szerintem eléri az eredeti trilógia színvonalát (ismét hangsúlyozva, hogy itt nagyon magasan van a léc, mér a "gyengébb" Peremnél is).
Egyszóval: izlések és pofonok (ami mondjárt három szó :) )
A Perem és a Föld a legkidodolgozottabb, legérettebb Alapítvány sztorik. Egy kiforrott és a klasszikus trilógiához viszonyítva is érezhetően tapasztaltabb író művei. Messze túlszárnyalják bármelyik korábbi kötetet minden szempontból. Talán a Robotok és Birodalom rendelkezik még azzal az esztétikai élményt is nyújtó, Asimovra amúgy jellemző logikával, mint az Alapítvány pereme.
"...egy vörös óriás pusztulását épp hogy megúszó hatlábú űrkutyát."
Afroamerikai, bal lábára sánta kis gazdáját ki ne felejtsd. Mondjuk az Én, a robotnál lejjebb nem hiszem, hogy lehet süllyedni. A gyönyörű Susan Calvin és a robotok közé vegyülő robotot a robotok szitává lövésével előcsalogató nyomozó összjátéka szerintem még egy Emmerich számára is utolérhetetlen. Esetleg ha lecserélnék Michael Bay-re...
"Ez a bejelentés ugyan meglehetősen sokkolt, de azért nem ért váratlanul. Nem elég, hogy az égiek azzal tesznek próbára, hogy Roland Emmerich kezébe adják zsenge korom egyik legfontosabb olvasmányát, az Isaac Asimov által megálmodott Alapítványt, melynek minden bizonnyal fülrepesztően zajos intergalaktikus katasztrófafilm lesz a vége, de a germán direktor az MTV-nek adott exkluzív interjújában tegnap bevallotta, hogy
* trilógiát tervez (az Alapítvány, a Második Alapítvány és az Alapítvány és Birodalom könyvekből), * a filmek 3D-sek lesznek (és annyira nem titkolja, hogy a 3D csak egy játékszer, hogy még azt is bevallotta, hogy azért lép át a harmadik dimenzióba, mert így több pénzt kaphat a forgatásra), * az AVATAR-ban alkalmazott motion capture technológiával valósítja meg őket (mert élőszereplős filmként el sem tudta volna képzelni, olyan grandiózusat álmodott).
Már látom is magam előtt a gigantikus űrcsatákat, atomokra robbantott bolygókat és egy vörös óriás pusztulását épp hogy megúszó hatlábú űrkutyát. És mindezt CGI-figurákkal, no meg 3D-ben. Ide lőjetek."
> de szerintem ennek az univerzumnak vége. Azért a hiperűr-ugrás feltalálása elég meredek feltételezés volt Asimov részéről. Ha így vesszük sosem létezett az a fajta univerzum. Oké a könyvei szerint, még azelőtt meg lett hódítva (félig) a naprendszer, de lényeg az úgy is utána jön. Az általános befelé fordulá mint tény megállapításával egyetértek. Bízzzunk Kínában! Ami ugyan kétszeresen is ellentmondásos, de azért bízzunk! :-)))
A 2. trilógia (Enc. Gal. A kötet) már leírja azt a holdat (talán Eos?), ahol az új robotok készülnek. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszenek ennek a sorozatnak a kötetei (nekem is vannak fenntartásaim), de ennek ellenére el kell őket fogadnunk az univerzum részeként. Így viszont a feltett kérdés már meg lett válaszolva.
Amúgy nagyon érdekes, hogy sem Asimov nem merte/tudta/akarta/... folytatni a Gaia-szálat az Alapítvány és Föld után (a következő regény az A. előtt volt), sem a fiatalabb írók nem írtak semmit Gaia jövőjéről: mind a Kalibán, mind a Tiedemann regények még a telepesek korában játszódnak, a 2. trilógia pedig Seldon fiatalkorában. Utóbbiban ugyan szó van a Gaia-ról, sőt, úgy tűnik, hogy nem fog megvalósulni 100%-osan (Hari és Daneel fogadása; utolsó utáni fejezet; Nagy Sorsdöntő Viták), de semmi sincs teljesen konkrétan leírva. Én mondjuk szívesen olvasnék az A. K. 500 utáni korról is, remélem, valamelyik jó tollú ifjú titán segít majd a gondomon.
Egyetértek. Kiéve ezzel: (Meg Olivawék a háttérban akik leállítanák a projektet ha gonoszkodnának)
Mondjuk ez pusztán fikció, de egy több bolygónyi méretű telapatíkus erővel már r. daneel se tudna mit kezdeni. Habár Fallom agyával talán még egy ideig tudja tartani a lépést.
Különben ez érdekes, hogy akkor a robotok irányítása megszűnik, hiszen végülis egy, igaz speciálisan módosult emberi egyed irányítja majd az eseményeket.
Most merült fel bennem a kérdés, hogy érdekes lenne megtudni, vajon hol gyártják a robotokat a Birodalom fennállása és bukása alatt? Mert nyiván vannak új modellek (pl. Hari Seldon "csaja"). Egy ezt bemutató regény (pl. majdnem felfedzik a "bázist") simán beleférne a sorozatba szerintem, és visszatérést is jelenthetne az asimovi hagyományokhoz.
