Az eredetiben ugyan nem mondják, de abban láthatólag több(2) van. Két didelektrikum közt nem folyik áram(hogyan is folyhatna?)
Viszont ha két azonos anyagú fémlemezt és két különféle dielektrikumot rakok megfelelően össze akkor koncentrációs galvánelemként ad némi áramot.
Üdv! Lehet, hogy egy anyagú fegyverzettel, pl. alufólia és két féle dielektrikummal is működik pl. papír és nylon ffólia. Ha jól értelmeztelek, már mérsz is valamit. Kérdés:több eszköz (cella) van sorba van kötve?
Annyi tisztesség még szorult belém, hogy mielőtt berúgom egy csaló ("csaló") ajtaját, előtte becsöngessek.
Amúgy, nem értem miért csodálkozol hogy tiszteséges hozzáállás? Igyekszem a valóságot, a felhasználható igazságot megismerni. Én nem szövök bele ok nélkül érzelmeket.(többnyire)
mifenét tudott ezen fejleszteni? Mno2
Hagyjuk ki Gyurit ebből az akcióból. (Azt hiszem Te sejted miért.) Célszerűbb a konstruktőrt, magát Szamosközi Janit bevonni a dologba. Mint említettem neked ő egy szerény fiú aki már több mint tíz éve foglalkozik Berettyóújfalun a fejlesztéssel. Én elsőként kb '94-ben láttam nála a szerkezetet - akkor még hétpecsétes titokként kezelte. Ma már nyitott minden érdeklődő előtt.
Nem az a célja, hogy reflektorfénybe kerüljön és még egy fillért sem profitált ebből a fejlesztésből. Nem volna tehát célszerű rárúgni az ajtót azzal a felkiáltással: Na most elkapunk rohadt szélhámos csaló a ketyeréddel együtt.
A Casimirnak, vagy a nullpontinak nem tapasztaltunk még elektromos hatását.
Ha valóban, 8 héten, vagy hasonlóan hosszú időn keresztül adja az áramot a szerkezet, és a felületek nem változnak (vizuálisan sem, mert azt egyszerűbb ellenőrizni) akkor tényleg valami más adja az áramot, mint amit képzeltem.
Jelzem, itt a részemről felkínált magaslabda.
Egy állítás, ami megbízhatóan ellenőrizhető.
Egely barátod, most valóban vendettát vehetne rajtam, vagy legalábbis maga-magának bebizonyíthatná, hogy hülyeséget beszélek. Felteszem, a zsebében lapuló szerkezet az állított 5 év alatt má bőven több ezerszer ki lett sütve. Meg kellene nézni, milyen a papír, és milyen a fémfelület. Csak egy csavarhúzó köll hozzá....
A magamét rövidre zártam, hogy áramoljon.
És azzal is egyetértesz, hogy mintha egy kissé sok lángoló tekintetű villanyszerelő akarná megreformálni az amúgy hibátlannak tűnő elektrodinamikát, miközben az örökmozgó ketyerék de jure száma (sok) és de facto működőképességük (nulla) között egy kissé demoralizáló az ellentét?
Na látod ez már sokkal tisztességesebb megközelítés. Te legalább felvetettél egy munkahipotézist és - bár csúnyán elszámoltad magad - de mégiscsak gyakorlati szempontból közelítetted meg az ügyet. A szomorú az, hogy legtöbben - akik emocionális indíttatásból - lelkesen tapsoltak neked észre sem vették ezt a baklövést. (Mitöbb szerintem most se nagyon tudják követni a gondolatmenetedet.)
Rá se ránts. Errare humanum est azaz tévedni nemcsak emberi dolog - mondta a sündisznó - és lemászott a gyökérkeféről.
Annyiban persze engem is érdekel a dolog, hogy valóban van-e ilyen hatás a Szamosközi ketyerében. Ha mégsem akkor viszont komolyabban kellene foglalkoznia a hivatalos fizikának ezzel az üggyel. (Az én tippem továbbra is a Casimir efektus és a nullponti energia, de meggyözhető vagyok ennek az ellenkezőjéről.)
Ismerős, de valahogy nem ugrott be.
Talán valami mól-vegyérték, vagy milyen néven
volt meg bennem.
A ziccerrel semmi baj, én sem hagynám ki.
Viszont nem vagyok technikus. Szerves vegyianyaggyártó vagyok.(álítólag valami gyógyszervegyész jellegű képesítéssel, de ez inkább belemagyarázás)
A számításomról:
5 percenként kiveszek a szerkezetből 5mA áramot 0,1sec ideig ez 3000 másodperc időtartam alatt megtermelt 5mA-nek felel meg. Tehát 50perc alatt folyik "ki" 0,005As töltés. Ez megfelel 50perc alatt megtermelt 6,25E18 * 5E-3 = 3,125E16 elektronnak vagyis másodpercenként ~1,04E13 "darab" elektronnak. Ami ~ 1,6 mikroamper. Ez egybe is vág a megaohmos belső ellenállással.
Úgy számoltam, hogy az alu atomonként a 3 vegyértékével éppen három elektronnal rekombinálódik.
Tehát egy másodperc alatt a kütyű 4,7E12 aluatomot "fogyaszt". Ez 7,8E-12 mólnyi, azaz ca 200 pikogram/sec. Ha biztos akarok lenni a jelenség indikációjában, akkor milligramnyi anyagot szeretnék észlelni. Ez 4,7 millió sec. ez kb. 8 hét.
Nos, be kell ismernem valóban, valamit durván elszámoltam.
Azonban, így ez lehetőséget ad a dolog ellenőrzésére, már ha működik 8 hétig egyfolytában a szerkezet.
Természetesen ha igaz a feltevésem,melyet több mint remélek, akkor nem kell kapcsolóval kisütögetni a szerkezetet, hanem egy folyamatos rövidzár is hasonló eredményt adhat. Sőt! Ha egy árammérőt teszek a rövidzárba, akkor azon az üzemképességet is láthatom. A milligramnyi anyag beoldódása akár alu, vagy réz oldalon is jól látszik, mind a fém felületén, mind a papíron.
Még egy hozzáfűzni való a korábbi gondolatmenethez. Nem tudom honnan vetted a 3000 másodpercenkénti 0,005 As-os töltést. Ez ugyan túl kevésnek tűnik, de most nem kívánok ebbe belemenni. Ha nem az Al hanem a Cu fegyverzet tömegváltozását analizálod akkor Cu1+ esetén (aholis az elektrokémiai egyenérték 63570 mg) alkalmazva a Faraday-féle állandót (96500 C/egyenérték - ami minden tisztességes fizikai táblázatban megtalálható)az egyszeri kisütéskor elreagáló mennyiség 3,3E-3 mg amihez már csak 304 kattintás kell. Ez röpke 10,5 nap alatt véghezvihető. (Értelemszerűen Cu+2-ra 21 nap jön ki.)
Igazán nem froclizni akarlak, de mint említettem nem tartom Szamosközit egy szélhámosnak és Egelyről sem feltételezem ezt. A téma sem érdekel különösképpen, de az azért elvárható ugye, hogy nem kiabáljuk tele a világot csalással vádolva másokat, ha sem a ketyerét sem az alkotót nem ismerjük eléggé.
Amúgy azóta a CETI (Patterson cége) elad kit-eket, tehát nem a leírás alapján kell összerakni, hanem maguk Pattersonék adják ki a szerkezeteket (amiknek akkor illik jól összerakva lenniük). És még mindig nem sikerült reprodukálni a többlethőt...
Igen. A rétegek belülről: műanyagra felvitt réz, aztán nikkel, aztán palládium, majd ismét nikkel. Patterson egyébként fémmel bevont műanyaggal foglalkozott, nem véletlen, hogy ezt rakta bele a szerkezetébe is.
Azt persze elárulhatnád- a fizika tanítása és művelése mellett hogy tudsz szinte azonnal reagálni minden téged érintő bejegyzésre ?
Egyszerűen. Egy elég ügyes browser tudja automatikusan frissíteni a nyitott oldalakat. A téged érdeklő topikokat (ami nálam egy vagy max. kettő) nyitva hagyod. Pont olyan, mintha e-maileket kapnék és válaszolnék.
Azonkívül pedig napokra el is szoktam tűnni. Ilyenkor nem olyan munkám van, amit gép előtt végzek (nem cikket írok, géppel számolok vagy konferenciát szervezek).
Azonkívül éjszaka is sokáig fent vagyok. Napi kb. 6 órát alszom. Hát így.
Tudod az a szomorú, hogy azt már el sem tudod/tudjátok képzelni, hogy valaki nem sértő szándékkal ír be ebbe a fórumba.
Ez tényleg nagyon szomorú lenne, ha így lenne. Részemről nincs így. Én egy ilyen szurkálódós fajta ember vagyok.
Tudod az a szomorú, hogy azt már el sem tudod/tudjátok képzelni, hogy valaki nem sértő szándékkal ír be ebbe a fórumba. (Nem ezt hívják paranoiának?)
Azt persze elárulhatnád- a fizika tanítása és művelése mellett hogy tudsz szinte azonnal reagálni minden téged érintő bejegyzésre ? Nekem -jóllehet sajnos munkanélküli vagyok -nem jut ennyi időm a fórum és az internet művelésére.
Tudod TEACHER, én nemcsak tanítom, vagy akár tanulom, hanem művelem a fizikát.
Amiket pedig ide leírok, annak jókora része még sehol sem tananyag, hanem az adott területen fáradságos munkával lehet elsajátítani,jó esetben monográfiákból, de inkább az eredeti cikkekből, konferenciákon, és sok-sok munkával. Utánaszámolva, utánagondolva, a cikkeket elolvasva, összevetve, a világ többi kutatójával konzultálva, diszkutálva.
(A középiskolai tananyag max. 1920-ig terjed - hellyel-közzel van még benne esetleg egy kis Big Bang, meg atommagok - , az egyetemi standard jó esetben a 70-es évekig. Adott részterületre specializálódás közben tanulható meg a többi, doktoranduszként, illetve már érett kutatóként).
Egyébként nyugodj meg, a beírásodon nem megsértődtem, hanem mosolyogtam. Ne erőlködj ennyire, úgysem megy :). Fogadd el, hogy van, aki nálad jobban ért a fizikához, és hogy ez nem úgymond "megtanult" dolgok felmondását jelenti.
A "felháborodásaim" jelentős része (persze nem mind) pedig provokáció, ugyanis én közben tanulmányozlak is Titeket. Ti vagytok az én kísérleti nyulaim az áltudományos "gondolkodás" megismerésére irányuló érdeklődésem kielégítésére :) Belőletek is szűrtem le ahhoz a képhez, amit lentebb prezentáltam.
Elindult, és nem állt le. Nem generált többletenergiát: egyszerűen veszteséges volt. A bevitt energia egyértelműen fedezte a termelt hőt (az eredeti kijelentés az volt, hogy több hőt termel, mint amennyi energiát bevisznek). Fúziós termékeknek nyoma sem volt.
Ezután megkérték Patterson intézetét (CETI), adja oda az eredetit, vagy mondja meg, mi nincs esetleg leírva a szabadalomban (hátha rosszul építették meg). A CETI nem adott ki infót. Ez ugyebár tipikus: nekünk van bibibí, de nem mutatjuk meg, mert akkor rájöttök, hogy nem működik.
Rákereshetsz a neten (google: "Patterson cold fusion"), ennél többre már tényleg nincs időm: Én ezt szűrtem le a rendelkezésre álló infóból.
"Nem lehet rendesen ledokumentálni azt, amit sose építettek meg és soe működött, márpedig az "örökmozgók" esetén tuti, hogy ez a helyzet."
Én nem láttam egyet sem, de attól még létezhet ilyen. És azzal egyetértek, hogy a legtöbb szabadalom sosem épül meg (egyébként a tértechnológia könyvekben ismeretettek közül is jónéhány cucc alapvető hibájára (működésének lehetetlenségére) hívja fel a szerkesztő a figyelmet).
"Ugyanis a tisztelt feltalálók egyike sem mutatott még működő szerkezetet."
Griggs mutatott. Meyer is. De mivel én nem voltam ott, nem mondhatok se igent sem nemet, csak egy "állítólag"-ot.
"Tesla szabadalmai ismertek, tudtommal semmi rejtélyes nincs bennük."
Egyetértek, de azzal, hogy ha voltak azok a speciális cuccai, és azok nem lettek leírva, sosem tudjuk meg.
"Azért az IQ tényleg mér egy s mást."
Hasznos, de messze nem minden. Így értettem.
"egy lista mutatta, hogy egyes IQ szinteket elért emberek foglalkozása nagyon tipikusan oszlik meg."
Erre is hasznos lehet, pl. a pályaválasztásnál.
"..a nagyon magas IQ nem jár együtt magas kreativitással, ellenben a magas kreativitáshoz szükséges egy bizonyos IQ.."
Ezzel is egyetértek, bár ilyen statisztikákat nem olvastam még.
"Egy csomó ún "Akadémia" tagja pedig én is lehetnék akár 50 dollárért. A briteknél a megfelelő intézmény a Royal Society, ez tényleg komoly és tekintélyes "tudós társaság".
Elég szomorú hogy megvehető a tagság.
"Patterson szerkezete pedig nem működik, megcsinálták, letesztelték, nincs energia produckió."
El sem indult, vagy gyorsan leállt?
Valami olyasmit olvastam, hogy a reakciótermékek megülnek a "jó helyeken", és nem engedik be a protonokat, tehát ilyenkor gyorsan leáll a "produkció".
Ha viszont tranziens elektrolízist alkalmaznak, tehát változtatják a cella feszültségét, kis frekivel, nagy feszültségű impulzusokkal, akkor a reakciótermékeket (pl. hélium) ki lehet "söpörni" a jó helyekről, a torz rácsszerkezetből. Az is fontos állítólag hogy a rács torz legyen, kölönben leáll a folyamat.
Tudod már régebben szerettem volna jelezni, hogy teljesen felesleges itt ezen a fórumon ilyen filozófiai asszókba belemenned. A vitapartnereid egy része - ilyen lingarázó - a tanított fizikából rendkívül felkészült,igen művelt de nem képes felülkeredni az érzelmein. A vitázók másik részére csak ez utóbbi megállapítás igaz.
Na ez az ami miatt én néhány bejegyzést leszámítva sürgősen felhagytam a beirogatásokkal.
Ignore off: na látod, tudsz Te olyasmit is írni, amire érdemes válaszolni valamit.
Az "örökmozgó"-készítők legnagyobb hibája az szerintem, hogy nem dokumentálják le rendesen azt amit legyártanak. Már ha van pénz a legyártásra. Ezeket a "gépeket" nehéz úgy megépíteni hogy a mérések közben annyi paraméterüket lehessen megváltozatani amennyit csak lehet.
Nem lehet rendesen ledokumentálni azt, amit sose építettek meg és soe működött, márpedig az "örökmozgók" esetén tuti, hogy ez a helyzet. Ugyanis a tisztelt feltalálók egyike sem mutatott még működő szerkezetet.
Teslának volt annyi esze, hogy dokumentálta is (legalább magának), és a matekját is levezette, amennyire csak tudta.
Csakhogy ő szakember volt, nem úgy mint a legtöbb "feltaláló" szakbarbár.
Az állítólagos "egzotikus" Tesla találmányok egyszerűen mítoszok. Tesla szabadalmai ismertek, tudtommal semmi rejtélyes nincs bennük. Egyébként elérhetők az interneten is: a teljes listát elérheted pl. itt
az iq feladatok nem elég komplexek hogy mérni lehessen valaki intelligenciáját.
Azért az IQ tényleg mér egy s mást. Pl. nagyon jól korrelál az iskolai előmenetellel (egyébként Binet eredeti megbízatása a francia kormánytól pont erre szólt, iskolai előmenetel megjóslására, illetve a problémás gyermekek kiszűrésére, hogy lehessen velük speciálisan foglalkozni), és lentebb adtam egy linket, amine egy lista mutatta, hogy egyes IQ szinteket elért emberek foglalkozása nagyon tipikusan oszlik meg.
A kreativitásra is vannak tesztek. Most félretéve a tesztekkel szembeni ellenérzéseket, van egy érdekes tanulságuk: a nagyon magas IQ nem jár együtt magas kreativitással, ellenben a magas kreativitáshoz szükséges egy bizonyos IQ.
Fleischman az Angol Tudományos Akadémia tagja, többszáz cikk és tanulmány bizonyította az elektrokémiában lévő jártasságát. Ez számomra már nem áltudósság. Amíg Patterson eredményei és módszerei nem láttak világot, mégis mindenki kóklernek minősítette, csak azért, mert maguk a feltalálók sem tudták, miért és hogyan sikerült pontosan a fúziójuk.
Jelenleg nincs működő hidegfúzió, az ismert esetek kóklerek. Fleischman pedig hiába tagja ennek meg annak, akkor is kókler. Csak egy trivialitás: ha tényleg akkora fúziós rátája lett volna az eredeti kísérletében, akkor legfeljebb kísértetként tarthatta volna a sajtótájékoztatót, mert megölték volna a neutronok. Ezen röhögött pár hónapon belül az összes magfizikus.
Az elektrokémiai jártasság pedig nem feltétlenül jár együtt magfizikai ismeretekkel, amiből a legelemibbek sem voltak meg, erről pl. a fenti szarvashiba tanúskodott. A cikkek száma sajnos nem jelent semmit, vannak elég szenny folyóiratok is, ott is megjelenhetett, a kreácionista műveket és Egely könyveit is kiadják.
Egy csomó ún "Akadémia" tagja pedig én is lehetnék akár 50 dollárért. A briteknél a megfelelő intézmény a Royal Society, ez tényleg komoly és tekintélyes "tudós társaság".
Patterson szerkezete pedig nem működik, megcsinálták, letesztelték, nincs energia produckió.
"Pl. az örökmozgókészítők esetén ez így néz ki: a fizikus tudja, hogy az adott javaslat nem működhet, mert a felhasznált mechanizmusok olyanok, amelyekre bizonyíthatóan igaz az első és a második főtétel."
Az "örökmozgó"-készítők legnagyobb hibája az szerintem, hogy nem dokumentálják le rendesen azt amit legyártanak. Már ha van pénz a legyártásra. Ezeket a "gépeket" nehéz úgy megépíteni hogy a mérések közben annyi paraméterüket lehessen megváltozatani amennyit csak lehet.
Mikor aztán ESETLEG, ÁLLÍTÓLAG találnak egy jó beállítást, ahol ismétlem, állítólag önfenntartó a rendszer, neaggyisten még ezen felül is ad le teljesítményt, szóval ezek után a marhák szétszedik, hogy "majd építünk egy nagyobbat". És mivel a dokumentáció hiányos, vagy nincs is, csak a reszelgetés segített őket az eredményhez, még az eredeti, "a múltkor még működött" készüléket sem tudják reprodukálni. Nincs dokumentálás, nincs kidolgozott matematikája, ezért ha volt is valami (ismétlem, HA, és ÁLLÍTÓLAG), sem ők, sem mások nem tudják megismételni a méréseket.
Teslának volt annyi esze, hogy dokumentálta is (legalább magának), és a matekját is levezette, amennyire csak tudta.
Csakhogy ő szakember volt, nem úgy mint a legtöbb "feltaláló" szakbarbár.
"Azt hiszem, itt szó van az intelligenciáról is (persze az IQ elég merev és sok szempontból naív módszer ennek a mérésére, úgyhogy nem ragadnék le ennél). Az intelligencia valahogy azzal van erős kapcsolatban, hogy mekkora maximális komplexitást képes valaki egyszerre, egy egységként megragadni."
Tökéletesen egyetértek. Én is filóztam az utóbbi napokban és arra jutottam, hogy az iq feladatok nem elég komplexek hogy mérni lehessen valaki intelligenciáját. Ráadásul, az iq nem képes mérni a kreativitást, ami szintén más terület. Az iq kombinációs képességet, a kreativitás akár gyökeresen más dolgot képes alkotni, olyat, ami a kombinációra kínált elemeken kívül teljesen másokat is bevont a folyamatba.
"Volt szerencsém nálam jóval intelligensebb emberhez is, és jóval kevésbé intelligenshez is, azt hiszem, a kulcs mindig az volt, hogy mennyire komplex dolgot tud az illető egyszerre, egységként megragadni."
Én úgy gondolom, a kombinációs (és problémamegoldó) képesség fejleszthető, megfelelő gondolkodási módszerek tanításával, és gyakorlásával. A nálam intelligensebb emberek azért azok, mert el tudják magyarázni, hogyan lettek azok. Ha nem tudják, akkor nem érek semmit a nagy okosságukkal. És ez a "tanítás" nem azt jelenti, hogy beszólnak: "olvass könyvet", hanem azt, hogy "beülök melléd, hogy megtanulj vezetni".
Gondolom látszik hogy ez a két módszer nem ugyanaz.
"..a gondolkodás akkor siklik ki, ha az illető olyan komplexitási szinten fekvő dolgot kíván megragadni, amire nem képes."
Egyetértek, azzal a kiegészítéssel, amit után ez így néz ki: "a gondolkodás LEHET hogy (nagyobb eséllyel)kisiklik akkor, ha az illető..."
"A kérdés az, hogy van-e reális belső önkép és megfelelő önkontroll, ami azelőtt parancsol megállj!-t, mielőtt az ember annyira belemegy egy ilyen gubancba, hogy már nem tud kikeveredni belőle, és a motivációs mechanizmusok már nem is engedik."
Így igaz. Magam is sokszor vitatkozom olyan dolgokról, amihez nem értek. Néha igazam van, néha nincs. Báboztam én már el kiváló (és projectvezető) programozónak is az elképzelésem amivel nagyon nem értett egyet, de mikor kipróbálta (megírta), rájött hogy igazam van. Persze a fordítottja is előfordult.
"Az ismeretterjesztés határaira világít rá ez a dolog, és felveti a kérdést: mit kezdjünk vele? Nagyon át kell gondolni, hogyan próbáljuk átadni a tudást."
Egyetértek. Ezért is mondom mindig, hogy kétféle könyv van: szakmai és ismeretterjesztő. Az ismeretterjesztést szerintem olyan szintre kell hozni hogy az illető használni tudja a rábízott dolgokat, a szakmai viszont nyilvánvalóan tanító jelleget kell hogy kapjon. És ebbe nem csak az ADATOK közlése kell hogy szerepeljen, hanem folyamatosan a tanulási módszert is fejlesztetie kell az alanyban. EZ AZ, ami a jelenlegi könyvkből elégg rendesen hiányzik. Csak hogy a saját területemnél maradjak, iszonyatosan sok "számítástechnikai" könyv jelenik meg, aminek semmi értelmük. Drágák, és semmilyen "fejlődést" nem segít elő az olvasóban. Vannak kivételek, de az átlag ez. Elég bemenni egy libribe..
"Vagyis az "áltudós" pályája azzal kezdődik, amikor reális önértékelés híján messzebbre néz, amire képes, és azon a szinten összekutyulja a dolgot."
Fleischman az Angol Tudományos Akadémia tagja, többszáz cikk és tanulmány bizonyította az elektrokémiában lévő jártasságát. Ez számomra már nem áltudósság. Amíg Patterson eredményei és módszerei nem láttak világot, mégis mindenki kóklernek minősítette, csak azért, mert maguk a feltalálók sem tudták, miért és hogyan sikerült pontosan a fúziójuk.
"A tanulság: mindenki addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér (ez egyébként szinttől, képzettségtől függetlenül igaz, legfeljebb van, aki tovább nyújtózkodhat)."
Tanulság továbbá szerintem még az, hogy ha valaki tovább nyújtózkodott, vagy akar továbbnyújtózni, akkor a nála képzettebb legyen képes megmagyarázni, miért hibás amit tesz, és mit javasol annak elkerülésére.
Azt látom gondnak, hogy a "tanuló" nem látja hogy MIÉRT téved, csak azt látja, hogy a "tanár" lecseszi, mert ő meg azt nem látja, hogy a tanítvány miért nem képes átláni a problémát úgy, ahogy ő. Két gyékényen árulnak és el is fordulnak egymástól, ahelyett hogy nyitnának egymás felé. És itt bizony a tanárnak nagyobb a felelőssége, hiszen ő az, aki a módszereket adja (kéne adnia) a tanulónak, hogy ő hogyan érje el legalább ugyanazt, amit saját maga elért, és legalább megértse, miért téved.
Persze, nem várható el, hogy minden okos ember tanár legyen. De akkor ők is ismerjék el, és fel, hogy alkalmatlanok tanítani, és ne is követelőzzenek a tanulók felé, mert ebből csak acsarkodás lesz, nem tudomány.
"..minden gondolkodási szint meghaladható, és minden szinten van felső korlát, csak magasabb komplexitásnál jelentkezik. Ez persze önmagában közhelynek hat, de a fentebb kifejtett részletek talán megtöltik tartalommal."
Nem közhely. És egyetértek, mint ahogy fentebb írtam is.
Így pedig, az előző 3000 másodpercenkénti 1 másodperces 5mA-res áramot feltételezve 3E14 darab elektront „termeltünk”.
Az alu elektróda egy atomja 3 elektron értékű. Móltömege 27 (6E23 atom, 1,8E24 elektron )
Egy kisütés 6E9 atomot vesz igénybe. 2,7E-13 gramm.
Ha nem erőltettem túl magam, ez azt jelenti, hogy egy milliárdszor kell ahhoz kisütni, hogy milligrammos anyagváltozást észlelhessünk. Ez 15 ezer év…
Härtlein mondta:" Produkáljunk egy olyan kísérletet, melyet a jóisten sem tud ellenőrizni, és máris van miről zagyválni"!
Ha elrontottam, szóljatok
Jó akkor most szólok:
Valahol valamit elrontottál. A galvántechnikából ismert adat, hogy 26,8 Ah választ le 1 grammegyenérték anyagot.(Forrás galvanizálók zsebkönyve) A három vegyértékű Al-nál - lévén a gegyenérték= 9g - ez azt jelenti, hogy 336 mg Al válik le 3600 As (1 Ah) töltés hatására.(Ezt hívják elektrokémiai vagy leválasztási egyenértéknek.)
Mivel 1 kattintásra Te 0,005As töltést feltételeztél ezért ez 4,67E-4 mg anyagleválást eredményez. Tehát 1 mg-hoz 2144 kattintás kell ami a Te premisszáid mellett "csak" 75 napot eredményez. Ez persze így is irreálisan sok, de még mindíg nagyságrendekkel kevesebb mint amit számoltál. Most akkor ki zagyvál ?
A sakkal szemben viszont az áltudomány esetén van egy további probléma (amire éppen NEXUS7 egy megjegyzése nyomán jöttem rá). A sakk ugyanis véges játék, véges sok és áttekinthető, nagyon jól definiált szabályokkal. Vagyis amikor a mester lemossa az amatőrt, kérdés sem merülhet fel az utóbbiban afelől, hogy tényleg legyőzték, legfeljebb nem érti, miért is.
A tudomány azonban sokkal komplexebb, ráadásul nyitott rendszer (nem egyszer és mindenkorra meghatározott törvényekkel, mint a sakk). Ezért már maga az is sokkal magasabb szintet követel meg, hogy valaki átlássa egy tudományos érvelés helyességét. A sakkjáték esetén egy lépés korrektségét egy pár állapotú automaton ellenőrizni tudja. Mivel a tudományos érvelés korrektségét nem ilyen egyszerű ellenőrizni, az áltudós másik védekezési stratégiája az, hogy nem tartja korrektnek az érvelést. És nincs értelme metaszinten érvelni vele szemben, hogy az korrekt, mert a metaérvelést sem fogja fel.
Persze ez azt is jelenti, hogy a tudományos érvelés korrektségét jóval nehezebb ellenőrizni. Azt, hogy egy sakkparti szabályos, egy alig képzett laikus is ellenőrizni tudja. Ha azonban a képzett tudós inkorrekt, akkor a nála jóval kevésbél intelligens símán átverheti ("parasztvakítás"), mert az illető az érvelés inkorrektségét nem tudja átlátni.
Másrészt maga a tudós magát is "átverheti", ha nem vigyáz. Ez ellen véd a tudományban a nyílt diszkusszió és kritika: a publikált eredményeket a többiek megkritizálhatják, azokat meg kell tudni védeni, és a tudományos munkában az idő jelentős részét vita teszi ki (szerény becslésem szerint mi elméleti fizikusok a munkaidő kb. negyedét erre fordítjuk).
Szóval itt is látszik, mennyire fontos annak a szerepe, hogy a tudomány közös alkotás. Magányos farkasok persze "szülnek" nagy ötleteket, de azok ellenőrzése, érvényességének tisztázása is mindig igen komoly közös munka gyümölcse.
Tudjátok, mint töprengek? Hogy hol siklik ki a gondolkodás.
Vannak érdekes tapasztalataim kollégákkal is. Pl. egy külföldi kolléga (amúgy teljesen korrekt, nem "ál" tudós) írt olyan cikket, amiben szerepelt állítás, ami nyilvánvalóan helytelen volt. Ehhez volt egy számolás, amiből a dolog kijött. A számolásban első, sőt második ránézésre sem volt nyilvánvaló hiba. Az eredmény azonban nyilvánvalóan helytelen volt, a kolléga ezt mégse fogadta el, amíg a saját számolásában meg nem találtuk a hibát. Aztán már igen.
Pl. az örökmozgókészítők esetén ez így néz ki: a fizikus tudja, hogy az adott javaslat nem működhet, mert a felhasznált mechanizmusok olyanok, amelyekre bizonyíthatóan igaz az első és a második főtétel. Ezzel rövid úton be tudja látni, hogy a dolog nem működhet. Ám a feltalálót ez nem győzi meg. Ő ragaszkodik hozzá, hogy keressük meg a tervében a konkrét hibát. Ez lehet nagyon nehéz, ha a szerkezet komplikált, és végülis nem szívesen tölti az ember ezzel az idejét (ha már úgyis tudja, hogy van benne hiba). Persze a hibát végül meg lehet találni, egészen konkrétan. Ekkor érdekes fordulatot szokott venni az ügy: a feltaláló ugyanis általában nem elég intelligens ahhoz, hogy megértse, az miért hiba. Persze a szerkezete, ha megépítené, nem működne, de általában nem építi meg, csak szabadalmat ad be.
Még rosszabb a helyzet, ha Egely vagy más áltudós "elméleti" érveléseiben kell hibát keresni. Ugyanis ezeket az elméleteket nem definiálják elég pontosan. Ezért ha az ember hibát talál, akkor váltanak, és másképp definiálják a dolgokat. Persze abban is lesz hiba, de ha az megvan, akkor ismét átváltanak az érvelésben. Vagyis a premisszálat shiftelik, a rendszerük inkonzisztens (ezért logikailag következne az érveléseikből minden állítás a tagadásával együtt). Néha annyira rosszul definiált a rendszer, hogy még az inkonzisztenciája sem állítható meg.
(Persze semmilyen elmélet nem definiált végtelen pontossággal (szvsz még a matek sem!). A fontos a kellő pontosság, ami az éppen feltett kérdés/probléma megválaszolásához elegendő kell legyen.)
A külföldi kolléga fentebb említett esetében azért ment a dolog, mert ő tudós volt. Ami többek között azt jelenti, hogy kellően letisztázott premisszákkal dolgozott. Ezért ha hibás volt a gondolatmenet, az az ő rendszerén belül is egyértelműen belátható volt, a hibát meg lehetett találni.
Azt hiszem, itt szó van az intelligenciáról is (persze az IQ elég merev és sok szempontból naív módszer ennek a mérésére, úgyhogy nem ragadnék le ennél). Az intelligencia valahogy azzal van erős kapcsolatban, hogy mekkora maximális komplexitást képes valaki egyszerre, egy egységként megragadni. A munkamemória korlátja (a nevezetes 7 egység) miatt a következtetési folymatok annál komplexebbek lehetnek, minél nagyobb egységekben tud gondolkodni az illető. Mérő László: Észjárások könyvében tárgyalja ezt, a sakkozók példáján. Saját anekdotikus tapasztalataim szerint ez nemcsak a sakkra igaz. Volt szerencsém nálam jóval intelligensebb emberhez is, és jóval kevésbé intelligenshez is, azt hiszem, a kulcs mindig az volt, hogy mennyire komplex dolgot tud az illető egyszerre, egységként megragadni.
(Nagyon összevág az egész a Csányi-féle "koncepciók evolúciója" dologgal is, de ez most mellékvágány lenne. Az intelligencia generikus és specifikus faktorait is be lehet illeszteni a képbe).
Summa summarum: a gondolkodás akkor siklik ki, ha az illető olyan komplexitási szinten fekvő dolgot kíván megragadni, amire nem képes. (A motivációs kisiklást most kihagyom a játékból: az is fontos szerepet kap persze, hogy az ember általában nem szívesen ismeri be a tévedését.) Vagyis mindenkinél előfordulhat a kisiklás. A kérdés az, hogy van-e reális belső önkép és megfelelő önkontroll, ami azelőtt parancsol megállj!-t, mielőtt az ember annyira belemegy egy ilyen gubancba, hogy már nem tud kikeveredni belőle, és a motivációs mechanizmusok már nem is engedik. Szemléletesen: ha a gubanc akkorára nőtt, hogy már nem tudja átlátni. Lehet ugyanis, hogy a gubanc lokálisan konzisztens, ezért részeit áttekintve minden rendben lévőnek tűnik, az egészet azonban nem látja át, és nem látja a magasabb szintű inkonzisztenciát (mint egyfajta topológiai obstrukció, vagy mint a mindig felfelé menő zárt csigalépcső lehetetlensége. Ld. még Gödel, Escher, Bach).
Az ismeretterjesztés szempontjából is megvan ennek a jelentősége. Tudniillik amikor fizikát magyarázunk, akkor a laikusnak (akinek tegyük fel, hogy az intelligenciája, legalábbis az adott képességei nem érik el a szakértő szintjét) részenként meg tudjuk magyarázni a dolgot. Összerakni ettől konzisztensen még mindig nem tudja, mert nem éri el azt a szintet, hogy az egészre rá tudjon nézni, ekkora komplexitást egyszerűen nem tud kezelni. Az ismeretterjesztés határaira világít rá ez a dolog, és felveti a kérdést: mit kezdjünk vele? Nagyon át kell gondolni, hogyan próbáljuk átadni a tudást.
Vagyis az "áltudós" pályája azzal kezdődik, amikor reális önértékelés híján messzebbre néz, amire képes, és azon a szinten összekutyulja a dolgot. Persze hihetetlenül idegesítő mindenki számára, amikor jönnek azok, akik ellenben átlátják a hibát. Olyan ez, mintha sakkozni próbálna a laikus a mester ellen. Egyszerűen bármit csinál, lemossák, és még azt se látja át, miért, mert nem is érti a mester stratégiáját (lehet, hogy azt hiszi, hogy nem védi eléggé a bábuit, pedig a mester nem ezen a szinten gondolkodik). Egyszerűen nem tudja befogadni azt a komplexitást.
A tanulság: mindenki addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér (ez egyébként szinttől, képzettségtől függetlenül igaz, legfeljebb van, aki tovább nyújtózkodhat). Másfelől, ha a kép, ami nekem "bekattant", igaz (és nem esek abba a hibába, hogy most túlextrapolálok a képességeimen :), amikor erről gondolkodom), akkor minden gondolkodási szint meghaladható, és minden szinten van felső korlát, csak magasabb komplexitásnál jelentkezik. Ez persze önmagában közhelynek hat, de a fentebb kifejtett részletek talán megtöltik tartalommal.
Szerintem például egyáltalán nem lenne helyed itt.
...bocsáss meg, de elég gyenge dolog ilyet írni bárkinek is... ugyanilyen erővel kihesselhetnének téged-bárkit egy ájtatos vagy épp lilamysztik topicból... érvelj szakadatlan... lassú víz partot mos... csak ne te légy a (málló) kőszikla...
