A patak és az őt tápláló forrás
habjaiból duzzadó ár
el-ne mossa jövőnk útját.
Féltelek Magyarország
egy új évezred hajnalán
olyan sebbel kell megküzdened
melyből vér nem folyik már.
Mikor szent a beszéd
több az előre mutató kéz a jövő felé,
rám szavazz hangokat hallasz minden felöl,
rajtad múlik az ország sorsa
teherként akasszák e szavakat nyakadba
sokszor álmainkba életre kél, és rémként kísért.
Vannak akik terhüket eldobva
a sorsra bízzák magukat,
vannak akik a változásban
látják a bátorság angyalát,
tudják az idő múlik
miként a tél a nyárral váltják egymást
a változás az örök körforgás
és repíti a fejlődés hintóját.
Féltelek Magyarország,
mert ha ezt a hintót
olyan lelkek hajtják
akik inkább felégetik a termő búzát
ahelyett, hogy locsolnák,
hogy utána újra felszántva
a kormányt leváltva
hulló virágszirmok alatt
a babért nekik arassák,
ha nem az emberek sorsa
hanem a saját hatalma,
és nekik köszönjék az emberek,
hogy kiemelték őket abból a gödörből
amit ők ástak nekik.
Féltelek Magyarország
mert akik most a székben ülnek
nem hiszik el egy korszaknak vége,
visszatérni nem fog
a nyomát a szél is elfújta rég,
ezzel mint kisgyermeket a mumussal
ijesztgetni nem szabad,
hisz az ország nem gyerek.
Féltelek Magyarország,
mert amíg a legtöbb párt nem látja be,
azért vannak többen,
hogy segítsék egymás munkáját,
az ellenzék kijavítsa a kormányzók hibáját,
ahelyett mindent ellenez
bizonygatja ő mindent jobban tenne,
és még ha így is lenne
ez akkor se helyes,
inkább mindent tönkretesz,
hogy legközelebb, ő legyen legfeljebb.
Csak a tiszta szív látja a fénynek útját
melyet a nap festett aranyra
az ország vizeinek hullámán
melyet a hold és a csillagok
mutatnak minden éjszakán
mely fény ott van bennünk
Döntsünk mert dönthetünk
és bízzunk abban
bárki emeli aznap poharát magasra
és lesz akit a csalódás
keserű íze kísért naphosszat
megértik egy párt nem lehet
győztes vagy vesztes ebben a csatában
csak az Ország veszthet.
Tudod te, barátném, hát én mondjam Neked,
hogy estét mindig reggel követ?
És hogy a fekete nem is mindig mély-sötét,
látszik itt-ott, hogy hamarost zöldes-kék,
s menthetetlenül elszínesül, hisz idő sincs arra,
hogy folyton üljünk, várva a zivatarra,
ami persze lesz, mert jön hívás nélkül,
s csak a buták hiszik, hogy ittragad örök vendégül.
Még ha most fáj, szemed akkor is a láthatáron legyen,
mert így látod meg azt, ami láthatatlan hirtelen,
s később majd élesedik körvonala, mígnem
tisztán és fényben ott lesz egész valója,
egészen addig, míg beköszönt az éjszaka.:-)
Nézd csak, hogy ragyog a Nap!
Hagyd hatni a sugarakat!
Pörög előre visszavonhatatlanul,
látom előre nem kéne így vadul,
de ahogy rám pillant,
arca színt ad,
s repül, szárnyal a lélek,
mert elveszem, de nem kérek,
minek várjak,
rám várhatnak még az árnyak!
Vér és levegő,
nem kell por és belé fúj levegő,
lépked pici lábán előre,
új hajnal jön a kelőkre,
alul maradók feküdjenek,
kegyelmet ne kérjenek,
lemaradnak mert szalad a sor előre,
nincs miért gondolni a gyeplőre...
Váratlan érzelem mentes érzés,
életét kinek teszi széppé,
ha nem lát ki a sötétből,
más bújik ki a bőréből?
Nem, nem lehet csak a sajátja,
üti-veri egoista kovácsa,
fáj, fáj ekkor szúr is,
de nem a tűn múlik...
És mosolyog a szeme,
tiszta ismét a kedve,
nyújtja elém a tekintetét,
nem kel fogni már a kezét,
csak ha a segítségéért nyúl,
ha ő az első; nincs vissza út...
Simogat, igéz, de hamis talán a nyelve,
van hozzá mindig kedve,
hajtja az áram,
meg meg újul, sohasem fárad,
agyamba tör kitörölhetetlenül,
én meg hoppon maradtam tehetetlenül...:(
A tavasz sok ígéreted ad,
mégis van, hogy éjjel azért fagy:DDD
Eltünnek a bánatot mutató felhők,
harag már nincsen, nem vagyunk kezdők:)
Talán majd egy új kor hajnalán,
tiéd lesz ismét a kelta lány:DDD
szárnyaidat méltód próbálgatod,
jó, hogy mások által, Magadat nem hagyod...
tudsz már jól repülni, örülök, komolyan neki,
bízom benne, hogy ebben én is tudtam segíteni:)))
a jó kívánságaidat még egyszer köszöni szépen,
a határkőt átlépő kelta lélek:)*
Sötét-komor télnek egy ideje vége,
szemeimben új napok sugarai égnek,
mindazé, amit még előttem áll
és színes, mint a szivárvány,
s lelkem egyre magasabban szárnyal,
fülem csak egyet hall, legyen bár madárdal,
varázsszó, káröröm vagy sírás:
mind édesen hív, érzem én, nincs megállás.
Mi értelme kívül állni, fejet rázni,
félni egyre, vacillálni,
mert ha vége, egyformán sújt engem, téged,
nem kérdezi, hogyan élted, mit mutatsz fel,
egy a lényeg: legyen teljes, fénnyel bíró,
kiforgató s összerakó,
kívánatos és kívánó,
vágyakozó, célt elérő,
szerelmetes, útkereső,
sorolhatnám, de már késő,
mert summája a legelső,
mi tollhegyre kívánkozik,
hogy ízét csak a bolondok ismerik.
Nem lehet eldönteni, fiú-e vagy lány
Mert ez nem látható mindig egy rajzfilmfigurán:)
És sajnos mára elmarad a hőn óhajtott puszi
Mert ez a kis nyulacska még nagyon alamuszi:)
Izeg mozog alattam a párom,
Megyek el, már alig várom:)))
Hisz fél hat lesz hamarosan,
S jó, ha szemem zavarosan,
Réved a messzeségbe,
Míg a párom izeg mozog e kéjben:))))
Hát a szám az elállt,
Nem tagadom,
Paplan alatt biztos feláll
Attól tartok,
De nem a szőr a hátamon,
Hanem az a hit,
(És számat se kell tátanom,)
Hogy a mai lány az nem segít:DDDDD
No tessék! Rám mászik,
S édesnek is elnevez:)))
(Paplan se kell, nem fázik,)
S csak úgy pőrén megszeret:DDDDDDDD
Egy régi - szerénytelenség nélkül mondhatom - nagy sikerű locsolóversem, Romhányi József stílusában:
A nagyravágyó tyúktojás
Ült a kihűlt sonkák közt a nagyravágyó tyúktojás,
s hogy hízlalja máját, így sorolta családfáját
(persze hazudott, mint a vízfolyás):
- Anyám emu! Apám héja!
s a büszkeségtől dagadt héja.
Ám hiába volt őse emu,
ő se lett más, csak por és hemu.
A virágokat vázába helyezem,
a jó szót a szívembe zárom.
Könnyű nekem így helyzetem,
a lelkemet most kitárom.
Drágák vagytok mindahányan!
Derül az ég, szökik a felhő...
Igyekszem mostmár bátran...
Jókedvem talán végre eljő...
offon Az embernek az önbecsülésére kell leginkább vigyáznia. Ezt pontosan tudom és jó, hogy Ti is így látjátok. Mindegy, hogy ki a "másik", hogy milyen érzések fűznek, láncolnak/tak hozzá, igenis fontos magunkkal foglalkozni, magunkat óvni. A lelkem most fáj, de önző állat vagyok én, magammal foglalkozom, magabiztosan lépek ki a fényre és azt mondom: kemény és jó csaj vagy kv! De az is tudom, hogy nem lehet gyűlölni valakit azért, mert nem szeret viszont. Főleg, ha a legjobb barátomról van szó, aki igazából nagyon szeret. Idő, idő, idő, türelem, türelem, türelem. Bocsáss meg Qszi a "verstelenségért". offoff
Elnyílt már a hóvirág,
zöldell minden faág.
S ím, most megint fagy,
megáll az emberi agy.
Erdő mélyén, avaron,
hideg van nagyon-nagyon.
Hát akkor ugrás az ágyba,
terv nem dőlhet dugába.
Paplan alatt mászok rád...
Ne tátsd édes így a szád!
hát íme, újra itt
kicsit bent , egy kicsit kint.
s mit látok, lám
kisvacak arcán az ott könnycsepp talán?
mosoly helyett itt a bánat
és mellette az önútálat?
hogy szeretsz, de nem szeretnek
s bánatod kiáltod az egeknek?
kisvacak, így csak másnak a kacatja vagy!
lázadj hát a sorsod ellen,
magaddal is szállj most szembe!
persze, ez fáj és szívedbe váj,
mert a lét így kemény, de van remény.
nézd, süt a nap,s ez mosolyt fakaszt.
itt egy szál virág, s előtted máris ezer új világ
simogatunk téged mi mind, és szemünk óvón rád tekint.
Váratlanul és mohón,
Amikor a hold fogyón,
Jön az érzés, mely az életet diktálja,
S az egyik ember a másikat megkívánja.
Szomorú az, ki mellett csak sodródna,
Pedig nyúl útánna, de csak kapkodna,
Borus az égboltja, nem látja a napot,
Pedig ő is akarja, kívánja, vágyott...
Rázd meg a fejed! Előre nézzél,
Ne hátra! Láthatod az alagút végét.
Nem kell rohanni, csak szépen nyugodtan,
Sétáld végig, a rád még váró utadat.
Oh ez szomorú, kisvacak:((((((
Hát nem müxik az a kis cafat???
Csak lóg, dolgozni nem akar,
Minden munkát levakar???:DDDDDDDD
Oniszoákimalipansz bölcs francia mondja,
Sajna, ez a férfiak legnagyobb gondja:(((
Vagy netán felesége van, tán kettő???
Ezt a feneketlen bendőt:DDDDD
A lelkiismeret rossz tanácsadó,
Rátör az emmberre, ha csaló:((((DDD
Tán öreg, mint országút, vagy mint én???
Akkor neki jobb, egy tejet adó tehén:DDDDDD
Ne búsulj kisvacak,
Hisz itt a tavasz????
Szerethet még sok ezer
Ne félj, jut még kender:)))
No itt van csók egy vederrel,
Hátha megtelik szerelemmel,
Aztán nyakon öntelek vele,
S elmúlik a hideg teled:)))))))))
Rosszkedvem szinte állandó,
Csak állok itt, mint egy ló.
Szerelmes lettem a barátomba,
Oh, a szívem miért ily ostoba.
Bár engem Ő nagyon-nagyon szeret,
Viszonozni képetelen szerelmemet.
Az élet ily fájdalmas:
a szív, a lélek cserben hagy.
Ó miért nem ésszel él az ember?
Most miért érzem: vagyok némber?!
* * *
Rosszkedvemről több szó most ne essék,
Add a szádat, csak csókolni tessék! :-)))
Hogy itten így vigasztalsz engemet,
A hormonok mohón cikáznak át testemen. ;-))
kv
Azt meséld, rossz kedved mitől lett??:((((
Tán elhagyott egy csélcsap lett?:DDD
Vagy fejedre hideg eső esett?
S kedved emiatt csepeg????
Örülök, hogy tetssztem,
(Persze, ah jól értem!)
Nyelvet harapni? Oh azt nem!
Csak nyalakodni, édesen:)))))DDDDDD
Mi bánt kedves kisvacak?
Az arcocskád csupa maszat!:((
Jer letörlöm, s teszek rá mosolyt,
Aztán vad csókot, komolyt:DDDDDDD
Ne feledd, ma fordul a NAP,
S szívébe mindenki szerelmet kap:)))
Élj vele, el ne szalaszd,
Kisvacak, Te cukorfalat!!!:))))))))))))DDD
Lehunyom a szemem, arcom az ég felé fordítom,
meghalt a lelkem, bánatom belül, némán ordítom.
Az esőcseppek lassan összefolynak könnyeimmel,
hideg kis patak... lépek tovább nehéz szívvel.
Hűs kis folyam, mely oly forrón égeti arcomat,
temetni járok-kelek, temetni léted... a múltat.
offon Hűűűűűűűű, de happy! És még hibás is volt! offoff
Lehunyom a szemem, arcom az ég felé fordítom,
meghalt a lelkem, bánatom belül, némán ordítom.
Az esőcseppek lassan összefolynak könnyeimmel,
hiden kis patak... lépek tovább nehéz szívvel.
Hűs kis folyam, mely oly forrón égeti arcomat,
temetni járok-kelek, temetni léted... a múltat.
