Jól látom, hogy a szombati Meteor teljesítménytúrákra NEM kell előnevezni? Nem látom az előnevezési határidőt, és hogy hol lehet előnevezni. Csak helyszíni nevezés lesz? Köszönöm előre is!
Tegnap Budaörsön jártam, az Odvas-hegyet kerestem fel. Az OSM térképen szerepel a tanösvény jelzés, a térkép alapján a jelzést nem találtam. Van valakinek személyes tapasztalata ezzel kapcsolatban?
A kerítés nyitható, a túloldalon hasonlóképpen lehet ki- (vagy) bejutni. Ezt a mögöttem jövő társaim tudták is. Esetleg továbbmenve a vadászház felé, irányban is rá lehet kötni a kékre. Alig két maréknyi bogáncsot szedtem utána ki az ebből, majd magamból...
Egyre több a zárt kapu, kb mint a 30-as években a tilos területek. Egy hete a regionális túraútvonalnak számító Kohász Kéktúrán futottam bele ilyenbe, kerülnöm kellett a Pécskő alatt +1.2 km-t.
Mi tavaly is, idén is zárva találtuk a kaput, nem Kazinczy időszakban. A falun belül a temető mellett, bicikli úton lehet kerülni és csatlakozni a kék+-be. Ha Pusztafalu felé mész, akkor a zárt kerítés után azt hiszem az első kereszteződés (adja magát az út) jobbra.
Nincs valakinek egy felesleges nevezése a vasárnapi 20 km-es Gerecsére? Most vettem észre, hogy tavaly csak az egyik fiam tudott volna jönni, így csak 2 nevezésünk van.
Ismét eljött ez a nap. Ha sikeres teljesítést tudhatok magam mögött akkor tizennégyszeres (azaz 14x-es :) teljesítővé avanzsálódok.
Péntek délután már az összeszokott autós csapattal utazok le Nagykanizsára. Elfoglalva a szállást, társasági életbe vetem magam a bevált helyen, és még talán éjfél előtt visszasomfordálok a szállásra. Kellenek ezek az esték, túra közben nem ugyanaz a feeling mint előtte vagy utána.
Kemény 5 óra alvás után kegyelmet nem ismerően szól az óra. Megreggelizek, és összepakolom a depós csomagjaimat. 6 órakor teljes harci díszben felvértezve mindenkit útjára engednek. Kocogásba kezdünk Zolival. Mindössze Hegedüs Csabi és Anna fut el mellettünk, pedig máskor jóval többen szoktak futni, főleg a rövidebb távon. A lelkesedés az első önfrissítőpontig tart :) Itt Álmos társaságában megejtjük a mennyei manna lélekre pozitív energiabevitelét. Úgy elbeszéljük az időt hogy egyből utolsók is lettünk :) No sebaj, legalább van motiváció, meg találkozok sok ismerőssel. Tempós gyaloglással haladunk. Álmos elmarad mi meg Zolival sorban érjük utol a sporikat. Homkokkomáromnál a bolt zárva, de ez már így van pár éve, számomra nincs meglepődés. Az emelkedőn tempóm nem lankad de Zolié igen, így egyedül folytatom az utam. Alig 1 km múlva viszont utolérem Takács Attilát, aki csapódik hozzám. Elvagyunk, sok kalandról, érdekességről mesél, legalább elveszi a figyelmemet a hőségtől, ami már kezdett tetőzni. A szerencse az volt hogy légmozgás azért akadt, így az átlag Rokihoz képest egész tűrhető volt a klíma. Hahótra 6 óra 32 perc alatt érünk le. Vannak olyan túrák ahol nem engedek a tradícióból. Korsó limonádét kérek jégkockával a hölgy meglepetésére. Nagyon ízlik mint mindig, és meglátva lelkesedésem Nagy Jani is így dönt. Attila kicsit hamarabb elindul, én 23 percet töltöttem is, és kisimultan indulok tovább. Amúgy a kedvencem itt a lekváros kenyér + sós paradicsom volt, ugyanis frissítőállomás is volt ez egyben.
Irány a söjtöri szőlőhegy. A Z-K+ elágazásnál már rutinból fordulok jó irányba. Megmászom a dombot, majd lecsorgok Söjtörre. A pecsételés után a vendéglátó egységbe vetem be magam egy jó hideg üdítőre. A Cappyből az almást szeretem a legjobban. Itt pihen éppen a kaposvári Bizderi Robi is. Meghív egy fagyira, jól esik. Innen együtt haladunk tovább a híres Roki katlanban. Hamarosan elcsípjük Attilát aki valahol eltévedt, de már jó úton van. Hármasban nyomulunk tovább. Pusztaedericsen nyitva a krimó, én ismét Cappyzek. Robi még kicsit marad, Attilával útnak indulunk. Megmutatom neki a világ legértelmetlenebb Z-jelzés kerülőjét. Ő sem hiszi el, de becsülettel körbejárjuk a semmit :) Rádiházára (60 km) érve, előveszem a sokszor bevált konzervet a depóból. Megkérdezem van-e mikró, illetve tányér. Igenleges válasz után pár perc után jóízűen majszolom a Bakonyi sertésragut tésztával. Majd' fél óra után továbbállunk, ismét hármasban haladunk. A jó 3,5 km-es oda-visszán sok ismerőssel találkozunk, akik még mennek Rádiháza felé. Itt még egész szépen halad a mezőny. Szentpéterföldén a jól ismert temetőben töltjük meg palackjainkat vízzel. Ez után Attila végleg lemarad, azt mondta hogy kinyírtam a tempóval :) Pedig nem akartam. Robi a következő pontig jön velem, majd megkocogok egy lejtőt óvatosan, de ő már gyalogol. Így végleg egyedül maradok. Monoton egyenes út visz be Lasztonyára, ahol szó szerint egy lélekkel sem találkoztam. Szellemfalu.. Kimászom a sosem jól eső horhosban az emelkedőt, majd hamarosan a Torhay-forráshoz érkezek. Kötelező vízvételi lehetőség! Egész jól haladok, bár tavaly lámpa nélkül épphogy lejutottam Bázakerettyére. Most jó 3 km-el előbb, Lispeszentadorján végén veszem elő. Össze-vissza tekergés után egy vaddisznócsalád ösztönöz tempósabb gyaloglásra. 85 km-nél megérkezek Bázakerettyére. Ismét konzervet depóztam, és jóízűen el is fogyasztom. Örülök hogy a gyomrom nem rakoncátlankodik, mert sok Rokin problémám volt már ezzel. Ismét kb. fél óra pihi után egy sráccal haladok tovább, akivel többször kerülgettük egymást a nap folyamán. A monoton aszfalton sztorizgatunk, aztán Budafa után egy lejtőt megkocogok, így Kistolmácsig ismét magam maradok. Kiérve a műútra elkapok egy 70-es távon induló sporit aki szintén egész jó tempóban gyalogol, na de ő még jóval frissebb. A kistolmácsi ellenőrzőponton mindig életem legfinomabb teájával vár a pultoshölgy. Nem győzöm számolni mennyi pohárral betoltam, de a hölgy csak ösztönöz hogy még akár a flakonomba is tölthetek. Nem voltam rest, éltem is vele. Kicsit még leülök kint a teraszon, valamiféle belső energiát gyűjteni a folytatáshoz. Érdekes módon egyáltalán nincs hideg. Máskor itt már vacogtam, most semmi. Tovább indulunk a Kerettyén utolért sráccal, illetve a 70-es spori is velünk tart. Én diktálom elől az iramot egészen Borsfáig. Bár nagyon fáradt nem vagyok, de mint feljebb írtam: "vannak olyan túrák ahol nem engedek a tradícióból". A borsfai buszmegálló megint ilyen. Nekem itt kell 5-6 perc. Hogy miért? Csak úgy :) A többiek továbbhaladnak, de még Valkonya előtt elcsípem őket, mert néha belekocogok éjjel is a lejtőkbe. Valkonyára érve itt pihennek Edináék akik 70-esen vannak. Lemegy a zsíroskenyér meg a paradicsom is. (a paprika már nem). Örülök hogy a gyomrom egész jól van. Sokszor már rá sem bírtam anno itt nézni a kenyérre. Jön a mumus hét-domb. A talpam ösztönösen elkezd fájni. A talpbetétben egy kisebb kráter tátong, minden lépéskor az elülső talppárnáim bánják. A többiek elmaradnak, és egyedül küzdök tovább. A harmadik domb a legrosszabb.. Aki mást mond az hazudik :) Tudom hogy Eszteregnye sosem akar eljönni, így is állok hozzá. Egy kisebb oda-visszán találkozok a 4 fős 130-as bollyal. Nincsenek sokkal előttem, max 20 perc. Én nem versenyzek senkivel, amihez van kedvem azt csinálom. Fent a ponton dinnyét majszolok, és magnéziumos pezsgőtabival kínálnak. Hú de jól esett ez már! Nehezen megy a továbbindulás. Lecsoszogok egy jó meredek lejtőn, majd az utolsó dombot kimászva visszajutok a reggel már járt helyre. Innen 15 km ugyanaz mint a túra első része, csak visszafele. Fejlámpákat látok, nosza. Két 70-es sporit hagyok ott az agyagos emelkedőn fölfele. Homokkomáromnál ellenőrzőpont van a turistaházban. Ásványvíz + lekváros kenyér. Jól esik, de megyek is tovább, mert nem szeretném hogy a nap a horizontra emelkedjen túlságosan.. Zsigárdig őzikék zökkentenek ki a monotóniából. Most már pirkad, de felhő nincs az égen, így a napnak is hamarabb ereje támadhat. Zsigárd után egy buszmegállóban leülök, és megiszom az energiaitalomat. Most szerencsére nem volt égető szükség rá, de ha már elhoztam akkor ne feleslegesen. Rosszabbul már csak nem lehetek tőle.. Kiérvén az aszfaltra, majd 7 km végig a célig.. Sosem esik jól, most sem.. Viszont egész sokat belekocogtam. Olyannyira, hogy a cél előtt 3 km-el utolértem az Eszteregnyén még előttem levő 4-es csoportot, akikből Csabát és Lacit ismertem. Gratuláltam mindenkinek, és futottam tovább. Itt már meg sem álltam a célig. Komolyan, szerintem amikor Petivel mentük anno a 20 óra 42-t akkor sem mentünk így a végén. Magamat is megleptem milyen gyorsan eltelt ez a 7 km a végén. Végül 24 óra 55 perc alatt tettem meg a 130 km-t, és büszkén mondhatom hogy sikerült tizennegyedjére is ez a nagyon nem könnyű megmérettetés. Előttem talán csak Csabi, és Anna ért be.
Pont egy éve festették Gyöngyivel kérésemre a KDP jezéseit Pusztamarót közelében. Olyan gyorsan és összeszokottan dolgoztak, hogy alig tudtam valamit segíteni. Aki a KDP útvonalat járja az Eménkes nyerge környékén (is) gondoljon rá: ott van a keze nyoma a piros sávokban.
Fájó szívvel tudatom mindenkivel , aki ismerte , szerette és becsülte , hogy 2021. július 13-án Wittmer Antal az égi túraútvonalakra távozott. Számos érem, kupa tulajdonosa, az egykori Bánhidai Erőmű művezetője, háromszoros OKT és teljes kékkör teljesítő, a VértesErőmű SE túraszakosztály vezetője, jóbarát, túrajelzés-; és Máriaút festő, technikai munkatárs, a Komárom-Esztergom megyei útbaigazító táblák kihelyezése, karbantartásai is a szívügye volt. Sorolhatnám a jelzőket. Sokakat inspirált a túrázásra, önzetlenül segített. Hatalmas űrt hagyott maga után. Nyugodjék békében ! Fazekasné Szentirmai Gyöngyi
Még a korlátozások közepette szólt Anikó, hogy ha lehet Csemőre majd menjünk el, így be is írtam a naptáramba. Reggel pár perccel a zárás előtt értünk le a rajtba, így végül 9 órakor vágtunk neki a túrának. Az itiner rövid de tömör, a távolság értékek a széljegyzetben némely pontnál nehezen azonosíthatóak, de azért rá lehet jönni, mire vonatkoznak, valamint a színes térképvázlat alapján tökéletesen el lehet menni. Mivel kissé kapkodva értünk le, így még a boltba be kellett ugrani, de 3 perc alatt sikerült végezni. Szombat délelőtt ez egy Pesti szupermarketben biztos nem sikerült volna. A Ceglédi útról hamar a temető felé kanyarodtunk, ahol az 1.6 km aszfalt után végre erdőben haladhattunk. Az első ellenőrzőponthoz hajszál pontosan az itiner szerinti 2.3 km után értünk, itt kedvesen és műzliszelettel vártak minket. Kutyaitatás és 5 perces pihenő után haladtunk is tovább, hamarosan a zöld kereszt turistajelzésre váltva. 4.7 km után ismét aszfaltútra értünk, innen a 2. ellenőrzőpontig 860 métert kellett még mennünk, ahol croasson volt a jutalmunk. Innen elhagytuk az aszfaltot és beszélgetve indultunk az előttünk haladók nyomában. Itt picit tovább is mentünk a turistaút kanyarodásánál, de szerencsére a mögöttünk haladó ránk szólt. A Ladányi ház is pontosan 7.2 km -nél volt, és a 8.4 km pontosan a Ladányi szoborra vonatkozott. A Ceglédi úton kissé nagy volt a forgalom és a zaj, így gyorsan próbáltunk túljutni rajta. A tájházhoz érve, 9.4 km-t tettünk meg, itt az itiner 9.8 km-t tartalmazott, de nem bántuk, hogy végre leülhetünk az árnyékos udvaron. Itt tartottuk a fél órás nagy pihenőnket, 11-11:30-ig megebédeltünk, a szolgáltatásként kapott cseresznyét is megkóstoltuk, valamint megtöltöttük a kulacsunkat és persze meg is mosakodtunk, ha már volt rá lehetőség. Tovább haladva az aszfalton, végre leküzdöttük ezt az 1.1km szakaszt is és a murvás Jáger útra fordultunk. A Z+ balra kanyarodása nálam 11.3 km-re esett, az itiner szerint 11.9 km-lett volna, de ez azért nem nagy eltérés. A zöld sáv turistajelzéshez érve 12.5 km-nél jártunk, ezen még 800 métert haladva értük el a 4. ellenőrzőpontot. Itt a pecsét mellé vizet is kaphattunk, majd elfogyasztottuk a magunkkal hozott almát miközben pihentünk az árnyékban 20 percet. Az itiner és térképvázlat alapján továbbra sem gond a tájékozódás, az 5. ellenőrzőpont 15.8 km-nél, ahol víz és műzli is volt. Itt már nem sokat időztünk, indultunk is tovább az árnyékos erő felé, majd a Petőfi utcát elérve a nyomóskútnál feltöltöttük a vízkészletünket és a célegyenesbe fordultunk. Az ünnepi forgatag most sajnos elmaradt, de felidéztük a régi emlékeket, amikor Oszvald Marika éneke fogadott minket valamelyik évben. A könyvtárba érve 18.2 km lett az útvonalon megtett utunk, amelynek kb. 25%-a volt aszfalt, de ott legalább jobban lehetett haladni, mint néhol a mély homokban. A célban a szervezők nagy kedvességgel fogadtak, a virsli is tökéletes volt, nagyon köszönünk mindent!
Kazinczy 200 sikeresen teljesítve 46 óra 23 perc alatt. Utána másnap még Zolival lesepertük a túra legnehezebb részét, 20 km - 1200 m szinttel. Tolvaj-hegy - Nagy-Milic - Szurok-hegy - Hollóháza.
Nem kertelek, immár tízszeres teljesítője lettem a 200-as távnak! Pedig nem sokon múlott hogy ne...
Csütörtökön már betegnek éreztem magam, torokfájás, nátha. A lázmérő nem hazudott, 38,5 fok.. Szerencsére a közérzetem azért nem volt rossz, de haza is kellett mennem melóból :( Otthon gyorsan bevettem egy algopyrint, és némán feküdtem egy órát, közben járt az agyam hogy mennyire vártam ezt a napot, nem akarom elengedni.. Szerencsére az utazás jól telt, és gond nélkül. Közeledtek a Zemplén vonulatai, én meg szokás szerint elkezdtem izgulni.. Pedig már sokszoros vagyok, de ezt nem lehet megszokni..
A Kovács-villához érve már összegyűlt a csapat apraja-nagyja, és a szokásos ki-hol-merre járt mostanság kérdésekkel bombáztuk egymást. 23 óra körül nyugovóra térve szerencsére hamar elalszom, és a következő pillanatkép már az, hogy reggel lett, és irány kisvonattal Széphalom!
Széphalom 50: Pénteken 9 óra 10 perckor útnak indulunk. Nem tervezek senkivel se menni jelenleg. Már most borzasztó forróság uralkodik, hamar el is döntöm hogy szigorúan saját tempó, és csak óvatosan tényleg nagyon minimális kocogással haladok. Mikóházáig jól ment viszonylag minden, viszont utána jött a hírhedt hosszú aszfalt Alsóregmec, és Felsőregmec érintésével. Nagyon figyeltem, a sapka is a fejemen volt, ha kellett megálltam sokszor frissíteni a sajátból, és a közkutakat is magamévá tettem. Felsőregmec fölött a réten olyan szinten megállt a levegő, hogy utólag hallottam többen el is feküdtek feljebb a bokorba 10 percekre. Minden igyekezetem ellenére szar állapotba értem be újra az erdőbe, és Zsíros-bányánál 44 km-nél már a frissítőnek sem tudtam örülni. Csak arra gondoltam hogy még 11 km Füzér, valahogy bírjam ki addig. Dóra ért utol, de el is engedtem, mert gyengének éreztem magamat. Megváltás volt Füzérre érni. A körülöttem kocogó sporik szinte mind kiszálltak, egyedül Évi ment tovább, de ő is 100-ig. Kerek 5,5 km/h-s átlaggal érkeztem Füzérre. Valószínű napszúrást kaphattam minden igyekezetem ellenére. Igyekeztem elhessegetni a kisördögöt a fülemből, és arra koncentrálni hogy mitől lehet jobb? Szerencsére étvágyam volt, és a meleg gulyást krumplival és házikolbásszal nem győztem bekanalazni. Sok kólát és Powerade-t ittam hogy az ásványi anyagokat próbáljam pótolni. Végül kereken 1 órát töltöttem a ponton, és ahogy láttam hogy a nap már bújik el, kiadtam magamnak az indulás jelszót, bár sok kedvem nem volt hozzá bevallom.
Tilalmas 50: A nap lebukott a horizont alá, és kezdődött a hírhedt Északi Zöld mászása. A Tolvaj-hegy a legnagyobb mumus a legelején. Húzza az izmaimat a görcs, leülök egy határkaróra, és egy sótablettával frissítek. Kicsit jobb lett és ahogy felérek kifejezetten jól jön az északi szél. A fejlámpát is előveszem, és szerencsére a közérzetem is javult, így megnyugodva haladok tovább utamon a teljes sötétben. Többeket előzök is, rövid és hosszútávos ismerősöket, ismeretleneket. A tempóm nem valami acélos, de haladok, és ez a lényeg. Az utolsó mumus Szurok-hegyet is legyűröm, és Tibinél pirítóst ropogtatva érzem azt hogy egész jó erőben vagyok.
Telkibányán világosodik ki újra, de a szervezetem annyit ír ki: "Akku lemerült". Gyorsan fel is töltöm minden finomsággal, és kb 50%-ra fel is csúszik a pozitív mutató. Innen kicsit Őrsi Bálinttal haladok tovább néhány kilométert, de a P- jelzésen felfele üzemi hőfokra kapcsol, én pedig elengedem, messze még a vége. Hosszú rész ez Hollóházáig, de most egész jól bírom különösebb kómázások nélkül. Végül még mielőtt pont beüt a meleg, beérkezek újra Füzérre. 103 km-t eddig 21 óra 22 perc alatt tettem meg. Jókora kánikula ígérkezik a következő etapon is, így első dolgom egy jó hideg tusolás, ami kicsit lelket önt belém. Megint elmegy kb 1 óra, nem bánom, eszek-iszok készülődök.
Szalánc 50: A K+ jelzésen indulok ki Füzérből. Ez egy hosszú emelkedős nyílt rész, így a sapka ismét kell a nap folyamán már. Szépen felslattyogok a Bodó-réthez, majd újból érintem Zolit, aki most nem indult hanem pontőrködésre adta fejét. Jól esik a biztatása. Bevetem magam a Szlovák részbe, és sokáig ki sem jövök onnan. A Szaláncig tartó hosszú aszfaltúton egész sokat belekocogtam meglepetésemre. Mindössze a két alakuló vérhólyag zökkentett vissza a valóságba de azok nem voltak nagyon zavaró helyen. A rosszabb része viszont az volt hogy a talpcsontom is elkezdett fájni mint tavaly, csak akkor jókora zuhé volt. Ezzel sajnos nem tudtam mit csinálni már.. Kényelmesen gyalogolok le Szaláncra, ahol Gabi mennyei kofolával vár. Hú de nagyon jól esett itt megpihenni, szerintem 20 percet biztos itt voltam. Tudtam hogy most jön a túlélő üzemmód az Izra-tóig. Hosszú nyílt szakasz vár rám a dögmelegben, utána soha véget nem érő emelkedős nehezen járható út a S-n. Úgy éreztem ha ez a szakasz meg van 70%-ig meg van a túra. És meglett. Fent Gyuriék sült banánnal, mindenféle finom grillezett hússal, és hagymával (is) vártak. Szerencsére kifejezetten jó étvágyam volt, és pusztítottam mindent amit lehet. Két nehéz feladat következett, a hét árok mászása, illetve a Hársas-hegy hosszú sunyi emelkedője. Nagyon óvatosan haladtam, de még így is piszkosul leizzadva értem fel a csúcsra. Innen jön a számomra leges-legrosszabb lefele a túrán. Nagyon nem szeretem a Köves-hegy ténylegesen köves szakaszát, és a talpam is vonyítani tudna minden egyes lépés után. Pattanásig feszült voltam mire a Mester-András forráshoz értem. A Bába-hegy alatt egy záporeső hűt le, de ez most kifejezetten jól esett, mert a Vaskapu-hegyre egész konszolidált klímában lépdelhettem előre. Utána még meglátogatom a füzéri várat, és elérek 150 km-hez. Juhúú. Különösebb holtpontom nem volt, mentem is ismét gyorsan tusolni egy jót. Direkt húztam az időt, a következő hosszú nyílt szakaszt Bózsváig nem akartam már napsütésben megtenni.
Nyugodó 50: Amikor a nap lebukott a hegy mögé, magamra parancsoltam, és elindultam. Itt érezhettem volna hogy már meg kell lennie a túrának. Csak ne fájt volna olyan borzasztóan a talpam.. Ezáltal a pozitív gondolatok helyett teli voltam negatívakkal :( Szerencsére Bózsváig még pont eljutottam lámpa nélkül, csak a pont előtt nem sokkal kellett elővennem. Tavaly bitang nagy holtpontokat éltem meg itt, most egész tűrhetően vagyok közérzetileg. Vajon mit tartogat a második éjszaka? Ja, és alvás nélkül mentem ismét. Egy percet nem hunytam utam során. Bózsván Zoli pontőrködik, jól esik a biztatása. Utolérem az 50-esen induló Megyeri Lacit. Pont jókor, mert azt a rémesen hosszú Kishuta - Nagyhuta közötti aszfaltutat legalább beszélgetéssel ütjük el. Jókor voltam jó helyen. Nagyhuta végén Éva és Egon a frissítőpont. Májkrémes kenyeret majszolok, és kockasajtot amiből sokat ettem a túrán több ponton is. Laci itt marad még kicsit traccsolni, én megyek (vonszolom magam) tovább. A K-négyzet meredek emelkedőjénél elkap egy olyan holtpont viszont, amiből tudom nagyon jól hogy csak egy dologgal tudok kijönni, ha leülök és megiszok egy energiaitalt szép nyugodtan. Ez megtörténik, és ismerve testem jelzéseit ismét komolyabb holtpont nélkül tudok tovább haladni. Az Eszkála erdészháznál van a következő pont. Ismét Tibi, na meg Bagira pontőrködik. Ennyi finomságot ami itt volt, áhh... Jött egy 50 km-es távon induló spori, kérdezte mit lehet itt kapni. Bagira elkezdte sorolni, én meg jót mosolyogtam, mert fél percig abba se hagyta :) Na ilyen egy igazi frissítőpont kérem. Vétek innen felállni, de a cél érdekében kénytelen vagyok. A következő szakasztól féltem, mert Makkoshotykáig a K-en 10 km-t kell menni borzasztó monotonan egyenesen/lefele. Tavaly már kínomban gombákat tanulmányoztam mint ha értenék is hozzá. Idén azok nem voltak, de a kilométerek keservesen lassan peregtek ismét. A Zsidó-rétnél megláttam hogy még 5 km. Azt hoooogy? Legalább 10-et jöttem már érzésre.. A Cifra-kútnál engem is elkap a cifra..... és sokáig nem is enged magával tovább a természet. Egyáltalán nem versenyzek senkivel, de most valahogy olyan baljós gondolatom van hogy itt van közel mögöttem valaki. Az itt elvesztegetett időt szó szerint dühből futom meg a falu széléig, de Makkoshotyka az a település amit mindig csak tolnak előtted és SOHA nem akarsz megérkezni. Meglepően hamar frissítek és az oda-visszán látom hogy senki nem jön, így kissé nyugodtabban haladok tovább. A P-tanösvény jelzésen a tavalyi iszappakolás jut eszembe, most jókora szárazság van. Eltelt a második éjszaka, lámpa el. A napocska nagyon hamar felkéredzkedik az égboltra hiába mondom neki hogy kicsit még várjon. A Tengerszem emelkedője is jó hosszú, és alig várom végre fent a bal kanyart ami már nyugisabban de annál hosszabban visz a csúcsra. Megállok, frissítek. Szúnyogok hada veti rám magát. Innentől sokáig nem szabad megállni mert élve felfalnak. Egyetlen előnye, hogy legalább így biztos hogy haladok. Fent a Tengerszem nem rég épített kilátójánál Ferinek diktálom be a rajtszámomat, majd irány tovább a P- jelzésen. A hegyről levezető meredek lefelén már sziszegve, fogcsikorgatóan haladtam lefele, nagyon fájt a talpcsontom.. A P- jelzésen végeláthatatlan pocsolyákat kerülgetve érkezek bele a K-be, ami odaröpít az utolsó pontomhoz, a Rákóczi-fához. 6,5 km... Ennyi hiányzik a tízszeres teljesítésemhez. Nevetségesen kevés, de most végeláthatatlanul sok. A Bányi-nyereghez tényleg soha nem akar levinni ez a jelzés.. Csak kanyarog jobbra-balra, össze-vissza, föl-le. Játszik az idegeimmel.. A 4-es átlagot súrolhatom alulról, pedig normál esetben ez egy tök jól haladható rész. Csodák vannak, odaérek. Na még egy Nagy-Nyugodó mászás. Siker! Én is nagyon nyugodt lettem hirtelen. A tetején megálltam, és átment rajtam egy csontig ható érzés. Egy pozitív érzés, boldogság. Egyedül vittem végig, magamban osztoztam a sikerrel. Viccesen pacsit adtam a bal kezemmel a jobbnak. Legurulok még a K+-en, és 46 óra 23 perces menet után megérkezek. Gratulálok mindenkinek, aki itt elindult de nem sikerült neki az már bátor ember, aki meg meg is csinálta, annak full respekt. Csodás szervezés volt, szuper frissítőemberekkel, és elsőosztályú szolgáltatással (és végre minőségi Colával ;)
Nekem itt még nem ért véget a sztorim, mert másnap még leszalagoztam a túra legnehezebb 20 km-ét végig az Északi Zöldön, de ez már egy másik beszámolócska lesz hamarosan :)
A Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Program keretében ezúttal a Velencei-tó mellett, a Sorompóvölgyben fejeződött be egy 56 fő befogadására alkalmas szálláshely felújítása.
A készülő Budapest-Balaton kerékpárút egyik legfontosabb helyszíne lehet a most felújított sukorói Sorompóvölgyi Turistaház, amely a főváros és a Balaton között nagyjából félúton, a Velencei-tó tőszomszédságában található. A turistaház elsősorban az utazásuk során egy-két éjszakát eltölteni kívánó aktív turistákra számít.
Rostallói Ökotudatos Nevelési Központ (RÖNK) néven, a Pálházi Erdei Vasút szomszédságában a térség legfejlettebb turistaházát hozta létre az Északerdő Erdőgazdasági Zrt.
Az Északerdő Erdőgazdasági Zrt. beruházásában született újjá a Pálházi Állami Erdei Vasút Rostalló állomásához közeli épületcsoport
A szálláshely 34 férőhelyes, ezért alkalmas osztálykirándulások vagy táborok helyszínének is. A komplexum része a kiállítási és foglalkoztató épület, amelynek kutatószobájában lehetőség van az élő- és élettelen környezet vizsgálatára, a foglalkoztató teremben pedig akár kisebb létszámú konferenciákat is lehet tartani.
A bringások sem maradnak élmény nélkül, hiszen a RÖNK-kel egy napon indult el a JóBringa e-bike kölcsönző szolgáltatása a turistaházhoz közeli Pálházán.
Szerintem ez csak elméleti kérdés. A Gyermekvasút Éjszakai és a Gerecse 50 túrák kivételével a többi nem szokta elérni az 500 főt. Ezek pedig augusztusban lesznek, ami még odább van.
Ha jól értelmezem a jelenlegi szabályokat, akkor a teljesítménytúra sportfesztivál [484/2020 (XI.10) Korm.rend. 5.§.(6) b)], s mint ilyen akkor rendezhető, ha a résztvevők száma 500 fő alatti [fenti rendelet 6/C.§.(2) a)], vagy ha előírják a résztvevőknek védettségi igazolványt meglétét [fenti rendelet 6/C.§.(2) b)].
A kérdés innentől az, hogy vajon a szervezők hogyan állnak hozzá?
- 500 főben maximalizálják az induló létszámot és akkor bárki részt vehet.
- nem maximalizálják 500 főben az induló létszámot, de regisztrációkor kérik a védettségi igazolvány számát (van lehetőségük a sorszám ellenőrzésére?)
- legrosszabb: elkezdik a regisztrációt, aztán amikor elérik az 500 fős limitet, elkezdik kérni a védettségi igazolványt, s akinek nincs azt kizárják, majd kiderül, hogy még sincsenek 500-an és elkezdik visszavenni a kizártakat 500 főig.
Észak-Dunántúli Kupa (ÉDK) infó: Az elmaradt XV. ÉDK 2020. kupaátadó új időpontja: 2021. június 19. a „Kisgyón Nosztalgia” Teljesítménytúrán kerül megrendezésre, ami beszámítható a tavalyi teljesítéshez is. A XVI. ÉDK igazoló füzetek árusítását is ezen a túrán kezdjük el.
:-)))