Az újszövetségi magyarázatok értelmében Jézus a Szentlélektől fogantatott (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), biológiai apa beavatkozása nélkül. De vajon hogy történhetett ez a valóságban?
"Annyit röviden, hogy én Jézus életének ezotérikus hátterét igyekszem a legjobb tudásom szerint feltárni, amire a kereszténység Jézus istenségét alapozza."
Ezért jár tévúton... Nem a teátrális elemek jelentik a lényeget.
"Ennek pedig nincsen köze az általad említett származási illetve társadalmi viszonyokhoz."
Valóban nincs... Ellenben Jézusnak meg épp ehhez van köze.
"Bízom benne, hogy így megérted már az álláspontomat."
Korábban is megértettem, két, külön úton járunk...
Ettől függetlenül nagyra értékelem eredményeidet, hiszen hozzájárul a Jézus-kérdés tisztázásához.
Aki esetleg a terjedelmes tanulmányom eddig betöltött és elérhető többi részére is kíváncsi, annak hét helyen van ezt lehetősége analizálni: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7.
Szerintem feltétlenül hasznos időtöltés. Jelenleg még csak körülbelül a negyed része tekinthető meg.
Annyit röviden, hogy én Jézus életének ezotérikus hátterét igyekszem a legjobb tudásom szerint feltárni, amire a kereszténység Jézus istenségét alapozza. Ennek pedig nincsen köze az általad említett származási illetve társadalmi viszonyokhoz. Bízom benne, hogy így megérted már az álláspontomat.
"Számomra a betlehemi csillag mibenléte és Jézus kínhalálát szignáló égi esemény a leglényegesebb, ugyanis én a vallások misztériumainak kozmikus kapcsolatainak feltárásával foglalkozom behatóbban közel 30 éve."
Értem, s minden tiszteletem a Tied a belefektetett munkát illetően, de véleményem szerint ezen az úton nem lehet előbbre jutni a már vázoltak miatt.
A vallások mozgató rugója nem a misztériumok, nem a kozmikus erők, hanem a társadalmi viszonyok alakulása, a mindenkori társadalmi szükségszerűségek. A misztériumok csak körítések a történet hihetősége okán. Jézus csodatételei, a Vele kapcsolatos misztikus események mind mesék, semmi közük a valósághoz, pusztán Jézus személyének elfogadását szolgálták. Ezek nélkül hiteltelen minden mondata. Ő maga mondja ki ezt az igazságot:
Jn 8:46. "Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?"
Ahhoz, hogy hitelesen léphessen föl, el kell nyerni az emberek csodálatát, elismerését, bizonyítani kel isteni voltát, és ez nem megy másként, mint csodatételekkel:
Jn 10:38. "Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok."
Pl. Lázár föltámasztása:
Jn 11:44-45. "És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül,..."
"Nincsen okom kételkedni Jézus zsidó származásában."
Mert nem a lényeget keresed. Ha a héberek és izraeliek viszonyát vizsgálnád, láthatnád, hogy Jézus melyik oldalon áll, hogy színre lépése mennyire társadalmi szükségszerűség volt.
A korra jellemző, hogy a királyok Istenként uralkodtak, s Jézust is ezért kellett isteni attribútumokkal fölruházni, különben esélye sem lett volna semmilyen vezető szerep betöltésére. Ehhez kellettek a misztériumok is, hogy királyi minőségében megerősítsék, hogy a nép előtt isteni hatalmat szerezzen, s hogy feltétlen követői legyenek az alattvalói.
"A források elégségesek ahhoz, hogy ezekből teljes biztonsággal fel lehessen deríteni a Názáreti Jézushoz kapcsolódó rejtélyt."
Jézus rejtélye nem a misztériumokban keresendő, hanem politikai-társadalmi viszonyokban.
Az egész Biblia erről szól, ez a mondandójának gerince, minden e köré épül..., nevezetesen a kánaániak/izraeliek és a héberek hatalmi harcáról szól, aminek a vallás nyújtott ideológiai keretet.
Egy bejegyzés erejéig visszatérnék i.e. 8. évre, amikor Jézus megszületett.
Josephus Flavius rendkívül lényeges információval szolgált a kutatók számára azzal, hogy említést tett a Heródes halála előtt valamennyivel (néhány hónappal) bekövetkezett holdfogyatkozásról és arról is, hogy a zsidó Peszách ünnep előtt röviddel távozott el az élők sorából. A ma még használatos "történelmi kronológiát" hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál kizárólagosan csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontnak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozás) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól. A hetvenedik életévében járó Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a király utasítására a Templom főbejárata fölé felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy holdfogyatkozás alkalmával (forrás [38]). Ennek ismeretében az utókor kutatói szándékosan, vagy kellő ismeretek hiányában téves holdfogyatkozásra hivatkozva igyekeztek és igyekeznek még napjainkban is korrigálni a Dionysius Exiguus által megalkotott amúgy is hibás keresztény időszámításra felépített történelmi kronológiát:
"Mi azonban nem csupán az évet ismerjük, hanem az évszakot is, amibe mi Heródes halálát helyeztük. Mint Josephus tudósít (Antiqq. XII. 6,4), az utolsó betegsége folyamán egy lázadás támadt, aminek az élén az írástudó Mátyás állt. A bűnösöket megégettette, és amelyik éjszakán ez történt, egy holdfogyatkozás volt. Közvetlenül a (*Heródes) halála után, mint ahogy az a zsidó történetíró elbeszéléséből fennmaradt, a Peszáhot ünnepelték (VII, 9,3.). A római időszámítás szerint 750-ben, vagy i.e. 4-ben március 12-ről 13-ra virradó éjjel egy részleges holdfogyatkozás következett be, amit én pontos számításoknak vetettem alá."
(Ludwig Ideler professzor: Handbuch der mathematischen und technischen Chronologie, Zweiter Band - Berlin, 1826 - 391. old. [39]) (saját fordítás)
"Heródes már halálos beteg, néhány vezetőt megégettetett ϰαι ή σεληνη τη αυτη νυϰτι εξελιπεν (* és a Hold ezen az éjjelen elsötétült) Archaeol. 17,6. 4. ezt követően Heródes a Jordánon túli Kallirhoë fürdőhelyre utazott, visszatért még Jerikóba, 5 nappal fiának, Antipater-nek a kivégzése után meghalt, 7 napig (17,8.4.) gyászolták, a Peszách közel volt. Az esemény, amelyik még a rendkívüli esemény és Heródes halála között történt, megkívánja, hogy ez a holdfogyatkozás január végére essen."
(Heinrich Eberhard Gottlob Paulus professzor: Philologisch-kritischer und historischer Commentar über das neue Testament,... - Leipzig, 1812 - 225. old. [41]) (saját fordítás)
Még néhány idézet található ezzel kapcsolatosan a [44] alatt, mint például Johannes Kepler (1571 - 1630) alaptalan véleménye a Josephus Flavius által megadott holdfogyatkozás időpontjáról. A kutatók túlnyomó többsége valamilyen oknál fogva nem merészelte az i.e. 7. év előtti holdfogyatkozásokat számításba venni, mintha titokban az ösztönözte volna őket, hogy nehogy véletlenül is rávezzesék a misztérium megoldására éhes olvasókat a helyes megfejtésre, pedig csak egy-két hónapnyi távolság választotta el őket ettől… Magától értetődően ebben az esetben is létezik szerencsére kivétel, habár az a másik végletet képviselte, de legalább követendő példával szolgált arra nézve, hogy i.e. 7 előtt is létezett holdfogyatkozás, ami esetleg szóba jöhetne Josephus által említett égi esemény azonosításával kapcsolatosan. Nevezetesen W. D. Block-nak a "Das wahre Geburtsjahr Christi oder wir sollten 1862 anstatt 1843 schreiben" ("Krisztus valódi születési éve, avagy 1843 helyett 1862-t kell írnunk") könyvéről van szó, amiben teljes mértékben joggal állítja pellengérre azokat a kronológusokat és filozófusokat, akik megméretés nélkül magukévá tették azt a dezinformációt, ami szerint a Josephus-féle holdfogyatkozás a római időszámítás szerint 750-ben, március 12-ről 13-ra virradó éjjel történt volna. De mivel a könyv írója maga is egy hibás megoldással hozakodott elő, mégpedig azt állítva, hogy az említett holdfogyatkozás a római időszámítás szerinti 739. év október 16-án valósult meg (forrás [45]), ezért értelemszerűen őt is megilleti a jogos kritika...
Akkortájt az alábbi teljes holdfogyatkozások jöhettek csak számításba:
1, -8.06.04. 00:51 UT +2.00 Jeruzsálem 2, -8.11.28. 20:46 UT +2.00 Jeruzsálem 3, -4.03.23. 20:16 UT +2.00 Jeruzsálem 4, -4.09.15. 22:05 UT +2.00 Jeruzsálem 5, 0.00.10. 01:04 UT +2.00 Jeruzsálem
Jézus születése előtt két és fél hónappal, i.e. 9.11.28-án (-8.11.28-án) egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából égettette meg Heródes az említett lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást. Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de merthogy ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára (forrás [46]), ennek köszönhetően végérvényesen feladva, visszatért Jeruzsálembe. Az említett holdfogyatkozás és a halálának beállta (ami az i.e. 8.03.25-i Peszáh ünnepet megelőzően történt) (forrás [47]) közti körülbelül három és fél hónap folyamán az alábbi események zajlottak le:
1, i.e. 8.02.10-én megszületett a Názáreti Jézus; 2, ez alatt az idő alatt vett részt a Holt-tenger mellett az említett kúrán; 3, halála előtt öt nappal még kivégeztette saját fiát, Antipater-t, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy meg akarta mérgezni apját.
Amennyiben Josephus Flavius zsidó történetíró megadásai korrektek (amivel kapcsolatban e könyv írójának nincsennek kételyei) és hitelt adunk azoknak, abban az esetben mint írta, Heródest a halálát megelőző 37. évben koronázták királlyá Rómában, nevezetesen i.e. 44-ben (amit a zsidó történetíró a 184. olympias idejére tett), ezt követően három év elteltével, i.e. 41-ben vette gyakorlatilag is birtokba királyságának központját, Jeruzsálemet. Amennyiben i.e. 44-ben volt a 184. olympias, akkor ebből adódóan az első olympiasnak 183x4 évvel korábban, tehát i.e. 776-ban kellett lezajlania. A hivatalos görög kronológia értelmében is ez i.e. 776-ban történt (forrás [48]), amiből azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy azt etalon időszámításnak tekinthetjük, ellentétben a keresztény időszámítással.
Josephus Flavius elmondása értelmében Heródes a jeruzsálemi Templom átalakításához, uralkodásának 18. évében, tehát i.e. 27-ben fogott hozzá (forrás [49]). Ezzel szemben a zsidó történetíró egy másik könyvében a Templom átépítésének kezdetét Heródes királyságának 15. évében jelölte meg (forrás [50]). A Josephus-tól származó két egymástól 3 évre eltérő információ valószínűleg annak a három évnek tudható be, ami Heródes Rómában történt megkoronázása és Jeruzsálem elfoglalása (királyságának tényleges kezdete) között telt el, ezért joggal feltételezhető, hogy ugyanarra az évre célozhatott az író, mégpedig az i.e. 27. évre, ami 19 évvel előzte meg Júdea királyának halálát. A jeruzsálemi Templom felavatására ~i.e. 17-ben kerülhetett sor, Jézus születése és Heródes halála előtt 9 évvel. A Templom átépítésének tényleges kezdete feltételezhetően 2-3 évet eltolódott, mivel a zsidók attól tartottak, hogy a nem zsidó származású király esetleg megszegi a nekik tett ígéretét, és átépítés helyett lebontja azt. Heródes a megnyugtatásuk érdekében csak akkor adott engedélyt a bontási munkálatok megkezdésére, miután már a teljes átalakításhoz szükséges összes anyagot a helyszínre szállították, a kőfaragáshoz és egyéb építési tevékenységhez szükséges ismeretekre kellőképpen felkészítették a mestereket, és 1000 zsidó pap számára pedig beszerezték a papi ruhákat (forrás [51]).
János evangéliumában is találunk utalást a Templom építésére:
"Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?"
A fenti kérdést a zsidók Jézusnak a megkeresztelése utáni Peszách ünnep környékén (János evangélium 2,13) tették fel, amikor már megközelítőleg 46 éve építés alatt állt a Templom János állítása szerint, mivelhogy ~i.e. 17-ben a felavatásakor még nem volt befejezve. A Templom átalakításának tényleges kezdete ~i.e 24-re (-23-ra) tehető a korábban elmondottak miatt, és ezt után 46 esztendővel tették fel Jézusnak a fenti kérdést, nevezetesen i.sz. 23-ban, amikor Jézus már betöltötte a 30. életévét. A félreértések elkerülése végett feltétlenül fontos itt nyomatékosan kihangsúlyozni, hogy a megbízható és korrekt kronológia nem Jézus születését és Heródes halálát igyekszik a hibás időrendi adatokhoz igazítani, hanem éppen fordítva, tehát az egyedüli lehetséges Jézus születési és Heródes elhalálozási évhez a korábbi történések alaptalanul megállapított időpontjait korrigálni.
Az eddigi adatokból következően a Heródes uralkodásának 7. évében lezajlott actiumi csata a jelenlegi hivatalos állásponttal (i.e. 31.09.02.) ellentétben ~i.e. 35-ben kellett történjen (forrás [52]).
Elkerülhetetlenül szükséges a Heródessel kapcsolatos időpontok szeriőz tisztázása annak érdekében, hogy Jézus születésének és kereszthalálának kozmikus misztériumához kötődő kozmikus események dátumai ez által szintén igazolást és megerősítést nyerhessenek, mivelhogy nem mondhatnak és nem is mondanak semmiképpen ezek egymásnak ellent. Jézus születésének és keresztre feszítésének időpontjai nem tartoznak a "kívánságműsor" kategóriájába, hanem kronológiailag és asztronómiailag is egyértelműen igazolható események kell legyenek, amit ennek a könyvnek a szerzője a legjobb tudása szerint igyekszik az olvasó elé tárni.
Caesareai Eusebius (263 – 338?) keresztény püspök és történetíró az "Egyháztörténet" című művében azt írja, hogy Jézus, Augustus császár uralkodásának 42. évében született, 28 évvel Egyiptom legyőzése (Antonius és Kleopátra halála) után (forrás [53]). Feltételezve Eusebius megadásának helyességét, i.e. 49-re (-48-ra, a. u. c. 705-re) kellett essen Augustus császár uralkodásának első éve; Egyiptom veresége, illetve Antonius és Kleopátra halála (a jelenlegi hivatalos kronológia szerint Kleopátra i.e. 30.08.12-én halt meg) pedig i.e. 35-ben (-34-ben, a. u. c. 719-ben), történhetett.
Dr. Szántó Konrád ferences rendi főiskolai tanár és egyháztörténész az alábbiakat írja Jézus születésével kapcsolatosan "A katolikus egyház története" első kötetében:
"Az időszámítástan szempontjából fontos volt Dionysius Exiguus munkássága. Krisztus születésének, születési évének kiszámításával ugyanis ő határozta meg és vezette be a keresztény időszámítás kezdetét. Dionysius Exiguus ab urbe condita, Róma alapítása után 754-re tette Krisztus születését. Ez a számítás azonban biztosan téves. Valószínű, hogy Krisztus a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt négy, öt vagy hét évvel előbb született: 747, 749 vagy 750-ben ab u. c., Róma alapítása után."
(I. kötet - Budapest, 1987 - 24. old.)
"Így (csak a legfőbb eseményekre utalva) történetileg biztos tény, hogy Jézus Krisztus a júdeai Betlehemben Szűz Máriától született a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt 4 vagy 5, esetleg 7 évvel."
(I. kötet - Budapest, 1987 - 42. old.)
Az idézettek azt tükrözik, hogy "A katolikus egyház története" írója se lehetett tisztában Jézus valódi születési időpontjával, ami kizárólagosan csak egyetlen napra eshetett, nevezetesen i.e. 8.02.10-re (-7.02.10-re). Ez nem az időszámítás kezdete előtti 7. évben (-6-ban) volt, hanem a hibásan feltételezett Jézus születése előtti 8. évben, azaz i.e. 8-ban (-7-ben).
Az eddigiekből értelemszerűen az is következik, hogy Caius Julius Caesar nem távozhatott el i.e. 44.03.15-én az élők sorából, mint ahogy azt a még érvényben lévő kronológia hirdeti számunkra, hanem öt évvel korábban, tehát i.e. 49.03.15-én, akit Augustus császár követett a trónon. Azon vélemények, melyek szerint akkor napfogyatkozás lett volna (forrás [55]), megalapozatlanok kell legyenek, ugyanis az i.e. első évszázadban egyáltalán nem történt március 15-én semmiféle napfogyatkozás. I.e. 44.03.20-án, i.e. 45. 03.01-én és 30-án, i.e. 46.03.12-én, ; i.e. 47.03.23-án, i.e. 48. 03.04-én és i.e. 49. 03.14-én volt újhold, de nem párosult egyik se napfogyatkozással. Itáliából megfigyelhető napfogyatkozás akkoriban csak i.e. 48.01.04-én (részleges napfogyatkozás); i.e. 49.08.09-én (gyűrűs napfogyatkozás); i.e. 50.08.21-én (gyűrűs napfogyatkozás) valósult meg. Ezek az adatok tehát kizárják azt a lehetőséget, hogy amennyiben Julius Caesar-t március idusán (15-én) ölték meg (forrás [56]), ez egy napfogyatkozással esett volna egybe, vagy annak tájékán napfogyatkozás lett volna megfigyelhető. A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek i.e. 43.03.23-án alkottak egy szabályos kozmikus keresztet, de ekkor már közel hét éve Augustus volt a császár Rómában.
Mint ahogy már említettem, a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok, majd az ezekből lett esszénusok is birtokolták. Az utóbbiak közül a leghíresebb Keresztelő János volt, ennek következtében joggal feltételezhető, hogy ő azzal is tisztában volt, hogy Jézus megkeresztelésére a Jordán folyónál melyik nap lenne a legalkalmasabb, hogy ennek keretében Isten lelke egy "galamb" formájában Jézusra szállhasson. "Es gibt keine Zufälle", mondaná a német, ami magyarok körében is használatos mondás: "nincsennek véletlenek"... Erre a kozmikus eseményre i.sz. 22.07.02-án került sor.
A későbbiekben látni fogjuk, hogy az itt prezentált X-keresztet (crux decussata) felépítő égitestek alkották azt a szabályos keresztet is, aminek égisze alatt kellett a Szanhedrin tervei szerint Jézust keresztre feszíttetni a Peszách ünnep előkészületi napján, hogy meghaljon hibátlan "páskabárányként" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15). Azokban az időkben elvileg nem ismerhették a Neptunusz és Plútó planétákat, habár egyes források szerint a Neptunusz létével is tisztában voltak már (forrás [26]). Amennyiben eltekintünk a Neptunusz és Plútó bolygóktól, abban az esetben is ezt az X-keresztet a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alkották, melyek Jézus kereszthalálakor egy T-keresztet képeztek a zodiákusban.
Ugyan már, Isten kijelentésének megértésében mi is lehet hitelesebb, mint egy XIII. sz-i legenda? Ismét egy (nem is egy, hanem midjárt két) kérdés megoldódott :)))
Jézusnak a jeruzsálemi Templomban 12 évesen tett látogatásáról ismét csak Lukács tesz említést (2,42-51), aminek történelmi hitelessége megkérdőjelezhető.
A Magyar Zsidó Lexikon tudósít minket arról, hogy a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok (chaszidim, akik a Makkabeus-korszakban komoly befolyással rendelkeztek a politikai életben) birtokolták, majd az ezekből lett esszénusok is:
"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett. Ezért az igen régi, de apokrif Jézus Szirach már óv a titkos tanokkal való foglalkozástól (3.22., v. ö. Chaggiga 13 a és Gen. Rabb. 8.). Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)."
A leghíresebb esszénus Zakariás főpap fia, Keresztelő János volt, aki az újszövetségi magyarázatok szerint Jézust is megkeresztelte a Jordán folyónál. Amennyiben Zakariás volt Jézus édesapja, abban az esetben Jézus és Keresztelő János féltestvérek voltak, Máriát pedig nem Gábriel arkangyal készítette fel a Jézussal történő másállapotosságra, hanem Zakariás pap.
Lukács közlése szerint Jézus nyilvános fellépésének kezdete akkor történt, amikor Jézus a 30. életévében járt (Lukács 3,23), tehát már betöltötte a 29. évét, de az idézetből még nem következik, hogy a 30-at is betöltötte volna. Jézus ekkortájt kezdte meg közel (nem teljesen) 3 évig tartó nyilvános tevékenységét (forrás [60]) mégpedig azzal, hogy a nem régóta a Jordán folyó partjánál tevékenykedő Keresztelő Jánossal megkereszteltette magát. Lukács arról tudósít, hogy Keresztelő János a működését Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte (3,1-4). A mai hivatalos megadások szerint i.sz. 14-től uralkodott Tibérius, de ezt a téves adatot i.sz.7-re kell helyesbítsük, amennyiben Lukács információja megfelel a valóságnak.
Máté (3,1-12), Márk (1,1-8) és János (1,19-27) apostol is beszámol Keresztelő János ténykedéséről, de nem közölnek időrendi adatot ezzel kapcsolatosan. Amikor Jézust a Jordán folyó partján megkeresztelte, leszállt rá az Isten lelke egy "galamb" formájában:
"Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."
(Máté 3,13-17)
"Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."
(Márk 1,9-11)
"Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."
(Lukács 3,21-22)
"Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismerem őt, de azért jöttem, é azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mert egy galamb, és megyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia."
"Az ilyen események fontossága nem abban rejlik, amit tartalmaznak (a barlangban születés, szűztől születés, három mágus/király, betlehemi csillag, stb) hanem Jézus származási és vallási hovatartozására tesznek félreérthetetlen utalásokat. És ez a legfontosabb!!!"
Számomra a betlehemi csillag mibenléte és Jézus kínhalálát szignáló égi esemény a leglényegesebb, ugyanis én a vallások misztériumainak kozmikus kapcsolatainak feltárásával foglalkozom behatóbban közel 30 éve. Minden más másodlagos a szememben. Nincsen okom kételkedni Jézus zsidó származásában. A források elégségesek ahhoz, hogy ezekből teljes biztonsággal fel lehessen deríteni a Názáreti Jézushoz kapcsolódó rejtélyt.
Szerényen megjegyezném, hogy ami eddig hosszú évszázadok folyamán számtalan kutatónak kitartó igyekezete ellenére sem sikerült, azt én szerencsésen megoldottam, de azzal is tisztában vagyok, hogy ezért nem fogok se kitüntetésben, se vállveregetésben részesülni, hiszen a vallások és titkos társaságok nem hinném, hogy kellőképpen méltányolnák az igyekezetemet... Sebaj...
Jn 19:25. „A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége,”
Magdaléna is Mária volt... Nem sok ez egy kicsit?
Nem, ha tudjuk, hogy a Mária nem tulajdonnév volt, hanem rang. Női rang! Azt jelentette: Úrnő. Amit nyilván nem osztogattak úton-útfélen...
Jacobus de Voragine (1229-1298) Legenda Aurea (Arany Legenda) szerint Magdaléna egy Syro nevezetű szír nemes és felesége Eucharia, királyi család sarja házasságából született.
Fivérével, Lázárral és nővérével, Mártával együtt övék volt Magdala városa, mely két mérföldre fekszik a Genezáret tavától, Betánia, mely Jeruzsálem mellett van, és magának Jeruzsálemnek is jó része.
Jézus sem lehetett csóró, ha Magdalénának udvarolt, s vette feleségül...
Jézus anyját gyerekként tíz évig taníttatták, ami szintén nem a szegények privilégiuma volt.
Jézus születésekor királyok látogatták meg, arannyal, tömjénnel, mirhával ajándékozva meg a családot, ami megint nem volt szokás a szegények körében...
Ne tévesszen meg, hogy Józsefet ácsként tartja számon az utókor, ez is valójában egy "rangot" jelentett, hiszen az egyiptomi Thot Isten egyik címe is "ács" volt. Akkoriban nem lenézték a szakmákat....
Amúgy Pál sem volt szegény, hiszen ő is tanulhatott, nem is akárhol: Gamáliel iskolájában, ami abban az időben a legrangosabb volt, s ő pl. sátorkészítő volt.
A két mesterség vallási szimbólum is: Pál a sátorkészítő értelemszerűen Jahve követője (Neki sátrat kellett építeni)
Jézus - apja után szintén ács - Élnek kőből épített-ácsolt házat (templomot) emelt. Lásd Salamon, aki Élnek, Asérának épített házat...
"Jakab-ősevangélium arról számol be, hogy Jézus egy Betlehem környéki barlangban (XVIII. fejezet 47. old.) született, Lukács viszont egy istálót (2,7) említ."
Miért szült volna egy dúsgazdag asszony egy barlangban? Erre csak egy magyarázat adódik: Ez volt az elvárás akkoriban egy Jézus-kaliberű személy felé: ezzel (is) igazolták az ősi misztériumok szerinti isteni leszármazást. Lásd Mithrász.
"Rendkívül lényeges adat a mágusok látogatása az újszülött Jézusnál:"
"A betlehemi csillag egy olyan fontos információ, ami egyértelműen egy kozmikus eseményt sejtet."
Az ilyen események fontossága nem abban rejlik, amit tartalmaznak (a barlangban születés, szűztől születés, három mágus/király, betlehemi csillag, stb) hanem Jézus származási és vallási hovatartozására tesznek félreérthetetlen utalásokat. És ez a legfontosabb!!!
A bűnbeesés paradicsomi története Ezsdrás fantáziájának a terméke.
Nem csupán a Schemhamphoras titkos ismerete, a kabbala származik Mezopotámiából, a mai Irak területéről, hanem az i.e. V. században az Ószövetség megalkotói által átvett és átalakított teremtés története (a babiloni Enūma eliš); a "teremtő Isten" fogalma; a Noé-féle legenda (a sumér Gilgames eposzban szereplő Um-napisti szerepét Noé veszi át); a héber naptári hónapok nevei; a szombat szó (sabbath/sábát - šabattu); a héber órának percbeosztása (60x18=1080); a héber betűkhöz történt számértékek utalása; a frigyláda őrei, a Kerubok és Szeráfok; Lilit (Lilitu); etc. Engesztelő nap (jom kippur) alkalmából, tisri hónap 10-én a zsinagógákban először az engesztelő imát, a kol nidré-t énekli el a kántor káldeus nyelven. A "szemet szemért" ószövetségi valláserkölcsi utasítás (Mózes II. 21,24-25; Mózes III. 24,20; Mózes V. 19,21) a babiloni törvénykönyvből ered a Magyar Zsidó Lexikon állítása értelmében:
"Szemet szemért - A tórai szövegről egyébként tudjuk, hogy az szóról-szóra egyezik a babiloni Hammurrábi-kódex idevágó szavaival és így közkeletű jogi frázissal állunk szemben (kb. olyan, mint a <<szeget szeggel>>) melyet a babiloni törvénykönyv még eredeti értelmében alkalmazott, de a tórai joggyakorlatban már ellentmondások merülnek fel ellene." (836. old.)
"Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna."(Lukács 2,21)
Nem lehet tudni, hogy honnan szedte Lukács az általa előadott Jézus körülmetélésének történetét, ugyanis se Jakab, se Máté, se Márk se pedig János nem tett erről említést. Ellenben kifelejtette az Egyiptomba történt menekülést, amire Jakab (22. fejezet 52. old.) és Máté (2,13-14) is utalt. Lukács szerint Jézus körülmetélése után Máriáék visszatértek a galileai Názáretbe:
"Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe."
(Lukács 2,39)
Ebből is látszik, hogy a Lukács "evangélium" részben Lukács fantáziájának a terméke. Korábban már említettem, hogy Lukács nem ismerte se Jézust, se pedig Máriát, és az a Pál térítette meg a saját elképzelései számára, aki soha nem találkozott Jézussal, ellenben a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából.
akkor én nem is vagyok keresztény, hiába keresztelkedtem meg?
Én a kereszthalált emberi g@cis#gnek tudom be és NEM isteni szeretet kiáradásának.
Nem mondok olyat, hogy az Atyának köze van az eseményhez és azt sem, hogy az ő sara. Ismerem a próféciákat és tudom, hogy úgy is értelmezhető ahogy a nagy átlag értelmezi, de én a karácsonyfán csak a zselés szaloncukrot szeretem. A többi nekem sátáni.
Chomojra fordulwa, nekem a keresztrefeszítés negatív és nem pozitív. Ha egy keresztény tesó elmagyarázza miért lehetne pozitív, vagy maga a létezés mitől pozitív, akkor elhiszem. Addig nem. A létezés a bűnbeesés óta negatív. Nekem.
A világunkban mindennek megvan az ellentéte is. A fénynek a sötétség, a melegnek a hideg, a szorgalmasnak a rest, a szeretetnek a gyűlölet, az okosnak a buta, az erősnek a gyenge, a jónak a rossz, és még sorolhatná az ember... Amennyiben elfogadjuk azt a megállapítást, hogy Isten a maga képére teremtette az embert (Teremtés 1,26), abban az esetben, ha Isten csak a jónak lenne a szellemi forrása, akkor nem lennének gyűlölködők, buták, rosszak, etc.
Már a dualisták is tisztában voltak azzal, hogy nem csak pozitív, hanem negatív isteni szellemi hatások is vannak. A zoroasztrizmus esetében a Jóisten (Ormuzd, Ahura Mazda) és a gonosz Ahrimán között éles megkülönböztetés történik, mint a fény és a sötétség esetében is. Templomaikban kizárólagosan csak a Jóisten dicsőségét hirdetik az örökmécsesek, ellentétben a zsidó és keresztény templomokkal.
A Schemhamphoras kozmikus forrásai magukban foglalják a jónak és a rossznak tartott szellemi hatások kozmikus forrásait is. Ebből viszont logikusan az következik, hogy JHVH és a bibliai Sátán nem lehetnek egymástól független entitások, amit például a zsidó vallás nem is vitat, ellenben a keresztény vallás viszont nem hajlandó elismerni... Ennek következtében a Jézus keresztre feszítésekor ható szellemi hatást, ami kifejezetten negatívnak tekinthető, a keresztények az isteni szeretet kiáradásának állítják be...
mbiJézuska lótuszülésben szobrok.
