Az idei Vb-n megtörtén az európai futball egyik leglátványosabb sikersorozata. A német válogatottról van szó, amelyik 2006 és 2016 között zsinórban hat nagy nemzetközi torna (Vb, Eb) elődöntőjébe jutott be. Ez akkor is elképesztő teljesítmény, ha tudjuk, hogy a németek csak egyet nyertek meg.
Egyébként eddig az alábbi európai válogatottak voltak képesek legalább háromszor elődöntőzni - megszakítás nélkül (vastag betűvel jelezve a megnyert tornák).
NSZK: 1970, 1972, 1974, 1976.
Hollandia: 1974, 1976, 1978
Olaszország: 1978, 1980, 1982
Franciaország: 1982, 1984, 1986
NSZK/Németország: 1986, 1988, 1990, 1992
Franciaország: 1996, 1998, 2000
Spanyolország: 2008, 2010, 2012
Németország: 2006, 2008, 2010, 2012, 2014, 2016
Eddig csak a spanyolok tudtak zsinórban három nagy tornát nyerni. És ahogy a spanyolok 2014-es bukása, a Hollandia elleni 1-5 igazi királydráma volt, úgy a németek is fejedelmi módon haltak meg. Akár Shakespeare is megírhatta volna a bukás történetét.
A franciák 2016 után 2018-ban is a négy között voltak, vagyis a következő Eb-n elegendő lesz az elődöntőbe jutniuk és Pogbáék máris felkerülhetnek a legendák listájára.
És akkor egy másik összeállítás. Találtam egy újabb összesítést, amelyikben Cristiano Ronaldo hatalmas fölénnyel vezet. A futball négy legértékesebb trófeája, amit egy játékos megszerezhet, a világbajnoki cí, az Európa-bajnoki cím, a BEK- vagy Bajnokok Ligája győzelem és a France Football Aranylabdája. Kár ragozni a dolgot, ezek tehetenek halhatatlanná egy játékost.
Nos, ha megnézzük, hogy kinek mennyi van meg ezekből a trófeákból, akkor kiderül, hogy C. Ronaldo hatalmas fölénnyel vezet. 5 aranylabda, 5 BL-győzelem és 1 Eb-győzelem van a vitrinjében, azaz 11 trófeát gyűjtött össze a legfontosabbak közül. Messinek akkor is csak 9 van (5 aranylabda, 4 BL-győzelem), ha beleszámítanánk a Copa Americát. De nem érdemes beleszámítani, mert még nem nyerte meg.
7 trófeája az alábbi játékosoknak van.
Alfredo Di Stefano (5 BEK-győzelem 2 aranylabda), Franz Beckenbauer (1 Vb- és 1 Eb-győzelem, 3 BEK-győzelem, 2 aranylabda), Xavi Hernandez, Andres Iniesta és Sergio Ramos (1 Vb-, 2 Eb-győzelem, 4 BL-győzelem).
A Grand Slam azt jelenti, hogy valakinek mind a négy trófeát sikerült már begyűjtenie. Idén C. Ronaldónak meglehetett volna a nagy négyes, de ehhez a világbajnokságot meg kellett volna nyernie a portugáloknak. Eddig három játékosnak jött össze a Grand Slam: Beckenbauer, Gerd Müller és Zidane. Mellettük van két-dél-amerikai, Rivaldo és Ronaldinho, akiknek szintén megvan, mert ők nyertek Copa Americát.
És akkor néhány nagy vesztes:
Lothar Matthäus: 1999-ben a BL-döntőben pár percnyire volt a mesternégyestől, de jött a híres MU-hajrá.
Rummenigge: 2 BEK-győzelem, 2 aranylabda és 1 EB-győzelem mellett 2 világbajnoki döntőben is vesztes csapatban játszott.
Xavi és Iniesta: ha az újságírók kezében marad az aranylabda odaítélése, akkor valamelyikük biztos nyert volna egyéni díjat. De pont akkor voltak a csúcson, amikor Blatter kiadta a parancsot, hogy Messi és C. Ronaldo seggét ki kell nyalni.
Cruyff: aranylabdából és BEK-győzelemből is 3-3 van neki, de válogatottként képtelen volt a csúcsra jutni.
Van Basten: neki csak 2 BEK-győzelme van a 3 aranylabda mellett, viszont nyert Eb-t. A Vb viszont nem jött össze neki.
Maldini: 5 BEK/BL-győzelem mellett világ- és Európa-bajnoki ezüstérme is van. Aranylabdát sajnos ritkán kap védő.
Igen, jogfolytonosság szempontjából úgy szokták tekinteni, hogy Orosz Birodalom - Szovjetunió - FÁK - Oroszország, Csehszlovákia - Csehország (sőt, még cizelláltabban 1989-től 1992 végéig már Cseh és Szlovák SZK volt, a 94-es vb selejtezőin pedig a szétválás után cseh és szlovák közös válogatott szerepelt), Jugoszlávia (a királyi, a szocialista, majd a megfogyatkozott területű Jugoszláv SZK) - Szerbia-Montenegró - Szerbia. Viszont mégiscsak más területekről van szó, és nem teljesen ugyanazokról a népekről. A szovjet futballban például a Dinamo Kijev révén fontos szerepe volt az ukránoknak is (az 1986-os válogatott kifejezetten erre a klubra épült), a három szovjet aranylabdásból kettő (Blohin, Belanov) ukrán. Vagy a 90-es évek jugoszláv válogatottjának egyik sztárja, Predrag Mijatovic például montenegrói.
Az NSZK-Németország esetében annyival más a helyzet, hogy ott egyazon államalkotó nemzetről van szó, a jelképek is maradtak az egyesítés után (egyedül a FIFA-kód változott FRG-ről GER-re), sőt már a szétváláskor is a DFB az NSZK-ban működött tovább, a kapitány is maradt Herberger.
Megszűnt országok, amelyeknél nem volt elég szereplés az eldöntéshez:
FÁK - az 1992-es Eb volt az egyetlen tornájuk, ahol csoportkörösök voltak. A selejtezőből még a Szovjetunió vívta ki a továbbjutást. Az 1994-es vb-re már külön-külön neveztek az utódállamok.
Saar-vidék - 1950-től 1956-ig volt önálló szövetségük, utána beolvadtak az NSZK-ba. Egyetlen sorozatuk az 1954-es vb-selejtező volt, nem jutottak ki. Eb akkor még nem volt.
Szerbia-Montenegró és az 1992 utáni Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (konyhanyelven "Kis-Jugoszlávia") esetében a besorolás kérdéses, hogy utóbbit vegyük egybe a régi egységes Jugoszláviával, és Szerbia-Montenegrót külön, vagy inkább a területi egyezőséget vegyük figyelembe (főleg, hogy a 2004-es Eb selejtezőit még a Jugoszláv SZK kezdte meg és Szerbia-Montenegró fejezte be.) Az 1992-es Eb-re ugyan kijutott Jugoszlávia, de eltiltották a részvételtől, csak az 1998-as vb-re nevezhetett újra, ahol nyolcaddöntőig jutott, majd 2000-ben negyeddöntősök voltak az Eb-n (ami ott még csak a második kört jelentette). A 2006-os vb-re kijutott Szerbia-Montenegró, a csoportkörben kiesett. A torna idejére a két ország már különvált, a keretben a kapus Jevric volt az egyetlen montenegrói születésű játékos, de később szerb állampolgár lett.
Akik még egyikre sem jutottak ki: Andorra, Azerbajdzsán, Ciprus, Gibraltár, Grúzia, Észtország, Feröer, Fehéroroszország, Finnország, Kazahsztán, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Málta, Moldova, Koszovó, (Észak-)Macedónia, Montenegró, Örményország, San Marino.
Franciaország - az idei torna után immár vb-n és Eb-n is két arany és egy ezüstérmük van. (esetleg az elődöntők billenthetik a vb felé a mérleget, de ott régebb óta van a torna)
Németország (az NSZK eredményeivel együtt) - világbajnoki érmekből ugyan több van nekik: négy arany (1954, 1974, 1990, 2014), négy ezüst (1966, 1982, 1986, 2002), négy bronz (1934, 1970, 2006, 2010), de ott több torna volt már, az Európa-bajnokságokon a három arany (1972, 1980, 1996), három ezüst (1976, 1992, 2008) és három elődöntős kiesés (1988, 2012, 2016) is elegendő arra, hogy a legeredményesebb európai országnak számítsanak
Szlovénia - vb-re ugyan eggyel többször jutottak ki önállóan (2002, 2010, Eb 2000), de mindannyiszor a csoportkörben búcsúztak, ez még annyira nem számottevő különbség, mint pl. Skóciánál
Törökország - a 2002-es vb-n bronzérmesek lettek, az Eb-n 2008-ban jutottak négy közé (ott már nincs bronzmeccs)
Albánia - a 2016-os Eb volt eddig az egyetlen nagy torna, amire kijutottak
Belgium - idén ugyan a legjobb vb-szereplésüket produkálták a bronzéremmel, de Eb-n már ezüstérmesek is voltak (1980)
a volt Csehszlovákia - vb-n kétszer jutottak döntőbe (1934, 1962), de mindkétszer ezüstérmesek lettek, míg az Európa-bajnokságot 1976-ban sikerült megnyerniük, és két bronzérmet is szereztek (1960, 1980). A szétválás után Csehország esetében még inkább az Eb felé billen a mérleg, hiszen 1996-ban ezüstérmesek lettek, 2004-ben elődöntőig jutottak, vb-re 2006-ban jutottak ki, kiestek a csoportkörben.
Dánia - 1992-ben Európa-bajnokságot nyertek, 1984-ben elődöntősök voltak, 1964-ben negyedikek, vb-n az 1998-as negyeddöntő a legjobbjuk
Görögország - 2004-ben megnyerték az Európa-bajnokságot, vb-n a 2014-es nyolcaddöntő a legjobb eredményük
Hollandia - vb-n ugyan háromszor jutottak döntőbe (1974, 1978, 2010), míg Eb-n csak egyszer (1988), de utóbbit meg is nyerték, ezért vettem őket ide. Ha az elődöntőbe jutásokat is vesszük, akkor jobban az Eb felé billen a mérleg (1976 - bronz, 1992, 2000, 2004, vb-n 2014 - bronz, 1998 - negyedik hely)
a volt Jugoszlávia - 1960-ban és 1968-ban ezüstérmesek lettek az Eb-n, vb-n 1930-ban lettek megosztott bronzérmesek és 1962-ben negyedikek
Lettország - 2004-ben kijutottak az Eb-re, vb-re önálló országként még nem sikerült
Portugália - 2016-ban Európa-bajnokok lettek, van egy ezüstérmük is 2004-ből, vb-n az 1966-os bronz a legjobb eredményük
Spanyolország - háromszoros Európa-bajnok (1964, 2008, 2012), egyszeres világbajnok (2010)
a volt Szovjetunió - 1960-ban megnyerték az Eb-t (vagyis elődjét, a Nemzetek Kupáját), 1964-ben, 1972-ben és 1988-ban ezüstérmesek lettek, vb-n az 1966-os negyedik hely volt az egyetlen elődöntős szereplésük. A felbomlás után Oroszország idén legjobb vb-szereplését produkálta a nyolc közé jutással, de Eb-n már négy között is voltak 2008-ban
Wales - 2016-ban a négy közé jutottak, vb-n 1958-ban a nyolc közé
Románia - vb-n 1994-ben negyeddöntőbe, 1990-ben és 1998-ban nyolcaddöntőbe jutottak, Eb-n 2000-ben jutottak tovább a csoportból a negyeddöntőbe
Skócia - egyiken sem sikerült még továbbmennie a csoportkörből, de vb-re már nyolcszor jutottak ki, míg Eb-re kétszer, ez arányait tekintve is a vb javára billenti mérleget
Svájc - vb-n már háromszor voltak a nyolc között (1934, 1938, 1954), 16 között is voltak már többször, Eb-n egyedül 2016-ban jutottak tovább a csoportból, a 16 közé
Svédország - vb-ről van ezüstérmük (1958), két bronzérmük (1950, 1994) és egy negyedik helyük (1938), Eb-n egyszer sikerült a négy közé jutniuk (1992)
Szerbia - Jugoszlávia felbomlása, illetve a Montenegróval való szétválás óta kétszer kijutottak a vb-re (2010, 2018), Eb-re még nem
Ukrajna - a 2006-os vb-n a negyeddöntőbe jutottak, Eb-n a függetlenedésük óta még nem mentek tovább a csoportkörből
Egy pillanatig vitatkoztam, de utánanéztem, sajnos igaz. Még az egyik legalpáribb zónában, a szigeti észak- és közép-amerikaiban is oda-visszavágós meccsek vannak 3 körön keresztül. Ez az egyetlen, ahol tényleg sok múlhat egy meccsen, amúgy nekik mit javasolnál, legyen semleges helyen? A csoportkörben meglehet, amit 14 éve az UEFA-kupában, hogy mindenki 4 meccset játszik, 2-t otthon, 2-t idegenben, aztán mindegy, hogy azokat ki ellen, mert amúgy 5 csapatos lenne, tehát mindenki mindenkivel egyszer játszana. Európai pótselejtezőket is visszavágó nélkül nyomnád? Svédek már az első meccsen továbbjutottak volna az olaszok ellen, persze akkor az olaszok is máshogy álltak volna hozzá.
A provinciális jelleggel egyetértek. Spanyolok ne repüljenek Finnországba, messze van. Algéria közelebb. Törököknek is közelebb van Szíria. :) Luxemburg, Andorra, San Marino megszívná.
A mostani rendszer szerint is ~200 csapatos vb van, amelyik csaknem két évig tart. Két nagy tökéletlensége van még a rendszernek:
-a korai meccseket a világban szétszórva tartják, így a szükségesnél kétszer több meccset kell tartani (hazai és idegenbeli)
-van egy provinciális jelleg még benne, ugyanis a korai meccseken mindenki a saját kontinenséről való csapatokkal találkozik. Mennyivel érdekesebbek lennének a selejtezők, ha Magyarország pl. egy Paraguay, Magyarország, Kongó, Kazahsztán, Mianmar, Amerikai Szamoa, San Marino selejtezőcsoportba kerülne (sorsoltam).
Köszi, ez jó volt! Még egy sztori eszembe jut. Egy régi focitáborban nyomtuk, délelőtti-délutáni edzések, majd mentünk Egerbe egy kistornára. Délelőtt első feladat bemelegítésként: dekázás. Soha életemben nem tudtam 30-at dekázni, 20x a "rekordom". Mi már dekázgatunk, késve jön egy srác. Nyomjuk cipőben, ki stoplisban, ki teremben, ő meg papucsban, zokni nélkül csapat 90-et. Majd valahogy elrontja, és kiabál az edzőnek, hogy X dolog miatt elrontotta, már nem tudom, mit mondott, de akkor hihetőnek tűnt. Ez a srác azóta is megye 1-ben játszik hobbiból, ahova lehet,hogy most én is beférnék, ha jelentkeznék, hogy jövök edzésre hetente. Persze ott is vannak igazolások, nem mindenki játszhat akárhol, de azért magyar megye I, legyünk már észnél. Nem azt mondom, hogy akkor a dekázás nem számít, de miért volt az olyan fontos gyerekkorban, hogy tudj dekázni 100-at? Ja, amúgy igazad van, mert futóedzések nálunk sem voltak nagyon durvák, nem emlékszem, hogy beleszakadtam volna.
A csütörtöki szurkolói ankét után készült fotón a tíz új futballista: Felipe Ventura, Mihai Minca, Pavlo Lukjancsuk, Temur Parcvanija, Teodorosz Beriosz, Roman Karaszjuk, Anderson Pico, Sassá, Vuk Mitosevics. A csapatkapitány, Lucas Bertucci adta át a mezeket a társaknak.
Hallottam ,hogy volt olyan, hogy fodrászból képezte magát utánpótlásedzőnek gyorstalpalóval.
Egy másik sztoriban a gyerek sportágat váltott fociról ,majd mikor visszaváltott kis idő után az edzője hüledezve látta,hogy fizikálisan sokkal jobb formában jött vissza és nem értette ez ,hogy lehet. Fogalma sem volt róla,hogy kell egy sportolót/focistát valóban megedzeni .
Vagy épp, hogy a gyerekekkel nem foglalkoznak egyéni szinten eleget. Csapatként játszatják őket miközben nem kapják meg a specifikus edzéseket,ami rájuk van szabva.
Általánosan elterjedt, hogy az ifi csapatokat az eredményeik alapján értékelik, mint csapatot ,így az egyéni fejlesztés elsikkad. A fizikailag erősebb játékosokat akiknek már magasabb korosztályban kéne játszani visszatartják,hogy meglegyen az eredmény, így persze a gyerek nem fejlődik.
Ami a magyar labdarúgás felső szintjét illetti ott sem jobb a helyzet. Számos volt légiós panaszkodott,h amikor kikerült nyugatra, mondjuk egy alacsonyabb osztályú együtteshez az edzések ,jóval intenzívebbek voltak, amihez nehezen, vagy nem tudtak hozzászokni. Taktikailag olyan dolgokat követeltek meg tőlük,amiket itthon senki nem követelt meg tőlük, nem magyarázott el nekik senki. Felnőtt profi szinten.
Ezért is buktak meg a volt légiósaink 90%-a mikor kikerültek. Fischer Palitól kezdve, Tisza Tiboron át ,Dombi Tibiig... Azok maradtak kinn, akiknek volt elég kitartásuk,akaraterejük, hogy leküzdjék ezt.
Ha megkapargatnánk a hazai "sztáredzők" tudását a múltban , a közelmúltban, kiderülne hogy teljes fehér foltok vannak náluk is,amikkel nincsenek tisztában. Nem véletlen ,h magyar edző a közelmúltban labdába sem tudott rúgni külföldön, akik sikeresek,azok mind kinnt szedték össze a tudásukat, a tapasztalatot az ottani rendszerekben.
Összességében szerintem a probléma,hogy nagyon kevés a felkészült szakember az utánpótlásban,aki átfogó tudással, látásmóddal rendelkezik.
De amúgy nemcsak ők a hibások,hanem pld a klubok vezetői, vagy a szülők. Nálunk a szakmai munkába beleszól az elnök, a szülő számonkéri az edzőt. Nyugaton mindent a szakember dönt el, ő szabja meg, hogy mi hogyan történjen. max a vezetőség elküldi,ha nem jönnek az eredmények, vagy nem jönnek a felnőtt csapathoz elég képzett fiatalok.
Ezért is nehéz megmondani,hol a hiba, mert minden szinten nem jól/nem hatékonyan működik a klubok,akadémiák,képzőegységek munkája.
Kéne egy központi, minden részletre kiterjedő követelményrendszer, hogy kinek pontosan mi a feladata a legmagasabb szinttől a legutolsó iskolai csapatig,ahol minden egyes gyerek számon van tartva és a tehetségek egyből kerülnének magasabb szintre. Mindent mérni kéne,minden szakembernek tisztában kéne lennie legalább az alapelvárásokkal,amiket a gyerekeknek át kell adnia . Ausztriában is így működik. Nincs elkallódott gyerek, mindnekit figyelnek,számon tartanak igaz ott hatalmas a verseny köztük már ifi szinten is. Csak a legkitartóbbak, legakaratosabbak,legjobbak, kerülhetnek feljebb.
Sztem nem nagy elvárás akár egy iskolai tanártól sem, hogy a taktikai,fizikális,pedagógiai felkészítési alapokkal rendelkezzen alapszinten,ami a korszerű nemzetközi trendekben megvannak, mégha nem is olyan minőségben, mint egy profi edző,de tisztában legyen,h mi a legfontosabb elvárás ma egy játékossal szemben.
5 hete volt a spanyol-portugál 3:3. Ha a 48-as vb után behoznánk a 96-os vb-t, és egész nyáron, vagy egész évben tartana a torna, akkor is ilyen gyorsan telne az idő? Mert akkor ki kéne próbálni.
látjuk a magyar foci eredményein, hogy mennyire tudják. a taktikának készségszinten, álmukból felkeltve is mennie kell, ez a nem cigány magyaroknak se jön össze, semmit se jelent, hogy itthon két fogalmatlan csapat meccsén mi játszódik le.