gamidka
2011.08.31
0 0
1004
Juhász Gyula
Hajnal
A tegnapot most váltja fel a holnap.
Sötéten silbakolnak még a fák.
Az út köves, házszegte pusztaság.
Utolsó fénye hull csillagoknak.
A karavánja jár e pusztaságnak.
Némán söpörnek.Ködbe vész a por.
Halk hamvazás dereng az ég alól.
A nap, a nap! súgják a sanda árnyak.
És gyors ütemben ébredez a forma,
A szín, a hang- dóm és gyár büszke orma
Az égbe barnul, és dalolni kezd.
Harang és kürtszó szólal, a siket
Vak éjszakát riasztva hosszú hajjal.
Az élet fölzeng: itt a drága hajnal!
miafranc***
2011.08.28
0 1
1003
Rónay György
EPILÓGUS
Ibolyaszálat leltél az avarban.
Ne tépd le.
Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben
kékje.
Katicabogár baktat az országúton.
Ne lépj rá. Nyúlj le érte.
Tedd vigyázva az árokpart puha
gyepére.
Csillag csillog a harmatos füvön.
Vigyázz, ne taposs rá.
Fázik szegény. Melengető tenyérrel
hajolj le hozzá.
Bárányokra késeket köszörülnek.
Ne engedd!
A világ héja-karmában galamb sír.
Mentsd meg!
miafranc***
2011.08.28
0 0
1002
Rónay György
Naplemente
Hogy szikrázott! Milyen őrjöngve lángolt!
Micsoda eszeveszett tombolás volt!
S ebből se maradt utoljára más,
mint egy maroknyi hamvadó parázs.
miafranc***
2011.08.28
0 0
1001
Rónay György
Leltár
A virágokat és a madarakat is,
s ahogy zizeg a nád, ahogy csobban a víz;
de legjobban talán mégiscsak ezt szerettem:
a csöndet körülöttem s a kék eget felettem.
miafranc***
2011.08.28
0 0
1000
Köszönöm a szép verseket, képeket :)
*****************************
Rónai György
Verőfény
Se vágy, se láz, se láng: csak egy parányi
tisztaságot adj.
Villantsd felém egy illanó mosollyal
tisztaságodat.
Fénylő derűdből ez a lankadó szív
többet úgyse kér:
annyit csupán, amennyi könnyedén a
két szemedbe fér.
Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! -
semmi nem igaz,
csak ez a kis mosoly, mit - könnyű labdát -
felém hajitasz.
Visszadobjam? - Forgatom és elejtem.
Játék, semmi más.
De ez legalább szép volt. Tiszta, könnyű
őszi ragyogás.
gamidka
2011.08.27
0 0
999
Váci Mihály
Pipacsok a búzamezőben
Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.
Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.
Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.
Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.
Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.
A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!
gamidka
2011.08.18
0 0
998
Várnai Zseni
Rózsa
Rózsa vagyok, rózsa,
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,
sziromruhám, kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!
Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!
Égő piros rózsa,
rózsaszínű rózsa,
hófehér, halovány,
sárga tearózsa.
Ahányféle rózsa,
mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk,
mint a világ népe,
mint a világ népe!
Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!
jogini
2011.08.17
0 0
997
Hópehely
Hóperencián innen,
hóperencián túl,
havában hempereg
a tél,élvezi hidegét.
Végre minden vízcsepp
megélheti egyediségét,
csodát láthat magában,
hisz nincs két egyforma
kerek egy világon.
jogini
2011.08.17
0 0
996
Császári ősz
Itt van hát a császári ősz.
Bíborbársony palástját
terítve, aratni jött.
Vörösarany lombok, versengve
susogják diadalát.
Császári őszünk, kincseit
lába előtt számba veszi
s pazarul kínálja,
bíborban, bársonyban.
jogini
2011.08.17
0 0
995
Lágyítón
Nyárnak szirma hull.
Ősznek könnye csordul.
Télnek szava koppan.
Tavasz jő lágyítón.
jogini
2011.08.14
0 0
994
Kosztolányi Dezső
Szeptember elején
A hosszú, néma mozdulatlan ősz,
aranyköpenyben fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.
Körös körül bíborgyümölcse ég
s nem várja, hogy a kedvét
töltse még, a csönd, a szél,
a fázó zöldes ég, fülébe súg,
elég volt már, elég s ő bólogat,
mert tudja-tudja rég, hogy egy
az élet, a kezdet s a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent,
ami szép, el kell veszítenem.
A bölcsesség nehéz aranymezébe
öltözöm s minden szavam
mosolygás és közöny.
jogini
2011.08.13
0 0
993
Villám
Villám
Lecsapott az égnek dühe.
Fényt akartok?
Itt van!
Nézzetek bele,ha tudtok!
Erő kell?
Sok?
Itt van!
Fogjátok meg, ha meritek!
Most mit futtok, veszett gyáván?
Az eget vágyjátok szüntelen.
Itt van!
Lehoztam a fényt, s az erőt.
Halálra ijedtek?
Hitetlenek!
Jó lesz vigyázni a sóvárgással!
S égnek dühe, dörögve
lecsattan, újból és újból.
gamidka
2011.08.06
0 0
992
Radnóti Miklós
PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL
Kilenc perccel nyolc óra múlt,
kigyúlt a víz alatt a tűz
és sűrübb lett a parti fűz,
hogy az árnyék közészorúlt.
Az este jő s a Tisza csak
locsog a nagy tutajjal itt,
mert úszni véle rest s akit
figyelget: a bujdosó nap
búvik a magas füvek között,
pihen a lejtős földeken,
majd szerteszáll és hirtelen
sötétebb lesz az út fölött.
Híven tüntet két pipacs, nem
bánja, hogy őket látni még,
de büntet is rögtön az ég:
szuronyos szellővel üzen;
s mosolyg a szálldosó sötét,
hogy nem törik, csak hajlik a
virág s könnyedén aligha
hagyhatja el piros hitét.
(Így öregszik az alkonyat,
estének is mondhatni már,
feketén pillant a Tiszán
s beleheli a partokat.)
jogini
2011.08.04
0 0
991
Csiga-biga
Rókák a szélben,vidáman keringnek.
Hívják a csigát repüljön velük.
Égre mereszti bigaszemét a csiga,
gondolja tréfát űznek belőle.
Rókafarok a szélben szilajul lobog.
Csiga-biga bambán behúzódik,s
befalazza házát, a repülő rókáktól.
jogini
2011.08.04
0 0
990
Ébredés
Halkan, neszezve foszlik,
az éj hodfényes bársonya.
Napfényes mosollyal nyújtózik
a reggel, ragyogó szemét
rányitja az égre,szivárványos
kacagása ébredésre késztet.
jogini
2011.08.02
0 0
989
Bajban van a tenger,hányingere támadt.
Viharosan öklendi mérgét,vissza a partra.
A szél is bántja,fokozva kínját.
Hasztalan hányja,veti magát,az undor
hatalmas dagálya, kínozza szüntelen.
Dobálja magát, szűk medrében,keserves
terhétől ,nem fosztja semmi.
Gyomrában tüzes fekélyek lángolnak,
feketén böfögve, ordító baját.
Bömbölve tombol,magával ránt mindent.
Mérgét méreggel tetézve,
hátát medrének feszítve,
fröcsögve ordítja kínját az égre.
jogini
2011.08.01
0 0
988
Ásító virágok torkát,
izgatott méhek,
csiklandozzák.
Kuncogó illatfelhők
szállnak,messze,
fel az égig.
Különös lények,
mohón szürcsölik.
Bódultan ásítoznak,
s kuncognak szüntelen.
Szellőkön ringanak,
napfényben fürdenek,
felhők között kergetik,
az alanti világok,
kacagó nektárát.
jogini
2011.08.01
0 0
987
Egy kis cinke ,
kint az ágon,
elcsicsrgi bánatát.
Itt a tél,és fázom.
Te kis ugri-bugri
jószág,életnek
apró hőse,de csodállak!
Könnyű tollruhádban,
meztelen csontlábaddal,
míly bátran viseled,
életed cifraságát.
jogini
2011.08.01
0 0
986
Fátylait igazgatja, már az alkony.
Egyenként szétteríti,hegyekre,völgyekre.
Végül a legszebbet,a vörösen izzó Napra.
Álomra hajtja fejét,s álmosan hallgatja,
az elnyugvó világ neszét.
jogini
2011.08.01
0 0
985
Császára az évnek,
deres ágyában,
magára húzza, jégszilánkos
takaróját.
Mindhiába, a fagyott
csendben,dicsét,kincsét
feladva, vérét ontva,
fáradtan ájul,a fagyos csendbe.
A jeges hatalomban,
boldogan álmodja, életnek
új diadalát.
gamidka
2011.08.01
0 0
983
Balla Zsuzsanna
Igéző
Csipkebogyó-csók, igéző parázs,
Nyugtalan nappalok, fülledt éji nász,
Örökkön bennük kószáló vágy
Fohásza betölt, átitat:
Pogány ima, kökény-áhítat,
Szerelmek rejteke, szirom-áldozat,
Virág kelyhében kábulat.
miafranc***
2011.06.10
0 0
980
Charles Baudelaire
Az ember és a tenger
Szabadság embere, tengert imádni hű!
Szeresd csak: tükröd ő, hullámló végtelenje
Minthogyha parttalan bús lelked képe lenne
S ő is, mint szellemed, örvénylőn keserű.
Képmásod mély ölén alámerülsz gyönyörrel,
Szem és kar rásimul s felejti már saját
Háborgását szíved, figyelve ős zaját,
Mely egyre féktelen és vad panaszba tör fel.
Mindkettőtök setét s rejtelmesen rideg:
Ember, örvényeid kinek van mérni ónja?
Tenger, halk kincseid napfényre fel ki vonja?
A meghitt titkokat irigyen őrzitek.
És mégis, míg a vén századok tűnni térnek,
Kegyetlen és konok küzdéstek egyre áll,
Jaj, mert szerelmetek a gyilok és halál,
Oh örök birkózók, oh vad dacú fivérek!
Tóth Árpád
miafranc***
2011.06.10
0 0
979
Ady Endre
A KÉK TENGER PARTJÁN
Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide betegnek,
Csókot temetni, álmot dobni,
Nyugodt partokon nem nyugodni.
Mindig a holnapra mosolygok,
Elvágyom onnan, ahol bolygok,
Úgy vágytam ide s most már szállnék.
Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!