Különben, politika és nyelvi tervezés: van egy rivális portugál helyesírás is, amelyet a brazil kommunisták, az egyik jelentős brazíliai portugál nagyszótár és a galegisták (galíciai szélbal) használnak.
Még egy fontos szempont: ez a luzofón összefogás, a helyesírás egységesítése legföljebb erősíti a hamis látszatot, hogy ez egy világméretű nyelvközösség, amelynek a tagjai bárhol jól képesek kommunikálni egymással. Brazíliára erős diglosszia a jellemző. A művelt, írott nyelvváltozat nagyon hasonlít az európai portugálra, bizonyos határig mindig átvesz jelenségeket a beszélt nyelvből, de nem sok akadályt nem állít a megértés elé egy kontinentális portugál számára. (Érvényes ez a telenovelák nyelvére is, amely pont azért olyan bugyuta, hogy a nézők millióit ringassa abban az illúzióban, hogy minden iskola nélkül is képesek "szépen" beszélni.) Az alsóbb rétegek beszélt nyelve azonban nemcsak hangtanilag, de nyelvtanában és szókincsében is nagyon nagy mértékben eltér az európaitól. Az európai portugálok meg olyan gyorsan, nazalizáltan és a hangsúlytalan magánhangzókat centrálisnak ejtve (inkább azt mondanám: nem ejtve) beszélnek, hogy azt egy brazil nem nagyon képes követni. Megértetni azért inkább képes magát velük. Aztán ott vannak szegény gyarmatbeliek, akik közül a műveltek persze beszélnek valami portugált és a nagyvárosiak valami portugál alapú kreolt, dehát az egy elég kicsiny töredék.
Az összes XIX-XX. századi nyelvi korpusztervezés genetikus viszonyban van a nemzetállami gondolattal, a nemzetállamot képzelte vonatkozási rendszerének, befelé az egységesítés, kifelé az elhatárolás (volt) a célja. Volt olyan is, ahol egy bizonyos nacionalizmuson belül két rivális nyelvi program vívott nagyon éles, politikailag motivált harcot (ha már Haugen neve fölmerült). Így aztán napjainkban az egész korpusztervezéshez való viszonyulás alapvetően politikai kérdés. A kortárs német purizmusnak pl. van egy erős jobboldali stichje, amiért aztán egy tisztességes, 68-as örökségű német baloldali legfeljebb hányni tud a hallatán. A francia baloldalnak máig élő nemzetállami hagyománya van (neki van igazán), ott meg az mérsékli a lelkesedést pl. a "nemzeti" couriel használatával szemben a "amerikai" e-mail helyett, hogy erősen tudatosodott, mennyire a status quót betonozza be az oktatási rendszer pl. azzal, hogy a nyelvhasználatuk miatt diszkriminálja "hiányos kódok" beszélőit, mondjuk a plurális nyelvi közegből érkező többedgenerációs bevándorlókat.
> A százalékos arányok meg arra vonatkoznak, hogy nagyjából a szavak ekkora részének helyesírását kell megváltoztatni, tehát az egyezmény a brazil változatokat szentesíti...
Lehet, hogy nem jött jól át, de én is pont erre próbáltam utalni. Ehhez képest hozzászólásod legfontosabb elemének azt tartom, hogy rámutattál arra, miszerint a fonetikus írásmód diadalmaskodik az etimologikus fölött. Ez a változás föltehetően a portugál szavak (főként) latin eredetének elhomályosulása irányába hat, és ezáltal megerősíti azt (az általam sem túlértékelt, don't worry) meglátásomat, miszerint az európai kultúra hanyatlásának egy sajátos jelenségét is konstatálhatjuk a portugál ortográfia reformját látva.
Nem, az mivel az interneten diktálok magamnak, elírás. Ha átolvasom, javíton. Egyébként élő bizonyíték a helyesírás és a nyelv közötti csillagászati távolságra.
Én némileg otthon vagyok a portugál témában. A bulvár diadala, hogy az index az ipszilont emelte ki a változtatások közül, aminek szinte semmilyen jelentősége nincs. A százalékos arányok meg arra vonatkoznak, hogy nagyjából a szavak ekkora részének helyesírását kell megváltoztatni, tehát az egyezmény a brazil változatokat szentesíti, de sok esetben szabadságot ad az eltérő változatok használatához. Nagyjából a hangjelölő elvet érvényesíti, az etimologikus írásmód rovására.
Nagyon hasznos a figyelemfelhívás a portugál reformra. E vonatkozásban az is érdekes, hogy az anyaország nemcsak hogy nem kezdeményező, hanem a jelek szerint szignifikáns mértékben alkalmazkodik volt gyarmatainak úzusához. Persze ahhoz képest, hogy Brazília egy nagyságrenddel népesebb Portugáliánál, nem olyan nagy az a különbség, hogy a helyesírási reform hordereje (a reformtól érintett szavak aránya) Portugáliában háromszorosa a megfelelő brazil ortográfiai aránynak (1,6% kontra 0,5%). Ha sarkítva akarok fogalmazni, kontinensünk eljelentéktelenedésének egy sajátos jelével szembesülhetünk. Persze jogos most az a megjegyzés, hogy bárcsak ez lenne a legnagyobb baja Európának...
Nem vagyok nyelvjáráskutató, azonban azt udom, hogy ammagyar nyelvészek nagy sújt fektettek a nyelvjárások feltérképezésére, és - mint szubjektív elemet - említhetem, hogy akik tanítottak, erősen belém nevelték a nyelvjárások tiszteletét. Megjegyzem, egyetemista koromban meglehetősen sok "nyelvjárásban tudtam beszélni", méghozzá nem Móricz sigmond módjára. Igaz, ebben nagy szerepe volt a SZOT-üdülőknek, ahol nyaranta nevelősködtem, és a gyerekektől ragadt rám a dialketus.
Mivel most sem időm, sem kedvem nincs befejezhetetlennek tűnő vitánk folytatására, csak egy olyan érdekes momentumot emelnék ki az idézett szócikkekből, amely álláspontjainkat közelítheti, és mindenesetre rávilágít arra, hogy a nyelvművelés kicsit mást jelent Németországban, mint nálunk.
A Sprachpflege címszóban a mai, XXI. századi német nyelvművelés fő céljai közé sorolják — az anglicizmusok, valamint a nyelvtanilag hibás ill. illogikus kifejezések elleni harc mellett — a nyelvjárások (Mundartok) megmentését is a kihalástól. Vagyis valamilyen szinten a Hochdeutsch terjedése ellen is harcolnak. Vajon létezik-e ilyen törekvést a magyar nyelvművelők körében is? Mert azt azért föltételezem, hogy hazánkban is vannak a kihalás szélére jutott nyelvjárások (és a "hochungarisch" terjedésének köszönhetően alighanem számos magyar dialektus már ki is halt).
Egyrészt érdekes az anglicizmusok elleni küzdelem felvetése. Tapasztalataim szerint a német szaknyelvekben sokkal nagyobb az angol hatás, mint a magyarban. Ezt különösen beszédben lehet tapasztalni: egy kosárlabda-közvetítés a DSF-en hemzseg az angol szavaktól: olyasmit is angolul mondanak, amit egy magyar kosaras kizárólag magyarul tud. A számítástrechnikának eléggé németes szaknyelve alakult ki, de ezt elsősorban írott anyagokból tudom megítélni - ritkán beszélünk németekkel németül számítástechnikáról.
A másik érdekesség a helyesírás kérdése. Tudjuk, hogy a közelmúltban mekkora viták voltak Németországban a helyesírásról, napjainkban ugyanez a portugál nyelvvel kapcsolatosan tapasztalható: http://index.hu/politika/kulfold/epsilon0517/. Nálunk ez a kérdés, úgy tűnik, 1922 óta nyugvóponton van, a viták nem éleesek és igazság szerint nagy reformálni való nincs is.
Jellemző, hogy mind a német, mind a portugál több ország hivatalos nyelve, így a nyeévi reformok diplomáciai megállapodást igényelnek.
Érdekes dolgokat lehet olvasni a nyelvművelésről a német wikipediában (ld. a Sprachkultur és a Sprachpflege címszavakat). Utalnak pl. prágai nyelvészkör felfogására, az amerikai Einar Haugen language elaboration koncepciójára, valamint újabb nézetekre, ill. tendenciákra is.
Valamit megint félreérthettél: a politikailag motivált nem azt jelenti az én szótáramban, hogy a hivatalos politika álláspontját próbálja alátámasztani.
(példa: az egészségügy privatizálása ügyében ma szinte mind a pro, mint a kontra érvek -- tisztelet a kivételnek -- át vannal politizálva. Ebből általában csak az egyik a hivatalos álláspont, attól még a másik, az ellentétes álláspont érvei is politikai motivációból fakadnak, nem valódi megfontolásból)
A nekem intézett részhez csak annyit tennék hozzá, hogy a hivatalos politika nem az antinyelvművelés oldalán áll. Valószínűnek tartom, hogy konkrét tárgyismeret nélkül szálltál vitába. Például, nem tudom, ismered-e a magyar nyelvtörvénnyel kapcsolatos történeteket, és tudsz-e arról, hogy lenne a világon valahol antinyelvművelési törvény?
Magáról a tudományosságról a Tudomány topikcsoportban kellene vitatkozni.
Pontosan ezért szólok, hogy a nyelvművelés tudománytalanságát kijelenteni se pro, se kontra nem itt kell, mert elsősorban nem nyelvészeti kérdés. Az általam nyitott topikban éppen az általad emlegetett általános kritériumok, többek között a falszifikálhatóság alapján próbáljuk megközelíteni. Itt várok olyan érveket a nyitás óta, amik ezen általános elvek alapján megmutatná, hogy a nyelvművelés ab ovo tudománytalan. Az nem megy, hogy kijelenteni ontopic, de vitatni meg offtopik.
Az teljesen rendben van, ha azt mondod, hogy nem kívánsz állást foglalni: elfogadod a többségi, konszenzusos véleményt. Én is sok dolgot elfogadok, mert nincs "sávszélességem", hogy gondolkozzak rajta érvek és ellenérvek mentén. Nincs ezzel semmi baj. Nekem akkor nem veled van vitám.
Egyébként a hozzászólásodban levő minden állításoddal külön-külön egyetértek (bár a feltehetőleg mögé sejtett következtetéssel nem). Épp az az érzésem, hogy a nyelvművelés elleni általános kirohanás éppúgy politikailag motivált, mint egyes "nyelvművelési" tendenciák voltak az elmúlt néhány évtizedben. Mint megbeszéltük, az előírásosdit ugyanúgy elítélem, különösen annak elitista megnyilvánulásait. A nyelvművelés azonban lehet másmilyen is, ahogy van is rá példánk.
Ez a te véleményed. Én a magam részéről nemakarok tudományelméléti kérdésekkel foglalkozni, ezért megelégszem azzal a konsznezuális véleménnyel, amely az általam tudományosnak elfogadott nyelvészkörökben kialakult. Kb. úgy, ahogy a heliocentrikus világkép mellett/ellen szóló érvekkel sem kívánok foglalkozni.
Hogy őszinte legyek, a legkevésbé sem érdekel, hogy azok a tudományossági kritériumok, amelyeket a nyelvészetben elfogadunk, érvényesek-e más területeken vagy sem. Ugyanakkor a mamam részéről van egy tudományossági érv (vagy ellenérv): a tudománynak ideológiai tekintetben semlegesnek kell lennie, sem céljait, sem módszereit nem nem határozhatják meg (főképp nem korlátozhatják) ideológiai elgondolások.
A mostani megszólalásod egyetlen szempontot mellőz: a Magyarulez egészének figyelembe vételét. Persze, az teljesen illuzórikus és felesleges kérés lenne, hogy az egészet végigolvasd, de ha megtennéd, meglátnád, hogy nem kevesen végigjártuk itt a "lélek hosszát", azaz elkötelezett nyelvművelőként a viták során felismertük, hogy a nyelvi viselkedés előírása céltalan (a kutya ugat, a karaván halad), ezért céltalan is. Pontosan a szókitalálósdival kapcsolatban észre kell venni, hogy az olyan tevékenység, amelyiknek a hatása nem jósolható meg. Ráadásul az eredmények nyelvi szempontból nem értékelhetőek, ha tudományosan a kérdés megközelíthető, akkor a szociálpszichológiától várható válasz. Ezek azonban csak benyomásaim, mert nem igazán értek hozzá, és - őszintén szólva - már kevés új dologba szeretnék belevágni.
A tudományosság mibenlétéről folytatott vita nem azért nem idevaló, mert a nyelvészet nem tudományos, hanem egyrészről a Magyarulez alapszellemisége szerint tudományos, másrészről itt csak a nyelvészeti dolgokat kellene tudományos alapon megtárgyalni. Magáról a tudományosságról a Tudomány topikcsoportban kellene vitatkozni.
Természetesen a nyelvész nem állít fel elkülönülő tudományossági ismérveket, hanem alaklmazza az általános elveket. S ezen belül is az elvi cáfolhatóság (falszifikálhatóság) feltételét. Különben a témát nem lehet tudományos módszerekkel vizsgálni.
Fenntartom, hogy annak továbbra is itt a helye, hogy jelezzem, hogy szerintem annak megállapítása, hogy mi tudományos, és mi nem, nem a nyelvészet az autentikus forrása. Az nem úgy megy, hogy a nyelvész mond egy tudományossági kritériumot, ami a nyelvészet kurrens megítélésének és agendájának megfelel, hanem olyan kritériumot mondjon, ami minden tudományágban megállja a helyét. Ha nem akar ebben a kirándulásban részt venni, azt lehet, attól még jó nyelvész, csak akkor ne nyilatkozzon tudományelméleti kérdésekben.
Megengedve, hogy ggggondolkodó természetesen marhaságokat beszél. De az itt elhangzó érvek (önmagukban amúgy igaz állítások) sok esetben ezt a (szintén igaz) tényt egyáltalán nem támasztják alá.
Újra jelzem, hogy ha olyan tudománykritériumat akar valaki támasztani (bár még a definícókat nem hallottam), ami szerint az, hogy a bármennyire is esetleg az alaptudomány eredményeire alapuló voluntarista törekvések sikere elhanyagolható a természetes folyamatok mellett, ellenérv volna a dolog tudományos volta ellen, az először is ezt próbálja rá más tudományokra, hiszen egy ilyen állításnak nem csupán a nyelvészet kell hogy legyen az érvényességi köre.
A nyelvész foglalkozású/képesítésű magyar anyanyelvű emberek nem beszélnek tökéletesebben magyarul, mint a többiek. Éppen ők tudják a legjobban, hogy a "magyar anyanyelvűnek lenni" ekvivalens a "tökéletesen tudni magyarul"-lal, "magyar nyelv"-en a magyar bármely változatát értve. Amelyik nyelvész azt hirdeti, hogy az ő magyarnyelv-tudása magasabb szintű a többi anyanyelvi beszélőénél, az ezzel az állítással kb. meg is fosztotta magát nyelvész titulusától.
Más szóval: új szavak alkotása anyanyelvi kompetencia kérdése, ez pedig minden anyanyelvi beszélőnek egyformán megvan. A nyelvésznek ez nyelvészként nem feladata, ui. a nyelvészet: tudomány. De magyar anyanyelvűként úgyanúgy alkothat szavakat, mint bárki más.
Válaszolva a kérdésedre: azt a tudományparadigmát biztosan nem választanám, amelyik azt állítja, hogy tudományos feladat a szóalkotás.
Bocsáss meg, de képtelenségről nem vitatkozunk. Nincs olyan tudományparadigma, ameyik tudna szavakat alkotni. Ez a felvetés két irányú tudatlanságot mutat: az egyik a nyelvészeti, a másik a tudománytudományi.
Egyébként qligeti folytatott itt tudomyányelméleti vitát, de belátva, hogy nem itt a helye, átvitte egy erre szolgáló fórumba.
Minden tudós a saját tudományterülete szakszavainak alkotásába tud mélyebben beleszólni. Akkor sem feltétlen ő alkot, hanem a tudományközösség vagy elfogadja vagy mást javasol a felbukkanó új fogalomra. Ha elfogadja, ő az új szakszó első alkalmazója. Ez akár dokumentálható is.
De a hétköznapi élet, s gondolom te erre gondolsz, mindennapi szavait nem egy ember és főleg nem a nyelvész alkotja meg. De erről a folyamatról már esett szó. Ha ezt nehéz felfognod, akkor a folytatást ne itt végezd, hanem nyiss egy új topikot az alternatívban.
Ha tovább rágod itt ezt a csontot, akkor provokáció okán offtopik leszen, ennek minden következményével.
Sok sikert a felfogáshoz ... és Saussure tanulmányozásához!
