Örömmel vettem észre, hogy mindkét húsvéti kaktuszomon szépek a bimbók, lehet, hogy tényleg húsvétra nyílik ki belőlük egy-kettő.
Ami a csilipaprikát illeti, fura a helyzet. A régi virágzik, és semmi jelét nem mutatja, hogy el akarna száradni. Lehet, hogy feltaláltam az évelő paprikát? Viszont a magjaiból lett sötétzöld, izmos, zömök palánták nem bírták ki azt, hogy cserépbe ültettem át őket. Elég baj, de remélem, a piacon, a múltkori árustól sikerül egy újabb, szép reményekre jogosító példányt beszerezni.
Én itt pakolászok, meg ültetgetek, erre az időjósok mínuszokat ígérnek jövő hétre! Remélem, nem lesz igazuk, mert különben pakolgathaatok vissza. Igaz, nem a lépcsőházba, csak a szobába, de akkor is! Hát kellett nekem kaktusz? Igen, kellett és kell is.
Ma délelőtt rászántam magam, és az összes növényt kivittem az erkélyre. A macskám csak most volt hajlandó megbocsátani a felfordulást, ami okoztam. Még nem tudja, de két nap múlva még jobban kiszúrok vele, mert lekapcsolom a gázt.
Ami a növényeket illeti, jól teletek, csak kettő volt, ami nem bírta ki. Őket sajnálom, de sarjikák voltak, és nagy számban hagytak maguk után leszármazottakat.
Újra szép lett az erkélyem, no meg a konyhaablak párkánya! Néhány kaktuszt át kellett volna ültetni, de nem volt földem. Tettem néhány találó megjegyzést az előrelátásommal kapcsolatban, de majd holnap bepótolom. Természetesen csak a macskakiállítás után!
Olyan csodás idő van, hogy néhány növényt már kivittem az erkélyre, ha minden jól megy, pár nap, és a kaktuszok is sorra kerülnek. Némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy néhány esetben a cserép és a falitartó között csinos, de sápatag pókocskák lapultak. Eléggé nehezményezték, hogy zavartam őket, de egyiket sem bántottam, a tisztogatás és a helyváltozás után viszatérhettek a lakásukba. Remélem, méltányolják.
Egy ablak egyik felében van elhelyezve, a másik felét elég gyakran nyitom ki, hogy szellőztessek. Nem szeretném, ha megfázna. Még akkor sem, ha nem fog tüsszögni...
Ma reggel nagyon meglepődtem, bár kellemesen, Tíz-tizenkét nappal ezelőtt paradicsommagot ültettem néhány cserépbe, és ezeket egy csöpp kis üvegház-szerűségbe tettem. Ma reggel nyurga, de csinos, mutatóujj hosszúságú palántákat láttam, kissé megdőlve, mert a fény felé nyújtóztak. Egy ajánlás jutott az eszembe, a doboz egyik oldalát, amiben vannak, óvatosan megemeltem egy gyufásdobozzal. Állítólag így nem dőlnek meg a palánták.
A csilinek még csak a szép, fejlett gyökérzetét látom, nem is baj, mert éppen nincs itthon virágföldem, majd legközelebb pótlom a hiányt.
Most földben kelnek, a VHO-tól örökölt állatmelegítő lapra téve. A lila levelűből már kiültettem poharakba a szükséges mennyiséget. Pár napot még várok, nem megy-e belőlük tönkre valamennyi, aztán a maradék csíranövényt elajándékozom. A másik, amelyikről az őszi kertészeti kiállításon megtudtam, hogy Etna fajtájú, valamivel lassabban kel, de 3 palántám már abból is van.
Két tavalyi tövet a fürdőszobában teleltetek. Ezeket kéthetente le kell zuhanyozni, különben nagyon ellepik a levéltetvek. Mindent sose sikerül lemosni.
Még mindig szép a csilipaprikám, ezért aztán a legszebb példányokból magot szereztem, és a Nórától tanult módszerrel nedves papírtörlőre tettem. Van egy kis műanyag dobozkém, azt használom, mint üvegházat. Remélem, sikerül, de ha nem akkor sem vesztettem semmit.
Még nem próbáltam ki a magkeveréket, de fogom! Így is érdekes, ahogy a cinkék felkapnak egy magot, átrepülnek vele a szemközti fára, és ott eszik meg, aztán vissza. Időnként egy-két korty vizet is nyelnek. a macskám már megszokta, ritkán nézi őket, inkább egész nap szunyókál, és milyen igaza van!
Tegnap diót törtem, és maradt egy félmaroknyi aprócska darab belőle. Kitettem az erkélyre, amit a cinkék őszintén helyeseltek. Nem mértem az időt, de szerintem húsz perc alatt elfogyott! A napraforgó, illetve tökmagot is eszik, a feketerigók és a balkángerlék is, de a dió a cinkék kedvence. Egyszerre hárman i igyekeztek hozzáférni. Lehet, hogy utánpótlással is szolgálok nekik.
Szúnyogháló nálam is van, de időnként szellőztetni is kell. Arról nem is beszélve, hogy a reggeli kávémat általában az erkélyen iszom meg, és közben átgondolom a napi tennivalókat.
Ha találnak valami védett zugot, túlélik. De ez nem baj, a jövő évi poloskanépesség szempontjából elhanyagolható az néhány példány, nekik viszont nagyon nem mindegy, megöljük-e, vagy sem.
Egyébként a szúnyogháló nálunk nagyon bevált, a szobákban nincs poloska, a bejárati ajtón szoktak néha beszökni. Őket kidobom a kertbe, aztán vagy boldogulnak, vagy nem.
A nagytakarítás során kénytelen voltam rájönni, hogy a lakásom rovarszállodaként is működik. A konyhaablak résében vagy tíz katicabogár lapult. Eleinte azt hittem, már nem élnek, de szép lassan mozgolódni kezdtek, ezért békén hagytam őket. Befejeztem a tisztítást, és az ablak becsukása után húsz perccel már vissza is mentek a telelőhelyükre. A függöny ráncaiban viszont öt-hat poloska lapult, velük nem voltam ilyen kíméletes. Kiszórtam őket az erkélyre, nem érdekel, hogy boldogulnak.
A napraforgómag mellé szereztem egy zacskó hámozott tökmagot is, népszerű lett madárkörökben. Kísérleti jelleggel némi mákot is kiraktam, de az megmaradt. Sebaj, én is szeretem.
Szereztem egy zacskó hámozott, natúr napraforgómagot, és azt is kitettem az erkélyre. Úgy veszem észre, a madarak nem utasították vissza a szíves meghívást. Legalább elszórakoztatják a macskámat.
Reggel kinéztem az erkélyre, és némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy a madarak ivóvize behártyásodott. Persze rögtön felöntöttem meleg vízzel, és ezt kétóránként megismételtem, viszont itt a bizonyíték arra, hogy az idő zordabbra fordult.
Mindezek után elégedetten űcsörög az autó tetején.... hmmmm
