...és ordítani tudnék a fájdalomtól.
Életem egyik legszörnyűbb eseménye volt.
Iszonyú volt előtte, iszonyú volt közben és utána.
Azóta csak ő jár a fejemben.
Úgy érzem, sok mindent elrontottam, többet tehettem volna érte, mikor már beteg volt.
Szívbeteg volt, s vasárnap reggel végleg elment.
Útban a kórház felé egy taxiban a kezeim kozt halt meg.
Angol szetter szuka volt, alig múlt 11 éves.
Ha jobban vigyázok/figyelek rá, még talán évekig velünk lehetett volna.
Olyan volt nekem, mint egy jó testvér.
Tudom, sokan vannak még az élők között, akik nagyon fontosak nekem, de őt már sose látom többé, és nagyon nehéz ezzel nap mint nap szembesülni.