Nincs igazad, és nem MGP egyébként sértő fogalmazásmódja miatt, hanem azért, mert Máté Gábor rendezett már olyan előadást, ami jó igényes kritikákat (is) kapott, és az "év legjobb darabja" díjra is jelölték, bár nem kapta meg. Rosencrantz és Guildenstern - sőt ez tán megkapta, még MGP is dicsérte (akkor még nem vette észre, hogy Máté G. tök tehetségtelen?) de továbbá (Pirandello, Dosztojevszkij) - A mai ÉS-ben Koltai T-nak szintén nem igazán tetszik, de nézhetően közepesnek minősíti, Máté Gáborról pedig nem mondja, hogy tehetségtelen.
Elég kemény valóban, de én részben egyetértek vele. :(
Mondjuk ebben és eddig igen (sajnos):
"Máté azon főrendezők közüli, akik roppant szeretnek rendezni, de kevéssé tudnak. Mindegy nekik, könnyed vígjáték, vagy Shakespeare: egyformán csődöt vallanak. Szaktudásuk kicsiny. Színpadi kultúrájuk elenyésző. Kurdi Imre új fordításából a lírára siket, a humorra érzéketlen, gondolati töltését nem érti. Elvitte az erdőbe a Katona egész társulatát.
Ottfelejtette őket. A színpadra azonban a színészeknek kell kimenniük."
Tegnap éjjel a Szigeten a Magi Mirrorban tartott Krétakör Színésztánczenekar-koncert alatt Fekete Ernő ólálkodott backstage. Tóth Anitát meg csak úgy láttam, ment ott a Szigeten. Majdnem odamentem hozzá, nagyon szeretem.
Na, tegnap láttam a Koccanást, és ezzel véget is ért az évad. Tök élveztem az előadást, de hazafelé menet meg kellett állapítanom, hogy a darab kifejezetten béna, meg úgy az egész az volt. Nyilván azért élveztem, mert a színészeket annyira szeretem. Összefüggéstelen, csúcspont nélküli kliséhalmaz olyasmikről, amikkel én nem vagyok hajlandó azonosítani a mai Magyarországot. Pedig a darab ezt teszi, más mondanivalója nem lévén.
Szóval kár, hogy pont ez volt őszig az utolsó, majdnem mindnen más a krva jó volt a Katonában, Pár dolgot nem láttam, de a Motel egyszerűen nem volt elég egyszer (márpedig jövőre nem lesz, tehát be kell érnem ennyivel), a Csongor és Tünde végképp Zsótér-rajongót csinált belőlem, pedig az meg tipikus utána-jobb-mint-közben darab, az Állatfarm is valami elképesztően jó volt. Az Idiótát tavaly is láttam egyszer, idén Ónodi Eszterrel is nagyon erős volt. Ezek voltak a kedvenceim. Nem nagyon tetszett a Koccanás meg az Őszi álom, ez a kettő.
Két premier (plusz színházi világnap is) volt a múlt héten, csodával határos módon sikerült mindkettőt abszolválnom. Mind a kettőt imádtam, pedig a Csongor és Tünde gyakorlatilag érthetetlen, ha nincs ott a könyv a kezedben (nekem nem volt) (menekültek is ki a nézök a hátsó sorokból rendesen), az Ivanovban meg fárasztó, hogy az utolsó egy órában csak ordítva beszél mindenki.
De hogy ez a színházasdi egyben micsoda izgalmas celebrity-spotting is bír lenni, az őrület.
Három hozzászólásból kettő és fél az enyém, de ebből a jó kis sztoriból ne maradjatok ki. Tegnap láttam végre a Portugált. Az előttünk levő sorban ült Kokó, a boxoló, ő volt, tényleg ő, teljes életkicsiségben. Van a darabban a strandolós jelenet, amikor Retek meg akarja verni Becét, aki folyamatosan verbálisan alázza a kihívót. Ennek részeként elhangzott, a köv. mondat: "Mi van, te vagy a Kokó?"
Hatalmas nevetés a környékünkön, persze mindenki Kokóra nézett. Ez benne van a darabban, vagy csak a kedvéért imprózták bele?
A minap láttam az Őszi álmot, és egyáltalán nem tetszett. Főleg a szex(i)jelenetek valahogy nyögvenyelősek voltak. Rájöttem arra is, hogy én egyáltalán nem szeretem László Zsoltot annyira.
Tudtommal nem. A szezon elején adtak egy prospektusszerűséget a repertoárról meg az erre az évadra esedékes bemutatókról, és Bodó Viktort csak a Motel érintette. Meg megy az Attack, amit szégyenszemre még nem láttam. Egyszerűen nem bírok eleget színházba járni.
Tegnap volt a Kamrában az utolsó Stella. Nagyon sokan voltak, a közönségben Szabó Győző stb., hosszú taps a végén. Sejtelmem se volt, hogy ez lesz az utolsó előadás, amikor a jegyet vettem. Ónódi Eszter egy istennő.
Hat igen, szegeny gyerek vagy komolyan veszi, es meg se mer mozdulni, vagy nem veszi komolyan, es akkor rosszalkodni fog:) De az biztos, hogy szamara orokre megmarad a szinhaz egy olyan helynek, ahol tobb szabaly van, mint amit meg tud jegyezni:)
Volt szerencsém bejutni vasárnap este a bemutatóra, jó volt nem a (sajnos)megszokott, fásult, hétköznapi "orrbanyomós" módon szembesülni a mi kis világunkkal és jellegzetes karaktereivel, szituációival. Mi, ha nem az ilyen "nagyító alatt", néhány órára kívülről nézés fékezhet le minket és kapcsolhatja "in use" üzemmódra az agyunkat meg a szívünket,hm?
