egybehangzóan állítják a spanyol lapok, úgyhogy jó eséllyel nem kacsa. kedvelem Nachót de egy jó meccsre két-három rossz (lde legjobb esetben is közepes) jut már csak számára, ami ezen a szinten sajnos kevés. így viszont valószínűleg tényleg megpróbáljuk szerződtetni Leny Yorót, benne azért van fantázia bőven. mindenesetre furcsa lesz Modrić és Nacho nélkül, remélem a klubvezetés méltó búcsúban részíseti kettejüket.
egy kis statisztikai csemege: a '92-93-as BL idény óta (tehát mióta BL a BL), összesen öt, a mostanival együtt hat alkalommal futottunk össze az egyenes kieséses szakaszban az aktuális címvédővel, és mind a hat alkalommal ki is ejtettük azt. ez már önmagában is megér egy misét, azonban van itt még valami.
1997-1998 győzelem a címvédő DORTMUND ellen az elődöntőben - győzelem a Juventus ellen a döntőben
1999-2000 győzelem a címvédő MAN.UTD ellen a negyeddöntőben - győzelem a Valencia ellen a döntőben
2001-2002 győzelem a címvédő BAYERN ellen a negyeddöntőben - győzelem a Leverkusen ellen a döntőben
2013-2014 győzelem a címvédő BAYERN ellen az elődöntőben - győzelem az Atlético ellen a döntőben
2021-2022 győzelem a címvédő CHELSEA ellen a negyeddöntőben - győzelem a Liverpool ellen a döntőben 2023-2024 győzelem a címvédő MAN.CITY ellen a negyeddöntőben - ?
Teljesen felesleges és értelmetlen még meghallani is azt, amit az ellentábor szónokol (busz, mák, stb.), mert pusztán irigység van bennük.
Nem tudom, hogy van-e csapat, amelyik más taktikával állt volna ki. Szerintem minden más okoskodás az kés. Persze, kellett hozzá szerencse, de ezt hagyjuk már, mert az összes meccsen kell némi szerencse a győzelemhez. Itt kicsit talán több, nagy ügy.
Azt, hogy a játékosok a belüket lógatva tették oda magukat, koncentrációt szinte alig vagy egyáltalán vesztve, érdemes lenne észrevenni. Ez az, amivel a csapat kitartott és ennek hiánya az, amiért más csapat simán veszít.
Büszkék lehettek a csapatra, nagy meccs volt, mindenki más fanyalgó meg magyarázza nyugodtan a bizonyítványát.
szerencsés, mert volt kipattanó. persze ha Édersonról máshogy pattan a labda és nincs belőle ismétlés, az nyilván tudatos védés, ami nyilván nem lehet szerencse. De Bruyne találatáról természetesen mélyen hallgatnak, de hogy őszinte legyek, ő is ugyanúgy megérdemelte a gólt, mint Rodrygo, mert mindketten jókor voltak jó helyen és képesek voltak nagyon gyorsan reagálni. persze az antimadridistáktól még csak ezt az alapszintű OKJ-s objektivitást sem lehet elvárni. :)
pontosan nem emlékszek, mikor, de már az egyenlítő gól után volt még a sápadt belgának egy bitang átlövése, amit Lunin a kapu fölé simogatott (utóbbit nem érzékelte az asszisztens, így végül kirúgás következett), de szerintem összességében az egész meccsen az volt a legnagyobb és legkimunáltabb helyzetük, meg persze Haalandé, de kb. ennyi.
Szerencsés gól? Gondolom szerintük az araboké viszont tökéletesen tudatos volt, mivel előre eltervezték, hogy Rüdiger gólpasszt ad majd De Bruynénak. De ez csak akkor tűnt volna fel nekik, ha mi rúgtuk volna. Ahogy azt sem vették észre, hogy a hatmillió szöglet és beadás mellett mindössze 2 db valódi ziccert dolgoztak ki (Haaland, De Bruyne). Ezek mellett volt még egy mázlis esélyük, amikor Silvára pattant a labda. A többi max próbálkozás volt. DC és Rudi helyzete náluk a nagyobbak közt ett volna.
egyelőre nem gondolok még a döntőre, és nem tartok az intézményesített csalástól sem (Al-Khelaifi és Katar befolyása ide vagy oda). ettől függetlenül lenne a varázsa egy esetleges PSG elleni finálénak, de ahhoz egyrészt le kell küzdeni a megsebzett Bayern Münchent, másrészt nyilván a Dortmundnak is lesz hozzá néhány szava. :)
tűpontos! tegnap óta vagy öt hozzászólást olvastam azzal kapcsolatban, mekkora szerencsénk volt Rodrygo találatánál. az már más kérdés, hogy maga az akció a tökéletesen felépített ellentámadás iskolapéldája volt, olyasvalami, amit ha a hangoskodók kedvenc csapata szerez, egészen biztosan maguk alá vizelnek a gyönyörtől. így viszont szimplán csak szerencse. megint mások a buszozáson köszörülik a nyelvüket, catenaccio-t emlegetnek, de azt tényleg megnézném, az ő csapatuk ugyan mi más taktikai elképzelés mentén próbálta volna menedzselni a visszavágót, hogy tovább is jussanak, és mindezt attraktív támadójátékkal tegyék.
beszélgettem egy City szurkoló ismerősömmel (aki még a Wright-Phillips, Anelka, Fowler, Wanchope fémjelezte csapatba szeretett bele annak idején), és bármennyire is el volt kenődve, azt azért elismerte, hogy a folyamatos védekezés ellenük nem eszköztelenség, hanem maga az eszköz. egyébként érdekes volt látni, hogy De Bruyne életveszélyes szögletein kívül a City beadásai egyre-másra haltak el Lunin kezében (vagy Rüdigerék kobakján), úgyhogy egy idő után már nem is nagyon próbálkoztak ezzel, mint ahogyan átlövésekkel sem. a belgának ugyan volt egy-két kísérlete, ezt leszámítva a Guardiola-féle réskeresésben és a felállt védelem körbepasszolgatásában kimerült a tudomány, mert csak nem sikerült Nachóéknak úgy eltolódnia, hogy az jó legyen az angoloknak.
még azt is megkockáztatom, hogy magukat verték meg, mert a mérkőzés egyes szakaszaiban át kellett volna adni a területet, felpuhítani a védekezést, hagyni kicsit játszani a Real Madridot, mert így talán a City is jobban tudta volna játszani a sajátját. ez persze már legyen az ő bajuk, addig személy szerint élvezkedek még egy kicsit a fanyalgókon és a savanyú szőlejükön.
Az teljesen mindegy mikor hogy nyerünk, az az egy holtbiztos, hogy nem jogosan. Általában ugye csalással, ha mégsem, akkor alárendelt szerepben, mákkal. Ha egyik sem, akkor meg az ellenfél volt hullagyenge, szóval értéktelen a siker.
ennél többre emlékeztem (pontosabban többet tippeltem volna), de nem. az elmúlt tíz évben négy alkalommal kényszerültünk büntetőpárbajra (kéz ízben az Atlético, egyszer a Valencia és legutóbb tegnap a City ellen), és mind a négyet megnyertük.
ami a hosszabbítást illeti, ebben a műfajban összesen tizenhárom találkozót izgulhattunk végig, melyből kilencszer győztesen hagytuk el a pályát, egyszer bár a mérkőzésen vereséget szenvedtünk (Chelsea), összesítésben mégis sikerült kiharcolni a továbbjutást, ezzel szemben csak három alkalommal kaptunk ki (Atlético kétszer, Alcoyano egyszer). mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha hosszabbításra vagy büntetőpárbajra került sor, a meccsek 82,36%-át végül be tudtuk húzni, ami szerintem extra.
Sok nyomorult hogy vergődik, hogy ilyen játék meg olyan szar meccs. Könyörgöm, a világ egyik legjobb ha nem a legjobb csapata otthonában kellett továbbjutni. Ha belemész a fociba, akkor tuti bukó. Semmilyen más módszer nem volt mint betolni a buszt, és 5-5-0 felállással várni a megfelelő alkalmat! És a city se lehetett nyugodt, mert ha meg a Madridnál indul a Vini-Rodrygo-Jude hármas. akkor azért figyelni kell. De így is Vini kiosztotta az idei 6. gólpasszát a BL-ben! Ezt a meccset CSAPATként nyerte a Madrid, hol szenvedéllyel, hol szerencsével.De könyörgöm, győzelmet kinek kell megmagyarázni?!Azt meghagyjuk a sok okosnak!
egyet tudok érteni azokkal a kritikus hangokkal, miszerint a tegnap este minden volt, csak épp a támadófutball diadala nem, ugyanakkor oda-visszavágós rendszerben (úgy, hogy a mindent eldöntő második mérkőzést az Etihadban rendezzék) nincs még egy csapat, amelyik képes lett volna kiejteni ezt a mostani Cityt. azt az együttest, mely odahaza negyvennégy (!) tétmérkőzés óta veretlen, és amelyik a legutóbbi tizenhét manchesteri BL meccséből tizenhatszor győztesen hagyhatta el a pályát. nem játszottunk szépen, mert szépen nem is lehetett volna, amit viszont védekezésben nyújtott a csapat, az elképesztő. tizenegy megelőző szerelés, huszonnyolc tiszta szerelés, negyvennyolc (!) felszabadítás és tizenegy blokkolt lövés mellé iszonyatos futómennyiség és rengeteg mozgás társult, De Bruyne egyenlítő találata után nem hittem, hogy ezt el lehet vinni hosszabbításig, mert már akkor is a fülükön vették a levegőt a srácok. az a ráadás, ahol Valverde már inkább nem megy előre, ahol DC görcsöt kap, és ahol Vini egy elfutás után cserét kér, egészen biztosan megterhelő, az összes közelin látni lehetett, mennyire elkészültek fizikálisan.
Lunin hallatlanul magabiztos volt mindvégig (a szögleteknél különösen), aztán ahogy az lenni szokott, a büntetők előtt megmutatták nekünk mindkét kapust, és érződött az ukránon az a fajta koncentráltság, amitől az egész meccsen először éreztem úgy, hogy meglesz a továbbjutás. de nem csak őt kell dicsérni, DC, Bellingham és Nacho is extra munkát tett bele, Rüdiger pedig (amellett, hogy megint leradírozta Haalandot) a legvégén már nyilván nem hibázott. imádom a palit, egy jelenség.
egyébként még mindig nehéz mit írni, nem sikerült teljesen felocsúdni. következhet a Bayern, szerencsére idegenben kezdünk, és bár ellenük sosem könnyű, ezúttal mi számítunk esélyesebbnek, már csak valahogy érvényre kell juttatni ezeket az esélyeket.
