Az ejtőernyőzés az asztán csapatsport!
-nagy alakzatok: 30-300 ember együtt No comment
-célbaugrás: egyéni + csapat értékelés
-formaugrás: 4-6-8 (esetleg 16) fős csapatok + a zuhanó operatőr
-skysurf: deszkás + az operatőre
off
"Kifejthetnéd, hogy pontosan mire gondoltál amikor a nevedet választottad ?"
Leginkább arra, hogy amikor rendszeresen kijárkálok repülni, akkor olyan érzésem van, hogy sokkal intenzívebb az életem. Anélkül meg lagymatag. Igazából rossz ez a név, de anno egy teljes vacsoraidőt gondolkodtam rajta, és jobbat nem találtam. A fly meg önmagában azt hiszem azt jelenti, hogy légy.
A válasz egyszerű: Úgy éreztem ahhoz, hogy jól megítélhessem nem elég a TV-ben nézni, hanem ki kell próbálni. Anyagi lehetőségeim viszont soha sem voltak olyanok, hogy saját szerelést vásároljak, ezért ami kölcsönkérhető volt avval repültem. ha sárkány akkor sárkány, ha siklóernyő akkor siklóernyő. A lényeg csak az, hogy az ember lába ne érje a földet.
boigo
ui: Kifejthetnéd, hogy pontosan mire gondoltál amikor a nevedet választottad ? Fly or Die
Akkor már inkább csak Fly...
Tulajdonképpen a vitorlázórepülés is csapatsport (én legalábbis azért hagytam ott, mert nem volt jó a társaság). Hiába egyetlen ember ül benne, a működtetéséhez akkore is sok kell.
Azt éppen nem mondanám, hogy semmi, de legalábbis nem összemérhető.
Nálam az is az ÉLMÉNYEK katekóriába tartozik, hogy a kertben találtunk egy gyíkot és mindkét gyerekem meg merte simogatni és még hónapok múlva is emlegették. Ez szintúgy nem összevethető az előzőekkel, de nincs is rá szükség, elég ha az embert egy jóleső belső melegség átjárja és kész.
boigo
>egyébként a hétvégén egy termik-körön csavartam 3 egerészölyvvel és ezt az ÉLMÉNYT "földi" sport biztosan nem tudja nyújtani)
Ajjaj boigo, megesz a sárga irígység! Ehhez képest tényleg semmi az, hogy egyszer egy gyönyörű, napsütötte fal közepém egy gyík hagyta magát megsimogatni.
Hello Mindenki !
A következőkben a magánvéleményemet fogom hangoztatni, amihez csak annyi tartozik hozzá, hogy ejtőernyőztem, sárkányrepültem, siklóernyőzöm tehát van némi fogalmam a témáról.
Az a szó, hogy EXTRÉM szerintem semmi mást nem jelent mint a többség számára még szokatlan dolgot, pl a századfordulón extém sportnak számíthatott a kerékpározás, de ma már csak akkor gondoljuk extrémnek ha hegyről, szikláról lefelé 60-100 km/h-val csinálja valaki, vagy esetleg a főutvonalon kerékpáros-sáv hiányában...
Az un extrém sportokra egyébként jellemző, hogy sokkal biztonságosabbak mint a "konvencionális" sportok. Statisztikai adat, hogy sokkal kevesebb sérülés következik be mondjuk ejtőernyőzés közben mint pl foci vagy bringázás alkalmával. (az is igaz persze, hogy a kimenetel súlyosabb). Tehát az értelmesen és átgondoltam vállalt "veszély" nem veszélyes, mindössze azt kell az embernek magában tisztázni, hogy akkor is döntő- és cselekvőképességének maximumát (vagy esetleg többet) tudja-e majd nyújtani, ha egy olyan esemény következik be a sportolás közben ami a napi élet rutinjánal kicsit(?) többet igényel.
(egyébként a hétvégén egy termik-körön csavartam 3 egerészölyvvel és ezt az ÉLMÉNYT "földi" sport biztosan nem tudja nyújtani)
Persze, hogy sokat számít a technika, de ahhoz hogy ne cak az első tíz percben tudjál megcsinálni technikailag nehéz dolgokat szükséged van egy alapvető fizikális felkészültségre. Másrészt az, hogy vkinek ránézésre hatalmas izmai vannak nem jelent semmit egy olyan sportnál, ahol ha megnézed a legjobb mászókat inkább vékonyak és szálkásak, de fél órát lógnak egy ujjon függőleges falon madársz@rba kapaszkodva.
Nem tartozik szorosan a témához, de ha már kedvenc időtöltésem került szóba, nem állhatom meg, hogy ne szóljak hozzá. ( Erről egyik kedvenc viccem is eszembe jut, de azt majd máskor.)
Tehát fizikum és sziklamászás. Kétségtelen, hogy igazán nehéz utakat mászni csak nagyon jó fizikummal ( értsd: erő és állóképesség ) lehet. De én, mint hosszútávfutóból lett sziklamászó, finoman fogalmazva nem tartozom a bivalyerősek közé, mégis sikerült egy-két elég nehezet megmásznom. ( Ha ez mond valakinek valamit: VIII körül.) És ez a legszebb az egészben, az, hogy a technika nagyon sokat számít!
Két évvel ezelőtt egyik népszerű mászóhelyünkön találkoztam egy sráccal, aki nagyjából úgy nézett ki, mint Iván, az afganisztáni veterán. A szlávos arcvonások iszonyatos izomzattal párosultak, lehetett vagy 190 centi magas, 100 kiló, fölösleg semmi. Életében először vagy másodszor látott sziklát közelről, és nem tudott megmászni egy olyan utat, amit egy átlagos alkatú mászó, mondjuk fél év mászómúlttal, könnyedén legyűr. Később természetesen a fejlődés egyre lassabb, de az élmények egyre jobbak. Különösen, ha a nehéz utakat az ember a jó technikájának köszönhetően tudja erőlködés nélkül mászni.
Ha már felmerült, én azt nevezem extrém sportnak, amelyben a delikvens rendszeresen és igen alaposan be van szarva. Tehát Stiletto felvetései közül leginkább a "természetes adrenalin pótlás" az amivel én meghatározom a kategóriát, de az "izgalom, kalandvágy igényeinek felfokozott kielégítése" se rossz.
Szerintem olyan hogy extrém sport igazából nincsen, olyan van, hogy xy számára valahány évesen egy sport extrém. Gyakorlatilag persze a sziklafal mellett ejtőernyővel(?) ugálni nyilván mindenki számára extrém. Sőt ha nem hallottam volna, hogy van aki rendszeresen csinálja, mégis él, akkor a hülyeség kategóriájába soroltam volna.
Ezt biztos tőlem kérdezed? Korábban írtam, hogy nem. Tervezem, hogy kipróbálom egy tandemugrás erejéig, de nagyon nem akarok belemerülni. A szárnyas eszközök jobban vonzanak, ott mégiscsak van valami cél (magasabbra, messzebre, ilyesmik). Nekem kellenek ilyen lépcsőfokok, mert sajnos csak addig érdekel valami, amíg meg nem tanulom.
RobuR és a szokványosság
A szokványosság szerintem csak akkor jelentkezik, ha nem próbálsz meg tovább fejlődni abban a biz. Xsprotban amit csinálsz?, hanem megrekedsz egy szinten. viszont ha folyamatosan fejlődni akarsz, akkor pedig egyre húzósabb lesz az egész és nyoma sem lesz a megszokottnak. Egyszer csak azon veszed magad észre, hogy olyan dolgokat csinálsz amit pl. 1 éve lehetetlennek gondoltál. Persze ezzel együtt nő az un. veszély is :-)))
Stiletto és a kiemelkedő fizikum
Szerintem ennek azért gondolj uána még1X. Pl. sziklamászás, triál, DH, kori, deszka mind olyan aminek SZVSZ alapfeltéte egy bizonyos szintű fizikum ahhoz, hogy mentálisan koncenrtálni tudjál arra amit csinálsz és ne törd apró darabokra magad. És ha ezeket magas szinten akarod csinálni, akkor nagyonis kell a jó fizikum.
Szerintetek van X csapatsport? Lehet, hogy nem gondolkodtam rajta eleget, de nem jut az eszembe egy sem. Ha nincs, miért?
Egy pszichológus egyszer a rádióban beszélt arról, hogy a veszélyes sportot űzőknél, mint pl. az ejtőernyősöknél, pszichopata vonásokat vél felfedezni.
Mindig csodáltam az ilyen világos ítélőképességgel rendelkező szakembereket :-). Biztos sokat próbálta a dolgot...
Hali!
Voltam barlangász. Állat jó. Veszélyesnek meg nem veszélyesebb, mint országúton biciklizni. Egyiket se halálvágyból csinálom(tam), hanem mert jó. Egyébként a barlangászat nem csak sport. Köze van a természttudományokhoz. Kémia, geológia. Sőt, akár majdnem teljesen sportmentesen is űzhető.
Helósztok!
n.
Reszmrol ez egyaltalan nem halalvagy, es nem vettem eszre senkin akivel egyutt zuhantam, hogy meg szeretett volna halni.
Nem az ilyen tipusu emberek uzik ezeket a sportokat.
Megszokas.. Hozza lehet szokni, de valahogy egeszen maskeppen es unalmas sosem lesz. Ha kihagyok egy kis idot, mint most, akkor
eleg csak ragondolnom es mar jon is az ismeros erzes: gyomorideg, adrenalin rush, egy kis remeges stb. Egyszeruen hianyzik, ezek az
elvonasi tunetek. Ha egyszer belekostoltal es nem dobtad el az elso utan, akkor magaval ragad, a rabja maradsz, es eleted egyik
legfontosabb reszeve valik.
Ugy erzem a hetvegen szetugrom az agyam a Matossal ;)
Nos, igyekszem rovid lenni.
Eddig nem nagyon szolt olyasvalamki a temahoz, aki uzott mar ilyesmit.
Nos, en ejtoernyoztem.
Ami a topic cimet illeti: Nem, egyaltalan nem volt semmifele halalvagyam, IMADOM az eletet. De az a fel littyo :))) adrenalin amikor elrugaszkodsz a geptol az valami KIB@SZOTTTTTTTTTTTT jo!!!!!!!
Ennyit a halalvagyrol. Amugy autoval en is megyek mint az allat, vessen meg erte, aki csak akar (meg motorral is). Egyszer mar intezkednie kellett apamnak a rendor ismeroseinel:))) 100km/h faluban:))) DE soha meg egy koccanasom sem volt, arra mindig figyelek, hogy ne veszelyeztessek senkit. Persze 1szemelyes sajat motorbaleset volt par, ha erdekel valakit, van rola egy naplo-szeru iromanyom.
Hi flyOrDie!
...inkább fly! :)
Én nem adtam semmiféle egyértelmű meghatározást, pont az volt a célom, hogy együtt vesézzük a dolgokat.
Mellesleg egyetértek, a biztonság az első! a padlógáz meg fszsg.
Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy másokat is érdekel rajtam kívül ez a téma! Igazság szerint volt bennem egy olyan halovány előítélet, hogy a fórum tagjai ill. törzsvendégek nem túlságosan érdekeltek ilyen témában...
RobuR:
"Szerintem a sima sportok is jok arra, hogy tanulj magadrol, csak az extremeknel ez a tanulasi folyamat sokkal intenzivebb, nyilvan a nagyobb veszelyerzet miatt."
Részben egyetértek veled, a klasszikus sportok minden tekintetben jók... Az ún. extrémeknél pedig valóban nagyobb hangsúly van a mentális felkészültségen. Ez azonban SZVSZ nem feltétlenül a gyors pszichés fejlődést jelenti, hanem inkább a biztosat. Vagyis minél nagyobb tapasztalatra tesz szert valaki ilyen téren, az annak a jele, hogy fokozatosan le tudta küzdeni az előtte álló fizikai ill. mentális (és a legtöbb esetben ez a fontosabb) kihívásokat.
Ha megfigyelitek, a legtöbb Xsportnál nem igazán számít a kiemelkedő fizikum!
(ja, ha megengeditek gyorsan leírom miket sorolok én ide: sziklamászás és fajtái, barlangászás, búvárkodás, zuhanó ejtőernyőzés légdeszka stb, Xtrm bringázás triál - downhill,gör - deszka - kori, bungeeeeee jumping)
Van 1-2 amit kihagytam, lehet rám köpködni érte - de csak indoklással fogadok el kritikákat! :))))
Még valami, mindjárt végzek...
"az a jo extrem dolog amit nem lehet tul rendszeresen csinalni, mert egy ido utan szokvanyos lesz."
Nem hülyeség, részben igaz - szokványos lesz. De ez nem=unalmassal, s pláne nem azzal, hogy ritkábban kéne csinálni.
Egy idő után a "klasszikusan félelmetes" mókáknál, pl. ejtőernyőzés, a kezdeti félelmet felváltja egy egészséges izgalom...s az bizony nem múlik el
Persze, ha valaki rendszertelenül űzi, ott gyakrabban visszajöhet a hűaqrva mindenitdebevagyokszarva!
Én nem ejtőernyőztem, de olyasmit magyaráztak, hogy nem lehet igazán "megszokni". A másik, hogy ha egyre magasabb szinten csinálsz valamit, akkor egyre újabbak a kihívások, tehát nem lesz megszokott (legalábbis sokáig).
Azt én se tudom, hogy mit jelent az extrém sport, de a topicindító Stiletto meghatározása elég egyértelmű. Az autópályán 170-nel haladni amikor mások is mennek rajta nem extrém sport, hanem faszság. A sport fogalmába nem tartozik bele a kívülállók veszélyeztetése.
Szerintem a sima sportok is jok arra, hogy tanulj magadrol, csak az extremeknel ez a tanulasi folyamat sokkal intenzivebb, nyilvan a nagyobb veszelyerzet miatt. Ez nekem azt is jelenti, hogy az a jo extrem dolog amit nem lehet tul rendszeresen csinalni, mert egy ido utan szokvanyos lesz. Vagy ez hulyeseg?
Öreg!
Azért tettem ide, mert pont erről van szó!
Aki annyira siet, mennyen repülővel.
Itt igenis gondolni köll olyan mazsikra is, akik csak hétvégén vezetnek, vagy eccerűen öregek és nem úgy reagálnak egy seggükbe érkező száguldóra, mint ahogy várod.
És arról is biztos értesülésem van, hogy te sem vagy rokonságban Hakki-vel.
Indult egy topic: Te miért mész ötvennel a Hungárián? címmel.
Inditsunk egyet!: Te miért mész 180-nal az M7-esen?
