Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A hivatkozott képletek szerény véleményem szerint nem teljesen pontosak. Lehet, hogy képletszerkesztővel készültek, és eltűntek bizonyos formátumok belőle, mivel ez a felület nem tud ilyet?
Ha érdekel, megpróbálom pontosítani.
Üdv Neked és Nektek!
Ui: a veszprémi látogatás engem is érdekelne, na még nem késtem le a jelentkezést.
Kedves Hpasp!
A Volhovnál alkalmazott rávezetési módszerek a következők voltak:
HP= T/T = Tri tócska=hárompont(os);
ET (fél ET) = UP = Uprezsgyénije=előretartás;
K=konstans
1. HP-t akkor alkalmaztak,
ha a cél távolságát ismerték, de a cél sebessége kisebb volt, mint 420 m/s;
Ekkor ugyanis a viszonylag kis célsebesség miatt még nem volt vészesen nagy a rakéta szükséges normál gyorsulása, és a keletkezett dinamikus hiba. (Minél nagyobb a rakéta szükséges manővere/normál gyorsulása, annál nagyobb a keletkezett hiba, adott rávezetési módszernél)
- ekkor a pontos cél és távolság adatok alapján képezték a K3, K4-et (de ez nincs hatással a rávezetésre, csak a mérhető céladatok útjn logikailag kapcsolódik hozzá).
ha a cél távolságát nem ismerték ( mert ez a rávezetési módszer csak a két szögkoordinátát használta fel )
-Ekkor, hogy a lehető legkésőbb, de ne túl későn kapcsolják be a rádiógyújtót, azért a cél távolságát egy speciális módon, a HP-I87 műszerrel határozták meg, annak alapján, hogy a célt szögben követték (Ec-t pontosan ismerték), magasságot meg kaptak valahonnan (Hc), amit a távolsági kezelő beállított. Ezen bemenő adatok alapján az I-87 analóg módon , bár pontatlanul, de ki tudta számolni a cél pillanatnyi távolságát, ami alapján már az automata bekapcsolhatta a rádiógyújtót (RGY). Még mindig jobb volt, mint ha azonnal bekapcsolták volna, és el kezdett volna sugározni (több idő lett volna a sugárzás felderítésére, esetleg zavarására). Ha ez a távolsági információ sem állt rendelkezésre, akkor időzítéssel (kb. a közeli határon) kapcsolták be a RGy-t.
2. (fél)ET-t akkor alkalmaztak, amikor:
a célt távolságban követték és
a célsebesség nagyobb volt, mint 420 m/s (lehet, hogy itt tévedek, és ez a határ 640m/s, de esetünkben ez a tévedés elvileg lényegtelen).
(az előbbiek miatt érthető, hogy miért kapcsoltak ilyen rávezetési módszert.)
-Ekkor, mivel mindent pontosan ismertek, a távolságot is, a mért adatok (delta r alapján) alapján lehetett kiadni a K3, K4-et,.
3. K módszert
kismagasságú cél esetén alkalmazták (Hc kisebb mint 1 km, azt hiszem)
ha a cél távolságban is követhető volt.
(A K módszer tulajdonképpen azonos a (fél)ET-sal, kivéve, ha a cél egy bizonyos / -0,6 fok/s szögsebesség / értéknél intenzívebb süllyedő manővert alkalmaz).
A vietnami háborúban ugyanis az amik rájöttek arra, hogy ha kismagasságon süllyedő manővert alkalmaznak, akkor a szintén kis magasságon repülő rakéta, mivel a cél szögsebességének függvényében előretart, tehát magasságban/függőleges síkban a süllyedő manővernél alátart a cél rakéta egyeneshez viszonyítva, egyszer csak a földbe ütközik.
Ezért kis magasságú cél esetén a rávtinek K módszert kellett kapcsolnia (rakétaindítás után is át lehetett/kellett kapcsolni).
Ennek az lett az eredménye, hogy ha a cél 0,6 fok/s-nál nagyobb szögsebességet okozó süllyedő manővert alkalmazott, azt a rakéta nem reagálta le. Azaz úgy érezte, mintha csak -0,6 fok/s szögsebességet okozó süllyedő manővert alkalmazott volna a cél, ami viszont már nem okozta a rakéta földbe ütközését. A cél távolságban történő követésekor (mivel delta r-rel, azaz a cél-rakéta távolságkülönbséggel meg van szorozva) az előretartás a rakéta célhoz közeledtével amúgy is csökkent, a találkozáskor pedig 0 lett, mivel delta r =0.
K3, K4 kérdésedhez:
A rádiógyújtóra kiadott parancs csak a rádiógyújtó bekapcsolását (a gyújtó kisugárzásának megkezdését) eredményezte.
A Nevánál a kismagasságú cél esetén automatikusan hozzáadtak egy, csak a függőleges síkban ható emelőjelet, amit a cél-rakéta távolsággal megszoroztak, azaz a találkozás előtt nullára csökkent. Ennek az lett az eredménye, hogy a Nyeva rakéta a kismagasságú célra mindig felülről csapott rá.
A számokban lehet, hogy tévedek, de az elv, a lényeg ez volt.
Üdv nektek!
Tudod, az a baj, hogy én nagyon régen abbahagytam ezt a szakmát. (1985.) Utána még ugyan bírtam ezt az egyenruhát egy darabig, de az más volt, mert a munkám teljesen más volt. Az eltelt huszon... év arra mindenképpen alkalmas volt, hogy csak az maradjon meg, amivel nagyon sokat foglalkoztam. Vagyis a kabinom. Ám ahhoz is nagyon sokat kellene újra tanulni, hogy valamennyire ismét menjen a dolog. Ezért nem gondolkodom én semmi olyanban, hogy írni kellene a dolgokról. Nem mondom, ha a régi jegyzeteim meglennének, akkor esetleg könnyebben menne, de abból gondolom azóta már legalább a tizedik papírt csinálják.
Na persze vannak olyan dolgok, amiket még mindig meg tudnék csinálni (majdnem bekötött szemmel is) és ezt remélem a zsámbéki múzeumban be is bizonyíthatom.
Dicséretes, amilyen rendjénvaló precizitással dokumentálod itten a fontos momentumokat! De még dicséretesebb az, hogy a Nyeva működtetéséről igen szép anyagokat írtál. Kérdezném, hogy összefűzted-e már őket egy dokumentumba? Mert, ha igen szívesen venném, ha a postaládámba dobnál egy példányt, akkor mentesülnék a a rovat egyébként előnyömre való átböngészésétől. Ha nem fűzted össze, akkor javallom, hogy tedd meg, neved alatt futhatna e ipartörténeti érdekesség katagóriájába eső tanulmány.
Volt tűzér kolléga felé is fordulok ezügyben, ráadásul ő nyugdíjas, ráér, buszablakok se mindig váltanak ki nála ingerenciát, gondolom, amik eltérítenék alkotó kedvét. A Volhov is megér egy misét.
-T/T-I87: zavaró célok esetén, amikor nincs távolsági adat (vagy TV üzemmódban), a K4 és a K3 parancsot az I-87-es egység dolgozta ki, ha jól emlékszem indítás után a K4 18. sec, a K3 22.sec
Vagyis a rakéta repülésének 22. másodpercében élesítette a rádiógyujtót???
Az egyenleteket már ex-Volhov leírta, csak nem értem őket...
... főleg a K módszerhez tartozókat.
Emlékeim szerint a rávezetési módok:(VOLHOV)
T/T ahogy megjelent eddig
-T/T-I87: zavaró célok esetén, amikor nincs távolsági adat (vagy TV üzemmódban), a K4 és a K3 parancsot az I-87-es egység dolgozta ki, ha jól emlékszem indítás után a K4 18. sec, a K3 22.sec
-ET: ER=Ec - Ec/2dR x dR (Ec= cél helyszög szögsebessége)
- BR= Bc x Bcx cosEc/2dR(Bc= cél oldalszög szögsebessége)
(dR = rakéta gyorsulása)
-K módszer: Ek = Ec +K/2xdr x dR
K=0,6 fok, ha Eckisebb ,egyenlő 0,6 fok/sec
K=Ec , ha Ec nagyobb mint 0,6 fok/sec
(Bocs ha kicsit érthetetlen, vagy rosszul írom, még kezdő vagyok)
Igen kérem szépen, én megpróbálkozom a feladattal. Majd esetleg jöhetnek a kiegészítések. Az egészet egyébként úgy tudnám a legjobban tisztázni, ha a rávezetési módok egyenleteit rajzokon, a pontos képletekkel kiegészítve készíteném elő.
Mivel ezekkel az előkészületekkel egyelőre nem rendelkezem (majd talán később) így csak röviden és remélem, hogy érthetően.
Rávezetési mód - a rakéta és cél közeledésének törvénye a cél mozgási paraméterei és a rakéta aerodinamikai tulajdonságai alapján. Ezt már valahol hasonlóképpen megfogalmaztam.
Önmagában csak így, hogy ET rávezetési mód nem volt. Az ET elé mindig tartozott egy szám. Ezt a számot jelöljük most mondjuk m-nek, akkor:
ha az mxET szorzatban m=0, akkor TT rávezetési módról beszélünk,
ha az mxET szorzatban m=1, akkor teljes előretartásról,
ha az mxET szorzatban m=1/2, akkor fél előretartásról,
ha az mxET szorzatban m=K, akkor konstans (K) előretartásról beszélünk. (Hogy ezt megértsd, légyszi keresd meg az előzőekben az egyenleteket, vagy majd inkább levezetem még egyszer a pontos képleteket O.K.?)
A Volhov komplexumnál az általam felsorolt 4 módból három is alkalmazásra került, míg a Nyeva konstans előretartási rávezetési módot nem ismert. Teljes előretartási módot az egyik komplexumnál sem alkalmaztak. Ennek a magyarázata az, hogy az előretartási rávezetési módok a cél és a rakéta egymáshoz viszonyított normál gyorsulásának függőségét a találkozási pontban, ezáltal bizonyos paraméterekkel (pl. erősen manőverező) repülő céloknál a rávezetési pontosságot voltak hivatottak növelni. Ha megkeresed a rávezetési módoknál az általam készített rajzokat láthatod, hogy TT rávezetési mód alkalmazásakor egy bizonyos célsebesség felett (ha jól emlékszem 460m/s) a dinamikus reppálya görbülete nagyon nagy lett volna, és ezért a rávezetési hibák is nőttek volna. Azt hiszem UV_59 kolléga volt az, aki egy nyúl példáján nagyon jól leírta az 1/2ET módot. Hogy a KET (vagy egyszerűen csak K) rávezetési módot pontosan milyen esetekben kellett alkalmazni, a Volhov rávtik talán még előkotorják az emlékezetülben, én sajna erre nem emlékszem. Annyit tudok, hogy voltak speciális esetek, amikor a két tárgy (rakéta és cél) legpontosabb találkozása akkor történt, ha az előretartáshoz egy konstans számot rendelt a rendszer (persze a megfelelő kapcsolók átkapcsolása után).
A Cs-705 egy olyan utánfutót húzott, amin 6 darab rakéta fért el. (egymás mellett három, egymás felett kettő.) Ezen az utánfutón lévő rakéták úgynevezett részben szerelt állapotban voltak, a rengeteg féle szárny, kormány és egyéb közül csak a destabilizátor szárnyak voltak fent. Ez volt legközelebb a rakéta orrához és ez volt a legkisebb. A rakéták szárnyai ugyanezen az utánfutón voltak külön ládában, és természetesen számozva, így nem lehetett összekeverni. A rakétákban nem volt hajtóanyag, csak levegővel volt feltöltve az összes. Sajnos csak leponyvázott képem van, úgyhogy a rakéták elhelyezését nem tudom megmutatni.
A legfelső képen egy SZM-63 (Dvina) indítóállvány van, és ez a budaörsi repülőtéren pihen.
Az alatta lévők közül először a Volhov állványok tűntek el, majd a Nyeva állványok is. Ezek már mind emlék. Azt például tudod, hogy egy kereket hogyan kell leszerelni a futóműről? Nem találod ki. Lángvágóval. Legalábbis Kalocsán úgy csinálták.
Esetleg a Cs-705 vontathatott hasonlót? Vagy azon a félpóton 4 rakéta volt, esetleg tubus nélkül?
Az állványos képek nagyon jók, most látok először ilyet menethelyzetben. Hol készültek a képek és mikor? Az alsókon az állványok egész jó állapotúnak tűnnek. Ha megvannak még...
Sőt valahol olvastam talán, hogy HQ1 (esetleg HQ2) volt még nekik. De lehet, hogy keverem az Egyiptomiakkal, vagy Szíriával, nekik bizti volt a kínai csodából.
The SA-2 SAM was developed in the Soviet Union as a defensive missile. India tried to reverse engineer the SA-2 for its own forces. India used SA-2 liquid-propellant engine technology to design the PRITHVI SRBM. The PRITHVI uses two SA-2 engines mounted side-by-side. This is similar to the engine design configuration of the US TITAN - II ICBM. A modified PRITHVI was also used as the second stage of the AGNI I MRBM. The AGNI I was used by India as a "technology demonstrator" and flight tests helped prove RV (reentry vehicle) design technology. The AGNI's liquid-propellant second-stage engines proved satisfactory for the RV flight testing, however, they could have proved cumbersome if used in an offensive missile. India subsequently designed a solid-propellant second stage for the AGNI thus the AGNI II. As for the AGNI's first stage, it is a copy of the proven solid- propellant first stage of the US SCOUT SLV (still in use in the US) which was reverse engineered by India for its SLV-3 satellite launch program.
Alighanem már írtam, de most megint elővezetem. 1983-ban már harmadik lövészetemet nyomtam le ugyanazzal az orosz instruktorral. Úgy hívták, hogy Nyikoláj Szergejevics Kotov. (Eleinte Kutovnak tudtam, de aztán ő maga javított ki.) Nagyon jó viszonyba kerültem vele az egymást követő három lövészeten, komolyan nagyon sokat tanultam tőle a szakmából. Többek között egy olyan méréssort tanított meg, ami alapján garantáltan biztos lehettem abban, hogy jó a kabinom. Ezt havi ellenőrzés alatt el lehetett intézni másfél óra alatt. Gondolhatod, megcsináltam ezt a másfél órát, majd a PV kabin tetejéről irányítottam az UV-t és a Koordinátát a méréseim kiszolgálására. (Rávezető tiszt és koordinátás kollégám soha nem jött rá a turpisságra.)
A szinte nullával határos nyelvérzékem ellenére remekül megértettük egymást, és sokat beszélgettünk. Egyszer megemlítette, hogy a PV kabint háborúban úgy kell cserélni, mint a biztosítékot. Én persze rákérdeztem, hogy a technikussal mi van, erre azt válaszolta, hogy "Természetesen veled együtt."
