Ennek a hihetetlen összecsapásnak, vagyis a túlerőben lévő szeldzsuk seregnek a legyőzéséhez tartozik az Antiochiai Szent Lándzsa megtalálása. A testileg és lelkileg legyengül keresztesek között megjelent egy provence-i Péter Bertalan nevű zarándok, aki kijelentette, hogy álmában látomás jelent meg, ami szerint a Jézus Krisztust leszúró római katona fegyvere a helyi templomban van elásva. A tömeg azonnal odesereglett és hossza ásások után valóban felleltek egy lándzsát. Persze hitetlenek már akkoriban is akadtak, ezért Péter Bertalan -- igazságát bizonyítandó -- még egy tűzpróbának is alávetette magát. Igaz, hogy ebbe aztán belehalt, de addigra már a keresztesek harci lázban égtek, majd a kitörés során győzelmet is arattak.
A Monty Python ezt a vallásos ereklyét parodizálta ki a "Szent Kézigránáttal".
A korabeli krónikák szerint mintegy 9 hónapig dúltak a meg-megújuló ostromműveletek. Bár a kereszteseknek sikerült legyőzniük a felmentő sereget, de a települést csak árulás folytánt tudták megkaparintani. Boemund seregvezérnek sikerült az egyik őrtorony parancsnokát, Fírúz nevezetűt megvesztegetnie. Éjnek sötétjében egy lovagi csapatot kötélhágcsókon bejuttatott a falak mögé, akiknek sikerült megnyitniuk két kaput is. A beözönlő keresztesek aztán, kiadva a felgyülemlett dühüket lemészárolták az arab lakosságot, vagyonukat pedig zsákmányul vetették. Az emírnek sikerült elmenekülnie, míg fia maradék harcosaival bezárkózott a Citadellába.
Rövidesen azonban az ostromlókból ostromlottá váltak a kereszt harcosai. Kerboga szeldzsuk vezér hadaival érkezett Antiochia falai elé. A nyugati előkelőségek tudták, hogy ők egy ilyen hosszú ostromot, élelmiszer híján, nem tudnának túlvészelni. Ezért egy váratlan kirohanást intéztek az éppen letáborozó arabok ellen. A meglepetés sikerrel járt, mivel a szeldzsukok hanyatt-homlok menekülésbe kezdtek.
Az ostromlóknak hatalmas feladattal kellett megküzdeniük. Hiszen az Orontész folyó menti várost egészen a mögötte emelkedő hegyre felnyúló, mintegy 400 {!!!} őrtoronyal tagolt, több helyen kétszeres városfal biztosította. Utolsó menedékül a hegygerincet koronázó Citadella szolgált. Jági Sziján emír vezetésével fanatikus helyőrség védelmezte az igen fontos kereskedővárost.
Antiochia jelenleg Törökországhoz tartozik Antakya néven, annak Szíriával határos területén fekszik. Már ősidők óta a vidék központja, aminek a római hódítás idején emelték erős városfalait. A Bizánci birodalomtól csak 1085-ben hódították el a szeldzsukok. Alig 12 esztendő múlva pedig a keresztesek fogták gyűrűbe.
Edessza városával könnyen elboldogultak a keresztesek. Itt Torosz örmény király uralkodott, aki a nagyszámú sereg érkezte után -- félelmében -- fiává fogadta Balduin grófot. Aztán, hogy-hogynem egy helyi lázadásban meggyilkolták az öreg uralkodót, akinek helyét azonnal betöltötte az energikus, hatalomra éhes keresztény férfi. Ezzel megalakult az első szentföldi állam, Edessza grófság.
Ahogy a győztes niceai ostrom után a keresztesek behatoltak Kisázsia vidékére, úgy tudtak elszakadni egyre jobban Bizánc ellenőrzése alól. Mivel több csatában sikerült legyőzniük a rájuk támadó arabokat, a következő esztendőben már a környék legfontosabb városaihoz, Edesszához és Antiochia-hoz közeledtek.
Bár a várbeli franciák hajítógépe nem látszott, de azért sűrűn repkedtek a levegőben a legkülönbözőbb tárgyak! :-)))
Helyette viszont szerepelt az angol lovagok "Fanyula".
Ugyebár a story szerint a Kerek Asztal lovagjait nem engedték be a franciák a várukba, mire összeeszkábáltak egy "Fanyulat", amit a vár elé toltak. Csak éppen elfelejtettek belébújni :-) A franciák bevitték majd rövidesen kihajították a deszkatákolmányt egyenest a lovagok nyakába.
Ami a tehént illeti, azt még az ostrom legelején repítették ki a várvédők.
A végére hagytam azt a módszert, ami a "legbékésebbnek" számítható, vagyis a kiéheztető blokádot. Ha volt az ostromlóknak elég idejük, körültáborozták az objektumot és vártak... és vártak... és vártak, amíg bent ki ne fogytak az élelemből.
Számos okleveles adatból tudjuk, hogy a föld alatt is zajlottak ostormműveletek. A támadók alagutat{aknát} ástak az ellenséges vár falai alá. Majd felgyújtották a járatot kitámasztó gerendákat, mire beomlott az akna, magával rogyasztva a várfalat.
Szintén gigantikusra, de legalábbis a várfallal egyező magasságúra készítették el az ostromtornyokat. Ezeket a falhoz közel tolva, a lenyíló hídon keresztül rohamozók igyekeztek az ostromlott erődítmény területére jutni.
De a középkori hadigépek királyi címét mindenképpen a gyakorta monumentális méretűre ácsolt trebuchet viszi el! Általában ezek jutnak az eszünkbe, ha várostromokról szólnak a megfakult krónikák.
A faltörő kossal közel kellett menni az ellenséghez, ami hatalmas veszélyekkel járt. Ezért inkább a távolabbról ható kővető gépek jutottak főszerephez egy ostromban.
A kisebbek kilőhettek nyilvesszőt, dárdát vagy követ is. Neve: ballista
A faltörő kost igyekeztek közel gurítani a várfalhoz, hogy azt erős ütésekkel lerombolják. A felülről záporozó kövek, forró szurok... stb. ellen védőtetőt alkalmaztak.
Most elsősorban a várak és városok ellen bevetett hadigépekre gondolok, amiket az ókori alkalmazásuk óta folyamatosan fejlesztettek. A korabeli leírásokban gyakorta emlegették különböző típusaikat a nyílvetőktől kezdve a mázsányi köveket hajító szerkezetekig. Míg a kisebbeket a hadviselő fél magával vitte a háborúba, addig a nagyobb monstrumokat a helyszínen kivágott gerendákból ácsolták össze. Elkészítésükhöz gerendák, kötelek, szíjak és bőrök kellettek.
