Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Amit leírtál, azzal lényegében én is tisztában vagyok. A kérdésem kifejezetten arra vonatkozik, hogy a dalok vajon mindkét lemezen ugyanazokból a felvételekből lettek keverve?
A Get Back lett volna eredetileg kiadva 69 tavaszán: kikeverték, kész volt a borító, aztán nem jelent meg. Más lett volna a számok sorrendje, az egész lemez afféle "próbaprojektnek" volt megcsinálva, számok közti beszélgetésekkel, leállásokkal stb.
Sokkal jobb, mint a Let It Be, és ennek nemcsak a klasszisokkal jobb keverés az oka.
Már kapható a Halhatatlan Beatles c könyv új kiadása is (3990 Ft). Nem tervezem a megvételét, de tegnap alaposan átlapoztam.
Jóval nagyobb alakú. mint volt, de a képek továbbra is fekete-fehérek. Kiegészült (javítások & frissítések) az adattára (lemezek + dalok) és némi kronológiai áttekintés is helyet kapott benne, h mikor milyen Beatles-témájú műsor volt itthon látható/hallható. Negatívum: a kitűnő számcímfordítások továbbra is változatlanok ('Nem vehetsz nekem szerelmet' és társai).
Mondjuk piaci szempontból nem igazán jókorra időzítették (vs Antológia).
Bevallom, én nem bántam kesztyűs kézzel az Antológiával, remélem, most már hamarosan megjelenik az ÉS-ben a kritika...
Egy kis ingyenreklám a Musiclandnek: a bolt a József körúton van, a Balha Lujza téri McDonalds mellett, lehet bootlegeket is vásárolni, valamint most éppen kapható az 1998-as kiadású, 3o. évfordulós Fehér Album fehér papírtasakban, csodás dizájnnal, limited edition, és mindez 3990 Ft-ért... Azt mondják, nem használt, vadiúj.
Az Antológia eddig nekem is nagyon tetszik. Külön öröm, hogy hosszú idő után végre valóban olyan dolgokat is olvashatok róluk, amelyek - legalábbis számomra - tényleg újdonságként hatnak. Az elmúlt évek Beatles könyveinek legtöbbje úgy tűnt mintha az előzőekből összeollózott gyűjtemény lenne. (kivétel: "McCartney" á la Benedek Sz. és talán a "Fejek forradalma").
Természetesen még nem olvastam végig, de ahogy a végére lapoztam, úgy láttam, hogy a Beatles utáni időkről nem esik szó. Szerintem igazán ezzel lenne teljes a történet. Pl kíváncsi lennék arra, hogy megfordult-e fejükben komolyan az újra összeállás, mit éreztek Lennon halálakor, ki kezdeményezte a Free As, és a Real Love elkészítését stb. (Bár lehet, hogy ezek az infók megbújnak valahol a vaskos könyben.)
Tényleg szerintetek ezek után ír még valaki a Beatlesről ilyen jellegű könyvet ? Lehet ehhez tényanyagban és terjedelemben ehhez hozzátenni.
Ja és még valami: Jó lett volna még a végére egy igazán teljes diszkográfia bootlegekkel, miegymással.
A korai Beatles könnyed hangzásáról csak annyit szeretnék hozzáfűzni az elhangzottakhoz, hogy érdemes meghallagtni egy-két korabeli zenekart. Ott akadnak igazán szirupos felvételek.
Fontos még azt is megemlíteni hogy a Doors Soft parade című lemezét bevallottan a Beatles Sgt.Peppere inspirálta. (ezt a dobos John Densmore írta valahol)
A Doors első lemeze pedig azért nem lett első, mert a Sgt.Pepper állt a slágerlista élén.
Akkoriban még a slágerlistán is volt értékes zene:-) Ma ez-tiszletet a kisszámú kivételnek-ez nem igazán van így.
Már olvasom az Anthology könyvet, szerintem nagyon jól sikerült. Más vélemény, kritika?
"Ehhez a Beatles - Stones - Doors témához csak annyit tennék hozzá: a Beatles nélkül
nincsen (illetve, ha van, egészen más) a Stones és a Doors is"
A Stones talán másmilyen lett volna, de a The Doors nem hiszem. Morrison annyira másképp állt a rockzenéhez -- számára ezköz volt a költészete népszerűsítsésére, s mint önálló egység csak ezen túl létezett, hogy aligha hiszem, hogy túlságosan befolyásolta volna a zenéjét, szemléletét a Beatles.
Az talán igaz, hogy olyan együttesek/előadók befolyásolták őt, amik/akik a B. által lettek befolyásolva, s így közvetve esetleg...De ha ezt nézzük a B. az összes együttesre hatott; sőt közhely, de az egész rockzene más lenne manapság nélkülük.
De Morrison nagyon tisztelte Elvist például, aki meg a gombafejűekre hatott...
Szóval nehéz ügy ez :-))))
Ehhez a Beatles - Stones - Doors témához csak annyit tennék hozzá: a Beatles nélkül nincsen (illetve, ha van, egészen más) a Stones és a Doors is. Nem tudom megmagyarázni miért, és mennyire, de egészen biztosan tudom, hogy így van. Egyébként ha már Rolling Stones: akkor inkább a Yardbirds :) (szerintem).
"Nincs állati energia bennük, de van erő és hihetetlen lendület, amitől nem unalmas
őket hallgatni, ami miatt én ezerszer is meg tudok hallgatni egy I Saw Her Standing There-t."
S talán ezért szeretik mások is, magamat is beleértve .-))
Az viszont vitathatatlan, hogy a dögösség inkább a Stones-ra volt jellemző. Szabolcs a hamburgi időkben rögzített koncertfelvételt említi a B. keménysége kapcsán, de ezt alapul véve a Stones korai koncertfelvételeit lehetne csak összehasonlításul felhozni, ahol Jaggerék jóval keményebben szólnak, mint a stúdióban. De ez különben is jellemző a beat együttesekre : élőben erőteljesebbek, átütőbbek.
Ami a the Doorst illeti, bár első lemezük valóban 67 januári keltezésű, azért a dalok java már jóval korábban megvolt (jutott is későbbi lemezekre), s ha példa kell arra, hogyan lehet (és kell) a költészetet a rock zenével társítani, Morrisonnál alig akad jobb személy. S mellesleg a banda már az első lemezén is úgy építette be az orgona hangzást a számaikba, ahogy talán senki más (azóta sem), s ettől (is) szólnak úgy a dalok, mintha egy ódon, de mégis modern világban lettek volna megkomponálva.
A Stones-tól pedig érdemes meghallgatni a 64 januári I'm a King Bee című dalt, hogy érdekes hangszerelési megoldásokat véljünk felfedezni....
"Nem a (hangszeres) felállásról van szó, hanem a hangvételről meg a számokból eredő (állati!)energiákról. Ezt speciel valóban nem nagyon találod meg a Beatlesnél, de más, korabeli zkrnál sem."
Ez igaz, mert alapvetően a Beatles nem erről szól.
De ha megnézed az egykori koncertfelvételeket, azért láthatod (a közönség reakciójáról is), hogy volt bennük erő.
Azért a számokat hallgatva olyat sugároznak az énekesek, amit más zenekarnál nem lehet megtalálni. Nincs állati energia bennük, de van erő és hihetetlen lendület, amitől nem unalmas őket hallgatni, ami miatt én ezerszer is meg tudok hallgatni egy I Saw Her Standing There-t.
"Szerintem a fiúk már a Baby It's You-ban megcsillantottak valamit nem hétköznapi képességeikből. Nem ők írták a nótát, de remekül feldolgozták, jobb mint az eredeti. A középrészben az eredeti felvételen elektromos orgona-szóló hallható, amit ők gitár+metallofonnal(Molnár Gábor szerint)helyettesítettek - pazarul."
Azt ők találták, ki, nem a Martin?
Aztán a Till There Was You milyen jól megcsinálták! Az eredeti az valami Németh Lehel-style volt, gicses bossanova-féleség.
Szerintem a With the Beatles-ben lejátszott saját számok már elütnek az átlagtól, pl. a Don't Bother Me, Not a Second Time - itt már bonyolultabb akkordmenetek vannak; persze a következő áttorés a Things We Said Today, And I Love Her, If I Fell...
Nem a (hangszeres) felállásról van szó, hanem a hangvételről meg a számokból eredő (állati!)energiákról. Ezt speciel valóban nem nagyon találod meg a Beatlesnél, de más, korabeli zkrnál sem.
Ld. pl It's all over now, I want to be loved, Stoned, 2120 Michigan Avenue, I just wanna make love to you, Everybody Needs Somebody to Love és sokan mások.
Szegény Beatles ha akart volna sem tudott a korai időszakban versenyezni a Doors-szal két ok miatt: 1.) A Doors Amerikában alakult meg 1965-ben. 2.) 1967-ben jelent meg az első lemeze.
Ami a Stonest illeti: nem emlékszem '63-'65 között olyan sok Stones számra amely eltér a szokásos öttagú bandák alapfelállásától (szólóénekes+szájharmónika, szólógitár, gitár, basszusgitár, dob). Tudsz néhányat említeni?
A Beatles-szel kapcsolatban egy hete tettem fel itt a topicban egy körkérdést. Itt az ideje, hogy én is válaszoljak a saját magam által feltett kérdésre. Szerintem a fiúk már a Baby It's You-ban megcsillantottak valamit nem hétköznapi képességeikből. Nem ők írták a nótát, de remekül feldolgozták, jobb mint az eredeti. A középrészben az eredeti felvételen elektromos orgona-szóló hallható, amit ők gitár+metallofonnal(Molnár Gábor szerint)helyettesítettek - pazarul. Főleg sztereoban szuper, ahogy a két hangszer a két hangszóróból tökéletes összhangban hallható. S ez csak a kezdet volt!
Off: A Stonest hadd védjem meg. Azon a lemezen (Sticky Fingers) amelyen a kezdő dal a Brown Sugar, mind a 11 szám különböző stílusú és mind remek a maga nemében, olyan húzásokkal, mint például a japán zenei hatás a Moonlight Mileban. Szvsz az egyik legjobb Stones LP.
Az a bizonyos elementáris erő a Beatlesben is megvolt, lásd a hamburgi koncertfelvételeket (Star Club), ahol olyan Long Tall Sallyt meg Talkin' bout Yout nyomnak, ami a Stones korai lemezein sincs meg (talán az első Stones-album Caroljához hasonlítható). A Beatles mögött azonban olyan menedzsment működött, amely ezt a kemény hangzást- Martin vezényletével - megszelídítette. A Beatles ezt hagyta, mert inkább lemezt akartak és sikert, minthogy fejest ugorjanak az ismeretlenbe - ki tudja, ez a kemény hangzás milyen fogadtatásra lel? Aztán amikor a Beatles már futott és működött, jöhettek Jaggerék a kemény tónussal.
Mr. Cyber-nek igaza van.
Ha meghallgatod a korai Stonest, akkor az elementáris erő, amiről te beszélsz, az nagy mértékben felefedezhető a dalaikban. Sokkal inkább, mint a Beatlesnél. A gombafejűek közül leginkább Lennon volt, az akire, az elementáris jelző egyáltalán ráillett, de még ő se volt egy Jagger ebből a szempontból.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a B. dalok nem harmonikusan letisztultak, tökéletesen megkomponáltak -- csak épp az az állati düh nincsen bennük, ami a Stones daloknak annyira a sajátja.
Hallgasd meg e tekintetben az Under my Thumb című Stones dalt. Ez egy illuszris példa arra, milyen -- nincs rá jobb szó -- dögös tud lenni egy szám anélkül, hogy fülsértő lenne a dallama, vagy élvezhetetlenül kemény lenne.
Eszementen jó szöveg, eszméletlen jó ének, hihetetlenül jó dallamvezetés és hangszerelés. A mai napig beleborzongok, ha meghallom.
Talán e dal a korai Stones eszenciája is egyben...
Amit mondasz, szerintem a korai Rolling Stonesra sokkal inkább jellemző. Nekem a fiatal Mick Jagger arrogáns, lázadó énekstílusa sokkal meggyőzőbbnek és hitelesebbnek tűnik. És a dalok hangszerelése is sokkal erőteljesebb volt, mint a Beatlesnél.
"De csupán a vita kedvéért: a The Beatles mennyire játszott igényes zenét, mondjuk az első periódusában, úgy a Help!-ig?"
Attól függ, mit hívunk igényes zenének.
Ha úgy vesszük, nem az apró részletekig kidolgozott számok és hangszerelés volt az, amit megvalósítottak.
Nekem a korai Beatles-felvételekben az a tiszta, elementáris erő, ami az énekükből jön, az fog meg, és amiatt tudom sokszázszor meghallgatni.
Valamitől nagyon tiszta, őszinte előadásmód volt minden Beatles-felvételen. Sosincs az a rossz érzés, hogy már megint egy igénytelen előadó.
Akkor bocs. Az újság a Népszabadság volt és azért gondoltam, hogy Te lehettél, mert a cikknek jelentős Beatles vonatkozása is volt egy ELO lemez kapcsán. Még egyszer bocs. Annyit még hozzáteszek a "populáris" témához, hogy szerintem semmi lenéznivaló sincs egy jó popzenében. Ihletetlen progresszív zenét írni sokkal könnyebb, mint egy jó popdalt.
szunce:
"a The Beatles mennyire játszott igényes zenét, mondjuk az első periódusában, úgy a Help!-ig? (az alap akkordokkal, és a többnyire dob-gitár felállással, akkor, amikor sok más együttes ennél jóval több hangszert használt már, jóval bonyolultabb hangzást előállítva--akár a már említett Stones vagy éppen a the Doors.)"
Abszolút egyetértek. Nekem a korai Stones sokkal jobban bejön, mint a Beatles. Aztán később a Beatles egyre jobb és érdekesebb zenét játszott, a Stones viszont egyre inkább elfáradt (lásd az olyan unalmas standard-rock'n'rollok tömkelegét, mint a "Brown Sugar"). Utána a Stones csak jóval később talált ismét magára, amikor elkezdtek modernebb zenéket nyomni, mint pl az "Undercover Of The Night" vagy az "Emotional Rescue".
Szerintem a U2 valóban igényes zenét játszik. A Joshua Tree pedig tényleg fantasztikus album.
De csupán a vita kedvéért: a The Beatles mennyire játszott igényes zenét, mondjuk az első periódusában, úgy a Help!-ig? (az alap akkordokkal, és a többnyire dob-gitár felállással, akkor, amikor sok más együttes ennél jóval több hangszert használt már, jóval bonyolultabb hangzást előállítva--akár a már említett Stones vagy éppen a the Doors.)
Még mielőtt kapnám a fejmosát, ettől még nagyszerű dalokat írtak a fiúk!!! Ez kétségtelen!
Most csupán az igényességről essék szó tehát-- a szó valódi értelmében, s félretéve a kettős mércét.
