Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Az Antológia egyelőre elérhetetlen vágyálom számomra, hogy olvashassam és meglegyen. A Molnár-féle opus. Annakidején nem lett volna rossz könyv, ha a kedves papa visszafogottabb saját írói ambícióit illetően. Az adattárral egy baj volt: nehéz úgy követni egy diszkográfiát, hogy az ember a dalcímek helyén négyjegyű számkombinációt talál és állandóan vissza kellett lapozni, hogy melyik számhoz melyik számkombináció tartozik. Előnye volt a könyvnek, hogy először kísérelt meg itthon információt adni a Beatles kalózfelvételeiről, koncertjeiről, TV- és rádióműsorairól. Az új kiadásba csak belelapoztam, s amit észrevettem az az, hogy nagyon alaposan kibővült a könyv a Beatles magyarországi vonatkozásaival, aminek örülök.
Nekem is gondjaim voltak a könyvben a túlzott szubjektivitással. Sok kedvencemet leszólja (a Fixing a Hole-t, a Taxmant, a Walrust, a Dear Prudence-t, a Happiness is-t stb). Néhol nyíltan szubjektív (kb)"többszöri meghallgatás után sem sikerült sok élveznivalót találni a dalban", néhol viszont kinyilatkoztat (ez a rosszabb) "a dal maga nem tartozik a Beatles legjava terméséhez". (???)
Ez a dolog aztán működik a másik irányban, a Yesterday, a Michelle, a Here There & Everywhere, meg úgy általában minden lírai Paul-szám az isten.
Ellenben a Fejek forradalmát olvasva nagyon örültem, h helyrekerültek a dolgok. És nagy örömmel olvastam olyasmiket, amik tök egybevágtak a saját véleményemmel adott számról. (Ellentétben Molnárékkal).
A Fixing a Hole-tól meg még annyi jut eszembe: ha valóban gyenge szám lenne, akkor Paul nem játszotta volna az 1993-as turnén.
A Molnárék könyvében (tudom, már uncsi a téma :-) ) újra és újra kiakadok a számcímfordításokon. Most egy újabb aspektusban ugyanez: vegyétek hozzá, h az idősebb Molnár költő & műfordító (méghozzá angol nyelven!)
Hát hogyan jöhettek ki nyomtatásban ezek az angol kezdő-szint alatti színvonalú fordítások, ha egy műfordító is az írója a könyvnek? Ez magas volt nekem akkor is, most meg pláne, h új kiadás jött ki.
A hazugságokról és a légből (?) kapott dolgokról meg annyit: 1999 végefelé is kitárgyaltuk már a könyv hibáit, csak annyit idéznék fel, h az I'm only sleeping-nél írnak olyanokat, h "Lennon kábítószer hatása alatt énekel a stúdióban". Na ezt pl. idáig még csak Molnáréknál olvastam...
:-)
Az a Molnárék által írt könyv anno tényleg jó forrás volt, marha nagy hibákkal, és -ez a nagyobbik baj - tele hazugságokkal. Az idősebb Molnár az írói képességeit (?) is megpróbálta belevinni a Beatles-szel kapcsolatos könyveibe. Így született meg az a biztosan állíthatóan hazug történet később a Népszerűbb Jézus Krisztusnál című könyvbe, melyek szerint Paul lefeküdt azzal a némberrel, akinek nevét sokak szerint nem kéne itt megemlíteni, most hát nem is tesszük. Valami Lennon nevű fickónak volt a második felesége :( A legnagyobb gáz meg az adattárban a számítógépes feldolgozáshoz számokkal jelöni a dalokat. Így ha a diszkográfiát nézi az ember, akkor összevissza kell lapozni, hogy megtudja mi a franc van azon a hülye lemezen. Nem tudom most is megcsinálták-e, de ha igen, akkor aztán nagyon suttyók lehetnek. :)
Mellesleg egyik munkatársunk megnézte a klubjuk honlapját. Észrevételek:
1. Nem szeretjük, ha a pop-up úgy ugrik fel, hogy vagy bezárod, vagy full képernyőn nézed.
2. A grafika ráment a tartalomra, lassú a lap.
3. Úgy indítanak, hogy perkáljon a balek 6000 pénzt, azt már nem mondják meg, hogy mi a szarért, csak valami nevetséges újságot kínálnak érte. Tiszta röhej.
Szerkesztőségünkbe a Sony kiadó eljuttatott egy általa kiadott CCCP nevű portugál (?) együestől származó CD-t melyen a Back In The USSR egy nagyon király feldolgozása hallható rock + dance elemekkel kísérve, plusz megspékélve egy adag orosz népdal stílussal. A lemezen található még egy Rolling Sotnes és egy Eric Clapton feldolgozás, hasonló stílusban. A többi 10 dal saját szerzemény.
Késő esti hallgatóinknak békés jó éjszakát kívan a műsorvezető:
Annak idején Molnárék könyve volt az első komoly információforrás, amihez sikerült hozzáférnem. Tetszett az adattár (jó részletes), de a "lírai" betétek már kevésbé. A dalokról alkotott véleményünk sem mindig egyezett, de hát mindenkinek eltérő az ízlése. Mondjuk ők is bedőltek annak a klisének, hogy Paul írta a lírai dalokat és John volt a rocker.
A kalózlemezeket csak megmelítették, pedig befért volna diszkográfiába.
A Molnár-Beatles viszony kb. olyan lehet mint én és a tömegközlekedés. Érdekli őket, szeretik, közel áll hozzájuk - de nem értenek hozzá. Az egyik fejezetből kiderül, hogy a "Kismolnár" volt a nagy Beatleses, aztán a papa is megszerette.
A Helter Skelter-nél az irritál, hogy az egyik fejezetben a Molnár álmában beszélget McCartney-val és Paul valami ilyesmit mond a Helter Skelterről, hogy hát mindenki ki tud fogni rossz formát.
Tehát nem elég, hogy ő leszólja, de még McCartney szájába is ezt adja.
Annak idején (heh, 20 éve...) hallottam egy Beatles-számot a Petőfin, el sem nagyon hittem, hogy ők azok, de bemondta a bemondó... :-)
Vagy húsz éven át üldöztem, sehol nem játszották, lemezekről csak álmodni mertem, de hát kellett nekem nagyon, mert olyan mélynek, elvontnak tűnt, ami az élet nehéz kérdéseiről szól...
Erre nemrég belebotlottam (ne kérjétek, már nincs nálam) egy (!) Beatles-összes CD-be, és rajta volt, a címe hihetetlen: "She is so heavy..." (kb. "de nehéz az iskolaanyáácska..." :)
Végülis tényleg nehéz dolgokról van szó :-))))
Túlélte, megmaradt kedvencnek :-)
Hát, a Halhatatlan Beatlest nem ajánlom senkinek, tele van hülyeségekkel. Meg nem venném. Olyan ez a könyv, mintha egy olyan ember írta volna, aki csak annyit tud a Beatlesről, mint egy átlagember, aki mielőtt megírta a könyvet, egyszer végighallgatta az Beatles lemezeket. Például ilyet ír az "I've Got A Feeling" kapcsán, hogy Paul lírai hangjára nem igazán volt testhezálló feladat egy ilyen hardrock számban való üvöltözés... Majd eldobtam az agyam. Miből gondolta a könyv írója, hogy aki tud lírai számokat énekelni, az más stílusban nem tud? Mellesleg, ha a világon csak egyetlen ember van, akinek testhezálló a borízű hangon történő üvöltözés, az az ember Paul McCartney. Valszeg arról lehetett szó, hogy a könyv szerzője hallotta valahol, hogy Paul inkább a lírai vonalat képviselte az együttesben, John meg a lázadót.
Szóval, ilyenek. Megaztán az egész könyv olyan felületesnek tűnt. Van benne egy blokk, ahol a Beatles dalokat "elemzik". A Helter Skeltert meg a Fixing A Hole-t gyakorlatilag elintézték annyival, hogy gyenge és kész. Ez aztán az alapos lemezkritika... (Kíváncsi vagyok, hogy a könyv szerzője egynél többször hallgatta-e végig azokat az albumokat, amelyeken már nem a sílávzjújeejeejee szerű dalocskák hallhatóak...) Szóval, ez a könyv egy nagy rakás SZAR.
A Lemezkuckó nevű boltban állandóan kapható elég sokféle Beatles-bootleg. Igaz, áruk is van nekik rendesen. :-(
A bolt a Király utca (kb) 70 szám alatt van.
(A Király utcai 4-6-os megállóból bemész az utcába és a jobb oldalon kb a 2. háztömbben van a bolt.)
A bolt tulajának van egy másik boltja, ahol szintén sok bootleg kapható, ez a fentihez nagyon közel van, szintén a Király utcai megállóban, de a körúton.
Kedves Droli, miért gonolod, hogy olyan elképzelhetetlent írtál? A hatvanas évek elején Jagger bizony öltönyben énekelte a Mother's little helper-t, vagy a Lady Jane-t...
Végülis két órás késéssel a kezdéshez képest 11-kor elindítva a videót, felvettem. Érdekes, hogy Paul az utolsó (ez nagy megtiszteltetés!), és az is, hogy elrontotta aYesterday szövegét.
A szöveg úgy hangzik eredetileg ugye, hogy
Yesterday
all my troubles seemed so far away
now it looks as though they're here to stay
oh, I believe in yesterday
Nos a now it looks...sor helyett Paul azt énekli, hogy:
now I need a place to hide away --
ami csak később jön elő az eredetiben, de ő már a legelején ezt énekelte. Lehet, hogy direkt persze, de szerintem elrontotta.
Mellesleg nem volt rossz a fellépése, sőt az egész koncert sem. A Let it Be-ben Clapton gitározik, nem is akárhogyan.
Röviden ennyi.
Mr. Cyber: Igazad van, ha nem térsz magadhoz. Nálam ez azóta tart. Valahányszor meghallom Flipper Öcsit (mostanában elég sokat adják a Sláger rádióban a Dolly Rollban énekelt számait), minden alkalommal eszembe jut a történet. És még ma is ledöbbent.
De teljesen igaz, elhiheted.
1. I'm Down (Paul on bass & Band)
2. Lonely Road (Paul on bass & Band)
3. From A Lover To A Friend (Paul at piano & Band)
4. Yesterday (just Paul at the microphone, and a string quartet)
5. Freedom (Paul on ac-guitar & Band)
6. Let It Be (Paul at piano, Band & All-stars joining in)
7. Freedom (Paul on ac-guitar, band & All-stars)
Megjegyzés:
Lonely Road - az új album nyitódala
From A Lover To A Friend - az új jótékony célú maxi
Freedom - új dal, nem az albumról, Paul közvetlenül a terrortámadás után szerezte
Megegyezhetünk a kettes variációban, ahogy mások is javasolták :-)
A Dig it tényleg rosszul lett fordítva, lévén ez egy szleng kifejezés, jelentése, Bírom, komálom, csípem ( a dolgot) stb.
Egyébként nekem nagyon tetszik a Within you Without you szám Benned , Kívüled fodítása -- lévén ez meg egy tudatos magyar "elgörbítése" az eredeti angolnak, ahol szintén felsejlik egy ilyesfajta "játék" a szavakkal a címben. (Fenntartva persze, hogy a without you "rendesen" nélkülednek fordítandó). És érdekes a Márton András is így fordította (u.é. Benned, Kívülednek).
Más.
Tegnap a VH1-on látta valaki Pault a segélykoncerten?
Mégis sikerült eltalálnod. Le a kalappal!
És hogy komolyan gondolta-e Flipper Öcsi, hogy Mick Jagger a kedvenc Beatle-je?
Halálosan komolyan.
Az egész banda (Step) iszonyatosan zavarban volt utána, s úgy húztak el a színpadról, hogy szinte el se köszöntek.
A házigazda (azt hiszem Fábián Tibor volt) próbálta tompítani a "bakit" valami olyasmivel, hogy : nem volt ez akkora tévedés, hiszen a Stones és a Beatles ugye mindig is egymás mellett és ellen...., szóval mindketten a hatvanas években...nem jött össze.
Először dermett csend, majd hatalmas fújolás a teremben. A közönség alig hitte el, hogy jól hallott. Voltunk vagy kétszázan, talán többen is. Ennyien nem hallhattunk rosszul.
Egészen addig meg voltam győződve arról, hogy nincs zenész (na jó a zenei üzletben dolgozó) e honban, aki nem ismerné a Beatles négy tagját. Bármikor. Bárhol. Ahogy mondják: álmából felkeltve is.
Tévedtem.
Flipper Öcsiről két dolog derült ki ott és akkor:
1. Nem ismeri a Beatlest
2. Nem ismeri a Stonest
Mindez valahol a nyolcvanas évek derekán.
Erre mondják pestiesen: nem semmi.
