Szóval két elektronunk van, mint a szupravezetésnél?
Nem, végtelen sok, minden rácspontban egy.
Nem véletlen az, hogy a QM minden részecskéhez egy mezőt rendel. Minden részecske egy quantum mező. Kvantált harmónikus oszcillátorok sokasága. így számol a Dirac-egyenlet Feynman path integrál és a többi.
Erről DcsabaS örökbecsű mondása jut eszembe. (fizikus, sok évvel ezelőtt fórumozott itt)
"Laikusokkal fizikáról vitatkozni olyasmi, mint vakkal a festészetről. A szavak, mondatok szintjén teljesen olyan mintha valódi vita folyna, sosem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ő nem lát."
Nem tudod neki elmagyarázni, mert nem tud a szavakhoz mit kötni. Nem látott még szineket, kört stb. Hiányoznak az alapfogalmak nála, pont úgy mint a nálatok. Csak más a téma.
Az "egyenértékű" szót teljesen más értelemben használod, mint ahogy azt a specrelben teszik. A természettudományban nagyon fontos, hogy minden fogalom jól definiált legyen, a gumi fogalmakkal való játék nem oda való.
Ha az a vak nem siket is egyben, akkor elmagyarázhatom neki a naplemente mivoltát. Legalább is olyan értelmi szinten, hogy az én érzelmi kapcsolatom a naplementével, nem szerepel benne. Azt is meg lehet érteni, hogy a kikötőből távolodó hajó, csak látszólag lesz egyre kisebb, amíg eltűnik a horizont alatt. A látszatokat lehet értelmezni a geometria segédletével. A valóság, azonban nem mutatja meg magát, csak a látszat álruhájában. A tudomány feladata, hogy kiderüljön a meztelen igazság. Ha ez néha sikerül, sokaknak nagy csalódást okoz a kép, amivel szembesülnek. A szimmetriák, geometriák, egyenletek, függvények Stb. nyelvének beszélőit viszont nagy megelégedéssel tölti el. Sajnos ők vannak kevesebben. :(
Engem az zavar össze a relativitásban, hogy ÉN, a megfigyelő, vagyok a vonatkoztatási rendszer, amely egyenértékű egy másik vonatkoztatási rendszerrel. Amikor áthelyeztem magamat egy másik vonatkoztatási rendszerbe, az előző már nem ott van térben és időben, ahol akkor volt, amikor én ott voltam, vagyis a státusza megváltozott. Hogyan lehetek egyenértékű vonatkoztató rendszer, amikor már idősebb vagyok az elhagyott, megváltozott státuszú rendszernél? Az Én központúság megmarad, de minden más megváltozik körülöttünk. Egyenértékű, csak Én vagyok önmagammal, ha az öregedést és az elbutulást nem veszem figyelembe.
Én meg szokásom szerint azt nem értettem, mit nem ért a másik. Az "objektum száguldásához kapcsolás" azért (is) necces, mert ... na szóval két okból:
1) Te magad is lehetsz az az objektum, vagy - tágítva a környezetet - a Tejútrendszer. Száguldasz? Száguld a Tejút. Jó, száguld a Nagy Vonzó felé. De a Nagy vonzó száguld? ("Még Nagyobb Vonzó"-ról egyelőre nem tudunk.)
2) (Mint az 1), de máshonnan): A kozmológiai elv szerint az univerzum homogén (haha) és izotróp (muhaha). A sok haha, muhaha ellenére sem találtak eddig benne kitüntettet pontot, kitüntetett irányt. Tehát közepe sincs, széle sincs. No de akkor melyik objektum (ami lehet foton, graviton is) száguldását nézzük?
Szóval hogyan lehet egy rácshullám, egy fonon, részecske?
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy egy rácsban létezik egy kitüntetett kötési irány, ahol sokkal kevesebb energiával lehet fonont gerjeszteni. Hogyan fog terjedni ez a rezgés? Egyetlen rácsirány mentén, szóródás nélkül. Hiszen nem elég az energia ahhoz, hogy más irányba is terjedjen,
Szóval a Higgs lehet ilyen fonon. Ameddig el nem éri a következő elágazódást, addig részecske. De utánna a nagy energiája miatt minden féle szabadsági fokot gerjeszteni fog, magyarül elbomlik.
Érdemes a linkekre rálkikkelni a cikkben, ugyanis minden részlet érdekes
"in the limit of vanishing checkerboard squares the sum of all weighted paths yields a propagator that satisfies the one-dimensional Dirac equation. As a result, helicity (the one-dimensional equivalent of spin) is obtained from a simple cellular-automata type rule."
Ez látszólag egy eldobott 2 dimenziós elmélet, de a tudomány nem úgy működik, hogy mindet kidobálunk az ablakon ami éppen nem tetszik.
Évekkel ezelőtt itt levezettem, hogyan nyerhető ki a speciális relativitás ilyen cikk-cakk mozgással a téridőben. Hogy mi történt azt most lényegtelen. Tény, hogy a QM megkövetel egy olyan hátteret, ami nem relativisztikus. Jelenleg ez a Higgs-mező. Erre felépíthető a specrel hullámokkal. Akit érdekel, keresse vissza. Engem már nem igazán...wink
Röviden összefoglalva az elektron vonza a rács pozitív töltéseit, és ezt a sűrűsödést megérzi egy másik elektron. Ez a GYENGE erő, ami valójában elektromos / elektromágneses / eredetű, tartja össze a Cooper-párt.
Az összetartó erő részecskéje fonon, vagyis rácsrezgés...
Már látszik az összefüggés, de még mindig nincs vége.
A Cooper pár két ellentétes spinű elektronból áll.
Aki végignézte Susskind előadását, az tudja, hogy az elektron Dirac-tömege valójában arányos azzal a frekvenciával, amivel a jobb- és balkezesség váltakozik a Higgs-mező miatt.
