Pont ma beszélgettünk erről az agyban lejátszódó dologról. Szerintem nem így születünk és ez van hatással az érzelmeinkre, hanem inkább az érzelmek pusztítanak el az agyban dolgokat vagy változtatnak át agyi struktúrákat. Ezt elképzelhetőbbnek tartom.
Igen, sokszor "csak" rá kell venned magad, hogy elindulj valahová, utána már általában örülsz, hogy megtettél valamit, hogy elmentél. Néha gondolkodom, hogy a kényelemszeretet, vagy a félelem tart e vissza jobban a cselekvéstől.
A kislánynál ha jól emlékszem, gyógyszert alkalmaztak. Ez megintcsak kényes téma, hogy szükség van e rá, hosszútávon nem inkább romboló e, stb.
Én is érzek sokszor feleslegesnek egy-egy beszélgetést. Van, hogy nem vagyok kíváncsi valakire, vagy nem tetszik, amit mond, és inkább hallgatnék, meg jó lenne ha ő sem beszélne :)
Vannak, akik kínosan ügyelnek arra, hogy mindig legyen valami beszédtéma, pedig szerintem egyáltalán nem fontos, hogy folyamatosan információt cseréljünk egymással, főleg ha az semmitmondó.
Bírom pl Fábry interjúját Lajkó Félixxel, jó példája annak, hogy mit kell itt feleslegesen fecsegni, jópofizni, sztorizgatni :D
Erről az agyban található kémiai dologról nem hallottam még, ami minden új dologra extrém érzékenyen reagál. Ráadásul ez a dolog öröklődhet, viszont tudomásom szerint a szocfóbról nem egyértelmű, h öröklődhet. Nyilván ha megvan ez a kémiai anyag és még a környezet is olyan akkor kialakulhat a szocfób. Tehát több összetevője lehet, hogy valakinél kialakul, nem feltétlen egy, teljesen logikus.
Épp a napokban jegyezte meg egy ismerősöm, hogy miért nem megyek vele el oda ahova hivott. Adtam valami kitérő választ és rávilágitott, hogy mindentől vonakodtam, de ahová elmentünk visszagondolva mindig jó volt. És ez azért igaz. A változások nagy részétől tartok, amelyek más embernek semmiségek lennének (melyek másoknak nagy változás lenne, azoktól meg nem, de ez irreleváns itt :)
A másik számomra érdekes volt a kislány, a selective mutismmal. Azt nem értettem, hogy gyógyultak meg végül? Azt hiszem valaha ez is tünet volt nálam, bár egy-két szót általában ki tudtam mondani. Most inkább az van, hogy vannak emberek melyekkel nem akarok beszélni és erőltetem a beszédet, és teljesen megváltozik a hangszinem, meg úgy az egész beszéd dialektusa, nem beszélve arról, hogy teljesen kinosnak (és feleslegesnek) érzem az egész beszélgetést.
Visszatérve, tehát ha ez a kémiai anyag, ami az extrém érzékenységet generálja ott van a fejünkben ez valószinuleg ott is marad. :) Viszont hiszek abban, hogy az összes többi faktoron lehet javitani, pl gondolkodásmód, és újbóli megtanitani az agyat, amit rossznak lát az valójában jó, nem is annyira gáz, stb.
nem kaptam felhatalmazást senkitől, h erről a témáról konkrét dolgot leírjak. lehet köpködni, nekem C. barátom volt, de nem neked kell bizonygatni, sőt, egyáltalán senkinek se kell.
Inkább arra törekedj, hogy visszanézve magadat ne ilyennek lásd. A bántó szavak pedig (amennyiben tényleg azok) ne találjanak célt benned, mert a reakciód már téged jellemez!
na ja ezért utáltam ide járni, valamit kérdezek és semmi válasz, vagy ép az érzéseimről írtam arra sincs semmi..SOHA ...hagyjuk már ezt mindenki meghal így vagy úgy ??? Nem mindegy h hogyan és mikor , ha ilyet írsz nekem akkor egy csepp érzelem nincs benned, akkor maradjatok meg magatoknak, csak aztán NE csodálkozzatok hogy pangás van, vagy sorra hullnak ki az emberek, mert azthiszik ez az ahol talán megértik, mert ők átérzik...talán..mégis van megoldás ??? NEM NINCSEN, talán egyesek még féregebb módon viselkednek itt a másikkal ....cseszd meg !!!!
Most tekintettem meg Domestos és Cillit honlapját, és elcsodálkoztam az oldalon pont egy olyan Cica képe van amit a szüleimtől kaptam ajándékba. én hiszek ezekben az ezoterikus dolgokban, érdekes, hogy pont most néztem meg ezt a már rég létező oldalt, és megtaláltam ezt a képet ! A Polóm régóta megvan, de még sosem volt rajtam :( érdekesnek találom ezt is, talán Féltettem, vagy miért ? Domestos kicsoda? - Őt nem ismerem. Sajnos Cillittel is talán csak pár szót váltottam .
Legyen ez a kép egy üzenet ma, hogy megnyugodjunk, Hogy talán ezzel üzente nekem meg, hogy Jól van, nincs baj, mert tegnap sírtam és lehet Ő látta vagy halotta.
én se jártam itt egy ideje, mert hullámvölgy ez az egész! néha nekem is halálvágyam van, unom már hogy egyedül nem bírom elintézni a dolgaim. Mi lesz később ? -Nem tudom ! Hogy fogok így élni ? Nem tudom ! És mikor rám hárulnak majd a feladatok ? - Nem tudom. Ha kitartóan edzenék rendbe jönnék, de néha túl fáradt vagyok hozzá vagy ép rám tör a pánik és az istenért se mozdulok ki! Sajnálom a páromat, lelkiismeretfurdalásom van. Ő többet érdemel ! Félek hogy Fájdalmat fogok neki okozni, hogy egy nap feladom. És Félek én is a veszteségtől, mert akkor egyedül maradok. Olvasom mi történt Cilit meghalt, ez megérintett nélküle nem olvastam volna most rólatok! Mi történt vele ? Hogy halt meg ? Látom csoport taliztok is, bátrak vagytok, ezt is neki köszönhetitek, ha ez a fórum nem lenne, talán azt hinném egyedül csak én szenvedek ebben a fura szar állapotban, mert azt mondják ez nem betegség ezzel lehet élni...persze folyton halálvágyal és félelemmel?
Vajon milyen lehet nem félni ? normálisként élni ? Vajon miért kell hogy ez az egész pecsételje meg a létemet ? lehettem volna, modell, énekes, de utána jártam és megijedtem! Eladó lehetnék, Kedves és Aranyos, ehelyett egy gyárban szívatnak, a testem tönkre megy a nehéz munkától, és lelkileg szellemileg is más ember lettem. Rosszabb! Folyton hibázok, és lehet lassan talán egy hónap múlva ki is rúgnak. ez nem élet ez szenvedés, én gyáva voltam meghalni...
Ejj, ez a bajom nekem is, hogy itt nem lehet kifogást találni, mert egyértelműen számít rám. Tavaly voltam, végülis nem volt rossz, ahogy mondod, voltak szarabb meg jobb részek, de ezt most neccesebbnek érzem, mivel többismeretlenes.
Viszont az ajándékozás része meg kifejezetten arra csábít, hogy menjek, mert egyrészt már az is izgi volt, hogy eldöntöttem, hogy mit ajándékozzak, már meg is terveztem, már csak a kivitelezés van hátra, és hát jó lenne látni az arcát, amikor megkapja.
(Amúgy emiatt sokkal izgatottabb vagyok mint a családi karácsonyi ajándékok miatt, az inkább bosszúságot okoz a kötelező jellege miatt, meg mert nem tudok nekik mit kitalálni.)
Én elmentem, mert tudtam, hogy sokat jelent neki, meg mert féltem, hogy ha nem megyek, akkor mit fog(nak) gondolni... Voltak szar részek, meg jó részek is, végülis túléltem, de rendszert nem csinálnék belőle. A másnap (ottalvós buli volt) sokkal többet ért, mikor már csak ő meg a barátnője meg én maradtunk, és végigdumáltuk a fél napot.
Tehát, akkor tudod, hogy hol lakom? Bocs, de ezt a problémámat inkább titkolni szoktam a környezetem előtt és továbbra is szeretném, ha rejtve maradna. Így kérlek ha van is közös ismerősünk, ezt ne nagyon kotyogd ki. Köszi előre is! :-)
Bocsi, akkor kicsit melléfogtam. Még nem sikerült rájönnöm a felhasználónevek alapján, hogy ki kicsoda. A programon, amelyre Nina is hívott még egy lány is ott volt, aki hasonló problémákkal küzd, elvileg ő is itt van a fórumon, vele kevertelek össze.
Még nem találkoztunk, én írtam hogy nem tudok menni a vasárnapi közös programra. Küldtem egy rövid bemutatkozást is, Kupak Benő van megadva az igazi nevem helyett a levél feladójának.
Ha igaz, nagyon közel, alig pár km-re lakunk egymáshoz. Lehet hogy ismered valami rokonom is ott nálatok, de remélem ez nem lesz gond. :)
Köszi az e-mailt, majd válaszolok ám, csak egyrészt mostanában valamiért nagyon nem akar nekem működni a freeemail, másrészt pedig lehet, hogy kimegyek külföldre dolgozni és most ezzel foglalatoskodom. Bár, ahogy magamat ismerem, tutira nem merek belevágni és visszamondom az utolsó pillanatban, mert egy gyáva nyuszi vagyok. Szóval írok majd!
Epiktétoszt évezredekkel megelőzte UgudaBungu, aki meg már még régebben kimondta: "mmm, mmmm mm mm". Azaz (szabad fordításban) ami az én fejemben van, az nem biztos, hogy így van, és ez borzasztóan zavar engem.
Valójában mindennek a forrása Epiktétosz, aki már nagyon régen kimondta, hogy "nem a dolgok zavarnak minket, hanem a dolgokról alkotott véleményünk" :)
Ebben már benne van az is, hogy "A gondolatok csak gondolatok, nem tények", meg az is, hogy "Az érzések nem közvetlen leképeződései a valóságnak"...
Igen-igen. :-) De tegyük hozzá hogy a könyv, amiben ezt az idézetet olvastam (Fónagy féle mentalizáció) kb. 140 oldalt szán annak taglalására, hogy mindennek a forrása a pszichoanalízis :-)