"Tudod, az őszintén bennünk rejlő lélek olyan mint a feszes víztükör, a legapróbb fuvallat, a benne rejlő élet mozdulása felkavarja, és már másnak látszik, mint való arca. De mindennek oka van."
Tükörképed
Válaszoltam a másik topicon, és oly szeretettel fogadtam, ahogyan az nekem szántad.
Hozzon a szellő orgonaillatot ablakod alá, ezen a szép vasárnap délutánon
"Azt álmodtam hogy egy kéz siklik végig a tarkómon. És hirtelen ébredtem ez után. Nem volt kéz. Nem voltál te sem velem. Átfordultam a másik oldalamra, és belefúrtam a fejem a párnámba. Nem bírom. Akár még egy perc is nélküled és meghalok. Nem kapok levegőt ha nem vagy velem, és függetlenül a percek folyamatos egymásutánságától, minden szabálytalan és szétszórt. Semmi nincs a helyén, sehogy nem áll össze a napom. Hányszor de hányszor megesküdtem már hogy nem leszek soha ennyire szerelmes?! Hányszor ígértem meg magamnak, hogy óvom lelkem a fájdalomtól? De nem tehetek ellene. A génjeimbe van kódolva, hogy ha szeretek, azt csak tiszta szívből, teljes lángon égve tehetem. De már nem is bánom. Hiszek ebben. Naivan, törtetően és kiszámíthatatlanul hiszek a szerelemben. "
Gondoltam, hozok Neked egy igen érdekes dolgot, amit tegnap elfelejtettem feltenni, Leleszi Balázs Károly életével kapcsolatban...
"Önéletrajzom
1958-ban születtem Budapesten, egy sokgyermekes református lelkészi családban. Mivel édesapám teológiai díszdoktor, ezért megkülönböztetés végett felvettem a Leleszi előnevet. Négy esztendeje vagyok hajléktalan. Egy állami Gyermekotthonban dolgozom, mint gyermekfelügyelő. Régebben jelentek meg írásaim különböző folyóiratokban (Élet és Irodalom, Új írás stb.). Azóta írok újra, amióta hajléktalanná váltam. Hiszem és vallom, az élet mélységes mély szeretetének ölelésére mindnyájunknak égető szüksége van, hogy életsorsunkat elfogadva megtalálhassuk helyünket ebben a felgyorsult világban, vállalva a szenvedés és az öröm útját, hogy együtt ülhessünk le tiszta szívvel a jövendő megterített asztalához.
Megjelent köteteim: Összekulcsolt kezek (1999), Egy hajléktalan bujdosó alázata (2002), A Szabadító oltalmában (önéletrajz, 2002), Szívére ölelte az emberiséget (Káva,2004).
A könyvek megvásárolhatóak a Tiszta Forrás Alapítvány, Bp. XVIII. Ker. Üllői út 373., Hajléktalan szállóján. A Baptista Egyház könyvesboltjában, Bp. VI., Benczúr u. 31. Megrendelhető a Kispest “Rózsatér” Református Egyház címén: 1196 Bp. XIX. Ker. Jáhn Ferenc u. 107.
Elérhetőségem: Balázs Károly, 1188 Bp. Pázsit utca 34.
Leleszi Balázs Károly"
...azóta Károly megnősült, élete révbe ért, de mind a mai napig sokat ír hajléktalan emlékeiről, és a legcsodálatosabb, hogy mérhetetlenül reménykedő tudott lenni a legkilátástalanabb élethelyzetben is, csodálatos életigenléssel áldotta meg a Sors...
...gondoltam érdekel, remélem, nem untattalak vele...:)
**************************************************
Imára hajló kezek. A hajnali napsugár viola könnyekkel Beharmatozza a szálló ablakát, Nesztelen remeteként térdepelek -: Csodálatos ez a ritka magány, A szív rejtekén szendergő beszéd. Ilyenkor minden elcsitul, S a tegnapok vérző, tövises sebeit Titokzatos jelenléted bekötözi.
Olyan ember vagyok, Ki rögös-nehéz utakra indult, Szélfútta mellékutcákban bolyongott Nyugtalan, menekülve, Bokrok ágbogain gúnyámat szárítgattam, Míg megértettem az élet üzenetét. Szétosztom most alázatosan magam, Ezt a költeményt, A szeretet melengető tüzét, Hogy soha meg ne fogyatkozzon, Fogadjátok a fény szétáradó békességét.
Tudom, Csak tovább növelem a zűrzavart, Ha nem szeretek, Tékozlásom megbélyegez, Idegen maradok És nem értik meg emberi szavam. Szeretet A legszebb gyöngyszem Szíved ékszerében.
Ha a beszélgetést tekintjük a dalszövegnek, a nevetést a zenének, az együtt töltött időből így lesz sláger, amelyet bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül, hogy megunnánk.
Nicholas Sparks
Igazán örülök, ha olyat adhattam, ami megfogott...szerintem is gyönyörű, nem is tudom, miért nem hoztam előbb, de valahogy mindig találok valamit, ami megelőzi a többit, a költészet, az irodalom, olyan végtelen sok gyöngyszemet tartogat, elképesztő...:)
A zene nem is tudom, hogyan jutott eszembe, ma elkezdtem dúdolni, aztán már vágytam hallani, így megkerestem és elhoztam! :)
Babits olyan csodás szóképeket alkotott, hogy megelevenedik minden sor, valóban gyönyörű!
Köszönöm szépen!
Remélem, a lelked egy kissé megnyugodott, megértelek, nem kell elrejtened, csak érezz, attól leszel önmagad!
Jó éjszakát!
***********************
Leleszi Balázs Károly Szerelem szavai
A lélek titokzatos pontjain járok. Máskor meg vad viharként tombolok. Éhes szájú tűz vagyok, a jövő kockázata, kolibri, virágok kelyhéből táplálkozó, tovasuhanó uszályos üstökös, zene és költemény, áttetsző csobogó hegyi patak, titkokat hordozó ölelés, tilalmas varázsital, megtapasztalt remény. Most már benne élek a szívedben. Nem hátrálhatsz meg.
HO-Ho-Ho-nak remélem egy kis megnyugvást hozott a mai nap ....magához ölelhette a szeretteit . Tudod közösen bár nagyon nehéz ,de talán könnyebb lesz .........
szeretném , ha sok erejük lenne
.....kimerültem , megyek aludni .....
Jó pihenész Nektek is !Szeretlek !
Gyakorold a „kutyák éberségét"!
Amikor elviszed a kutyádat sétálni, megfigyelhetsz valamit. A kutyák mindent észrevesznek....Minden bokrot, minden virágot, minden gazt és minden vízcsapot. Vidd el a kutyust sétálni ugyanazon az úton akárhányszor: neki minden alkalom egy új élmény! A kutyák a jelenben élnek. Amikor a „kutyák éberségét" próbáljuk gyakorolni, észrevehetjük, hogy az eszünk valahol egészen máshol jár. Próbálj úgy enni egy ételt, hogy minden falatot külön ízlelgetsz! Beszélj úgy egy barátoddal, hogy minden szavát meghallod! Figyelj egy dalra, és vegyél észre minden hangot! Séta közben minden fát figyelj meg! Fokozatosan egyre jobban fog menni! Erősítsd meg magadban: „RENGETEG IDŐM VAN". Az a megerősítés, melyet újra és újra ismételünk, a tudatalattink részévé válik. Amikor sürgetve érzed magad, jusson eszedbe: „Rengeteg időm van". A Szufi mesterek úgy tartják, hogy alva születünk, életünket alva töltjük el, és meg kell halnunk, mielőtt felébrednénk. Szerintem ők itt a tudatunkról beszélnek. Olyan gyakran cselekszünk automatikusan, miközben gondolataink „kávészünetet" tartanak. Minél tovább tudsz egyensúlyozni a „drótkötélen", annál jobbá válik életed.
nagyon sok verset, idézetet , mesét ismerek , de ezzel a gyönyörűséget még nem ismertem.....ez egy csoda ! Azt hiszem ma lesz egy találkozásom Leleszi Balázs Károly műveivel ......
A zene is tetszik , már olyan rég hallottam .....
Köszi mindent !
Nézd csak , én is küldök egy gyönyörúséget ........remélem tetszeni fog....
Babits Mihály :Mennyeí színjáték
Láttad? Piros kis fellegek fedték imént a fél eget mint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai.
De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett, szürke lett, mint óriási lőtt madár tolla, ha hullva szerte száll.
És most lejött a csendes éj, s fehér lett újra mind, fehér. Szerettem rajtuk ezt a színt. De jött egy szél s elvitte mind. Láttad?
Remélem most a családod körében töltöd az estét és nagyon boldog vagy ....
A gondolatok amit hozol nekünk , mindig a lelkemet simogatják ,
szeretek elidőzni itt Nálad !
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben bízhatunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
Mindenkinek nagyon szép perceket és gyönyörű vasárnapot !
Az élet néha nagyon fösvény: az ember ilyenkor napokig, hetekig, hónapokig élhet úgy, hogy nem érez semmit. De ha egyszer kinyílik az ajtó valóságos lavina zúdul be rajta. Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amennyit el tudsz fogadni.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy kerek erdő. Ebben az erdőben lakott sok-sok mindenki, békességben, fűből, fából, nádból, szeretetből épített házakban. Mindegyik ház között a legnagyobb az erdő közepén állt. Itt dolgozott sok szorgalmas kis lakó, cica, kutya, nyuszi, róka és még mindenféle erdőlakók. Ki ezt csinált, ki azt, mindegyiknek megvolt a maga dolga, mint annak a kis szürke nyuszinak is, aki az erdő pénzügyeit intézte. Leveleket írt, nyomtatványokat töltött ki, táviratokat küldött, telefonált és még sok minden mást is csinált. Dolgozott a Kis Nyuszi egész nap, s még este és éjjel is, mintha soha sem akart volna elfogyni az a sok papír. Ez így ment napról napra, évről évre. Felfigyeltek erre mások is, de különösen a Róka, aki régóta ismerte a Kis Nyuszit. Gyakran találkoztak, sokat beszélgettek mindenféléről. Nem lesz ez így jó, gondolta a Róka, a Kis Nyuszi csak dolgozik, egyre sápadtabb, nincs semmire ideje, s mire eljön a hétvége, már alig lát, olyan fáradt. Nagyon sajnálta, szeretett volna segíteni rajta. Mindenféléket javasolt, többféleképpen próbálkozott, eredménytelenül. De nem adta fel.
Egyik nap délután odament a Kis Nyuszihoz, aki akkor is hegynyi papír közt keresgélt, és így szólt hozzá: - Figyelj csak, Kis Nyuszi, van egy ötletem! A nyuszi mosolyogva fordult a Róka felé, mert tudta, hogy most valami jó következik, mint mindig, amikor a Rókával beszélgetett. - Igen? – s nagy szemekkel várta a választ. - Rendezzünk futóversenyt! Van egy pár tábla csokoládém. Eredetiek, Tündérországból! Aki győz, azé lesznek a csokik. - Ó, csokoládé…, Tündérországból… – a Kis Nyuszi elnézett valahova messze, mintha angyalszárnyai nőttek volna a csokiknak, s egyenesen feléje repültek volna. - Menjünk! – mondta, s már ugrott is fel, otthagyva papírokat, nyomtatványokat, telefont, íróasztalt. Kimentek a nagy ház elé, az erdőbe. A nyuszi megkérdezte: - Merre fussunk, Róka? - Majd meglátod, csak maradjunk mindig a nagy ösvényen. - Jó – felelte a nyuszi. Egymás mellé álltak, s az első madárfüttyre elkezdődött a verseny. A Kis Nyuszi a Rókát figyelte, merre megy, nem tér-e le valahol az ösvényről. A Róka pedig maradt a megkezdett úton, mert az a nyuszi háza előtt vezetett el. Nem kellett sokáig futniuk, a Kis Nyuszi nem lakott messze. Amikor feltűnt a fűből-fából épített nyuszilak, a Róka kissé hátra maradt, hogy a nyuszi legyen a győztes. Így is lett. Egyszer csak ott álltak a kapuban, s a Kis Nyuszi hirtelen nem értette, hogyan is került haza. De nem is gondolkodott rajta, hanem vidáman felkiáltott: - Én győztem, Róka, enyémek a csokik!… Tündérországból! – tette hozzá álmodozva. A Róka kissé távolabb állt, s nagy-nagy szeretettel nézte a nyuszi örömét. - Természetesen, Kis Nyuszi, de talán menjünk beljebb. A Nyuszi mama és a Kis Nyuszi húga nagyon meglepődtek, amikor ilyen korán látták belépni őket. - Mi történt, Kis Nyuszi? – kérdezte a Nyuszi mama. - Futóversenyt rendeztünk a Rókával és én győztem, enyémek a csokoládék, amiket a Róka hozott Tündérországból! – újságolta lelkesen a Kis Nyuszi, és szinte repkedett a boldogságtól. - Hát akkor foglaljatok helyet, gyermekeim – mondta a Nyuszi mama. Mindnyájan letelepedtek a nagy asztal köré, a Róka elővette a csokoládékat és odaadta a Kis Nyuszinak. Ő csak nézte, magához szorította őket, mintha soha nem akarná kiengedni a kezéből. - Talán kóstoljuk meg… – mondta a Nyuszi mama. - Igen, kóstoljuk meg! – a Kis Nyuszi kibontotta az egyiket és senkivel sem törődve, elkezdte enni. Nyuszi mama hálásan nézett a Rókára, mert megértette, hogy miért is rendezte ezt a futóversenyt. A nyuszi család élénk beszélgetésbe kezdett, mint régen, és észre sem vették, amikor a Róka magára hagyta őket.
Ettől kezdve a Kis Nyuszi élete megváltozott, nem maradt ott késő éjszakáig dolgozni, a sápadtság lassan eltünedezett az arcáról, nagyon sokat nevetett, s amikor ment valahova, papírokat lobogtatva, szinte nem is lépett, hanem repkedett, mint a pillangók az erdőszéli réten.
Szívdobbantó ez a táj, virágok ékszerével, patakok halk muzsikájával. Ilyen lágyan sehol sem simogatta fejemet a nap. Ismeretlen földön kóboroltam letaposott életemmel, szörnyű emlék gyötört s meg akartam halni. Kezemet ökölbe szorítottam és néztem a fehérre meszelt házakat, hallgattam a juhász szerelmes énekét, a fiatal földművesét és tudtam, én nem tudok mást, csak jajgatni. Irigyeltem a pillangókat, mily biztosan haladnak a szelek hullámain és rájöttem, itt nincsen tragédia, csak boldog emberek vannak, akik hisznek az életben, kitárják egymásnak szívüket és évről évre szaporodnak. Igen, ez lehet hát az Ígéret földje! Ó, miért is feküdtem le az imént a fűbe? Futok feléjük és énekelek.
Éjfél van és én még nem alszom. Hallgatom a csendes éjjeli zajt A mező piheg. Fáradt csillagok bóbiskolnak. A hold lezuhant a kertek mögé. Várlak, hogy jöjj. Várlak, hogy egyszer besuhanj. Hold-lábaid nesztelen röptét lesem a bokorközön. Szellőlengésed fehér szárnyalását. Várlak, hogy itt légy, hogy eljöjj és megörvendeztess. Várom a lombzajt. Várom a harmatcseppek piciny csengetését. Várom az aprófüvek suttogását. Várlak Téged!... ...Szívem ős mély dobbanását várom a csendes éjben.
...és csak futottam, futottam, amíg el nem porladt testem a szélben..., és csak lebegtem valami elérhetetlen fénylő, mélységes örvényben és nyugodt voltam, nem féltem... csak láttam, hirtelen mindent láttam, mindent tudtam... és én, már nem én voltam, senki és egyszerre mindenki voltam... Na ez a Szerelem, az óceán mélyéről jövő tiszta Szerelem, ez az, ami ha elsodor, többé nincs menekvés, többé nem kell semmi, nem az vagy aki voltál, határaid kitágulnak, életed új értelmet nyer, s már nem keresed tovább önmagad, megtaláltad aki vagy... nincs gyötrő vágy, csak beteljesülés, nincs bizalmatlanság, csak végtelen bizalom van, és ezernyi termékeny gondolat, nincs magány, csak egyesülés, nincs félelem, csak végtelen megnyugvás és parányi piros felhők, életem ősidőkből felködlő hírnökei, üzenetemmel a jelenen át a távoli jövőbe!
Szabó Tamás
“Az igaz barát a szükség és a veszély válságos idején ismerszik meg; amikor segítségének nemessége megmutatja lelkének értékét és szíve hűségét.”
(Ennius)
Sima víz, mely meg nem mozdul, Szemközt velem, te vagy tükröm, Megőrizném én az arcom, Mit most látok, mindörökkön, Lelkemet a hosszú úton Romlatlanul tán megőrzöm.
A. Salvatore
Szilágyi Domokos
"Azt álmodtam hogy egy kéz siklik végig a tarkómon. És hirtelen ébredtem ez után. Nem volt kéz. Nem voltál te sem velem. Átfordultam a másik oldalamra, és belefúrtam a fejem a párnámba. Nem bírom. Akár még egy perc is nélküled és meghalok. Nem kapok levegőt ha nem vagy velem, és függetlenül a percek folyamatos egymásutánságától, minden szabálytalan és szétszórt. Semmi nincs a helyén, sehogy nem áll össze a napom. Hányszor de hányszor megesküdtem már hogy nem leszek soha ennyire szerelmes?! Hányszor ígértem meg magamnak, hogy óvom lelkem a fájdalomtól? De nem tehetek ellene. A génjeimbe van kódolva, hogy ha szeretek, azt csak tiszta szívből, teljes lángon égve tehetem. De már nem is bánom. Hiszek ebben. Naivan, törtetően és kiszámíthatatlanul hiszek a szerelemben. "
Leleszi Balázs Károly: 
Ha a beszélgetést tekintjük a dalszövegnek, a nevetést a zenének, az együtt töltött időből így lesz sláger, amelyet bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül, hogy megunnánk.
Nicholas Sparks
Fodor Ákos 
...és csak futottam, futottam, amíg el nem porladt testem a szélben..., és csak lebegtem valami elérhetetlen fénylő, mélységes örvényben és nyugodt voltam, nem féltem... csak láttam, hirtelen mindent láttam, mindent tudtam... és én, már nem én voltam, senki és egyszerre mindenki voltam... Na ez a Szerelem, az óceán mélyéről jövő tiszta Szerelem, ez az, ami ha elsodor, többé nincs menekvés, többé nem kell semmi, nem az vagy aki voltál, határaid kitágulnak, életed új értelmet nyer, s már nem keresed tovább önmagad, megtaláltad aki vagy... nincs gyötrő vágy, csak beteljesülés, nincs bizalmatlanság, csak végtelen bizalom van, és ezernyi termékeny gondolat, nincs magány, csak egyesülés, nincs félelem, csak végtelen megnyugvás és parányi piros felhők, életem ősidőkből felködlő hírnökei, üzenetemmel a jelenen át a távoli jövőbe!
Szabó Tamás 
Anyánk nem a kínra
“Az igaz barát a szükség és a veszély válságos idején ismerszik meg; amikor segítségének nemessége megmutatja lelkének értékét és szíve hűségét.”
(Ennius)
Sima víz, mely meg nem mozdul, 