Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Kedden George kondíciója
teljesen megrendült, Gavin de Becker Beverly Hills-I házába vitték egy zárt,
jelöletlen mentőautóban. A következő 36 órában sokszor nem volt eszméleténél.
Olivia és Dhani végig az ágya mellett voltak. Az egyetlen külsős Ravi
Shankar a régi jó barát volt, aki csendes dallamokat játszott szitáron.
George intravénás infúziót kapott és alkalmanként fájdalomcsillapítót
itattak vele.
A vég csütörtökön helyi idő
szerint 13:30-kor jött el (22:30 itthon). Két legjobb Krisha tudatú hívő
barátja Shayam Sudara és Mukunda csendben kántált a beteg ágya mellett, miközben
George távozott az élők sorából. 22:30-kor testét Los Angelesben
elhamvasztották. Hare Krishna szertartás szerint George egyszerű fa koporsóját
rózsavízzel hintették be, a levegőt pedig szantálfa illata járta be. Nem
volt éneklés - egy Hare Krisha főpap a Bhagavad-Gitáből olvasott részeket.
A hálál hírét hivatalosan
éjfélkor jelentették be Los Angelesben, eddigre Olivia és Dhani más repülőgépen
voltak George hamvaival. Valószínűsíthető, hogy az énekes maradványait a
Gangesz vagy az Észak-Indiában folyó Yamuna folyóba szórták szét. Ez utóbbi
szent folyó átfolyik azon a vidéken, ami George kedvenc Indiai tartózkodási
helye volt.
George Harrison mielőtt a harcát
a rákkal szemben végleg elvesztette volna, egy érzelmekben gazdag utolsó együttlétre
hívta meg egykori zenésztársait, Paul McCartneyt és Ringo Starrt. Bár
George már halálos beteg volt, a három barát találkozóját a nevetés és
a jókedvű emlékezés töltötte ki és Harrison lelkileg nagyon megerősödött
tőle. Voltak könnyek is, de mégis inkább a nevetés töltötte be az
alkalmat. Dr. Gil Lederman, aki jelen volt a találkozón így emlékszik:
Nagyon sokat nevettek és
az egész isdőt az emlékek felidézésével töltötték. Amikor Paul és
Ringo elment, George nagyon nyugodt volt és jól érezete magát. Boldog ember
volt. A találkozó nagyon sokat jelentett neki. Az hogy ott lehettem velük,
hatalmas élmény volt. Ők voltak életem ikonjai - a huszadik század néhány
legfontosabb embere.
A fiúk november 12-én, hétfőn
találkoztak, 17 nappal George halála előtt. Paul barátnőjével Heather
Mills-szel érkezett Londonból, Ringo pedig egy közeli hotelból jött át,
ahová napokkal előbb érkezett meg. A vacsora során a legyengült George csak
vegetáriánus ételt fogyasztott és vizet ivott. A 90 percig tartó találkozó
alatt George végig a társalgás középpontjában volt és végig egyedi humorával
mulatatta barátait. Lehet hogy közel volt a halálhoz, de nem engedte, hogy az
humorérzékét is elvegye. Az ebéd után George-ot átvitték a Staten Island
University kórházba, de Paul megvárta társa vizsgálatait és az egész estét
George-al és Oliviával töltötte. Paul elmondta Georgenak és Ringonak, hogy
testvéreiként és családtagként tekint mindkettőjükre. Georgenak nagyon jót
tett a közös találkozó, végig emelkedett hangulatban volt, mosolygott és
boldog volt. Természetesen könnyek is voltak, de főleg a végső búcsú
alkalmával. Nagyrészt azonban mindannyian úgy viselkedtek, mintha 30 évvel
ezelőtt nem is váltak volna el útjaik. Az egyik legjobb sztori, amit George
felidézett az volt, amikor Hamburgban elvesztette a szüzességét és a többiek
mind ott aludtak a mellette lévő matracon. Mikor Georgenak sikerült a
dolog mindannyian közfelkiáltással üdvözölték és hangos tapsban törtek
ki. Ezen a mai napig mindig jót nevetnek. Ez volt a találkozó tónusa jó
kedv és boldogság. Csodálatos nap volt George számára.
Pénteken kaptam egy SMS-t. Olvasom, és hirtelen gyengének éreztem magamat: Geroge Harrison 58 éves korában rákban elhunyt. Csak ültem, és kavarogtak a feljemben a gondolatok. George, éppen most, amikor még teli volt tervekkel? Azután, ahogy el kellett fogadniom a megváltoztathatatlant, az emlékek törtek fel: első számok, és az egész fiatalkorom zenéje, melyben nagy részt kapott a Beatles zenéje...
Kis koromtól kezdve, a szülők által rengetegszer hallgattam a Beatlest, emlékszem, hogy egyszer leadták a TV1-en a Hard Day's Night-tet. Azóta is az egyik kedvenc zenész-filmem.
És George, a Beatles más szempontból is felejhetetlen marad a számomra. Kb. 10 éves lehettem, amikor hallgattam a Lady Madonna számát. Volt egy kis gyerekgitárom, és azon elkezdtem pengetgetni a számot. Biztos vagyok benne, hogy hamis volt, de ebből a félreértésből kezdődött a gitáros karrierem.
14 éves koromban kaptam egy akusztikus gitárt, és az első "szóló" amit lejátszottam, az az And I Love Her szólója volt.
Szép sorban megvásároltam a nagylemezeiket, még egy-két antikváriushoz is benéztem, esetleg a különlegességeket is megpróbáljam megvenni.
És a könyvek. Emlékszem, amikor egyszer reggelig olvastam a Beatles-Bibliát. Faltam a könyveket.
De lassan vége a gyermekkornak...
Paul-nak és Ringo-nak további kitartást!
A legszomorúbb az egészben, hogy tele volt még ötletekkel, melyet már az általatok is említett '99-es támadás is félbeszakított. Nem szeretnék ide agresszív megnyilvánulásokat írni, de szívből remélem, hogy Mark David Chapman, és az a férfi az élete végéig egy koszos, és büdös cellában fog dögleni.
Nem is tudom, mit mondjak. Az az igazság, hogy régebben sokat gondolkodtam azon, hogy milyen érzéseim lesznek, ha egy Beatle meghal. John halálára nem igazán emlékszem, mindössze 3 éves voltam akkor. Valamikor 89-90-ben ismertem meg a Beatles zenéjét, akkor lettem rajongó. A szólókarrierek tekintetében pedig McCartney rajongó lettem, de ez nem jelenti azt, hogy a többieket nem szerettem volna. Mindössze arról szól a dolog, hogy akkoriban a médiákban csak és kizárólag Paul-ról lehetett olvasni és hallani, hiszen a Flowers in the Dirt és a világturné ügyében nagyon szem előtt volt. Engem a média tett McCartney rajongóvá.
Valószínüleg ezért volt az, hogy mindig abban gondolkodtam, hogy milyen lesz, ha Paul meghal. Most, hogy George eltávozott, újból előszedtem a Cloud Nine lemezt, amit ezer éve nem hallgattam, és rájöttem, hogy nekem most nem igazán szomorkodnam kellene miatta, hanem örülni annak, amit életében alkotott. Ha a teste nem is, a zenéje örökké köztünk marad.
Sajnálom azt a 99-es támadást, emiatt maradt akkor el a tervbe vett új lemez megjelenése. Nem adok 1 évet, és meg fogják jelentetni, és akkor annak nagyon pénz-szaga lesz, legalább is ettől félek.
Bár én még fiatal vagyok, mégis a Beatles zenéjén nőttem fel, hiszen Édesapám nagy Beatle-rajongó.Hihetetlen,hogy ez egy olyan zenekar volt melynek még a mai fiatalok is ismerik és dúdolják számaikat.
R.I.P. George Harrison
'Little darling
The smiles returning to the faces
Little darling
It seems like years since it's been here
Here comes the sun
Here comes the sun
And I say
It's alright'
Számomra a zene a Beatles-zel kezdődött. Igaz, ez nem a hatvanas években történt, hanem már valamikor a '90-es évek hajnalán, amikor Magyarországon újra nagy divatja lett a zenéjüknek. Azóta sok mindent szerettem és szeretek, de ha Beatles-dalt hallok a rádióban, ma is ugyanúgy tudom énekelni, a szöveg olyan természetesen jön a számra és a dallam minden rezdülése olyan ismerős, olyan mélyen gyökeret vert bennem, még ha évek teltek is el, mióta utoljára hallottam.
És a Beatlesből George volt a kedvenc. Az összes szólólemeze megvan. 2001-et írva talán ez már nem nagy szó, de abban az időben még külföldön kellett őket időt és pénzt nem sajnálva összevadászni. A mai napig őrzöm mindet, pedig sok nincs meg már a régi lemezek közül. Jöttek az újabbak és újabbak. De ezek a lemezek maradtak. És az a hang. Lehet, hogy nem a legjobb, lehet, hogy nem a legszebb, de nekem mégis szebb mint bármilyen ének amit valaha hallottam. Persze, hosszú (lehet) még az élet, ki tudja, mit hoz?
Hát valahogy így. Már tegnap délelőtt hallottam a hírt, de azóta nem tudom magamban feldolgozni. Engem is meglepett, hogy ennyire megrázott a halála. Félreismertem volna magamat? A régen elfeledett érzések ilyenkor új életre kelnek, a tűz, amit sokszor már kihunytnak hittem, csak parázslott, de nem múlt ki végleg? Munkából hazaérve elővettem a lemezeit és most őket hallgatom, amikor tehetem. Az a hang, az a hang... hogy én azt már soha nem fogom élőben hallani. Most az utolsó reményem is elveszett.
Kár, hogy Magyarországon nincs olyan hely, ahová, közösen, virágokat lehetne vinni. Messze van ide az az Abbey Road, amit évekkel ezelőtt oly sokszor megjártam.
Annak idején, mikor még jónéhány Beatles-rajongóval tartottam kapcsolatot, mindig sajnálkozva néztem Lennon híveit, hogy szegények, hát John már halott. Most majd én is megszokom valahogy. Lassanként mindent meg lehet szokni. Talán még ezt is. Ami a fontos, hogy amit tanultam, azt ne felejtsem el. Mert sokat tanultam. Tőle. Tőlük. Hogy az megmaradjon. Arra nagyon vigyázni kell.
Búcsúzóul idézem az egyik kedvenc dalomat:
Scan not a friend with a microscopic glass
You know his faults, now let the foibles pass
Life is one long enigma, my friend
So read on, read on, the answer's at the end
Don't be so hard on the ones that you love
It's the ones that you love we think so little of
Don't be so hard on the ones that you need
It's the ones that you need we think so little of
The speech of flowers excels the flowers of speech
But what's often in your heart, is the hardest thing to reach
And life is one long mystery, my friend
So live on, live on, the answer's at the end..........
Remélem, hogy azóta ő már tudja a választ, és hogy boldog vele. Biztos vagyok benne, hogy az. Mi pedig olvassunk tovább.
Én is nagyon sajnálom, ami George -al történt. Ugyan ma már nem vagyok nagy Beatles rajongó, egykoron az voltam, és mindmáig szívesen hallgatom a dalaikat. És el kell ismerni, hogy a mai pop illetve rockzene akármilyen ágát is hallgatjuk, bizony sokat köszönhetünk nekik. George dalai nagyon tetszettek, főleg a neki köszönhető indiai hatás. Talán legfőképp neki köszönhető az, hogy eljött a Beatlesnek az a második korszaka, ami már nem csak popzene, hanem művészet volt. R.I.P.
John és George már együtt zenélnek az égi szinpadon. Ha egyszer meghalunk akkor élőben hallhatjuk az All you need is Love-t!
Kedves George! Te és a barátaid olyat adtak, ami halálomig elkisér! Lehet, hogy az utolsó perceimbe egy Beatles nótát fogok dúdolni. Fönt találkozunk!!!
Sohasem foglak elfelejteni!!
Én is nagyon sajnálom Harrisont, s bár soha nem voltam nagy Beatles - rajongó, az ő számai mindig is nagyon tetszettek.
Nagyon furcsa lesz majd ezután hallgatni a Blue Jay Way-t, az I me mine-t, az I wan't you-t...:´-(
Végignéztem ma az összes híradót. Feltünt, hogy -az RTL klub személytelenül beolvasott nekrológja kivételével - a műsorvezetők, hírolvasók hangján őszinte bánatot éreztem. Az általam nem különösebben kedvelt Tényekben vezető hír volt és csaknem 5 percig csak ezzel foglalkoztak. Híradóban ez maratoni hosszúság.
(Ma este mintha másképp szólna a Here Comes The Sun és a többi.)
Brian Jones
Janis Joplin
Jim Morrison
Elvis
Jimmy Hendrix
Bob Marley
Frank Zappa
John Lennon
Bon Scott
John Bonham
Marc Bolan
Freddy Mercury
George Harrison
"Lehetsz magas, lehetsz kicsi
Lehetsz gazdag gyermek, lehetsz szegény,
De ha szólít az Úr, légy készen!
Indulnod kell!"
(Rolling Stones: You Gotta Move)
