Szerintem Te itt valamit nagyon félreértesz: A segítő szándékkal tett javaslatot követelésnek, elvárásnak tartod. Én szinte nem is ismerek olyan embert, akinek ne használna egy jó pszichológus segítsége. Majdnem mindenkinek vannak elfojtott szorongásai, gondolatai, amiket nem tud sehogy sem kezelni. A rákbetegekre ez azért fokozottan igaz, mert ők krízishelyzetben vannak és az esetükben a lélekgyógyász segítsége nem csak a közérzeten javít, hanem egyenesen "életet menthet", segíthet elűzni az ártó gondolatokat, félelmeket, bűntudatot.
Nehéz megértenem, Magyarországon (vagy talán nem csak itt) miért rettegnek ennyire az emberek mindentől, ami új ahhoz képest, amit az anyukájuktól vagy a körzeti orvostól hallottak. Mindenhol ártó szándékot sejt, mindenkitől megijed a legtöbb ember és azt, hogy a sorsa alakítását a saját kezébe vegye nem új lehetőségnek, hanem ijesztő kötelességnek tekinti, ami ellen hevesen tiltakozik.
Sok igazság van abban, amit írsz, de én arra lennék kíváncsi, hogy Te ezt magadon hogyan alkalmaznád? Nem hozzátartozóról beszélünk, hanem hogy Te hogyan bírkóznál meg ezzel a betegséggel, ha megbetegednél... Te voltál már rákos?
Ha nem, akkor nyilván úgy gondolod, hogy soha nem fogsz megbetegedni, mert annyira pozitív a hozzáállásod...
Persze van, vagy lehet a betegségnek pszichoszomatikus háttere, de azért nem feltétlenül erre tenném fel a gyógyulást, gondolom hívő és optimista emberek is meghalnak időnként benne...mint ahogy egy idő után mindenki meghal...
"Sokan lebecsülik ezeket a faktorokat, de szerintem hihetetlenül komoly szerepük lehet az arra érzékeny embereknél"... na, igen az arra érzékenyeknél, és ezzel már meg is van a magyarázat arra, hogy miért nem lesz minden lelki problémával küzdő ember beteg...
Igazán, ami engem zavar abban, amit írtál, hogy milyen alapon ítéled meg azokat az embereket, akik megbetegszenek, és gondolod azt, hogy ők biztos, hogy valamit rosszul csináltak, mert különben nem történt volna ez velük és adsz nekik tanácsokat, hogy nézzenek magukba...
Akkor mondok egy pár szót a hitről - ha már másról sajna úgysem tudok beszélni, pláne most, hogy ilyen kevés az időm utánakeresni a többi dolognak...
Mi is az első, ami eszünkbe jut arról a szóról, hogy hit? Legtöbbünknek a vallás, az Istenbe vetett hit. Nálam nagyon aktuális ez a kérdés, hiszen még nincs is egészen egy hónapja, hogy felnőtt fejjel megkeresztelkedtem. Ahogy fokozatosan a vallás felé fordultam, egyre kevesebbet anyáztam, nem akartam már átkozódni és becsapni saját magamat (mert akkor Istent is becsapom). Kezdtem jobbnak látni az embereket, jobb dolgokra törekedni és ettől jobban érezni magam a bőrömben. Igaznak és boldogítónak éreztem az evangéliumokban megszólaló Jézus szavait és ígéretét a túlvilági életre vonatkozóan, de mint majd' minden hívőnek, nekem is megszólalt a fülemben Lucifer: "Mi van, ha nincs túlvilág? Mi van, ha a halál után csak a nemlét vár? Ezt a sok jót cselekszed életedben, és sehol nincs a hála és a köszönet, soha többé nem látod már elvesztett szeretteidet sem. Megéri hát jónak lenni?" "Igen." - válaszoltam magamban neki és ettől nyugodtam meg igazán, nem a bizonyosságtól. Ha nem lenne túlvilág és Isten nem hálálná meg a jócselekedeteinket, akkor is megérné a jóra törekedni, mert egyszerűen jobban érzi magát tőle az ember. És, hogy mi köze a hitnek a gyógyuláshoz? A Biblia tanításai szerint életünket Istentől kaptuk, bűn azt eldobnunk magunktól, kötelességünk, hogy jól bánjunk testünkkel-lelkünkkel, hogy küzdjünk a tőle kapott élet megőrzéséért. És ha elbukunk? Ha nem maradunk meg és odaát sem vár semmi? Megérte akkor hinni, bizakodni és küzdeni? Igen. Küzdelemben elesni sokkal dicsőbb dolog, mint megvert hadként hagyni, hogy leterítsen az ellenség, hinni, küzdeni és jót cselekedni pedig nem úgy kell, hogy az jár a fejünkben, hogy adok-kapok, hanem az, hogy adok, és egyszer majd talán kapok is, de nem számít mikor, most akkor is csak adok. "Ember küzdj, és bízva bízzál" - mondja a Az Ember Tragédiája "Istene",
"Segíts magadon, akkor az Isten is megsegít" - mondja egy közmondás. Ezek is mind arra utalnak, hogy Istennek és Jézus tanításainak semmi köze a fatalizmushoz, az eleve elrendeltésg gondolatához. Megjövendölik Isten fiának eljövetelét és más az egész emberiségre kiható eseményeket, az egyes emberek sorsának alakításában azonban a legfontosabb szerepe magának az egyénnek van: Ha megtér, hisz és jót cselekszik, eljuthat a mennyek országába, tehát cselekvő részese, nem elszenvedője saját sorsa alakulásának. Akinek erős a hite, azt támogatja Isten is, a babonákban és egyéb misztikus dolgokban való hitet azonban tiltja az első parancsolat. Isten és a hozzá való viszony a dolgok alfája és omegája, nem a csillagokban és az életvonalunkban van megírva sorsunk, hanem magunk befolyásoljuk annak alakulását jó és rossz cselekedeteinkkel, hitünk erejével. Az igaz hívő tehát nem kopogja le a faasztalon a szerencséjét, nem fél, ha átrohan előtte a fekete macska, nem készített hotroszkópot, nem szorongat kabalát, hanem önmagában és Istenben bízik, küzd élete jobbá tételéért és segít másokon. :-))
Azt hiszem, a fentebb leírt gondolatok közt aki nem hisz magában Istenben, az is talál olyan gondolatokat, amelyekkel azonosulni tud. (és szerintem pont ez a vallás egyik csodája...).
Na szóóóval. Egy kérdés, hátha olvassa valaki, aki ért hozzá, vagy már hallott róla.
Több helyen is találkoztam már a zsályateával a rák kapcsán. Konkrétan napi 3*1,2-1,5 dl.-t javasolnak, kaja előtt. (Egy rákból kigyógyult természetgyógyász ismerős is azonnal ezzel kezdett - zsályateát küldetett be a páromhoz a kórházba)
Nem ismeri valaki ennek a hatásmechanizmusát? Azt tudom, hogy a zsálya belső gyulladásokra nagyon jó, torokgyuszira is remek. Csak azt nem tudom, miért pont zsálya.
(A zöld tea az tiszta sor, az antioxidáns etc. a gyümölcs és zöldséglevek is tiszta sor, igazából a gyógyteák tartoznak a fura kategóriába. Maria Treben könyve (Egészség Isten Patikájából asszem... de iszonyúan rossz a névmemóriám) az is ír gyógynövényes tippeket - ő pl. a zsurlóra esküszik cickafarkkal)
Csinált itt már valaki gyógynövényes kiegészítő (nem kifejezetten méregtelenítő!) kúrát?
A méregtelenítő kúrát pl. a chemo alatt óvatosan kezelném, mert olyankor a mérgek nem véletlenül vannak ott, ahol vannak.
Hmmm... érdekes. Igazából egybevág azzal, amit a legtöbb helyen írnak.
Valaki felvetette, hogy nincs értelme a korábbi "bűnökön" filózni. Hát nem tudom. Ha ezek nem nyomasztják az embert, ne is filózzon (ha valaki nem érzékeny ezekre, akkor jó), de ha "megeszik" pl. bűntudat formájában, akkor biza el kell ezen gondolkozni. Igazából amikor én azt mondom, hogy mindenki találja ki, mi is lehetett a betegség pszichoszomatikus oka, arra gondolok (bár ezt már máshol is leírtam), hogy mindenki jöjjön rá, van-e valami, ami már régóta nyomasztja, vagy kísérti. Vannak-e ki nem mondott félelmei. Ha vannak, akkor pedig azokat kell először feldolgozni.
Itt nem arról van szó, hogy "miért pont én", hanem, hogy "mit tudok megváltoztatni az életemben azok közül a nem genetikai tényezők közül amik ezt okozhatták".
Itt jön szóba a táplálkozás és az életmód (pl. stressz). Itt jön szóba a sok-sok fel nem dolgozott fájdalom és lelki tényező (pl. aki mindenkit gyűlöl, annyi negatív energiát halmoz fel szerintem, hogy az már önmagában gyilkol). Sokan lebecsülik ezeket a faktorokat, de szerintem hihetetlenül komoly szerepük lehet az arra érzékeny embereknél. (ld. vannak emberek, akik egész életüket végigzüllik, végigzabálják, olyan egészségtelenül élnek, hogy az már durva aztán 90 évesen elüti őket a villamos - ez van:)
Szerintem azoknál, akik igazán vallásosak, pont ezek miatt a tényezők miatt jobbak az esélyek. Ők igenis elmennek és meggyónják a bűneiket (ld- pap = pszichológus) és sokan tényleg lenyugszanak. Amellett ott a hit, hogy valaki vigyáz rájuk. (Mondjuk ami igazából még nekem is magas, hogy ők ilyenkor mit értenek "elfogadás" alatt. Sokáig ezt beletörődésnek fordítottam, de már nem vagyok ebben ilyen biztos. Sajna nem vagyok templombajáró típus így ez nekem tényleg magas.)
Ja igen. A negatív hozzáállás (vagymi) immunrendszert romboló hatásáról szerintem már rentgeteg cikk született, érdemes elolvasni egyet-kettőt. Tanulságos lesz.
Azoknak is, akik most (még) teljesen egészségesek és még 100 évig szeretnének élni! (Ugyanez vonatkozik a táplálkozásra és életmódra is)
Na, megvan a cikk. Tényleg ügyeltek rá, hogy kb. azonos legyen a betegség súlyossági foka. Íme:
Akaraterővel a rák ellen A daganatos betegek kevés lelki segítséget kapnak
Népszabadság • Kun J. Viktória • 2004. október 26.
Szorong és depressziós a daganatos betegek jelentős része, segítséget viszont csak töredékük kap. Pedig a pszichés állapot alapvetően befolyásolja a gyógyulás esélyét.
A cél az volna, hogy az orvosok visszaadják a rákbetegeknek az életbe vetett hitet, Magyarországon azonban ez egyelőre nemigen van így - mondja egy felmérés alapján Muszbek Katalin, pszichoonkológus, a Magyar Hospice Alapítvány elnöke. A szervezet öt onkológiai osztályon, ezer beteg bevonásával készített felmérése szerint a daganatos betegek négy kritikus időszakon esnek át: a betegség diagnózisa, az ellenőrző vizsgálatok, az áttétek megjelenése, illetve az eredeti tumor esetleges kiújulása. Ilyenkor a legerősebb a szorongás, fokozódik a depresszió. Még tart a vizsgálati eredmények értékelése, de úgy tűnik, ezek egy ponton cáfolják az előzetes feltevéseket: az otthon gyógyuló, ambuláns betegek szorongása nagyobb, mint a kórházban fekvőké. A felmérést azért végezték, hogy képet kapjanak a betegek lelkiállapotáról, illetve előkészítsék annak az igazolását, hogy a pszichés támogatás életeket menthet.
- Vizsgáltuk, mennyire, honnan ismerik a betegek a diagnózisukat. Egyelőre az a feltevésünk, hogy nem ismerik, és amit mégis tudnak, azt nem a kezelőorvosuktól tudják. A diagnózist általában a hozzátartozóknak mondják meg, rájuk bízva a további nehéz feladatot - állítja Muszbek Katalin.
- Angliában azonos stádiumú, kórképű és gyógyulási esélyű emlődaganattal kezelt betegeket pszichológiai teszt alapján négy csoportba osztottak be, attól függően, melyikük hogyan fogadta betegségét. Voltak a küzdők, akik mindenben gyógyulási lehetőséget kerestek, a tagadók, akik úgy tettek, mintha semmi sem történt volna, a beletörődők és végül azok, akik feladták a küzdelmet. Öt évig követve sorsukat, megállapították: az első csoportba soroltak hetvennyolc százaléka gyógyult meg teljesen, a másodikban hatvanhat, a harmadikban harminchárom, míg azok közül, akik feladták, mindössze tizennyolc százalék küzdötte le a betegséget. Ez is bizonyítja, hogy a lelki problémák nehezítik az erő összpontosítását, gyengítik a szervezet ellenálló képességét, amelyre pedig nagy szükség van a daganatos betegség elleni védekezéshez. Az onkológusok jelentős része Muszbek szerint azonban bagatellizálja ezt a tényt. A huszonhét hazai onkológiai osztály közül tíz alkalmaz pszichoszociális szakembert.
Magyarországon évente mintegy 57 ezer új rákos esetet regisztrálnak, s körülbelül százhúszezer a már kezelés alatt álló, de még nem gyógyult beteg. - A betegséggel járó lelki terhekre az egészségügy kevéssé tud odafigyelni. Az orvosok, a nővérek leterheltsége a beszélgetéseket sem teszi lehetővé, így a betegek magukra maradnak problémáikkal. A most lezárult vizsgálat alapján olyan "szorongásmérőt" használunk majd, amellyel egyszerűen és pontosan felmérhető lesz, kik azok, akik feltétlenül pszichológiai segítséget igényelnek. A betegeknek egy tesztet kell kitölteniük, illetve egy hőmérő skáláján bejelölniük, milyen értéket adnának pillanatnyi kedélyállapotuknak - mondja Muszbek Katalin. Ha nagyon alacsonyan áll a mutató, azonnal segíteni kell.
Azért voltam kíváncsi, mert más az, ha mondjuk operábilis, jól gyógyítható betegekből áll össze az a csoport, amelynek 78% a gyógyulási aránya, a mindent feladóké pedig egy jóval súlyosabb daganattípusban szenved, mintha kb. ugyanolyan problémával küzd az öszes kontrollcsoport. Gondolom, erre azért ügyeltek.
Az állapotromlás azt jelenti, hogy fokozódtak a fájdalmai. Már nem elég a korábbi
fájdalomcsillapító adag, ezért hamarosan megint emelni kell azt. Fogyott, de ez
nem csoda, amennyit eszik! Vékonyak lettek a karjai meg a lábai, pedig egész
életében jó húsban volt. A hasa meg még jobban felpüffedt. Hétfőn volt nála a házi-
orvosa, akiben végtelenül megbízik. Azt mondta neki: drága Marika néni, nem tudom
meggyógyítani.
Erről az emberről tudni kell, hogy soha semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem fogad
el a betegeitől. Ha kihívják a beteghez akkor sem. Már az egész városban elterjedt a
híre, és a hálás betegek a gyerekeinek (amiből 4 vagy öt van), összeállított ajándék-
csomagokkal próbálják kijátszani a doktor úr elutasítását. Amikor először hallottam
nem akartam elhinni: ilyen orvos nincs! De mégis van.
Mit jelent az, hogy romlott az állapota?? Milyen állapotban volt, amikor odértél?
Ugye tudja, mire jó az, amit szed?
Elszomorít, hogy rosszabbodott a helyzet, ugyanakkor örülök a pozitív hozzáállásodnak és a banános sztorinak is! Mesélj ilyeneket Anyukádnak és mesélj még sokminden mást, amitől kedvet kap a gyógyuláshoz. Ja, és még valami: Csinálj családi programokat, hogy mindig legyen valami, amire készülhet, amiért megéri élni és jobban lenni.
Sok erőt és kitartást!
Semmi baj, hogy beírtál Zol lady, nem foglak bántani.
"Szerintem meg senki nem így áll hozzá. Csak tudod, van némi racionalizmus is a világon, és mikor olyat olvas az ember, hogy valaki /jól operálható!/daganattal a testében csak a csodára vár, nnna akkor elszabadulhatnak az indulatok."
Az ilyesmi engem is megdöbbent, csak azt nem tudom, ennek mi köze van a topikunk témájához.
"De ugye nem véletlen, hogy Hidvégi Máté /persze nem orvos/ azt mondja saját találmányára, hogy nem gyógyítja a rákot /de kemo és sugár alatt segít, és akár majd gyógyíthat is/"
Való igaz, bizonyos rákfajtáknak nincs 100%-os ellenszere. Még az orvos által nyújtható eszközök közt sem. Az alkalmazott módszerbe vetett hit azonban megsokszorozhatja annak hatásfokát.
"Az a lényeg, hogy hisz valaki abban, vagy nem, amit, szed, vagy nem szed.
De az orvost NE kerüljük ki."
Mintha én mondtam volna.
"Mert annyifélék vagyunk.
Pszichológusról is többször volt már szó, hogy igenis kell!!
ezügyben is szelektíven olvastál."
Igen, tudom, mindig én vagyok az, aki szelektíven olvas. :-)
"Cseresznye!
Jöhet aztán a pszichiáter is, de ugye előbb jöhet a műtét, és nem az, hogy mi bűnt követtünk el a múltba?"
Senki nem beszélt bűnökről. Okokról beszéltem. Ha valaki bűnösnek érzi magát, még a bűnei terhét is megoszthatja egy szakemberrel, de a bűntudaton kívül még ezer más ok is lehet. És miért ne jöhetne a műtét? (Hogy előbb, vagy utóbb, az sokmindentől függ.)
"/amúgy szerintem értelmetlen beszéd ez, mert a végén úgyis egyetértés lesz.
Már elmondtam, miért nyitottam a topikot, és az értékrendünk még ma sem egyezik. Ne szomorkodj hát, amiért így alakult.
"....és kérlek szépen NE példálozzál a kemo nememmel, mert annak oka volt!
/de téged miért is érdekelne az, hogy miért? Magadon kívül bárki???:(
Miért nem az előzőből idézgetsz?"
Melyik előzőből?
Nem kételkedtem abban, hogy volt oka. Az ilyesminek általában van oka.
És tényleg: Miért is érdekelne magamon kívül bárki? Néha én is megkérdezem magamtól.
"Kellett neked új topic, és ennyi.
Értettük. /mint régi tasztalos vonzod a régieket, ha rákos, ha nem. de jönnek, mint a légypapírra."
Ezzel kinek segítesszzzzzz???"
A topiknyitás egy percet vesz igénybe, Te is kipróbálhatod. Arról szól a topik, amiről csak akarod. Ahányszor új topik kell, annyiszor teljesülhet a vágyad. Nekem például jól bejáratott topikjaim vannak, ahova arról írok, amiről akarok. Ehhez tehát nem kell új topik. Hogy mégis lett, annak más oka van.
És hogy ezzel kinek segítek? Ezt majd megválaszolja az akinek, de inkább játsszunk olyat, hogy amíg én nem kérdezem meg, kinek segítetek a fatalizmussal, az eleve elrendeltetés hangsúlyozásával és a szkepszissel, addig inkább Ti sem kérdeztek tőlem ilyeneket. Jó?
"Amúgy polfórumoknál számtalanszor láttam olyat, hogy x és y topicot összevontak.
Most ezt érdemelnéd."
Miért, mit vétettem?
"És barátnőddel együtt utáld a stílusom.
/fúúúú, ez is milyen durva volt/"
Én nem utálok senkit, mert attól nekem nem lesz jobb, meg másnak sem.
Ezt a topikot nem valakik ellen, hanem valakikért nyitottuk. Yaminka kedvéért, hogy maradhasson Nálatok, és olyanokért, akik érintettek a rákban és meg akarják osztani a gondjaikat és gondolataikat valakivel, és az a valaki nem Ti vagytok.
A stílusodat sem utálom, maximum nem találom ízlésesnek. Vannak olyan topikok, ahol én is elengedem magam. Ja, és hánytam is egyszer a héten. Lavórba (valószínűleg egy gyógyszertől).
Gondolom a gyógyító képzelet az olyan, mit az imaginációs terápia, amit Apu is csinál (nagy sikerrel). A daganat vizualizálása és képzeletbeli küzdelem ellene.
Itt nyugodtan leírhatod, mit ért el Bishop a diétával. Ígérem, nem kapok tőle szívinfarktust. :-))
Meglátogatta anyucit az ő kicsi (100 kilós) fiacskája. És nem örült annak amit látott:
romlott az állapota. Viszont pozitívum, hogy szedi rendesen a bérest és a flavint, és
elfogadta, hogy a testvére ápolására hagyatkozzon.
Hazafelé egy rokonommal jöttem, akinek a lánya 20 évvel ezelőtt nyirokrákban szen-
vedett. 18 éves volt, és a betegség teljesen uralta a szervezetét. Kemoterápiát
kapott, a haja kihullot.
Az édesanyja minden héten Ausztriába ment, és 10 kiló számra hozta a banánt a
gyerekének, vitte be a kórházba, és ő szinte csak azt ette. Ma 38 évesen boldog
családanya és vegetáriánus. És nagyon megnézi milyen ételt tesz a családja
asztalára, mert okos nő. De ma is azt mondja, hogy az ő életét a banán mentette
meg, amit az anyukája vitt neki a kórházba.
Szerintem az életét a kemoterápia és a gondos kórházi ápolás mentette meg.
És a végtelen szülői szeretet.
És az ő fiatalos élni akarása.
No meg a banán. :)
Gondoltam írok még ide valamit, de most talán ennyi elég. És remélem mindenki
elolvassa akit érint 21-től 61-ig!
Szerintem megint szelektíven olvastál /nem konkrétan yaminét,hanem általában/
amikor egy vadiúj ember megkérdez Titeket valamilyen rákellenes szerről és a rövidke "nem hiszünk a csodaszerekben" választ kapja, vagy amikor szkeptikusan álltok bizonyos estekhez - már bocs
Szerintem meg senki nem így áll hozzá. Csak tudod, van némi racionalizmus is a világon, és mikor olyat olvas az ember, hogy valaki /jól operálható!/daganattal a testében csak a csodára vár, nnna akkor elszabadulhatnak az indulatok.
Hogy kinek mi a "csodaszer", az egyéni.
Annyiszor szó volt már a különféle Avemarokról, flavinokról,céklakúrákról.
De ugye nem véletlen, hogy Hidvégi Máté /persze nem orvos/ azt mondja saját találmányára, hogy nem gyógyítja a rákot /de kemo és sugár alatt segít, és akár majd gyógyíthat is/
Az a lényeg, hogy hisz valaki abban, vagy nem, amit, szed, vagy nem szed.
De az orvost NE kerüljük ki.
Gerson...
Nincs véleményem, ....hogy rákban halt meg, az se jelent semmit.
Tej..
Nincs véleményem, mert utálom, de ezügyben a tejellenesek pl ölni is tudnának, és egy perc alatt meggyőznek, hogy halálos méreg.
És van a fordítottja is.
Mert annyifélék vagyunk.
Pszichológusról is többször volt már szó, hogy igenis kell!!
ezügyben is szelektíven olvastál.
Yaminka!
Nem arra kell a pszichológus, /nem is arra való/ hogy múltbamenően elmondja, hogy miért pont te, hanem arra, hogy most segítsen feldolgozni
Cseresznye!
Jöhet aztán a pszichiáter is, de ugye előbb jöhet a műtét, és nem az, hogy mi bűnt követtünk el a múltba?
Bocs a hosszúságért!
/amúgy szerintem értelmetlen beszéd ez, mert a végén úgyis egyetértés lesz.
Nem tudom olvastátok-e a NOL-on okt. 26.-án az Akaraterővel a rák ellen cikk felmérését, amit a Magyar Hospice Alapítvány 1000 betegen végzett.
Azok a Küzdők akik mindent megtettek a gyógyulásért 78%-ban gyógyultak, a Tagadók, akik úgy tettek mintha mi sem történt volna 66%-ban a Beletörődők 33%-ban és akik feladták 18%-ban.
A Gerson diétát az Egészségforrás Alapítvány keretében oktatják a diétával gyógyult betegek. A Beáta Bishop úgy tudom 2 évig csinálta a diétát, és nagy csodák történtek vele, nem merem leírni.
A Beáta Bishop könyvét és más könyvet is lehet ott kapni.
Híres egy másik tanfolyamuk is, ahol a gyógyító képzeletet oktatják, külföldön nagyon sikeres a módszer.
Beata Bishop könyvét nem olvastam, de nagyon sokat hallotam róla, főleg az egyik húgomtól. Róla tudtam, hogy azon kevesek közé tartozik, akik a Gerson-diétát végig bírták csinálni és meg is gyógyultak tőle. A mai napig betartja a diétát, vagy csak valami enyhébb változtatot? Nem tudsz erről?
Kösz a könyvet, amit ajánlottál. Szimpatikus a címe, utánanézek majd a könyvesboltokban. Ja, és a biokonyha elérhetőségét is írd be légyszíves, jó lesz még az ínséges időkre. Köszi! :-)
Ez a hozzászólásod sokkal barátibb, mint az előző.:-)
Egy kis vita még nem bomlasztó hatású ám. Ha érvelnünk kell az álláspontunk mellett, az még nem ingatja meg a topik alapjait, szóval nyugodtan írj még, ha építő kritikát akarsz gyakorolni, vagy ha valamit nem értesz abból, amit mi itt képviselni próbálunk.
Kedves Muzsa!
A topiknyitóban nem beszéltem más helyekről. Nem tudom, hogy tudnám ezt egyértelműbbé tenni.
Látod mennyire mások vagyunk? Én pl. más topikokat nem ajánlanék az Apukámnak, bár ő sokkal okosabb és erősebb annál, mintsemhogy egy-két rossz szó el tudja venni az életkedvét. Bizony, ma meglátogatott engem az én apukám és nagyon aranyos volt és úgy örültem neki. Tudom, hogy nekem nyújtja és nem "kukacoknak adja" (József Attilát idézve) a karját hamarosan és engem kísér az oltár elé.
Volt, amikor már szinte elvesztettem a reményt, hogy ez így lesz, de ha látom Aput, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy akár el is veszíthetném...
"óva intek minden beteget attól, hogy amikor éppen lent van, kétségbeesett, reménytvesztett, akkor ide jöjjön. "
Miért, talán itt jobb kedve lesz és még hinni is kezd valamiben? A gyógyuláshoz elengedhetetlen a rosszkedv és a félelem??
"Akkor aztán hipphopp ott találja magát egy táltosnál, ahelyett, hogy a kemoterápiát csinálná, vagy a sugarat fejezné be."
Apu ott találta magát, de a sugarat utána még folytatta és kontrollra is rendszeresen eljár. A kemót viszont abbahagyta, mert az utolsóba majdnem belehalt.
Akinek olyan betegsége van, amely jól reagál a chemoterápiára (pl. Hodkin), és a szervezetében is vannak erőtartalékok ahhoz, hogy vévigcsinálja, az bolond lenne kihagyni. Még a hite is jóval erősebb lehet annak, akinek ennyire biztos gyógyulást ígérnek. Annak kell mérlegelnie, akinek semmi jót nem ígérnek, és ha egy ilyen kiköt egy táltosnál, az nem tudom Téged miért bánt.
"Ne játsszatok más életével, én csak azt kérem."
Ez soha nem volt célunk. Kezdem kicsit úgy érezni magam, mint Galilei (nem, mintha akkora ember lennék): Ha megtagadom az elveimet, visszafogadnak és életben hagyják a topikomat.
Jó, akkor kérdezek. Ha valakit az orvosok semmivel nem kecsegtetnek, akkor mit javasoltok?
- Alternatív szerek helyett mit?
- Táltos helyett mit?
- Pszichológus helyett mit?
- Életmódváltás/diéta helyett mit?
- és végül HIT helyett mit??
Kedves gulyasg!
Örülök, hogy itt találkozhatunk újra (a Harry Potter topik után, ahova most sajnos nincs időm írni). Amit leírtál, abból arra következtetek, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk. Az anyósod öngyilkos betegségéről nekem is eszembe jutott valami: Sokszor van úgy, hogy túl sokat dolgozom, aztán este hazajövök és még interneteznék vagy tévéznék, de hirtelen olyan erős fejfájás tör rám, hogy kénytelen vagyok lefeküdni aludni. A szervezetem így tiltakozik a további igénybevétel ellen és éri el azt, hogy pihenjek. Van, hogy a tudatalatti hat a szervezetre. Van, aki azért "generál magának" súlyos betegséget, hogy figyeljenek rá, foglalkozzanak vele és van aki túllő a célon, vagy pont ez a célja...
“A vita azert volt, mert nagyon sok alternativ modszer karosan (sot, neha nagyon nagyon karosan) hat az emberi szervezetre.” – írod Yaminka
“Jajj, értsd meg, én sem azt mondom, hogy mindenki össze-vissza szedjen szereket, anélkül, hogy tudná, azok mire jók. Sokkal fontosabbnak tartom a hitet, az akarást, a pozitív szemléletmódot az alternatív gyógyszereknél (egyébként azt figyeltem meg, hogy akiben erős a hit, az általában nem elégszik meg azzal, amit az orvostól kap).” (Cseresznye, Rák, avagy a szomorú valóság, 7667. hozzászólás) Én már ott akkor megírtam, hogy az alapkérdés nem az, használjunk-e alternatív szereket.
“Nem lehet valogatas nelkul beirni egy topikba, hogy hu ez igy jo meg ugy jo, meg probaljuk ki, majd lassuk meg mi lesz a vegeredmeny, es ha meghal a beteg, az ember, akkor a valasz: rosszul kezeltek a korhazban...”
Ki mondta azt, hogy próbáljuk ki és lássuk, mi lesz a végeredmény? Csin mondta, vagy netalán én? Nem inkább azt mondtuk, hogy ismerjük meg a szert és ha hinni tudunk benne, alkalmazzuk? Melyik beteg halt meg kifejezetten alternatív gyógyszerek használatától? Tudsz olyat mondani? És tudsz olyat, aki nem szedett, nem hitt és meghalt? Mi a nagyobb rossz? Ha az ember tesz valamit, ami esetleg nem használ, vagy ha nem tesz semmit? Szerintem az utóbbi. Ha a hitetlenségbe, a tétlenségbe hal bele az ember az elfogadott, mert annak hagyományai vannak? Azt, hogy valakit roszul kezeltek a kórházban, akkor mondjuk, ha tényleg ott kezelték rosszul. Amikor pl, Úrnő anyukájának megégették a fenekét, az nem hiszem, hogy az alternatív gyógyszerek használata miatt lett volna. Itt nem olyan rég feltűnt egy hozzászóló, akinek egy ismerőse a Gerson diétától gyógyult meg. Attól, amit Te elvetettél. Szerinted ez a hozzászóló hazudik, vagy egyszerűen nem érdekel Téged, amit mond?
“ennyi lenne a lenyeg, nem szabad mindent elhinni, es nem szabad mindenben hinni”
Hogy mindenben nem, az világos, de magunkban ugye csak szabad?
“Rák, avagy egy optimistabb valosag vs Rak, avagy a szomoru valosag, Cseresznye azert ezt nem kellett volna. Legalabb nem ezt a nevet adtad volna. Remelem megfogjatok majd valtoztatni, mint ahogy mar szo esett rola.”
Igazad van, ez nem volt egy okos lépés a részemről. Már kértem a név megváltoztatását, csak a moderátor reagálására várok. És lőn! Meg is változtatta. Itt is köszönöm neki.
“Nem veletek volt a bajom a masik topikban sem, hanem az emberi hulyeseg terjesztese miatt.”
Ezt most nem értem, Ha szerinted mi terjesztettük az emberi hülyeséget, akkor igenis velünk volt bajod, vagy legalábbis a mondandónkkal. Nem értem a reakcióitokat. Változtassuk meg a topik címét. OK. Megváltoztatjuk. Azt, hogy Ti is hisztek valamiben – példáiul egymásban, ami ugye nagyon fontos -, hogy összetartotok, hogy segíteni akartok egymásnak és másonak, nem úgy kéne demonstrálnotok, hogy egy vita és konfliktus után szétszéledtek és minket szidtok, hanem úgy, hogy megerősödtök, levonjátok a tanúlságokat (ami nem azt jelenti, hogy “mindenben a másik fél a hibás”) és továbbléptek. Ez persze szigorúan az én privát véleményem, távol álljon tőlem, hogy utasítgatni akarjalak Benneteket.
“Az igazi csodaszer a hit, de nem mindegy miben hiszunk. Felnott emberek vagytok, ennyire nem lehettek begyoposodottek, hogy ezt nem birjatok felfogni.”
Először is: Ha már minősítgetni szeretnél bennünket, hadd hívjam fel a figyelmedet arra, hogy nem azért voltunk furák a számotokra, mert begyöpösödött a felfogásunk, hanem pont az ellenkezőjéért. Túlságosan eltért attól, amit eddig megszoktatok. Persze, hogy nem mindegy, miben hiszünk: Van, akinek Isten léte elfogadhatatlan, van akinek a Táltoshoz járás tűnik badarságnak – hogy csak ezt a példát említsem -, de egyik embernek sincs joga a másik hitét kinevetni, lefikázni, lekicisnyelni. Mint ahogy egy temlomba sem mész be kinevetni a hívőket és nem mondod azt nekik, hogy badarság, amiben hisznek, ugyanúgy nem röhögi ki az ember egy olyan társát, aki azt állítja, hogy horribile dictu a tahiti noniban hisz, mert az gyógyította őt ki a rákból. Akármilyen furán hangzik: A másik ember hite fontosabb annál, mint hogy meggyőzd őt a tényekről, még akkor is, ha Te 100%-ban biztos vagy abban, hogy igazad van. Ha túlságosan drága szert használ, esetleg ajánlhatsz neki egy olcsóbbat, ami bizonyítottan ugyanolyan jó, de a nagy büdös semmit a szer helyett amiben hisz… Na szerintem ez az, ami veszélyes és nem a mi topikunk.
“A legszomorubb, hogy ezzel a nezettel sikerult az egyetlen magyarnyelvu normalis rakos topikot szetzilalni.” Szétzilálni semmiképp nem akartuk. Egyszerűen el akartunk onnan jönni, hogy Te visszamehess a többiek közé és újra olyan legyen a topik, amilyen a megjelenésünk előtt volt. Hogy ezután “szétesett”, az nem a mi hibánk. (Jó, nem kellett volna ilyen címmel nyitni az újat, de ez azóta már korrigálva lett és látom, hogy a régi topik is éledezik, meg jó hírek is vannak, csak így tovább! :-))
“Miert nem lehet megegyezni abban, amit korabban egyszer leirtam?”
Tehát újra elfogadnátok bennünket és tagjai lehetnénk a kis közösségnek, ha bólogatnánk arra, amit mondtok. Bocs, de nekem a szeretteim gyógyulása ennél fontosabb. Márpedig úgy érzem, ez utóbbiért többet tudok tenni a régi topikon kívül.
“Hogy elso az orsovi kezeles (muteti, sugar, kemo, egyeb gyogyszeres), aztan a hit magunkban, hogy sikerul es meggyogyulunk, aztan hit barmi masban, amiben akarunk es amig a takaronk er... Ti ezt a sorrendet boritjatok ezzel.”
Igen, ezt borítjuk, ez a kulcskérdés, ezért jöttünk el, ezért nem férünk meg egy helyen sajnos: Számunkra első a hit, mint ahogy már Csin is mondta. Amit írsz, az én nézőpontomból kb. olyan, mintha egy keresztény azt mondaná: Első a pap, második Isten. Hát nem Te magad vagy az első? Nem Te vagy az, akinek a szervezete regenerálódik, még akkor is, ha ebben segítenek neki?
“Nem azzal van a baj, hogy Ti elonyben reszesititek az alternativ dolgokat. Mert ugye kinek van kedve a kemohoz meg a sugarhoz?”
Persze, hogy nem ezzel van a baj, hiszen nincs is így. Nekem lenne “kedvem” a kemóhoz és a sugárhoz, ha rákos lennék és tudnám, hogy ezek használnak nekem. Az a baj velünk, hogy másképp gondolkozunk.
“Mivel Magyarorszagon a betegnek van onrendelkezesi joga, donthet ilyen olvasmanyok hatasara ugy, hogy nem vallalja az ilyen kezeleseket, es probalkozik massal, aztan amikor rajon, hogy nem segit, mar lehet hogy regen keso... es ez nem csak az en maganvelemenyem”
Zol lady azt írja (rajtunk gúnyolódva ugye): “Te érted ezt a zárt világot? Te ugye nem férsz bele, mert nem régóta írsz ide... Én meg pláne, mert visszautasítottam a kemot...”
Ő tehát visszautasította a kemót. Talán a mi hatásunkra tette? Nem hinném, ugyanis nem mulaszt el gyűlölködni és broáfozni, ha rólunk van szó – nem mintha ezzel bárkinek segítene, vagy szimpetikussá tenné a hozzáállását mások számára (de hát felnőtt emberek vagyunk, mindenki a vérmésékletének megfelelő módon reagálja le a neki nem tetsző dolgokat). Szóval ő visszautasította, amit az orvos mond, mégis befogadjátok. Én ezzel szemben egy mukkot sem mondtam a kemó ellen, viszont nem tartom hülyeségnek, ha valaki emellett elmegy akár egy táltoshoz is. A különbség tehát abban rejlik, hogy én másban is hiszek és ez az, mi nem tetszik Nektek. Lehet hogy az, amit írok esetleg kedvezőtlenebb színben tünteti fel a hagyományos gyógymódokat, mert letaszítja őket az egyeduralom trónusáról, de ez önmagában még nem okozza senki halálát sem. Ártalmas lenne a topikunk? Szerintem legalább olyan ártalmasak a következő mondatok, mégsem szólt rá senki az “elkövetőjükre”: “Az élet már csak olyan, hogy kinek mi van megírva. Én örülök, hogy cseresznye apukája jól van, de ne akarja itt belénkszuggerálni, hogy ez csak az ő pozitív gondolkozásának na meg a csodszereknek köszönhető.” (Boszorka, Rák, avagy a szomorú valóság, 7758. hozzászólás) Soha nem mondtam, hogy az én pozitív hozzáállásomról lenne szó, mindig hagsúlyoztam, hogy Apu felesége volt az, akitől a legtöbbet tanultam etéren. Az ő hite messze lepipálja az enyémet. “Az orvos csak egy iparos, ő elvégzi a műtétet, a többi rajtunk múlik” – mondta akkor, amikor az orvosok műtötték és kezelték Aput úgy, hogy ugyanakkor semmi reménnyel nem kecsegtettek bennünket. Nem tudom, honnan vette Boszorka, hogy bárkinek is be akarnék beszélni bármit, én mindig csak a tényeket említettem ezzel kapcsolatban. Az, hogy Boszorka itt megkérdőjelezi a mi hitünk és a gyógyszereink szerepét számomra elfogadhatatlan. Nekem már nem fér bele. Számomra ez az, ami káros (lenne, ha az ő szavai lennének számomra a meghatározóak…) A “kinek mi van megírva” mondat pedig rengeteg gondolatot ébreszt bennem. Több oldalon keresztül tudnék róla értekezni…Nagyon olybá tűnik nekem, mintha még az is bűnnek számítana, ha valaki tesz a “sorsa “ ellen, az ellen, ami neki “meg van írva” mondjuk a doktor bácsi szerint.
Mit veszíthetek, ha hiszek? És mit nyerhetek vele? – tán elgondolkoztatok ezen a két kérdésemen? Nem igazán hiszem.
Kifogásoltátok a topik címét, megváltoztattam. Rászóltam Csinre, hogy ne legyen támadó. Rád senki nem szólt, amikor kivonultál a topikból, csak mi voltunk a gyerekesek, amikor elmentünk, hogy Te maradhass. Boszorkára senki nem szólt, amikor a hitünk erejét vonta kétségbe, csak mi ártunk másoknak a topikunkkal. Zol-ladyre senki nem szólt, amikor broáfozott, csak mi vagyunk “undorítóak”. Vackoornak senki nem mondta, hogy gyerekes dolog árulkodni, csak a mi jelenlétünk bántó a moderáció topikban. Ott voltunk, az volt a baj. Eljöttünk, az a baj. Ekkora gyűlöletet már rég tapasztaltam.
Egyelőre ennyit. A többi hozzászólásra majd később válaszolok. Bocs, most megyek haza.
Az az ismerősöm aki, makrobiotikus étkezésel gyógyult meg, az ezt külföldön tanulta, a Gerson diétás, meg a Beáta Bishop akinek a könyvét talán olvastad, Vele többször találkoztam, amikor itthon előadást tartott. Akinek a műtét+kemo+sugár segített, az nem a szokásos kemót kapta, hanem egy különlegesen drága új szert, a nevét nem tudom.
Találtam az interneten egy biokonyhát, akik a hét hat napján házhoz szállítanak bio kaját és bio zöldség és gyümölcslevet. Akit érdekel, megadhatom a címet.
Nem tudom ki ismeri Brendon Bays Belső Utazás című könyvét, minden betegségből gyógyulónak szívből ajánlom, különösen annak, aki tudja, hogy a szellem az elsődleges és a testet is gyógyítja.
Itt vagyok, és figyelek, nem kell Cseresznyééknek megmondani nekem semmit, olvasom a topikokat. Jelen esetben már az is óriási örömmel tölt el, hogy Édesanyám (elöbb anyócám) legalább a mammográfiás szűrővizsgálatra elment (ráadásul a behívónak tett eleget)
Egyébként olvasom a másik topikot is, csak ide volt kedvem írni.
Egy megjegyzés: Itt sem, és a másik topikban sem játszik SENKI sem SENKI életével. Mindkét topikban ugyanolyan nagy a felelőség...
Ja igen. Ezt pont tegnap este meséltem el a páromnak:
Miután a párom kihozták a műtőből és betolták az intenzívre (késő este) csak 5 percre engedtek hozzá, utána másnap reggelig semmi infó nem volt róla. Tudtuk, hogy durva asztmás rohama volt, csőről lélegzik és, hogy életmentő műtét volt az esti. A nővérek a telefonban csak annyit voltak hajlandók mondani, hogy semmi infót nem adhatnak.
Másnap reggel anyukám vitt be a kórházba, ahol már ott volt az ő anyukája és az egyik kollégája. Mennénk be az intenzívre, kijön a főorvos, kérdezi, ki kicsoda.
Mondja, OK, akkor megkérne engem és az anyukáját, hogy fáradjunk be az irodába, az anyukám és a kolléga maradjon kint. Bemegyünk, mondja, foglaljunk helyet.Utána néma csönd.
Mondanom se kell, hogy én már az ájulás szélén, remegve, hogy most mit is fog mondani.
Csak annyit mondott, hogy a párom jól van, vénát erősítettek nála és vigyünk be neki hintőport.
Ő (is) valószínűleg csak az előírásokat követte. Engem meg egész napra (vagy inkább kettőre) kiütött. Ez így rendben is lett volna, így hivatalos a dolog, csak valahogy az ember hiányzott a dologból. A tényező, amit az orvosok előszeretettel ki szoktak hagyni a számításaikból.
