Én még akkor nem tudtam, mikor Haribot vettem, de utána felvilágosítottak, hogy a fehérnek van a legnehezebben kezelhető szőre. Persze már mindegy, töketlen a lelkem, akár le is nyírhatom:))) Rágni nem szokták az afik a szőrüket? Vagy egymásét? Csillagnak most az a mániája, hogy Lara füle mögött rágja a szőrét. Állandóan tiszta nyál és persze le is szedi. Ettől a művelettől nemcsak kevesebb lesz ott a szőr, de még be is rasztásodik. Nem tudom mit kezdjek vele.
Nekem azt mondták igen, de benne van a pakliba az is, hogy ilyen marad, és minden tüzelés után az addig visszakönyörgött szőrt ledobja, és lehet kezdeni előről.
A sealyham terrierünknek nagyon jó minőségű szálkás szőre van, de neki szoknyát kell növeszteni ebből a szörből, na ez meg ha nem figyel az ember letörik, és megint ott van ahonnan kezdte.
És utána jobb lesz? Mert az én tibetkémnek a mai napig (4 éves) a háta kivételével. vattaszerű a szőre és a hasán meg a combján hatalmas csomókba áll össze.
Nálam a felelősség akkor kezdődőtt amikor, a (puli-pumi)keverék kutyusunknak született, két kiskutyája, és anyukámék elajándékozták őket a birkásnak terelni, én 8- éves voltam és annyira szerettem őket, hogy az egyiket eldugtam nehogy elvigyék, de sajna nem maradhatott.
Tulajdonképpen csak hangosan gondolkodunk kutyázásról, kutyálkodásról, vonzódásokról és felelősségről...
Az én családom életét idősebbik kutyánk Kleo teljes egészében felforgatta és bár nem volt ismeretlen a kutyatartás számunkra, mégis sokmindent újra kellett tanulnunk mindannyiunknak...
köszönöm szépen, de ezek a képek nem egy kutyáról készültek, csak egy nagyon egységes alom kiválóságai. 8 kiskutya volt,és még van egy kisfiú aki gazdira vár...nagyon érdekes dolgokat irtok
Ez azért van, mert a jó pap holtig tanul... Nagyon kevés ember van a "kutyások" között is, akik úgymond betölthetik a "suttogó" szerepét... Az idősebbik kutyánkról a kutyaiskolában lemondtak. Azt mondták "ez a kutya annyira nem ragaszkodik a gazdájához" (ez volt a lányom), hogy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Az összes kutyánk közül (mert a barátnőm 4 kutyáját is magunkhoz számolom, annyira sok időt töltünk együtt) a legbiztonságosabb. A kiképző nem értette meg nem csak a kutyát, hanem minket sem, mert nem voltunk hajlandok "keménykedni" vele, úgyhoz 3. éves korára tanultuk meg őt... Az enyém kicsi egészen más, vele is küzdünk csak más miatt.
Vannak dolgok amiket az ember alapból tud, meg is érteti a kutyájával és mégis mindegyik más egyéniség.
Azt nem tudtam, hogy az agár kevésbé szeret más kutyával és gyerekkel együtt lenni. Valószínű náluk is úgy van ez, mint az embereknél. Biztos köztük is van olyan egyed, akire ez kevésbé érvényes. Ha tudom, hogy ilyen természetű a kutyám, jobban odafigyelek. Viszont a mi kutyáink abszolút kerülnek minden konfliktust, tehát őket bármilyen kutyafajtával lehet együtt tartani. Kivéve az én kiskutyámat, aki egy "kakukktojás" a fajtán belül és az eldobott kesztyűt nem felejti el felvenni....
És érdekességképp a pásztor kutya sem egy embernek behodoló tipus. Persze be lehet betonozni és "álomkutyává" válik... Bennük is azt szeretem, ahogy megpróbál bizonyos dolgokat felülbírálni, bepróbálkozik szinte minden helyzetben. Ha mondhatom így, élvezem a kutyázás minden pillanatát.
Minden kutyatípust szeretek, talán néhány fajta van, amelyiket nem tartanám, de másnál örömmel dögönyözöm azokat is.
Magam sem értem a vonzódásomat az agarakhoz, hiszem ami most van nekem, mondhatni egészen más, küllemében mindenképp...
Nem , dehogy akarunk behálózni, sőt jobb ha mindenki tudja, hogy az agarak, főleg a keleti típus nem egyszerű, idönként társul más kutyákkal szembeni agresszivitással, és valóban meg kell érteni, nem egy behódoló embercentrikus eb. A legjobban salyát magát szereti, és ezt ki is nyilvánítja. Én semmiképpen nem tartanám panel lakásban, és rengeteg mozgásra van szüksége, különben nem az amit tartunk. Egy agár legyen agár, én sem engedném a belvárosban szabadon, mert lehet, hogy 10-szer megbízható (nálunk nem), de a 11. alkalom, és huss, jön egy cicus, vagy csak fúj a szél egy nyuszinak látszó tárgyat. Nem azért nem jön vissza mert nem akar, hanem mert nem tud, elüti egy autó, villamos, vagy olyan helyre téved, hogy, nem ugyanaz a menekülési útvonal ahol bejutott, és kész. de sok gazdi nem tudja, hogy mindíg ott várom be ahonnan indult. Ez általánosan a keleti típusra vonatkozik. Ja és kisgyerek mellé sem ideális társ. Tehát kell hozzá némi, tudatosság, és sok-sok idő mire mindenre, vagyis sok dologra rájön az ember lánya, és még mindíg nem mondhatja, hogy tud.
Igen, mert a körülményeket is valamilyen szinten biztosítani kell. Nem arra gondolok, hogy lakjon valahol az eb, hanem arra, hogy a mozgásigényét valahol ki tudja elégíteni.
Mi a pásztorkutyáinkkal néha-néha terelünk, sajnos nem olyan sokszor, mint amilyen sokszor szeretnénk, mert a kiállítások is igen időigényesek.
Egy agárnak a belváros biztos nem ideális. Eddig így gondoltam, de legnagyobb megrökönyödésemre, valamelyik este (talán a múlt héten...) azt láttam a Bakáts tér - Tompa u torkolatában, hogy bringás ember után futott egy saluki....
Ez csak részben erősít meg a fajtát illetően, én nem merném ezt megtenni...
Meg aztán én is gyakran hallok ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket: az agár buta... Szerintem minden fajtát meg kell érteni, és a funkcióját kell megerősíteni...
3 éves volt az idősebb kutyánk mikor eljutottunk vele terelni... Kinyílt, megmutathatta mit tud, valósággal büszkélkedett, minden porcikája boldog volt...
Néha a TV-ben is meg lehet csípni egy-egy agárversenyt, fantasztikusak... Annyira szépek futás közben, álló helyzetben, lassú lépésben elegáns, visszafogott, légies... csodálatos...
És nem utolsó sorban a kutyatartás mindenképp családi vállalkozás, a fajtát illetően a család minden tagja el kell hogy fogadja...
Igen, ez sajnos így van, nehéz kivárni. Meglepődtem, hogy milyen sok afi volt nevezve... ti valahol a közepébe voltatok, minket meg a legszélére tettek...
ezek szerint nektek volt mit kivárnotok, gratulálok... nálunk a kicsi Limo csak r.cac lett, az anyája r.cacib (nem az anyája van fotón, hanem a sporttársunk), viszont nagyon jó volt a körben a hangulat, jó volt az idő is... bírálatok utána elmentünk kajáltunk egy jót, a kutyikat meg szabadjára engedtük kicsit....
