Köszönöm a választ. Ezek szerint ritka esetről van szó és nem ilyen nagy a természet szennyezése . Amúgy én is sejtettem ,hogy valamilyen koncentrálódott szennyeződés mert nem fokozottan vettem észre ,hanem egyszer csak ott volt. Talán egy eltört lázmérőből szabadulhatott ki. Ez nem Ácson hanem a fővárosi Duna szakaszon volt. Elég sokan lehordják a kisgyereküket a partra ,ez látszik az eldobált pelenkákból .Ezért gondolok lázmérőre.
Már találkoztam a leírt jelenséggel Ácson. Ott az öreg Kézdi kísérletezett 20-25 évvel ezelőtt higanycsatornás paddal, és egy alkalommal onnan szabadult el a higany ami minimális mennyiségben a mai napig megtalálható a fövenyben. De ha nem Ácson mostál, akkor valaki más szennyezhette be a partot.
Sziasztok mindenkinek ! Egy olyan kérdéssel fordulok hozzátok, hogy volt e valakinek hasonló tapasztalata abban, hogy úgy lett higanya, hogy nem is akarta. Az eset a sűrítményemben történt. Eddig minden alkalommal ha mostam akkor a hazahozott anyagot tovább tisztítottam, millereztem és kész. Az idén viszont változtattam. A hazahozott anyagot csak a szobai bordásgumis tisztítón engedtem le. Ami azon maradt azt tálban átmostam. Az arany nagy részét ki pipettáztam a többi zagyot egy tálban gyűjtöttem . Nos amikor ez az anyag elért egy x mennyiséget akkor újra tálaztam az egész egy zárt rendszerű körforgásban volt. Csak mindig belekerült a frissen mosott anyag. A terv az volt ,hogy majd csak az év végén millerezek egyszer a végső tisztításra. Értelem szerűen a zagyom egyre sűrűbb lett de, arra álmomban sem mertem volna gondolni , hogy egy higanycsepp is megjelenik benne. Láttam a tálba ahogy lopkodja a szemcséket ,kihalászás után egy olvasztó tégelyben kint a szabadban tűzön kivégeztem . A tégelyemben pedig ott maradt a zsákmánya. A kérdésem tehát az ,hogy más is találkozott e ilyen jelenséggel ?
Szia ! Miért nem készíted el te magad az igényeidnek megfelelően. Különböző rostaszövetekből kifeszítve keretek közé, fém szúnyogháló a kisebb méretnek. Az asztali ventilátorok első védő rácsa általában úgy illeszkedik az obi-s vödörbe mintha oda tervezték volna.
Valaki tudna adni tanácsot, hogy használható szitát, szita szettet hol kaphatok itthon? Az arany, bár érdekel, mégsem bír akkor vonzerővel mint a fél-drága kövek, kövületek stb. Patakhordalék szelektáláshoz kéne 2-3 szita különböző szitamérettel de csak külföldi oldalakon találtam eddig. Bárkinek van tapasztalata, tanácsa?
Veled ellentétben, nálunk nem rózsás a helyzet. A kihirdetett határzár nem könnyíti a helyzetünket, bár ahol mosni lehet oda nagyon kevesen vagy senki nem jár rajtunk kívül. Max. a vízről vagy levegőből érhet meglepetés határőrök formájában.
A nagyobb baj az, hogy a víz bár apadóban van de még mindig nagyon magas. Talán a jövő hét vége felé lehet majd megmondani, hogy mit okozott az eddigi mosható fövenyeken.
Hát, a szemcseméret-ismereti leckét most alaposan bemagoltam. :-)
Mivel mosás közben többször ellenőriztem a padról lejövő zagyot, és az átmosott kavicsot is, legalább biztosan tudom, hogy nem az itt képződő veszteség okozta a szerény eredményt.
Az említett "precizitás" is nagyrészt az átalakítást követő tesztnek volt köszönhető, nagyon biztosra akartam tudni, hogy mi történik.
Ellenben egészen elégedett vagyok a javított paddal.
Látom, hogy vállalható energiabefektetéssel és minimális veszteséggel át lehet most mosni vele úgy 3 köböt egy nap.
Nagyon sokat lendített a termelékenységen, hogy csak lazán fel kell (szó szerint) hajigálni féllapátonként a sódert, a széles vízfüggöny meg pikk-pakk tisztára pucolja a kavicsokat.
Feléd hogy alakul az élet; le lehet most jutni egyáltalán a vízre?
Nagyon jó kis beszámoló! Főleg a precizitás tetszik, amivel a mintázást végzed. Tisztán, mint egy régészeti ásatás ;D. Sajnos a befektetett munka most nem igazolódott a végeredményben. Viszont annál több tapasztalatot szerzel.
Végre átalakítottam a padom, megpróbáltam minden olyan hibát kiiktatni, ami előjött a megépítése óta.
A leginkább félresikerült rész a zuhany volt, ugyanis eredetileg három sorban fúrtam rá 1 mm-es lukakat. Ezek az első alkalommal tömődtek el a szívóágon bekerült apró ágacskáktól és kavicsoktól, úgyhogy felfúrtam 4-esre. Ennek következtében vastag sugarakban jött a víz, de nem terült eléggé; így a föveny a rostán csak úgy-ahogy bírt átmosódni. Ezt kompenzálandó a lapáttal kellett tartani/igazgatni folyamatosan a rostán a sódert. Na, ettől meg a kezem rohadt le.
Az új zuhany 110-es átmérőjű pvc-cső, rajta 7 sorban, összesen 294, 2 mm átmérőjű luk. Szinte telibe fedi a rostát a vízfüggöny, majdhogynem megduplázta a mosás sebességét. Az eltömődés lehetőségét a szívóágon 0,5 mm acél szúnyogháló szüntette meg.
Mivel többször megtörtént, hogy a szállodahajók hulláma kidobta a szívóág csonkját a partra, és így menet közben elfogyott a víz, korábban fém súllyal horgonyoztam le. Ennek a helyére egy cövek került kötegelővel, amivel ráadásul vízközben lehet tartani a felszívó-oldalt, ezzel még tovább csökkentve a szmötyi rendszerbe jutásának lehetőségét.
A zuhany kapott még egy plusz alátámasztást, hogy a saját és a szivattyú tömlő súlya ne tekerje meg oldalra a padot.
A lábak is átalakultak. Eleinte jó ötletnek tűnt, hogy külön-külön lehet állítani valamennyi alátámasztást, melyek szárnyas anyával szorítható bilinccsel a pad oldalához kerültek felrögzítésre. Háromszorosan nem vált be:
egyrészt a talpas alátámasztás érzékeny volt az alámosódásra,
másrészt a legkisebb állítás is kiteker, megszorít, ellenőriz, lazít, utánállít végtelen ciklusba tudott csapni,
harmadrészt a pad az oldalsó alátámasztásnak köszönhetően (keresztmerevített polikarbonát ide, vagy oda) 1-2 mm-t belógott, így középen jobban szaladt rajta a víz, mint a széleken.
A fentiek helyett az „egyszerűbb jobb” lett a végsőnek tesző megoldás. Négy láb leüt 50 cm-re, rajta keresztbe egy-egy rúd. A rudak paddal érintkező oldalára felragasztottam mikrobordás gumit, ami a csúszkálást is kiküszöböli. A vízszintbe állítás egyből nagyon szofisztikált lett, a megfelelő oldalon ráverek egy kalapáccsal és slussz.
A rosta-borítás kezdetben alu expandált lemez volt, cca. 3 mm-es osztással. Megnyúlt, kilukadt. Ezt követte 4-mm-es acél expandált, az bírta. Ez kapott újólag egy 2 mm-es acélháló borítást, így lett a tuti, mivel az ezen átjutó kavicsokat a finomra hangot vízáram biztosan legörgeti a padról, nem állnak meg akadékoskodni.
A főpróba megtörtént hétvégén, öröm volt meg boldogság.
Ismét képriportban, hátha másnak is hasznos lesz.
Rejtőzködő partszakasz.
Jobban megvizslatva előtűnik a keresett réteg.
A terület lehatárolása, sok lapátpróba, mélységtől függően 80-110 szemcse mindenhol.
Indulhat a feltárás.
Ez került a kupacba.
1 m3, mosásra készen.
Az eredmény viszont több lett, mint elgondolkodtató. Vagy kevesebb. Láttam én, hogy aprók azok a szemcsék, de hát olyan szép számmal volt belőlük. Még az összekupacolt anyagot is megmintáztam, biztos, ami ziher, ott is megvolt a fenti sűrűség.
Na, az egy köb úgy adott 0,35 grammot, hogy az átmosott kavicsok közt 1-2 szemcsét találtam csak a kupac közepén, a lemosott cuccban pedig semmit.
Ezekből a picurikból úgy 250-300 ezer adhat ki egy grammnyit; úgy fest, a méret mégiscsak számít J
Kicsit más: Balesetvédelem!
Biztos mindenki így csinálja, de még senki nem írta ide a fórumba.
Ha ártéri erdőben jársz, akkor nézz körül. Felfelé is!
Ha magaspart tövében mosol, különösen. Szerintem nincs az az arany, ami miatt megérné egy alámosott gyökerű faóriás árnyékában felállítani a padot. Nagy eső után, vagy szélben nettó orosz rulett.
TrotorC segítségével nemrégiben egy kerek 40. születésnapot tettünk emlékezetessé. :)
A debreceni fiatalember párja titokban keresett meg minket, hogy segítsünk neki, mert egy születésnapi mosást adna a férjének ajándékba. Nem csinálunk ebből rendszert szerintem, mert időnk sajnos nem sok van, de nagyon jól esett, hogy részesei lehettünk és adhattunk egy ilyen életre szóló ajándékot! Az aranyász "fertőzöttségről" annyit, hogy azóta is bőszen gyakorol a fiatalember odahaza a posztóról lekerült másod dúsítható maradék mintán. :) :) :)
Előre is elnézést mindenkitől, de ez terjedelmesebb lesz, mint egy átlagos fórumbejegyzés.
Múlt szombaton sikerült nyélbe ütni a murai mosást, és hogy ez több lett, mint amiben józan ésszel előzetesen reménykedtem, az kizárólag Losznya vendégbarátságának, helyismertének és kenujának köszönhető. Köszönöm!
A vízre szállás Muraszemenyén volt, (a határfolyón szükséges kötelező adminisztrációt követően) 107 körüli vízmélységnél vágtunk bele az evezésbe. Közvetlenül napnyugta előtt, Molnáriban fejeződött be a túra.
Aranymosó fórumba lehet, nem való; ám bennem mégis ide kívánkozik: a folyó önmagáért is csodálatra méltó. Tiszteletet parancsolóan robog a víz, ahol a meder beszűkül, hogy aztán kissé megnyugodjon a szélesebb szakaszokon. Szinte megszakítás nélküli ártéri erdő szegélyezi kétoldalt, ami remek élőhelyt biztosít a vízimadaraknak és a hódoknak. Ahol kis tisztás van az erdőben, ott emelőhálók sora jelzi, hogy a folyó és ember kapcsolata nagyon is élő (volt?) még errefelé.
Egy napnyi jelenlét csak benyomásokat adhat, de azt bizonyosan állítom, hogy a Dunán szerzett ismeret itt csak csekély kapaszkodót jelent. Nem számoltam, hogy hány zátonyon álltunk meg vizsgálódni, de a legdúsabb hely sem mutatott olyan szépet a felszínen, mint amit az Öreg Folyón gyakorta látni.
Természetszerűen a mederviszonyok is teljesen mások. A kiszélesedve is tán 100 méteres, sűrűn kanyargó Mura a szűkebb részeken sebesen tör át a partok közt, tiszteletet parancsoló robajjal.
Jellemző (nem magamtól vagyok ilyen okos, Losznya tapasztalatát is próbálom közvetíteni), hogy a Dunán megszokott ökölszabály, mely szerint a part tetejéről csökken lefelé az aranyos föveny dúsultsága, itt egyáltalán nem törvény. Az elmondás szerint gyakorta előfordul, hogy a térdig érő vízben majd’ duplája van a lapáton számolható szemcséknek, míg a zátony víz feletti rész kevesebbet mutat.
Evezés közben – leginkább a két kanyarulat közötti szakaszokon – gyakran lehetett látni a víz felszíne alatt fél/egy méterrel feltorlódott hordalékkúpot (gázlót) is.
Egy kiszemelt, korábban megvizslatott zátonyon álltunk meg mosni.
Maga a lapátpróba 25-30 szemet mutatott egy jó merítésnyi anyagból. Itt is megmutatkozik a dunai és a murai viszonyok közötti különbség, ugyanis az átlagos szemcseméret itt kb. másfél, kétszerese a Dunán megszokottnak. (Ha emlékem nem csal, a Pantó Dezső „ A dunai aranymosás kérdése” c. művében mintha 37.000 szemcse körül határozta volna meg ebben a körben a grammot kitevő mennyiséget.)
Mivel nemcsak az arany, hanem a kísérőásványok is durvább szemcsézettségűek, mint amit máshol láttam, a padot a megszokotthoz képest kissé meredekebbre kellett állítani.
Persze ez még mindig köszönőviszonyban sincs a régi metszeteken bemutatott, a rovátkolt, posztó és saroglya nélküli, helyben hagyományosan használt padok dőlésszögével.
Legfeljebb negyed köbméter anyag lett végül összekupacolva a mosáshoz.
Dolgozik a köpőce.
A tisztítás már otthon, milleren.
Az kitisztított arany, szigorúan külön üvegcsében szeparálva a Dunaiaktól :-)
Az eredmény (0,2 g) igazolni látszik a szemcseméretre/súlyra vonatkozó, Pantó-féle elméletet.
