Viszont ha már így alakult, akkor a következő lépésnek a még mindig álló romok védelme kell hogy legyen. A hsz-ekből úgy veszem ki, hogy van olyan ember, aki ezt összefogja és van is rá pénz. Ez azért jó érzéssel tölt el.
Nem is annyira pénzkérdés lett volna, hiszen amint írod is, nem sok kellett volna.
Hanyagságnak sem nevezném. A II. vh után, az ország még részben romokban állt, már megkezdődtek a műemléki feltárások, konzerválások, helyreállítások. Értelemszerűen elsősorban a turisztikailag és történelmileg jelentősebb helyeken. Számszerűen, a teherbíró képességhez képest elég tisztességes a sor, de a szükségeshez képest bizony nagyon szerény.
Hanem itt eddig hiányzott egy agilis csoport, vagy személy, aki felkarolja az ügyet. Végül ez is meglett volna, de a sors közbeszólt.
Biztos vagyok benne, hogy a hétvégi kirándulók okozta folyamatos pusztitás erősen hozzájárult az omláshoz. A karcsúsitás talán jót tesz egy nőnek, de egy teherhordó falnak ill. pillérnek semmiképp.
Anno a geocaching-gal kapcsolatban siránkoztunk a sok helyen sajnálatosan megnövekedett forgalom miatt. A konzerválatlan, veszélyes romoknak nem hiányzott ez a fajta hirverés (hogy a detektoros amatőröket ne is emlitsem).
A kis falazgatások tényleg nem jók, de hát a pénz sem jön mindig egyszerre (ha egyáltalán..), de SOS helyzetek esetén jobb lehet ma egy verébnyi falazás, mint holnap egy túzoknyi...
Az idén került volna megerősítésre, és nem vagyok benne biztos, hogy magától omlott le. Sok fotó van fent a neten, ahol igencsak várbarát turisták a fal tetején fotózkodtak.
Néztem is, hogy az omlás alól nem lóg-e ki egy kéz vagy egy láb.
Más kérdés, hogy nagyon sok fotó van, ami alapján ez a falcsonk visszaépíthető, persze az már nem teljesen ugyanaz. Én annak lennék híve, hogy egyszeri nagyobb ráfordítással, komoly műszaki és emberi aparátussal egy várral egy teljes szezonon keresztül foglalkoznának. Ezek az apró lépésben falazgatások szerintem hosszú távon sokkal többe kerülnek, mintha egy összeszedett, tervezett projektet vinnének végig.
Dédeshez ráadásul szekérút visz fel a nyeregig, ami akár személyautóval is járható lenne, ha időnként az erdészet rá nem szabadulna traktorral, méter mély keréknyomokat hagyva maga után.
Egy kollégával közösen mindenesetre felvezettük a vár északi sáncrendszerét és középkori útját, ami eddig semmelyik rajzon nem szerepel (5-szörös sánc!), valamint hitelesítettük a 9 évvel ezelőtti megállapításomat, miszerint a Kisvár nevű sziklán is volt középkori kőépítmény.
Mi tavaly februárban voltunk arra, és rögtön feltűnt a most leomlott rész kritikus állapota - de azt nem gondoltam volna, hogy utoljára fotózom.
Tudom - az elmúlt húsz (ötven?) évben nem volt rá pénz. Pedig csak egy kevés kellett volna, a sarok megerősitésére. Most már semennyi pénzzel sem lehet visszaállitani azt, ami örökre eltűnt. Ez az a hanyagság jellemző az egész országra - ha már megtörtént a baj, kezdenek gondolkodni, hogy legalább igy utólag kéne azért valamit tenni...
Kongathatjuk a vészharangot (omlások: Vitányvár, Szokolya-Pusztatorony) a süket füleknek.
Bél Mátyás földrajztudós 1735-ös leírásából idézet:
"Vízben azonban nem szenvedett hiányt a vár, mivel a záporesőkből valót tárolókba gyűjtötték és volt egy kemény munkával kiásott kút is, olyan bővizű forrással, amelyről elhihetjük, hogy sok ember számára elegendő volt."
Szerencsére az összeíró biztosok nem voltak lusta emberek és megmérték két ciszterna vízmélységét:
"A két ciszternát illetően, hogy azok kiszáradtak volna, nem úgy találtuk, hanem ahogy egy zsinórral igen szorgalmatosan lemértük, a belső várban lévőben másfélember magasságnyi, míg a középső várbeliben több, mint egyember magasságnyi."
Lássuk, hogy van eleresztve Szádvár pincékkel és víznyerő helyekkel?
Lapozzuk, fel a korabeli inventáriumok erről mit jegyeztek fel?
-- Sybilla-pince: ... pincze felett való ház... és ennek padgya... " vagyis úgy kell elképzelni, hogy a talajba vésett és oldalán kikövezett pincét gerendasorral fedték le, ami felett tetővel ellátott alacsony faház emelkedett. Ennek padlását is remekül lehetett hasznosítani élelmiszer tárolására.
-- Rostélyos-pince: "...másképpen prófont pincze..." nevét a rostlélyos ajtajáról kapta.
-- Külsővár ciszternája: "... czigánál való csatorna kút..." vagyis a két ló hajtotta csigafelvonó melletti vízgyűjtő, ami a csapadékot a háztetőkről csatornákon keresztül fogadta magába.
-- Középsővár ciszternája:
-- Belsővár ciszternája:
-- Csiga eleven kútja: az 1579-es kamarai szemle jelentése szerint: "a bélelt kutat illetően úgy véljük, hogy az öreg katonák, akik ebben a házban szolgálnak, szintén tapasztalták, hogy amióta a házat megostromolták és bevették, ezt a kutat aztóta nem használták és nem élvezhették. Az okból, hogy az épületek és várfalak kövei belehullottak, az öreg katonák szerint sok holttestet is beledobáltak, amikor bevették a várat. Ennek következtében erre a kútra nagy költséget kell fordítani, ha azt újra helyreállítanák. Számításaink szerint a robotot leszámítva kemény 400 forintba kerülne."
Jó emlékében őrizze meg mindenki Dédes várának lyukacsos toronyfalát, mert nincs többé! Legfeljebb néhány napja omolhatott le, a legfelső toronynak már csak a sarka van meg.
Most jutott hozzám Szádvár egyik metszete. A kép tulajdonképpen ismerős, a Várhegy északi irányból, csak néhány részletét formálták át. Ugyanis egy-egy "ősképet" a különböző metszetkészítők és nyomdák a maguk ízlése szerinti átdolgozásban adták közre. A kobeli olvasó úgysem várt el hitelességet, elég volt neki, ha az aktuális híreket {pl. török ellenes hadjáratok} valamilyen képpel illusztrálják.
Ez: http://www.myspace.com/hradlietava Lubomír Chobot, a zsolnalitvai várnagy oldala. Rajta ötperces kisfilm az hegyi sasfészekről és az állagvédelmi munkálatokról.
Nemrégiben elmélkedtem, hogy a várba vezető sziklagerincen, ott ahol egykoron lőréses várfal emelkedett, vajon a nagyméretű kiromlás kaput foglalt-e magába? Az alábbi két rajz szerint igen, de valószínűleg csak egy gyalogoskaput és nem szekércibálós felvonót. De azért én csak megkutatnám a terepet, hátha mégis...
A felvidéki Zsolnalitva baráti csapata tovább folytatta a ciszterna feltárását. A sziklából kivésett 5,5 méter mély négyszögletes üreg közepén újabb akna tárult fel. Jelenleg ebben 6,7 méterig jutottak le a mélységtől nem iszonyodó várbarátok. Időnként állatkoponyák {szarvas?} bukkannak ki az iszapból, ami csak fokozza a várrom vadregényes mivoltát.
Az Ipolydamásdi Várak Megmentéséért és Régiófejlesztéséért Alapítványt a Pest-megyei Bíróság 2001. október 25.-én az 1.Pk.60.356/2001/2.sz. végzéssel, az AM.2131. szám alatt nyilvántartásba vette. Az Alapítvány székhelye: Ipolydamásd, Fő út 15. Adószáma: 18693018-1-13. Bankszámla száma: 11742269-20503639.
Az Alapítvány 20 fős: 14 alapító, 3 fő (kuratórium), 3 fő (felügy.bizotts.).
Működését a felügyelő bizottság ellenőrzi, nyílt, ülései nyilvánosak, döntéshozatalra a vezetősége jogosult. Politikai tevékenységet nem folytat, pártokat nem támogat, szolgáltatásaiból bárki részesülhet. Az Alapítvány kiemelkedően közhasznú civil szervezet, amely az alábbi célokat tűzte ki és rögzítette az alapítói okiratában: Műemlékvédelem: váraink (Ipolydamásd és Ódamásd vára - Zuvár, régészeti területek és épített örökségünk védelme, megóvása, további turisztikai hasznosítása... Állat, növény és környezetvédelem: környezetünkben élő őshonos állat és növényfajok, vizek védelme… (természetvédelmi területeken megelőzés és a károsító tényezők elleni küzdelem...) Kulturális tevékenység: kultúra és a művészetek terjesztése, támogatása, Kulturális örökség védelme: hagyományőrzés (régi népszokás újra élesztése és tovább örökítése, népi építészet ,kézművesség és mesterségek őrzése.. tájház, emlékhelyek, történelmi helyszínek be-mutatása... Szociális tevékenység: időskorúak támogatása, szociális szolgáltatás... Határon túli magyarsággal és etnikai kisebbséggel kapcsolatos tevékenység (társközségünkkel, a szlovák-magyar kapcsolat ápolása, határon túli együttműködés, kultúra és hagyomány ápolása, munkahelyteremtés elősegítése, vállalkozás létrehozása...
Alapítványunk a helyi Önkormányzattal, az alapítókkal és az önkéntesekkel, a partnerekkel és a támogatókkal egyetértésben igyekszik céljai megvalósítani.
Ipolydamásd várai
ZUVÁR
Az ásatások és a dokumentumok alapján a Zuvár bizonyult régebbinek. (mintegy 30 x 50 m-es 0,12 ha.) szabálytalan négyszög alakú, a domború hegytetőt kőfal, valamint árkok és sáncok övezték. A falak vastagsága változó: l40-300 cm. Az így védett terület mintegy l00 x l00 m. A legkorábbi leletek a X-XI. századból származnak. A lelőhelyen a XII-XIII. században épült, egyrészes, körítőfallal, sánccal, árokkal védett lakótornyos vár volt, amely még a XIII-XIV. század elején elpusztult. A Zuvár a márianosztrai Kolostortól mindössze 2 km-re emelkedik, így annak köveit valószínűleg a kolostor építésénél használták fel, - amelyet I. Lajos király 1352-ben alapított. Sajnos a várra utaló Okleveles adatot nem sikerült még találni. Tulajdonosa, építtetője a környék birtokosa lehetett, aki családja és birtoka védelmére építette az erődítményt. 1281-ben királyi birtokba jutott, s azt mint királyi tulajdont akadálytalanul felhasználhatták a kolostor (ma börtön) köveinek építéséhez. Terepbejárások, leletek gyűjtésekor a Zuvár közelében két Árpádkori település nyomait fedezték fel. A várhoz való kapcsolatuk még nem ismeretesek. (a kutatás, gyűjtés tovább folytatódik.)
DAMAS / IPOLYDAMÁSD VÁRA
A várra vonatkozó adatot 1361-ről ismerünk, ekkor Búza Balázs - első- várkapitányt említik. I. Károly-király 1339-42. között l0 esetben írt Oklevelet a damásdi várban. A korabeli feljegyzések, mint királyi vadászhelynek említik ezt a lelőhelyet. Így feltételezhető, hogy a vadász-kastélyt I. Károly építette. I. Lajos -király már kevesebbet tartózkodott itt, 1345-1376-között két oklevelet írt a várban. l405-ben Zsigmond birtokjogi viták miatt figyelmeztette a várnagyot, hogy a nosztrai kolostor remetéit ne akadályozzák a malmuk kijavításában. II. Ulászló élete tartamára átengedte a várat tartozékaival együtt Kubinyi László budai provizornak. II.Lajos 1518-ban visszavette, majd a pénzhiányban szenvedő király Deésházy Istvánnak zálogosította el, 1523-ban - bonyolult csere és zálogügyletek végeredményeként - az esztergomi káptalan és a Bakócz Tamás által épített Szűz Mária Kápolna kapta, meg a damasdi várat. Damas, Szob, Letkés, Helemba és Tölgyes falvakkal és a név nélküli pusztákkal együtt. 1525-26-ban Makőfalvi Mihály esztergomi kanonok damasdi tiszttartó volt. Esztergom 1543-ban, Vác 1544-ben török kézre került. Valószínűleg ez időtáj pusztulhatott el a damasdi vár is. Ettől kezdve a törökök uralták a várat és a környező falvakat, így a budai szandzsák összeírásában, mint Tamásvára-puszta szerepel 1562-től. 1581-ben magyarok tiltakozása ellenére palánkot építettek a "kastélyhelyen". 1583-85-ben többször is megtámadták az újjáépített várat és a palánkot, de azt csak a 15 éves háború idején sikerült visszafoglalni. 1594-ben még a törökök lakták, de 1595-ben már Pálffy Miklós főgenerális arról intézkedett, hogy a damasdi kastélyt (várat) felépítése után lássák el katonasággal. (1612-ben a damasdi várkapu helyreállítására 10 tallért utaltak ki. 1610 és 1632. között a lovasok száma: 50, gyalogosok 100, a tüzérek 3-4-en voltak.) 1622-ben a váci várban működő hivatal pótlására létrehozták a Harmincad-hivatalt - tőzsérek vámolására - a damasdi várban. 1626-ban (X.18) Murteza budai pasa elfoglalta ismét a várat, de az év decemberében megegyezett Betlen Gábor és II. Ferdinánd. (Nicolsburgi Béke néhány pontjának módosítása.) E megegyezés feltétele volt, hogy Damasdot a töröknek vissza kell adnia, de a vár valójában csak 1627 tavaszán került vissza a magyarok kezére. Ettől kezdve 1627-ben megkötik a "Szőnyi Békét" ... a törökkel. Ennek ellenére a törökök állandóan a várak környékén leskődtek, - embert, lovat raboltak és fosztogattak, a lakosságot állandóan rettegésben tartották. A vár közelében D-Dk-re az Ipoly mentén feküdt a középkori falu, amely a vár sorsában osztozott. 1641. július 20.-án a várkapitány távollétét (Bercsényi László) kihasználva a törökök megfélemlítették és megfutamították a vár őrségét, - majd elfoglalták a várat. Eszterházy Miklós nádor levélben tiltakozott Musza budai pasánál a vár elfoglalása miatt, - a Szőnyi Békeszerződés értelmében jogtalan volt, - így azt a törököknek vissza kellett adniuk. A várat azonban - bosszúból - 1641. szeptember 10.-én tőből kiégették. A közepes nagyságú vár a legveszélyesebb helyen, az "ellenség torkában" feküdt. Fontos szerepet töltött be a török csapatok mozgásának a megfigyelésében. A szőgyéni /cseh/ várral együtt ellenőrizte a bányavárosok felé vezető utakat, kapitányai jelentéseket küldtek a török csapatmozdulatokról Pálffy főgenerálisnak. De jelentős szerepet töltött be a tőzsérek szabad útjának biztosításában is. A harmincadhivatal vámja is fontos bevételt jelentett a királyi kamarának
Nemrégiben írtam az Ipolydamásd két várromját felkaroló csapatról:
http://forum.freeweb.hu/forum.fw?mode=hl&f_id=varak&t_id=36173&tulaj_id=csaba16&h=18"Véletlen bukkantam erre az oldalra. Engedje meg, hogy bemutassam röviden a várainkkal kapcsolatos "szélmalom harcunkat" a reménytelen küzdelmeinket, váraink sorsát és jövőjét. 2001. évi bejegyzésünk óta küzdünk a településünkön található 2 db. romos várunk megmentése érdekében . Alapítványunk legfőbb célja a várainkból megmaradt falak konzerválása, állagmegóvása, -pályázati és egyéb támogatásokból - a régészeti feltárásuk, a helyreállításuk és a bemutatásuk. Célunk továbbá a térség turisztikai vonzerejének a növelése a váraink bemutathatóvá tétele és hasznosítása. Két várunk közül az egyik - középkori eredetű - részben a helyi önkormányzat és a Magyar állam tulajdonában, a másik - Árpád kori - állami tulajdonban, a Duna Ipoly Nemzeti Park területén helyezkednek el. Kiemelten közhasznú civil szervezetként nagyon nehéz és hosszú folyamat - nem saját tulajdonú - műemlékek megmentése érdekében eredményeket elérni. Ki vagyunk szolgáltatva a korlátozott számú pályázati támogatásoknak, mert az egyéb támogatásokból szinte semmit nem tudtunk megvalósítani. Megmentésük érdekében sem állami, sem önkormányzati támogatásban nem részesülünk! Ez idáig az 1 % gyűjtés sem hozott eredményt. A hazai támogatások közül a Nemzeti Kulturális Alap 4,5 millió Ft. támogatásából és a hozzáadott közel 2 millió Ft. önrészből sikerült az elmúlt évben az ipolydamásdi középkori várunkban az un. "bástyatorony-rom állagmegóvását részben elvégezni, amelyet a 2. ütemben folytatnunk kellene. Az utólag finanszírozott pályázati támogatások miatt szervezetünk és a váraink sorsa bizonytalan. Jelenleg forrás hiányában az állagmegóvási munkálatokat nem tudjuk befejezni. Minden igyekezetünk ellenére, csak kicsi lépésekben tudunk előre haladni. Eredeti terveink szerint szeretnénk legalább a középkori várunkban elvégeztetni a régészeti feltárásokat, a falak rekonstrukcióját, a vár bemutathatóvá tételét, történelmi kulturális rendezvényeket szervezni, kiállító, bemutató helyet a kutatási eredményekről, történelmi kutató és helytörténeti tábort kialakítani, turisztikai szolgáltatásokat létrehozni, ...stb. Mindezek csak akkor valósulhatnak meg, ha sikerül uniós pályázatot beadnunk, nyernünk. Addig azonban csak álmodozhatunk a váraink megmentésén. Nyolc évi áldozatos munkával és szakmai kapcsolatokkal sem sikerült látványos eredményeket elérnünk.A beadásra váró pályázatokhoz a 30 % önrész előteremtése a mindennapi működési gondok mellett szinte lehetetlen. 2008. évben 650 db. adománykérő levelet küldtem el, de csak 2 - anyagjellegű - felajánlás érkezett, amelyet sajnos ismét a pénzügyi gondjaink miatt nem tudunk igénybe venni. Ha Ön és hasonló gondolkodású honfitársai tudnak, vagy szeretnének segíteni a sanyarú sorsú várainkon, akkor jelentkezzenek! Bármilyen támogatást,segítséget, önkéntes munkát, bontott építőanyagot,pénzt, 1 %/-ot,..bármit szívesen fogadunk. Rövidesen elkészül a honlapunk, amelyen keresztül többet megtudhat a Börzsöny várairól, műemlékeiről, védelemre és megmentésre szoruló kulturális értékeinkről. Segítő szándékát előre is köszönjük. Tisztelettel: az alapítvány főtitkára. Adószámunk: 18693018-1-13."
Ha hihetünk a Ledentu-féle rajznak, a Német-bástya felső szintjén ágyúlőrések sora húzódott végig. Persze kérdéses, hogy ezek milyenek voltak? Kulcslyuk alakúak vagy nagyméretű tölcsérbélésesek? Az olasz-bástyához ez utóbbi illene.
A talány megoldása a bástya körüli kőtörmelékben lehet...
Erre gondoltam. Arra is kíváncsi lennék, hogy a Német-bástya "szögletes" részének déli fala milyen módon csatlakozott a rondellához, illetve azon lehetett-e lőrés. Bár egy esetlleges lőrés itt teljességgel értelmetlen lett volna.
Még 2005 őszi kép, de azért kivehető rajta az általad ismertetett gerendafészkek három nyílása. Szerintem is, a Német-bástya kétszintes lehetett. Az emelete erősen lemorzsolódott, bár -- a kis rondellák környéke -- kivételével, viszonylag épek az alsó falai.
