Tegnap a Terep Hatvanas került abszolválásra, mivel már az elején sikerült eltévedni a Szénásnál vagy hol, megtoldva olyan 4-5 kilivel (az egyéb kavarokról nem is beszélve =). A frissítés pazar volt, leginkább a kóla csúszott le. Épp, hogy beértünk szintidőn belül, a lezúduló víz és sártenger a legkevésbé zavart már, nyakig bele. Asszem a Kisringyóban sem nyújthattam építő jellegű látványt, de a leves pöpec volt. Mondjuk gyanús volt, hogy nem volt hajlandó szünetet tartani a masszív remegésem, ami még az itthoni forró zuhany után is kitartott, aztán azt tapasztaltam, hogy kitört rajtam a szombat esti láz. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy még a sört se kívántam. Összességében tán ez volt eddigi pályafutásom legszopatósabb versenye, és a szar időeredmény és tájékozódási deficitjeim ellenére örülök, hogy végigvánszorogtam, és nagy köszönet a szervezőknek, hogy a szombat délutáni kandallós, meleg szobás punnyadás helyette egy ilyen eseménnyel gazdagították a porfóliómat, és a frissítőknek is, hogy elviselték a sirámaimat =]
Minden elismerésem a T100-on versenyzőknek, akik ebben az időben nyomták végig. Én a T50-en indultam és csak másfél órát kellett áznom, nem is gondoltam bele mi lenne, ha tovább kellene mennem a Kisrigótól... Óriási gratulációm minden célba érkezőnek!!!!!!
Nem. már Klaptromusztán éreztem a szokásos combfájdalmat. Lefelé még csakcsak ment, de felfele alig bírtam emelni a lábam. Ennek és az eső ellenére még kimentem egy körre, de a Nagy-Villámhoz felfele már erős fájdalmaim voltak. Onnan már csak séta volt, képtelen voltam futni. 75-nél kiszálltam.
Azért nagy élmény volt az a "patak túra" de ennyi elég volt belőle :-)
Én rég láttam olyan esőt, mint ami tegnap volt. Az egyik legmegdöbbentőbb kép az volt, amikor Solymárról mentem kocsival a célba és az aszfalt alól a víz gyűjtők 0,5-1 méteres magasságban sugárban tört fel a víz. Emlékezetes este marad. Gratulálok, kemény menet volt! Csináltam 1-2 képet, ízelítőül 56 darab.
T100 röviden: az első 40 nem volt olyan jó, de aztán egyre jobban esett, s a kilométerek egyszerűen összefolytak. A szervezők nagyszerű munkát végeztek, ár/elmény arányban felülmúlhatatlan eseményt csináltak. Javaslom viszont jövőre az útvonal bolyákkal való kijelölését.
Vagy négy órát tudtam aludni. Nem tudom mi teszi, az össze-összeugró vádlim, a rettenetes szélben 45 fokba döntött fák zúgása, vagy az elmúlt nap eseményei a fejemben? Pedig igazán rám férne, nehéz napon vagyok túl. Röviden a következőkre emlékszem: 50-ig eszement szerencsénk, hogy az előzetes jelzések ellenére szinte semmi nem esett. 6 órán belül vagyok Psztlászlón, ami kb 25 perc előny tavalyhoz. Ez meglep, hisz azért eddig sem volt tökéletes a talaj, no és a tavalyi ultrakönnyű menetfelszerelés kb. plusz 1,5kg-mal növeltem Lavaredo főpróba címen. A java innen következik. Visegrádra lefele már esik, és ha már esik, akkor úgy emberesen. Fellegvártól még jobban rákezd, és elkezdődik az utak patakokká változása. Az első beázás óta ugyanakkor ez itt még nem nagyon zavar. 75 után viszont már olyan mennyiségű víz van az utakon és annyira kezd lehűlni az idő, hogy kezdem nagyon nem komfortosan érezni magam, először a versenyen. Az előnyöm tavalyhoz hol csökken, hol nő kicsit, 15-25 perc között mozog. Kevély nagyon megvisel, pláne lefele a teljesen köves meredek. A fejlámpát az utolsó ponton kell felraknom. És innen következik a fekete leves. A Csúcs hegyen még fokozottabb iramban kezd esni, és leszáll a köd. Ettől kb. 1,5 m-re lehet látni. Nagyon kihűlök, nincs erőm már gondolkodni. Ez nagyon megtör, csak megyek, amerre sejtem az utat, mert a jelzéseket egy ideje nem találom. És persze rosszul sejtem. Egy idő után beérek a házak közé, de az időmön látom, hogy nem igazán oda, ahova kell, már a célban kellene lennem. Elkezdek bolyongani az utcákon és számos segítő eligazítás után érem el az iskolát. Hát vhogy így kell az utolsó 6 kmen egy 20 perces előnyt 50 perces hátránnyá redukálni... Nagyon sajnálom ezt a végét, de mivel az első 92kmen úgy érzem, teljesen helytálltam, és tudom, h 13 órán belülre hozhattam volna az időt, nem panaszkodom.
Gratulálok minden résztvevőnek, a mezőny érezhetően sokkal erősebb volt tavalyhoz képest, a körülmények ellenére is. Remélem senki nem került bajba kint az erdőben.
Gratulálok Csanyáéknak is, jó szervezés volt, a felfestések időállóságán kellene javítani, de nagyon-nagyon sokat segített a sok jel. A nyolc órási indítást javaslom csak megfontolni, plusz 1-1,5 óra világosban mindenkinek segítség.
A felszereléseim jól vizsgáztak, különös köszönet a LaSportiva Crosslite-nak, sárban 100%-ot teljesített, gyakorlatilag SEHOL nem csúsztam meg (bár nem volt az a szaggatós a tempóm...:-). Aszfalton viszont nem erőltetném. Lavaredot ugyanakkor erősen fontolgatom. A tegnapi nap után nem érzem magam még elég erősnek ahhoz, hogy annyival nehezebb körülmények között harcoljak az elemekkel.
Bezáruk a visegrádi pontot és bementünk a Kisrigóba fagyott feladókat menteni. Én még életemben nem láttam ilyen vízátfolyásokat és ennyi vizet. Jójó, még kiscsirke vagyok, de akkor is... (Sanci: "Nehogy elüss egy pontyot!":-))
Nem tudom kifejezni, mekkora elismerésem azoknak, akik végig mennek...
Óriási gratulációm Balázsnak, nagy idő főleg az ismert időjárási körülmények mellett! Minden elismerésem azoknak akik ebben az időben végigmennek. Én féltávnál kiszálltam, már nem bírtam futni a sarokfájásommal. Az elején a 3-4. helyen pozícionáltam magam Pap Gabivel, aztán Carlos elkavart, így lettem 2. Balázs után (ő jó messze előttem), majd visszaelőzött Carlos és ismét a 3. helyen találtam magam. Mindenki Kavart valamennyit az elején futók közül. Klastrom után jött egy elhúzódó holtpont ami bár vészes nem volt, de addig az 50 es futók elejével szo-szó tudtam tartani a lépést, most már ez nem ment, illetve JB is szépen rámszaladt Dömösnél. Prédikálóra fölfelé pikk pakk el is lépett, én még mindíg önmagamat kerestem, de alapvető gond nem volt. Fölérve viszont hamar kiderült, nem bírok sem elrugaszkodni, sem leérkezni az egyik lábamra, így hosszú séta következett PSZLászlóig, pedig ekkor már lett volna erőm. így szokott ez lenni..A séta közben szép csendben eleredt az eső is. A nem nagy, de hosszú energetikai holtpontra még keresem magamban a válszt, hisz ettem, ittam terv szerint. A fájás okát valószínűsíthetőleg a régi, már kitaposott cipő jelentette. Sajnos nem tudok egy ideje itthon beszerezni magamnak normális csukát, így a régiek közül "guberálok". Na ennyit a jajjveszékelésből, már nagyon várom a sikeres teljesítések pozitív beszámolóit! Tessék, tessék, jöhet, jöhet!
Tisztelet azoknak akik kint küzdenek, de azoknak is akik ötvennél úgy döntöttek, hogy ebből elegendő ennyi.Prédi után kaptam a zuhét, de elég volt belőle a célig.Azóta meg csak rosszabb lett. Hajrá és kitartás!Jönnek hamarosan t50 képek is.
