A szerző több éves kutatómunkával összegyűjtötte azokat az észleléseket a föld minden tájáról, amelyek ismeretlen, eddig be nem azonosított, vagy már kihalt(nak vélt) állatfajok megjelenéséről szólnak. Mindezt teljesen pártatlanul, tehát nem akart sem pártoskodni ezeknek a lényeknek a létezése mellett, sem pedig ridegen elutasítani azt.
Érdemes beszerezni (ha még lehet valahol). 1997-ben adták ki.
Néhány szó az Okapiról, mely a Nemzetközi Kriptozoológiai Társaság (ISC) címerállata.
Okapi (Okapia johnstoni)
Első ránézésre talán a zebrára hasonlító állat, de azzal nincs rokonságban. Az Okapi a zsiráffélék (Giraffidae) családjának tagja. Az állat megjelenése nagyon szép, teste sötétbarna színű de feltűnő, vízszintes csíkok borítják a fartájékot és a hátsó lábait, ill. az első lábai egy kis részét. A csíkos mintázatról a szakemberek úgy vélik, hogy segíti a kis okapiborjak tájékozódását a sűrű erdőben, hiszen megkönnyítik az anyaállat követését a sötét, kevés napfényt kapó területen. Ezenkívül a csíkok kitűnő álcázást is lehetővé tesznek, beleolvadva a növényzetbe. Az okapi testalkata a zsiráféhoz hasonlít, kivéve, hogy sokkal rövidebb a nyaka. Mindkét állatnak hosszú (kb. 30 cm), hajlékony, kék nyelve van, amellyel könnyűszerrel szakítják le a fák és bokrok leveleit. Továbbá az okapi nyelvének hosszúsága lehetővé teszi az állatnak, hogy szemeit és füleit úgymond tisztán tartsa. Az emlősök közül nagyon kevés állat "mondhatja el magáról", hogy nyelvével képes elérni a füleit! A hím okapinak rövid, bőrrel borított szarvai vannak. Nagy füleivel kitűnően meghallja ha a közelben egy leopárd portyázik. Farkuk kb. 30-42 cm, testsúlyuk nagyjából 200-250 kg.
A táplálék jórészt levelekből áll, de füvet, páfrányokat és gombákat is fogyasztanak.
Az okapik magányos állatok, mindössze a szaporodás időszakára keresik fel egymás társaságát. A kis okapik augusztus és október között születnek, kb. 421-457 napi vemhesség után. Az anya 10 hónapig táplálja kicsinyét, kifejlett okapiról pedig 4-5 év után beszélhetünk. Az átlagos élettartam 15-30 év.
Nagyon különös, de az okapik naponta mindössze 5 percet alszanak, a fennmaradó közel 24 órát mindvégig éberen töltik!
Afrikában őshonosak, főleg az Ituri Nemzeti Parkban élnek, ami a Kongói DK (korábban Zaire) területén található.
Az okapi létezéséről mindössze 1901 óta tud a tudomány.A felfedezése után azonban, meglepő módon találtak egy egyiptomi vésetet, ami egy okapit ábrázol. Stanley expedíciója során hallott egy állatról, melyet a helyiek "atti" néven emlegettek. Amikor a felfedezők és kutatók meg-megpillantották az okapi hátsó, csíkos felét, amint eltűnt a sűrű bozótban úgy vélték, egy eddig még ismeretlen esőerdei zebrafaj lehet. Majd Sir Harry Johnston, aki Ugandában töltötte be a brit kormányzói hivatalt néhány pigmeustól hallott egy különös állatról, mely azonnal felkeltette az érdeklődését. A pigmeusok nyomokat muatttak Johnstonnak aki megállapította, hogy hasított patás állat hagyta őket hátra. Noha Johnston maga nem látta az állatot, kapott egy csíkos bőrdarabot, illetve egy koponyát is. A koponyából megállapították, hogy az ismeretlen állat a zsiráffal áll rokonságban. 1902-ben megkapta tudományos nevét.
Az első élő példány 1918-ban érkezett az antwerpeni állatkertbe, az első fogságban született Okapi pedig a brookfield-i állatkertben született, ez Chigago környéke.
Az okapik számáról bizonytalanok az adatok, és jelenleg nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.
Idén júniusban jelentették be, hogy egy maradványpopulációt fedeztek fel a Virunga Nemzeti Parkban.
Ami a kínai élőlényt illeti, betű szerint lemásoltam a cikket. A fényképen egy partra vetett ponty és egy házatlan csiga kereszteződése látszik. Az iraki eset vagy három oldal, nem vállalkozom rá, hogy lemásoljam, de a lényeget leírtam.
Sajnos, nem tudom a képet mellékelni, nincs rá lehetőségem. Csak írni tudok, azt is titokban, de ilyen érdekes témának nem tudok ellenállni. (Nem erre a hírre, hanem általában a kriptozoológiára gondoltam).
Én is némi kétségemet fejeztem ki. Mire vadászhatott egy ekkora ragadozó? Szóval, nem stimmel az ügy. Fényképet ugyan közöltek, de arról nem érzékelhatőek a méretek, arról nem is szólva, hogy mostanában nem nagy ügy manipulálni egy képet.
A mai nap került a kezembe a Hihetetlen legújabb száma. A hetedik oldalon van egy aprócska cikk.
Egy kétlábú, leginkább egy hüllőhöz hasonlító titokzatos állatot láttak a Kínában található Jinan-folyóban. A két méter magas (szerintem inkább két méter hosszú) ismeretlen lényt többen is látták, miközben a part mellett dolgoztak. Az egyik szemtanú szerint a pikkelyes állat többször kibukkant a vízből, és ekkor jól látható volt a hosszú nyakán ülő kis feje és az apró szemei is. A térségben mind ez idáig nem tapasztaltak ehhez hasonló jelenséget, ám a tudósok szerint nem kizárt, hogy egy még ismeretlen élőlényt láttak a szemtanúk.
Mellékelve egy fénykép, de a rajta látható izé szerintem bármi lehet a fényképezés feltalálása óta.
Ugyanebben az újságban esik szó egy Irakban talált. százméteres ragadozó dino-csontvázról is. Ezt valahogy nem nagyon akaródzik elhinnem.
Jut eszembe, a tatzelwurm-ra hasonlító ábrát láttam egy, már sajnos kidobott újságban, ott egy disznót táadott meg. Az is vagy a Hihetetlen, vagy az UFO-magazin, vagy valami ilyesféle szakfolyóirat volt.
Íme azok a fajok, melyekről úgy vélik, esetleg megmagyarázhatnák a tatzelféreg relytéjét.
Páncélos seltopuzik (Ophisaurus apodus) és elterjedési területe Európában;
Gila (Heloderma suspectum) és elt. területe Észak-Amerikában;
Japán óriás szalamandra (Andrias japonicus), (az óriás szalamandrák három képviselője él Földünkön, a japánin kívül az Andriasdavidianus Kínában, míg a Cryptobranchus alleganiensis Észak-Amerikában.)
1954-ben Szicíliában a helybeli parasztok látták, amint egy macskafejű, kígyótestű, csak két mellső lábbal rendelkező lény disznókat támadott meg, elképzelhető, hogy a tatzelféreg-szerű lény Dél-Európában is él.
1924-ben hajszál híja volt, hogy a tudomány földeríthette volna a tatzelféreg mibenlétét, ekkor ugyanis két kiránduló a Mura völgyében rábukkant egy töredékes csontvázra, amely mintha egy körülbelül 120 cm-es gyíké lett volna. Egy állatorvos-hallgató is látta a leletet, és azt a véleményt nyilvánította, hogy egy elhullott őz maradványa, ezt azonban a két megtaláló erősen vitatta, mert óriási különbségeket láttak az őz testalkata és a csontvázé között. Sajnos a csontvázat később kidobták, anélkül, hogy bárki más megvizsgálta volna (ez jellemző...). Érdekes, hogy alig két évvel ezután egy 12 éves pásztorfiú egy óriás gyíkkal találkozott pontosan azon a helyen, ahol a vitatott csontvázra rábukkantak. A fiú annyira megrémült, hogy azon a nyáron nem volt hajlandó a jószágot arra a környékre hajtani.
Mi is lehet ez az állat? A leírások egy dologban térnek el jelentősen, mégpedig abban, hogy egyesek szerint csak két pár mellső lába van, míg mások négylábúnak írták le, és vannak olyan beszámolók is, melyek szerint egyátalán nincs lába.
A tudomány képviselői szerint a szóba jöhető állatok:
Páncélos seltopuzik (Ophisaurus apodus) ez egy dél-európai, nagytestű lábatlan gyík;
Gila (Heloderma suspectrum) elléggé valószínűtlen, tekintve, hogy észak-amerikai faj, ő egyébként egy mérgesgyík;
Óriás szalamandra (Megalobatrachus maximus) Ez a faj sem él Európában, úgyhogy nem túl valószínű. Én továbbra is egy eleddig ismeretlen hüllő-fajra szavazok.
köszi az infókat. Az egyik könyvemben ezt írják a tatzelféregről:
1921 nyarán Dél-Ausztriában egy orvvadász és egy kanász vadászni indult a Hochfilzenalm nevű hegyre, és egy bizarr külsejű állatra lettek figyelmesek, amely egy sziklán hevert, és őket figyelte. Szürke féregre hasonlított, 60-90 cm hosszú lehetett, és olyan vastag volt, mint egy férfi karja. Az orvvadász le akarta lőni, de alig vette célba puskávával, az állat feléjük ugrott, teste széles ívet írt le a levegőben, s ekkor kiderült, hogy két kurta mellső lába is van. Mondani sem kell, hogy a két férfi azonnal elmenekült onnan, messze maguk mögött hagyva ijesztő ellenfelüket. Ez csupán egy a számtalan jelentés közül, amely egy eddig ismeretlen hüllő- vagy kétéltű fajról szól; az észlelések Európa közepén, az Alpok svájci, bajor és osztrák területein történtek, ahol a helybeliek Tatzelwurmnak (karmos féreg) nevezik.
Az 1920-as években számtalan eset történt az Alpok hegyi erdeiben főleg Svájc, Bajorország és Ausztria területén. A legkorábbi beszámolók az 1700-as évekből valók.
Az egyetlen nem túl meggyőző bizonyíték a Megalania létezésére néhány lábnyom, amit Ausztráliában találtak még 1979-ben, és Rex Gilroy kriptozoológus szerint minden kétséget kizáróan egy Megalania hagyott hátra, azóta viszont nem került elő újabb nyom. Kár, hogy nem láttam az AP-n a filmet, biztos a legújabb fejleményekről volt benne szó. A tudomány szerint a Goanna kb. 40 000 évvel ezelőtt, a pleisztocén korban halt ki.
Ezt nem is tudtam! Azért én óvatos lennék ezzel, hiszen egy laikus akár egy nagyobb varánuszfajt is a Goannának nézhet; mindenesetre elgondolkodtató ez a 600-as szám! Azok számára, akik esetleg nem hallottak még róla, a Megalana prisca egy, a pleisztocén korszakban élt hatalmas, kb 7m hosszú ragadozó gyíkfaj volt. Teljes csontvázat eddig még nem találtak, a különböző lelőhelyeken talált darabokból állították össze az állat vázát. A lelőhelyek Új-Dél-Wales, Queensland és Dél-Ausztrália területeire korlátozódnak.
