Keresés

Részletes keresés

Cseresznye Creative Commons License 2004.11.03 0 0 100
Az előzmények ismeretében tényleg megleptél egy kicsit... Többet tettél a kiegyensúlyozottságod érdekében, mint pl. én (aki ugye enyhén "idegbajos" vagyok :-)).
Az imaginációs terápia olyan betegknek segít, akiknek mondjuk nem sikerül teljes egészében eltávolítani a testéből a daganatot: Vizualizálniuk kell azt, és elképzelni, ahogy valaki (egy képzeletbeli személy) "kihajtja" a szervezetből és ezt minden nap gyakorolni. Persze nem tudok én sem mindent részletesen a dologról, hiszen az orvos és a beteg között zajlik a lényeg.
A félreértések elkerülése végett elmondom, számomra mit jelent a pozitív hozáállás: Lelkesíteni egymást és nem letörni, hinni a gyógyulásban és megtenni érte mindent. Sírni is szabad, de mint ahogy a sportban csak a győztesnek, itt csak a betegnek. Ill. érezni kell, ki kinek sírhat: A beteg a hozzátartozónak, a hozzátartozó másoknak megvallhatja félelmeit, de fordítva nem túl szerencsés (ha a hozzátartozó sír a betegnek, idegenek pedig letörik a hozzátartozót).
Mindenkinek másért xar ám: Akinek daganata van, az fél, akinek nincs, az viszont tehetetlennek érzi magát, ha a másik nem hajlandó elfogadni a segítséget. Hallottam már olyat, hogy valaki úgy szerette a másikat (a társát, vagy a testvérét), hogy azt kívánta, bár átvehetné tőle a daganatát és a szenvedését.
Előzmény: blackb (99)
blackb Creative Commons License 2004.11.03 0 0 99

Lehet, hogy meg fogtok lepődni, de jártam pszichológushoz, én magam mentem el, nem mondta senki, hogy menjek, így van némi tapasztalatom a dologról. Segített is az, hogy beszélhettem róla, megfogalmazhattam az érzéseimet a betegséggel kapcsolatban...

 

Imaginációs terápiáról nem volt szó,  és persze bűnök megvallásáról sem...

Eddig sem állítottam, hogy nem használ, csak azt gondolom, hogy sokan eltúlozzák a jelentőségét a lelki tényezőknek és ha valaki rákbeteg, akkor egyből azt feltételezik, hogy korábban depressziós volt, meg elfojtotta a gondolatait, meg úgy egyáltalán nem úgy élt mint kellett volna... annak a szorongásnak a félelemnek az oldása, ami a betegség kapcsán fellép az valóban hasznos, de a múlton való merengés, a múltbeli szorongás felidézése, meg hogy miért alakult ki az szerintem nem ide tartozik...

 

Másrészt, amit különösen fontosnak tartok, hogy ha a hozzátartozók a fenenagy optimizmust - a "pozitív valóságot" erőltetik, akkor a a betegnek nincs lehetősége beszélni a félelmeiről, a szorongásról a betegséggel kapcsolatban, aki pedig aki volt már beteg tudja, hogy ez ott van, méghozzá keményen, akkor is ha ezt a hozzátartozók nem szeretnék hallani és ami nem egyenlő azzal, hogy valaki nem hisz a saját gyógyulásban!!!

Előzmény: Cseresznye (96)
Törölt nick Creative Commons License 2004.11.03 0 0 98

Kicsit beleolvastam a korábbi hozzászólásaidba. Igazad van, ha másképp látod a helyzetet, de azért nem értek veled teljesen egyet.

 

A helyzet az, hogy én speciel semmi olyat nem mondanék a férjemnek, hogy tegyen meg, amit én nem tennék meg. Még akkor sem, ha én azt pl. tudom, hogy megtenném (ld. brokkoli evés:)))). (OK, én már egyszer végigjátszottam ezt a dolgot, amikor apukám rákos lett, végigjátszottam, hogy nem akart zöldségleveket inni, max. az almát ette és a banánt, nem akart külső segítséget elfogadni - még a dietetikust sem- és bele kellett törődnöm, hogy úgyis az lesz, amit ő akar, megtanultam már annak is örülni, hogy legalább leszokott a disznóhúsról, néha már halat is eszik és a kezelések közben rendszeresen szedte az Avemart és az összes Chemót végigcsinálta. Hiszti nélkül. Ez 4 éve volt. Azóta is él és virul. Igaz, benne fel sem merült, hogy nem fog meggyógyulni, az átállást is csak azért csinálta végig, nehogy kiújuljon a betegsége. Ő egész egyszerűen úgy érezte, hogy mindenféle hókusz-pókusz nélkül, lényegében egyedül is végig tudja csinálni a dolgot. OK, most, hogy a páromnál találtak valamit, látszik, hogy megszeppent - és szerencsére ismét elkezdett egészségesen kajálni:)

 

Nálunk speciel úgy működött/működik a dolog, hogy amíg a párom a kórházi ágyon feküdt, mi (ld. az anyukája, a szüleim, barátok, én stb.) mind azért harcoltunk, hogy a legjobb orvosokat kapja, hogy ha elfogy az infúzió, jöjjön az újabb, ha kell valami, jöjjön a nővér - állandóan mellette álltunk, fogtuk a kezét, ha kellett a homlokát hűtöttük. Megkönnyítettük a helyzetet, hogy kitartson a műtétig. Utána is így működött a dolog. Most pedig az infógyűjtés folyik, együtt próbálunk átállni az egészséges életmódra, stb. stb. Ja, és beszélgetünk is a témáról. Mert arra is szükség van. A barátok pedig mellettünk állnak.

 

Nem tudom, hogy Te ezt hogy éled meg (ld. kik állnak melletted, mennyire szoros velük a kapcsolatod) de hidd el, hogy sok-sok esetben a nagyon közeli hozzátartozók/barátok ugyanúgy végigküzdik ezt az egészet, ugyanúgy szenvednek, ha látják, hogy nem segíthetnek a másiknak. Az is igaz, hogy sokan ilyenkor „bekattannak” és csodaszereket vásárolnak tömegesen. Én inkább a természetes kiegészítőket keresem, amik majd az orvosi kezeléseket fogják hatékonnyá tenni, de ha ezt pl. elutasítaná a párom, akkor ezt is el kellene fogadnom, mert ez az ő döntése (max. rágnám egy kicsit a fülét)

 

Igazából az, hogy "te semmit sem tudhatsz, mert nem vagy rákos" ebben az esetben nem tudom, mennyire praktikus hozzáállás. (ld. ez egy távolságtartás, igazából a segítő kezek "virtuális" ellökése. Szerintem pl. a rák mint olyan nem szégyen, nem titok, hanem egy igencsak komolyan kezelendő és ijesztő betegség amit le kell győzni - és a győzelemhez bizony igencsak elkelnek a segítő kezek. Igaz -teljesen egyetértek- annak a segítsége ér a legtöbbet, aki már egyszer végigcsinálta az egészet, aki tudja, milyen félelmek merülnek fel az emberben, mi vár rá a kezelések alatt. Nálunk ezt a szerepet pl. az apukám tölti be - asszem:)

 

Megbetegedés és pozitív hozzáállás: szerintem ez egy annyira összetett dolog, hogy az ember soha nem tudhatja, mi lesz. Max. annyit tudhat, hogy mindent meg kell tennie az egészsége érdekében (ld. prevenció) – és ha lehet, jobban odafigyelni a helyes életmódra (nem hisztérikusan, mert attól csak bekattan az emberJ A rák tabuként kezelésével pedig csak annyit érnek el az emberek, hogy sokan félni fognak a szűrővizsgálatoktól (mint pl. a nők nagyrésze a nőgyógyászati hercehurcától) Igen, valamennyire mindenki fél tőle, de nem mindegy, hogy ez a félelem egy egészséges szinten marad-e, vagy megeszi az embert.

 

Önmagukba nézés: lerágott csont:)
Előzmény: blackb (93)
Cseresznye Creative Commons License 2004.11.03 0 0 97
Majdnem egyszerre beszéltünk, fiam. :-)
Üdv köztünk végre!!!
Előzmény: gigafun (95)
Cseresznye Creative Commons License 2004.11.03 0 0 96
Ja és még egy kérdés: Hallotál már az imaginációs terápiáról és egyéb kezelésekről, amelyek segítenek a gyógyulásban? Attól tartottál, hogy a pszichológus leültet Téged és kötelez, hogy valld meg a bűneidet?
Én azért javaslom mindenkinek, mert Apu - aki ugye valóban rákbeteg - azt mondta, hogy neki nagyon sokat használt a pszichológus és a pszichiáter segítsége. Persze tudom, senki nem szereti, ha lélekgyógyászhoz küldik, én sem örültem, amikor a férjem azt mondta, nekem jót tenne, de itt most nem konkrétan Rólad van szó, hanem a betegségedről, amelynek legyőzésében sokat segíthet.
Előzmény: blackb (93)
gigafun Creative Commons License 2004.11.03 0 0 95

Azt hiszem egy picit félreértettél valamit.

Szerintem a rák kialakulásának sok oka van.

Genetikus hajlam, környezetszennyezés, táplálkozás és sok egyebek mellett, ami most nem jut eszembe, a lelki tényezők is.

A génekkel ugyebár nem tudsz csinálni semmit. A környezetedet sem nagyon tudod megváltoztatni, esetleg költözhetsz, de ezt nem mindenki teheti meg.

Amit mindenki megtehet, az az, hogy csökkenti a kockázatot azokon a területeken, ahol lehet.

Én soha nem kajáltam nagyon egészségtelenül, az elmúlt három évben pedig még jobban figyeltem. Főleg szárnyasokat ettem, meg halat, néha persze becsúszott egy kis csülök is.:-)

Nem fogyasztottam rendszeresen sok alkoholt, és nem dohányoztam.

29 évesen mégis sikerült növeszteni valamit.

Kérdezhetném kétségbeesve, hogy miért pont én.

Vagy végiggondolhatom az életemet, hogy vajjon én rontottam-e el valamit.

És rájöttem, hogy az elött soha nem tudatosodott bennem, de gyakran megfordult a fejemben, hogy egyszer biztos rákos leszek.

És bár nem vagyok benne 100%ig biztos, hogy ezért alakult ki, de biztos volt benne egy kis része.

És hogy a gyógyulást hogyan képzelem?

Először is hiszem, hogy az orvosaim tudják, mit csinálnak.

Másodszor. Mivel az első két említett tényezővel(gének, környezet) nem tudok mit csinálni a másik kettőre koncentrálok. Egyrészt olyan ételeket/italokat és kiegészítőket fogyasztok, amik bizonyítottan erősítik a szervezetemet és a gyógyszeres kezelések hatását, másrészt lelkileg megerősítem magam, amiben nagyon sokat segít a feleségem, aki nem rákos ugyan, de tudom, hogy teljesen átérzi mindazt, amin keresztül megyek és az ő segítsége nélkül talán nem is sikerülne.(ezt próbáltam jobban megfogalmazni, de most nem sikerült. talán legközelebb.:-))

Természetesen mindez az én véleményem, tudom, hogy minden ember/eset más és azt is tudom, hogy nem gyógyul meg mindenki. De az biztos, hogy aki mindent megtesz a gyógyulásért, annak nagyobb az esélye, mint annak, aki elhagyja magát. Ezzel senkit nem szeretnék megsérteni, főleg a jelenlévőket nem, mert aki itt van az már tett valamit.

 

Előzmény: blackb (93)
Cseresznye Creative Commons License 2004.11.03 0 0 94
Szerintem Te itt valamit nagyon félreértesz: A segítő szándékkal tett javaslatot követelésnek, elvárásnak tartod. Én szinte nem is ismerek olyan embert, akinek ne használna egy jó pszichológus segítsége. Majdnem mindenkinek vannak elfojtott szorongásai, gondolatai, amiket nem tud sehogy sem kezelni. A rákbetegekre ez azért fokozottan igaz, mert ők krízishelyzetben vannak és az esetükben a lélekgyógyász segítsége nem csak a közérzeten javít, hanem egyenesen "életet menthet", segíthet elűzni az ártó gondolatokat, félelmeket, bűntudatot.
Nehéz megértenem, Magyarországon (vagy talán nem csak itt) miért rettegnek ennyire az emberek mindentől, ami új ahhoz képest, amit az anyukájuktól vagy a körzeti orvostól hallottak. Mindenhol ártó szándékot sejt, mindenkitől megijed a legtöbb ember és azt, hogy a sorsa alakítását a saját kezébe vegye nem új lehetőségnek, hanem ijesztő kötelességnek tekinti, ami ellen hevesen tiltakozik.
Előzmény: blackb (93)
blackb Creative Commons License 2004.11.03 0 0 93

Sok igazság van abban, amit írsz, de én arra lennék kíváncsi, hogy Te ezt magadon hogyan alkalmaznád? Nem hozzátartozóról beszélünk, hanem hogy Te hogyan bírkóznál meg ezzel a betegséggel, ha megbetegednél...  Te voltál már rákos?

Ha nem, akkor nyilván úgy gondolod, hogy soha nem fogsz megbetegedni, mert annyira pozitív a hozzáállásod...

Persze van, vagy lehet a betegségnek pszichoszomatikus háttere, de azért nem feltétlenül erre tenném fel a gyógyulást, gondolom hívő és optimista emberek is meghalnak időnként benne...mint ahogy egy idő után mindenki meghal...

"Sokan lebecsülik ezeket a faktorokat, de szerintem hihetetlenül komoly szerepük lehet az arra érzékeny embereknél"... na, igen az arra érzékenyeknél, és ezzel már meg is van a magyarázat arra, hogy miért nem lesz minden lelki problémával küzdő ember beteg...

Igazán, ami engem zavar abban, amit írtál, hogy milyen alapon ítéled meg azokat az embereket, akik megbetegszenek, és gondolod azt, hogy ők biztos, hogy valamit rosszul csináltak, mert különben nem történt volna ez velük és adsz nekik tanácsokat, hogy nézzenek magukba...

Előzmény: Törölt nick (90)
Cseresznye Creative Commons License 2004.11.02 0 0 92
Akkor mondok egy pár szót a hitről - ha már másról sajna úgysem tudok beszélni, pláne most, hogy ilyen kevés az időm utánakeresni a többi dolognak...
Mi is az első, ami eszünkbe jut arról a szóról, hogy hit? Legtöbbünknek a vallás, az Istenbe vetett hit. Nálam nagyon aktuális ez a kérdés, hiszen még nincs is egészen egy hónapja, hogy felnőtt fejjel megkeresztelkedtem. Ahogy fokozatosan a vallás felé fordultam, egyre kevesebbet anyáztam, nem akartam már átkozódni és becsapni saját magamat (mert akkor Istent is becsapom). Kezdtem jobbnak látni az embereket, jobb dolgokra törekedni és ettől jobban érezni magam a bőrömben. Igaznak és boldogítónak éreztem az evangéliumokban megszólaló Jézus szavait és ígéretét a túlvilági életre vonatkozóan, de mint majd' minden hívőnek, nekem is megszólalt a fülemben Lucifer: "Mi van, ha nincs túlvilág? Mi van, ha a halál után csak a nemlét vár? Ezt a sok jót cselekszed életedben, és sehol nincs a hála és a köszönet, soha többé nem látod már elvesztett szeretteidet sem. Megéri hát jónak lenni?" "Igen." - válaszoltam magamban neki és ettől nyugodtam meg igazán, nem a bizonyosságtól. Ha nem lenne túlvilág és Isten nem hálálná meg a jócselekedeteinket, akkor is megérné a jóra törekedni, mert egyszerűen jobban érzi magát tőle az ember. És, hogy mi köze a hitnek a gyógyuláshoz? A Biblia tanításai szerint életünket Istentől kaptuk, bűn azt eldobnunk magunktól, kötelességünk, hogy jól bánjunk testünkkel-lelkünkkel, hogy küzdjünk a tőle kapott élet megőrzéséért. És ha elbukunk? Ha nem maradunk meg és odaát sem vár semmi? Megérte akkor hinni, bizakodni és küzdeni? Igen. Küzdelemben elesni sokkal dicsőbb dolog, mint megvert hadként hagyni, hogy leterítsen az ellenség, hinni, küzdeni és jót cselekedni pedig nem úgy kell, hogy az jár a fejünkben, hogy adok-kapok, hanem az, hogy adok, és egyszer majd talán kapok is, de nem számít mikor, most akkor is csak adok. "Ember küzdj, és bízva bízzál" - mondja a Az Ember Tragédiája "Istene",
"Segíts magadon, akkor az Isten is megsegít" - mondja egy közmondás. Ezek is mind arra utalnak, hogy Istennek és Jézus tanításainak semmi köze a fatalizmushoz, az eleve elrendeltésg gondolatához. Megjövendölik Isten fiának eljövetelét és más az egész emberiségre kiható eseményeket, az egyes emberek sorsának alakításában azonban a legfontosabb szerepe magának az egyénnek van: Ha megtér, hisz és jót cselekszik, eljuthat a mennyek országába, tehát cselekvő részese, nem elszenvedője saját sorsa alakulásának. Akinek erős a hite, azt támogatja Isten is, a babonákban és egyéb misztikus dolgokban való hitet azonban tiltja az első parancsolat. Isten és a hozzá való viszony a dolgok alfája és omegája, nem a csillagokban és az életvonalunkban van megírva sorsunk, hanem magunk befolyásoljuk annak alakulását jó és rossz cselekedeteinkkel, hitünk erejével. Az igaz hívő tehát nem kopogja le a faasztalon a szerencséjét, nem fél, ha átrohan előtte a fekete macska, nem készített hotroszkópot, nem szorongat kabalát, hanem önmagában és Istenben bízik, küzd élete jobbá tételéért és segít másokon. :-))

Azt hiszem, a fentebb leírt gondolatok közt aki nem hisz magában Istenben, az is talál olyan gondolatokat, amelyekkel azonosulni tud. (és szerintem pont ez a vallás egyik csodája...).
Előzmény: Törölt nick (90)
Törölt nick Creative Commons License 2004.11.02 0 0 91

Na szóóóval. Egy kérdés, hátha olvassa valaki, aki ért hozzá, vagy már hallott róla.

 

Több helyen is találkoztam már a zsályateával a rák kapcsán. Konkrétan napi 3*1,2-1,5 dl.-t javasolnak, kaja előtt. (Egy rákból kigyógyult természetgyógyász ismerős is azonnal ezzel kezdett - zsályateát küldetett be a páromhoz a  kórházba)

 

Nem ismeri valaki ennek a hatásmechanizmusát? Azt tudom, hogy a zsálya belső gyulladásokra nagyon jó, torokgyuszira is remek. Csak azt nem tudom, miért pont zsálya.

 

(A zöld tea az tiszta sor, az antioxidáns etc. a gyümölcs és zöldséglevek is tiszta sor, igazából a gyógyteák tartoznak a fura kategóriába. Maria Treben könyve (Egészség Isten Patikájából asszem... de iszonyúan rossz a névmemóriám) az is ír gyógynövényes tippeket - ő pl. a zsurlóra esküszik cickafarkkal)

 

Csinált itt már valaki gyógynövényes kiegészítő (nem kifejezetten méregtelenítő!) kúrát?

 

A méregtelenítő kúrát pl. a chemo alatt óvatosan kezelném, mert olyankor a mérgek nem véletlenül vannak ott, ahol vannak.

Törölt nick Creative Commons License 2004.11.02 0 0 90

Hmmm... érdekes. Igazából egybevág azzal, amit a legtöbb helyen írnak.

 

Valaki felvetette, hogy nincs értelme a korábbi "bűnökön" filózni. Hát nem tudom. Ha ezek nem nyomasztják az embert, ne is filózzon (ha valaki nem érzékeny ezekre, akkor jó), de ha "megeszik" pl. bűntudat formájában, akkor biza el kell ezen gondolkozni. Igazából amikor én azt mondom, hogy mindenki találja ki, mi is lehetett a betegség pszichoszomatikus oka, arra gondolok (bár ezt már máshol is leírtam), hogy mindenki jöjjön rá, van-e valami, ami már régóta nyomasztja, vagy kísérti. Vannak-e ki nem mondott félelmei. Ha vannak, akkor pedig azokat kell először feldolgozni.

 

Itt nem arról van szó, hogy "miért pont én", hanem, hogy "mit tudok megváltoztatni az életemben azok közül a nem genetikai tényezők közül amik ezt okozhatták".

 

Itt jön szóba a táplálkozás és az életmód (pl. stressz). Itt jön szóba a sok-sok fel nem dolgozott fájdalom és lelki tényező (pl. aki mindenkit gyűlöl, annyi negatív energiát halmoz fel szerintem, hogy az már önmagában gyilkol). Sokan lebecsülik ezeket a faktorokat, de szerintem hihetetlenül komoly szerepük lehet az arra érzékeny embereknél. (ld. vannak emberek, akik egész életüket végigzüllik, végigzabálják, olyan egészségtelenül élnek, hogy az már durva aztán 90 évesen elüti őket a villamos - ez van:)

 

Szerintem azoknál, akik igazán vallásosak, pont ezek miatt a tényezők miatt jobbak az esélyek. Ők igenis elmennek és meggyónják a bűneiket (ld- pap = pszichológus) és sokan tényleg lenyugszanak. Amellett ott a hit, hogy valaki vigyáz rájuk. (Mondjuk ami igazából még nekem is magas, hogy ők ilyenkor mit értenek "elfogadás" alatt. Sokáig ezt beletörődésnek fordítottam, de már nem vagyok ebben ilyen biztos. Sajna nem vagyok templombajáró típus így ez nekem tényleg magas.)

 

Ja igen. A negatív hozzáállás (vagymi)  immunrendszert romboló hatásáról szerintem már rentgeteg cikk született, érdemes elolvasni egyet-kettőt. Tanulságos lesz.

 

Azoknak is, akik most (még) teljesen egészségesek és még 100 évig szeretnének élni! (Ugyanez vonatkozik a táplálkozásra és életmódra is)

 

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Cseresznye (89)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.31 0 0 89

Na, megvan a cikk. Tényleg ügyeltek rá, hogy kb. azonos legyen a betegség súlyossági foka. Íme:

Akaraterővel a rák ellen
A daganatos betegek kevés lelki segítséget kapnak

Népszabadság • Kun J. Viktória • 2004. október 26.

Szorong és depressziós a daganatos betegek jelentős része, segítséget viszont csak töredékük kap. Pedig a pszichés állapot alapvetően befolyásolja a gyógyulás esélyét.



A cél az volna, hogy az orvosok visszaadják a rákbetegeknek az életbe vetett hitet, Magyarországon azonban ez egyelőre nemigen van így - mondja egy felmérés alapján Muszbek Katalin, pszichoonkológus, a Magyar Hospice Alapítvány elnöke. A szervezet öt onkológiai osztályon, ezer beteg bevonásával készített felmérése szerint a daganatos betegek négy kritikus időszakon esnek át: a betegség diagnózisa, az ellenőrző vizsgálatok, az áttétek megjelenése, illetve az eredeti tumor esetleges kiújulása. Ilyenkor a legerősebb a szorongás, fokozódik a depresszió. Még tart a vizsgálati eredmények értékelése, de úgy tűnik, ezek egy ponton cáfolják az előzetes feltevéseket: az otthon gyógyuló, ambuláns betegek szorongása nagyobb, mint a kórházban fekvőké. A felmérést azért végezték, hogy képet kapjanak a betegek lelkiállapotáról, illetve előkészítsék annak az igazolását, hogy a pszichés támogatás életeket menthet.

- Vizsgáltuk, mennyire, honnan ismerik a betegek a diagnózisukat. Egyelőre az a feltevésünk, hogy nem ismerik, és amit mégis tudnak, azt nem a kezelőorvosuktól tudják. A diagnózist általában a hozzátartozóknak mondják meg, rájuk bízva a további nehéz feladatot - állítja Muszbek Katalin.

- Angliában azonos stádiumú, kórképű és gyógyulási esélyű emlődaganattal kezelt betegeket pszichológiai teszt alapján négy csoportba osztottak be, attól függően, melyikük hogyan fogadta betegségét. Voltak a küzdők, akik mindenben gyógyulási lehetőséget kerestek, a tagadók, akik úgy tettek, mintha semmi sem történt volna, a beletörődők és végül azok, akik feladták a küzdelmet. Öt évig követve sorsukat, megállapították: az első csoportba soroltak hetvennyolc százaléka gyógyult meg teljesen, a másodikban hatvanhat, a harmadikban harminchárom, míg azok közül, akik feladták, mindössze tizennyolc százalék küzdötte le a betegséget. Ez is bizonyítja, hogy a lelki problémák nehezítik az erő összpontosítását, gyengítik a szervezet ellenálló képességét, amelyre pedig nagy szükség van a daganatos betegség elleni védekezéshez. Az onkológusok jelentős része Muszbek szerint azonban bagatellizálja ezt a tényt. A huszonhét hazai onkológiai osztály közül tíz alkalmaz pszichoszociális szakembert.

Magyarországon évente mintegy 57 ezer új rákos esetet regisztrálnak, s körülbelül százhúszezer a már kezelés alatt álló, de még nem gyógyult beteg. - A betegséggel járó lelki terhekre az egészségügy kevéssé tud odafigyelni. Az orvosok, a nővérek leterheltsége a beszélgetéseket sem teszi lehetővé, így a betegek magukra maradnak problémáikkal. A most lezárult vizsgálat alapján olyan "szorongásmérőt" használunk majd, amellyel egyszerűen és pontosan felmérhető lesz, kik azok, akik feltétlenül pszichológiai segítséget igényelnek. A betegeknek egy tesztet kell kitölteniük, illetve egy hőmérő skáláján bejelölniük, milyen értéket adnának pillanatnyi kedélyállapotuknak - mondja Muszbek Katalin. Ha nagyon alacsonyan áll a mutató, azonnal segíteni kell.

Előzmény: Cseresznye (88)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.31 0 0 88
Azért voltam kíváncsi, mert más az, ha mondjuk operábilis, jól gyógyítható betegekből áll össze az a csoport, amelynek 78% a gyógyulási aránya, a mindent feladóké pedig egy jóval súlyosabb daganattípusban szenved, mintha kb. ugyanolyan problémával küzd az öszes kontrollcsoport. Gondolom, erre azért ügyeltek.
Előzmény: Méltóság (87)
Méltóság Creative Commons License 2004.10.31 0 0 87
Biztos különfélék, mert sok korház sok osztályáról gyűjtöttek adatokat
Előzmény: Cseresznye (86)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.31 0 0 86
És azt írja, hogy mindegyiknek hasonló daganata van?

(Most egy pár órát nem leszek, de este majd megint.)
Előzmény: Méltóság (84)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.31 0 0 85
És a kórházi orvosok is ezt mondják?
Anyukád hogy viseli a fájdalmakat? Nagyon letört, vagy tud azért másra is figyelni? Van életkedve?
Előzmény: salmas (83)
Méltóság Creative Commons License 2004.10.31 0 0 84
A cikkben nem volt szó arról, ki milyen fajta rákban szenved, csak a hozzáállásról.
Előzmény: Cseresznye (80)
salmas Creative Commons License 2004.10.31 0 0 83

Az állapotromlás azt jelenti, hogy fokozódtak a fájdalmai. Már nem elég a korábbi
fájdalomcsillapító adag, ezért hamarosan megint emelni kell azt. Fogyott, de ez
nem csoda, amennyit eszik! Vékonyak lettek a karjai meg a lábai, pedig egész
életében jó húsban volt. A hasa meg még jobban felpüffedt. Hétfőn volt nála a házi-
orvosa, akiben végtelenül megbízik. Azt mondta neki: drága Marika néni, nem tudom
meggyógyítani.
Erről az emberről tudni kell, hogy soha semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem fogad
el a betegeitől. Ha kihívják a beteghez akkor sem. Már az egész városban elterjedt a
híre, és a hálás betegek a gyerekeinek (amiből 4 vagy öt van), összeállított ajándék-
csomagokkal próbálják kijátszani a doktor úr elutasítását. Amikor először hallottam
nem akartam elhinni: ilyen orvos nincs! De mégis van.
Előzmény: Cseresznye (82)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.31 0 0 82
Mit jelent az, hogy romlott az állapota?? Milyen állapotban volt, amikor odértél?
Ugye tudja, mire jó az, amit szed?
Elszomorít, hogy rosszabbodott a helyzet, ugyanakkor örülök a pozitív hozzáállásodnak és a banános sztorinak is! Mesélj ilyeneket Anyukádnak és mesélj még sokminden mást, amitől kedvet kap a gyógyuláshoz. Ja, és még valami: Csinálj családi programokat, hogy mindig legyen valami, amire készülhet, amiért megéri élni és jobban lenni.
Sok erőt és kitartást!
Előzmény: salmas (78)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.31 0 0 81
Semmi baj, hogy beírtál Zol lady, nem foglak bántani.

"Szerintem meg senki nem így áll hozzá. Csak tudod, van némi racionalizmus is a világon, és mikor olyat olvas az ember, hogy valaki  /jól operálható!/daganattal a testében csak a csodára vár, nnna akkor elszabadulhatnak az indulatok."

 

Az ilyesmi engem is megdöbbent, csak azt nem tudom, ennek mi köze van a topikunk témájához.

"De ugye nem véletlen, hogy Hidvégi Máté /persze nem orvos/ azt mondja saját találmányára, hogy nem gyógyítja a rákot /de kemo és sugár alatt segít, és akár majd  gyógyíthat is/"

 

Való igaz, bizonyos rákfajtáknak nincs 100%-os ellenszere. Még az orvos által nyújtható eszközök közt sem. Az alkalmazott módszerbe vetett hit azonban megsokszorozhatja annak hatásfokát.

 

"Az a lényeg, hogy hisz valaki abban, vagy nem, amit, szed, vagy nem szed.

De az orvost NE kerüljük ki."

 

Mintha én mondtam volna.

 

"Mert annyifélék vagyunk.

 

Pszichológusról is többször volt már szó, hogy igenis kell!!

ezügyben is szelektíven olvastál."

 

Igen, tudom, mindig én vagyok az, aki szelektíven olvas. :-)

 

"Cseresznye!

Jöhet aztán a pszichiáter is, de ugye előbb jöhet a műtét, és nem az, hogy mi bűnt követtünk el a múltba?"

 

Senki nem beszélt bűnökről. Okokról beszéltem. Ha valaki bűnösnek érzi magát, még a bűnei terhét is megoszthatja egy szakemberrel, de a bűntudaton kívül még ezer más ok is lehet. És miért ne jöhetne a műtét? (Hogy előbb, vagy utóbb, az sokmindentől függ.)

 

"/amúgy szerintem értelmetlen beszéd ez, mert a végén úgyis egyetértés lesz.

Csak így leírva más

 

Előzmény: Cseresznye (7604)

 

Na erre  is volt a remek reagálás az új topic!

:("

 

Már elmondtam, miért nyitottam a topikot, és az értékrendünk még ma sem egyezik. Ne szomorkodj hát, amiért így alakult.

 

 

"....és kérlek szépen NE példálozzál a kemo nememmel, mert annak oka volt!

/de téged miért is érdekelne az, hogy miért?  Magadon kívül bárki???:(

Miért nem az előzőből idézgetsz?"

 

Melyik előzőből?

Nem kételkedtem abban, hogy volt oka. Az ilyesminek általában van oka.

És tényleg: Miért is érdekelne magamon kívül bárki? Néha én is megkérdezem magamtól.

 

"Kellett neked új topic, és ennyi.

Értettük. /mint régi tasztalos vonzod  a régieket, ha rákos, ha nem. de jönnek, mint a légypapírra."

Ezzel kinek segítesszzzzzz???"

 

A topiknyitás egy percet vesz igénybe, Te is kipróbálhatod. Arról szól a topik, amiről csak akarod. Ahányszor új topik kell, annyiszor teljesülhet a vágyad. Nekem például jól bejáratott topikjaim vannak, ahova arról írok, amiről akarok. Ehhez tehát nem kell új topik. Hogy mégis lett, annak más oka van.

És hogy ezzel kinek segítek? Ezt majd megválaszolja az akinek, de inkább játsszunk olyat, hogy amíg én nem kérdezem meg, kinek segítetek a fatalizmussal, az eleve elrendeltetés hangsúlyozásával és a szkepszissel, addig inkább Ti sem kérdeztek tőlem ilyeneket. Jó?

 

"Amúgy polfórumoknál számtalanszor láttam olyat, hogy x és y topicot összevontak.

 

Most ezt érdemelnéd."

 

Miért, mit vétettem? 

 

"És barátnőddel együtt utáld a stílusom.

/fúúúú, ez is milyen durva volt/"

 

Én nem utálok senkit, mert attól nekem nem lesz jobb, meg másnak sem.

Ezt a topikot nem valakik ellen, hanem valakikért nyitottuk. Yaminka kedvéért, hogy maradhasson Nálatok, és olyanokért, akik érintettek a rákban és meg akarják osztani a gondjaikat és gondolataikat valakivel, és az a valaki nem Ti vagytok.

A stílusodat sem utálom, maximum nem találom ízlésesnek. Vannak olyan topikok, ahol én is elengedem magam. Ja, és hánytam is egyszer a héten. Lavórba (valószínűleg egy gyógyszertől).

 

Üdv és vigyázz Magadra!

 

 

Előzmény: Zolady (77)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.30 0 0 80
A cikket is idemásolnád, ha szépen megkérlek rá? :-)
Kíváncsi vagyok, milyen fajta daganatokban szenvedő betegekről volt szó a kísérletben.
Köszi!
Előzmény: Méltóság (76)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.30 0 0 79
Gondolom a gyógyító képzelet az olyan, mit az imaginációs terápia, amit Apu is csinál (nagy sikerrel). A daganat vizualizálása és képzeletbeli küzdelem ellene.
Itt nyugodtan leírhatod, mit ért el Bishop a diétával. Ígérem, nem kapok tőle szívinfarktust. :-))
Előzmény: Méltóság (75)
salmas Creative Commons License 2004.10.30 0 0 78

Meglátogatta anyucit az ő kicsi (100 kilós) fiacskája. És nem örült annak amit látott:
romlott az állapota. Viszont pozitívum, hogy szedi rendesen a bérest és a flavint, és
elfogadta, hogy a testvére ápolására hagyatkozzon.
Hazafelé egy rokonommal jöttem, akinek a lánya 20 évvel ezelőtt nyirokrákban szen-
vedett. 18 éves volt, és a betegség teljesen uralta a szervezetét. Kemoterápiát
kapott, a haja kihullot.
Az édesanyja minden héten Ausztriába ment, és 10 kiló számra hozta a banánt a
gyerekének, vitte be a kórházba, és ő szinte csak azt ette. Ma 38 évesen boldog
családanya és vegetáriánus. És nagyon megnézi milyen ételt tesz a családja
asztalára, mert okos nő. De ma is azt mondja, hogy az ő életét a banán mentette
meg, amit az anyukája vitt neki a kórházba.
Szerintem az életét a kemoterápia és a gondos kórházi ápolás mentette meg.
És a végtelen szülői szeretet.
És az ő fiatalos élni akarása.
No meg a banán. :)

Gondoltam írok még ide valamit, de most talán ennyi elég. És remélem mindenki
elolvassa akit érint 21-től 61-ig!
Előzmény: Cseresznye (38)
Zolady Creative Commons License 2004.10.30 0 0 77

Kedves Cseresznye!Most figyelj kicsit !

 

/Idézet következik:

 

 

Szerintem megint szelektíven olvastál /nem konkrétan yaminét,hanem általában/

 

amikor egy vadiúj ember megkérdez Titeket valamilyen rákellenes szerről és a rövidke "nem hiszünk a csodaszerekben" választ kapja, vagy amikor szkeptikusan álltok bizonyos estekhez - már bocs

 

Szerintem meg senki nem így áll hozzá. Csak tudod, van némi racionalizmus is a világon, és mikor olyat olvas az ember, hogy valaki  /jól operálható!/daganattal a testében csak a csodára vár, nnna akkor elszabadulhatnak az indulatok.

Hogy kinek mi a "csodaszer", az egyéni.

Annyiszor  szó volt már a különféle Avemarokról, flavinokról,céklakúrákról.

 

De ugye nem véletlen, hogy Hidvégi Máté /persze nem orvos/ azt mondja saját találmányára, hogy nem gyógyítja a rákot /de kemo és sugár alatt segít, és akár majd  gyógyíthat is/

 

Az a lényeg, hogy hisz valaki abban, vagy nem, amit, szed, vagy nem szed.

De az orvost NE kerüljük ki.

 

Gerson...

Nincs véleményem, ....hogy rákban halt meg, az se jelent semmit.

Tej..

Nincs véleményem, mert utálom, de ezügyben a tejellenesek pl ölni is tudnának, és egy perc alatt meggyőznek, hogy halálos méreg.

És van a fordítottja is.

 

Mert annyifélék vagyunk.

 

Pszichológusról is többször volt már szó, hogy igenis kell!!

ezügyben is szelektíven olvastál.

Yaminka!

 

Nem arra kell a pszichológus, /nem is arra való/ hogy múltbamenően elmondja, hogy miért pont te, hanem arra, hogy most segítsen feldolgozni

Cseresznye!

Jöhet aztán a pszichiáter is, de ugye előbb jöhet a műtét, és nem az, hogy mi bűnt követtünk el a múltba?

 

Bocs a hosszúságért!

/amúgy szerintem értelmetlen beszéd ez, mert a végén úgyis egyetértés lesz.

Csak így leírva más

 

Előzmény: Cseresznye (7604)

 

Na erre  is volt a remek reagálás az új topic!

:(

 

 

 

....és kérlek szépen NE példálozzál a kemo nememmel, mert annak oka volt!

/de téged miért is érdekelne az, hogy miért?  Magadon kívül bárki???:(

Miért nem az előzőből idézgetsz?

 

Kellett neked új topic, és ennyi.

Értettük. /mint régi tasztalos vonzod  a régieket, ha rákos, ha nem. de jönnek, mint a légypapírra.

Ezzel kinek segítesszzzzzz???

 

Amúgy polfórumoknál számtalanszor láttam olyat, hogy x és y topicot összevontak.

 

Most ezt érdemelnéd. 

 

 

És barátnőddel együtt utáld a stílusom.

/fúúúú, ez is milyen durva volt/

 

 

 

/Istenem, törd le a kezem, hogy ide többet NE, de most ezt muszáj volt./

 

 

 

 

 

 

 

Előzmény: Cseresznye (68)
Méltóság Creative Commons License 2004.10.30 0 0 76

Az Egészségforrás Alapítvány címe www.efa.fw.hu

Nem tudom olvastátok-e a NOL-on okt. 26.-án az Akaraterővel a rák ellen cikk felmérését, amit a Magyar Hospice Alapítvány 1000 betegen végzett.

Azok a Küzdők akik mindent megtettek a gyógyulásért 78%-ban gyógyultak, a Tagadók, akik úgy tettek mintha mi sem történt volna 66%-ban a Beletörődők 33%-ban és akik feladták 18%-ban.

Előzmény: Cseresznye (74)
Méltóság Creative Commons License 2004.10.30 0 0 75

A biokaja címe www.biochef.hu

A Gerson diétát az Egészségforrás Alapítvány keretében oktatják a diétával gyógyult betegek.  A Beáta Bishop úgy tudom 2 évig csinálta a diétát, és nagy csodák történtek vele, nem merem leírni.

A Beáta Bishop könyvét és más könyvet is lehet ott kapni.

Híres egy másik tanfolyamuk is, ahol a gyógyító képzeletet oktatják, külföldön nagyon sikeres a módszer.

Előzmény: Cseresznye (74)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.30 0 0 74
Kedves Méltóság!

Beata Bishop könyvét nem olvastam, de nagyon sokat hallotam róla, főleg az egyik húgomtól. Róla tudtam, hogy azon kevesek közé tartozik, akik a Gerson-diétát végig bírták csinálni és meg is gyógyultak tőle. A mai napig betartja a diétát, vagy csak valami enyhébb változtatot? Nem tudsz erről?
Kösz a könyvet, amit ajánlottál. Szimpatikus a címe, utánanézek majd a könyvesboltokban. Ja, és a biokonyha elérhetőségét is írd be légyszíves, jó lesz még az ínséges időkre. Köszi! :-)
Előzmény: Méltóság (67)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.30 0 0 73
Majd számolj be nekünk az eredményeiról, jó?
Előzmény: farriss (65)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.29 0 0 72
Ez a hozzászólásod sokkal barátibb, mint az előző.:-)
Egy kis vita még nem bomlasztó hatású ám. Ha érvelnünk kell az álláspontunk mellett, az még nem ingatja meg a topik alapjait, szóval nyugodtan írj még, ha építő kritikát akarsz gyakorolni, vagy ha valamit nem értesz abból, amit mi itt képviselni próbálunk.
Előzmény: muzsa (52)
Cseresznye Creative Commons License 2004.10.29 0 0 71
Kedves Muzsa!
A topiknyitóban nem beszéltem más helyekről. Nem tudom, hogy tudnám ezt egyértelműbbé tenni.
Látod mennyire mások vagyunk? Én pl. más topikokat nem ajánlanék az Apukámnak, bár ő sokkal okosabb és erősebb annál, mintsemhogy egy-két rossz szó el tudja venni az életkedvét. Bizony, ma meglátogatott engem az én apukám és nagyon aranyos volt és úgy örültem neki. Tudom, hogy nekem nyújtja és nem "kukacoknak adja" (József Attilát idézve) a karját hamarosan és engem kísér az oltár elé.
Volt, amikor már szinte elvesztettem a reményt, hogy ez így lesz, de ha látom Aput, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy akár el is veszíthetném...

"óva intek minden beteget attól, hogy amikor éppen lent van, kétségbeesett, reménytvesztett, akkor ide jöjjön. "

Miért, talán itt jobb kedve lesz és még hinni is kezd valamiben? A gyógyuláshoz elengedhetetlen a rosszkedv és a félelem??

"Akkor aztán hipphopp ott találja magát egy táltosnál, ahelyett, hogy a kemoterápiát csinálná, vagy a sugarat fejezné be."

Apu ott találta magát, de a sugarat utána még folytatta és kontrollra is rendszeresen eljár. A kemót viszont abbahagyta, mert az utolsóba majdnem belehalt.
Akinek olyan betegsége van, amely jól reagál a chemoterápiára (pl. Hodkin), és a szervezetében is vannak erőtartalékok ahhoz, hogy vévigcsinálja, az bolond lenne kihagyni. Még a hite is jóval erősebb lehet annak, akinek ennyire biztos gyógyulást ígérnek. Annak kell mérlegelnie, akinek semmi jót nem ígérnek, és ha egy ilyen kiköt egy táltosnál, az nem tudom Téged miért bánt.

"Ne játsszatok más életével, én csak azt kérem."

Ez soha nem volt célunk. Kezdem kicsit úgy érezni magam, mint Galilei (nem, mintha akkora ember lennék): Ha megtagadom az elveimet, visszafogadnak és életben hagyják a topikomat.

Jó, akkor kérdezek. Ha valakit az orvosok semmivel nem kecsegtetnek, akkor mit javasoltok?
- Alternatív szerek helyett mit?
- Táltos helyett mit?
- Pszichológus helyett mit?
- Életmódváltás/diéta helyett mit?
- és végül HIT helyett mit??

Előzmény: muzsa (50)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!