"A köpenyeg összefüggése a török käpänäk szóval vitathatatlan"
Candys(Gk. kandys), name probably of Iranian origin used by Greek authors for a Persian garment; the name may be reconstructed as Old Persian *kandu- (beside Median *kanzu-ka-, in Elamite kan-su-ka, Parthian qnjwg, etc., “cloak”; cf. M. Schwartz apud I. Gershevitch, TPS, 1979, p. 149 n. 37) or as Old Persian *kantu- (lit. “covering” from *kan- “to cover” [H. W. Bailey apud G. Thompson, Iran 3, 1965, p. 122 n. 13] or from *kam- “idem” [O. Szemerényi, Stud. Ir. 9, 1980, p. 53] or “coat thrown round the shoulders” from *kan- “to throw” [Hinz, p.72]). (The identification with Polish kontusz “a great coat,” as suggested by Widengren, p. 237, is linguistically anachronistic and therefore unacceptable.)
A TESz szerint (i. m. 616. o.) török eredetű szó:
1494 körül: kepenyegh et aranpartha vlnarum
1510: kepanyekh
Csagatáj këpënek
Oszmán kepenek
Kirgiz kebenek, kemenek (b/m hangátmenet!)
Üzbég käbänäk
Mongol kebeneg
A lengyel kontusz összevetése az ókori szavakkal nem anakrinizmus a szarmata kapcsolat miatt
Az örményeknél mára kikopott a használatból, és már csak a Datjan összetétel 1. tagjaként él, de egykoron létezett a Dat személynév, amelyet minden valószínűség szerint megint csak a parthusoktól vettek át:
From Parthian word dat 'gift', 'award', 'tribute'. This name is used as a constituent in a number of names (Varazdat, Mihrdat, Trdat etc.). It is out of use now only the surname Datyan can be met.
A latin datum és datio főnevekkel a kapcsolata további vizsgálatra szorul :)
Thietmar szerint Géza „igencsak kegyetlen volt, és sokakat ölt meg hirtelen felindulásból. Mikor kereszténnyé lett, indulatosan lépett fel tusakodó alattvalóival szemben e hit megerősítéséért, és a régi bűnt az Isten iránti buzgalomtól felbuzdulva elsöpörte. Ez a mindenható Istennek, de [más] istenségek különféle hiú képzetének is áldozott, s midőn főpapjától szemrehányást kapott ezért, magáról azt állította: elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy ezt megtehesse.”
Valahogy nem rémlik, hogy II. Gézának még külön meg kellett volna keresztelkednie felnőtt korában. Hacsak nem volt anabaptista már a XII. század közepén...
Ha az eredetet nézzük, akkor inkább hun-avar, ha a szokásos, az uralkodó népről történő elnevezést fogadjuk el, akkor valóban lehet magyar. De épp a külföld, vagyis a külső szemlélők még ma is az előbbit használják.
Egyébként amit írsz, nem off itt, láthattuk Jézus édesanyjának "bizonytalan" származását, azonkívül Gáspár, tisztes nevén Gondopharész vagy még inkább (avar nyelven) Vindapharna indo-parthus király és II. Ardavan mint a háromkirályok "testülete" 2 képviselőjének az esetét...
Egy ilyen összetett népességű és épp csak összekovácsolódóban lévő birodalom uránál persze érthető volt, hogy kezdetben maga kívánt lenni a megtesült türelem, legalábbis vallási tekintetben... Csak Szt. László korára jutottak el oda az Árpádok, hogy pl. a hun-avar "bálványimádást" tilalmazzák.
Thietmar merseburgi püspök szerint Géza-István arra hivatkozott az őt megrovó főpappal szemben, amikor az az Egyetlen Hit követésére szólította fel őt, miszerint elég gazdag ahhoz, hogy több istennek is áldozhasson...
„Tisztátalan nép [a hunogurok], egyáltalán nem bírja a hellén nyelvet. Dyrrachium és Athén tartományainál fekszik a földje… »Mi avar népség vagyunk, mindenféle csúszómászók és négylábúak hasonmásait tiszteljük istenekként. Mindezekkel együtt a tűznek, a víznek és kardjainknak mutatunk be áldozatot. Azt hittük harc közben, hogy kezeitekben úgy villognak a fegyverek, mint fáklyák fényei. Magunkon kívül voltunk, azt vélvén, hogy a ti isteneitek vannak ott. Elküldöttünk hát szentélyeinkbe, elhozattuk jelentősebb isteneinket, és azokat állítottuk szembe veletek. Midőn azok a ti előttetek haladó tüzet meglátták, viaszként olvadtak szét«.”
A Szt. Lászlónak tulajdonított I. törvénykönyv, 22. fej.:
„Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.”
Egy másik terrakotta szobrocska töredéke ugyaninnen, ugyanebből az időből
Az arszakida időkből származó terrakotta figurák az iraki--török határról
