Ma már ezt a kérdést úgy kell feltenni, hogy kik azok jogosultak és ki azok aki nem jogosultak használni a Föld erőforrásait. A munka egy fejta jogosítvány erre.
A tudomanynak semmi koze a politizalashoz, megprobalok irni egy rovid osszefoglalot.
A kiindulasi alapod a munka, annak a tudomanyos alapja a marxi munka-ertek elmelet, aminek a kozgazdasagi lenyege, hogy a tisztesseges (szerintem: minimalis) ar a koltsegek+ujratermeleshez szukseges profit.
Az egyeb problemakkal nem foglalkoztak, ezert az engelsi szemlelet (a munka emeli ki az embert az allati sorbol) volt az alap, mellette Marx eszrevette a belso problemat, a lumpeneket, de tudomanyosan nem foglalkoztak vele, es a nagyon leegyszerusitett sema miatt voltak gondok.
(ezt a szalat itt elvagom)
Az elso tudomanyos valaszok erre a fordizmus es a taylorizmus, illetve kesobb a japan szervezesi modszerek voltak.
Ennek (es a haboru utan letrejott joleti rendszer) reven kialakult a mai sema:
Az aktiv munkaero a betanitott munkas, es kellenek szakmunkasok
Az ertelmisegiek rendkivul sokfele szakteruletre specializalodott
Kell az igazgato, aki a ceget mukodteti
valamint ott vannak a tulajdonosok es befektetok, akik a jaradekban erdekeltek
(mellettuk vannak egyeb, jaradekokbol es jutalekokbol elok (ingatlanok, szabvanyok, szerzoi jogok egyeb jogi korlatok) es ott vannak a szocialis ellatasban reszesulok.)
Megvaltozott a termelesi szektor is, mar nem a mennyisegi termeles volt a lenyeg, ahol a gepek kihasznalasa, meretgazdasagossag es a skalahozadek, stb. voltak a lenyeges szempontok, hanem a marketing szemlelet valt altalanossa, ahol a vasarlo szamara optimalis aranyban rendelkezesre allo aru volt a lenyeg.
Ebbol kovetkezett, hogy az ar mar a fogyaszto altal maximalisan kifizetendo penzosszeg volt, igy nepszeru termekek ara irrealisan magasra szokott.
Szociologia, pszichologia es mas tudomanyok ramutattak, hogy a tarsadalom nemcsak diverzifikalt, hanem megosztotta is valt, egy embernek is tobbfele erdekeltsege van, amit szerepek-nek neveztek.
Ezeket kezdte vizsgalni pl. a szocialpszichologia is.
(ezt a szalat is lezarom)
A jelenlegi helyzet tovabbra is megoldatlan, kozgazdaszok adtak altalanos megoldasi javaslatokat ramutatva, hogy altalanosan a problema az egyaltalan nem az engelsi uralkodoi es alattvaloi szemlelettel magyarazhato, hanem altalanosan letezik minden szinten es minden szakaszban, es ezt aszimmetrikus informacio neven definialtak (magyarul Akerlof tragacspiaca neven hiresult el, Akerlof, Spence es Stiglitz Nobel dijat kapott erte.)
A lenyege leegyszerusitve az, hogy minden folyamatban van valaki, aki tobb informacioval rendelkezik, mint a tobbiek, es ezzel visszaelhet. Tipikusan az igazgato, a menedzser ilyen, aki a marxi munka-ertek szemlelet alapjan tudja, hogy mekkora a szukseges raforditas, es tudja, hogy mekkora profit kell az ujratermeleshez, es meg azt is tudja, hogy a tulajdonosok mekkora hozamot varnak el tole. Ha ennel tobbet er el, rajta mulik, hogy mit csinal a toblettel, o az, aki a penzt jol es rosszul is tudja hasznalni, illetve eltekozolhatja.
Tudtommal jogilag csak ket tema probalta ezt meg kezelni, az egyik az a hivatali, illtve hatalommal valo visszaeles, ami tagabb kategoria, a masik a tozsdei teruletre vonatkozo bennfentes informacio tilalma.
Matematikai, statisztikai es szocialpszichologiai megoldasokkal probalkoznak a jelenseg kezelesevel, de a jogi hatter nem megoldott.
A masik probalkozas a korabban emlitett okologiai labnyom, ami szinten csak probalkozas jellegu.
Ez mind tudomany, semmi koze a politikahoz.