Hu srácok-lányok, mindenkinek gratulálok aki futott-sétált-mászott-csúszkált szombaton, meg köszi, hogy a vadálló köveknél a pusztulás után is volt kedvetek szerepelni a remek fotókon! :)
Én ugyan csak gyalogoltam aznap, de kicsit erősíti a képet hogy volt vagy 9 kiló a fotóscucc, a belefolyt víz meg vagy még öt. Riszpekt mindegyőtöknek!
Gratulálok minden esőmenőnek, aki a Pilisben gyűrte a szombatot! A természet elég barátságtalan oldalát mutatta, de a többségen ez mégsem fogott ki :-) Néhány fotót mi is készítettünk Zsíroshegyen, és Csikóváralján. Sajnos némelyik elég homályos lett, még van mit tanulnom: http://www.futas.net/futas-fotok/v/album/Gandi/T100+2010/
Csak ragozni tudom, mekkora tisztelet azok irányába, akik 50 után továbbfutottak!!
Ezek után nehéz bármit is mondani a "babatávról", hiába ez most nekem a végtávolságom, hiszen én alig 1 órácskát ázalogtam, és egy vacak megáradt patak se került az utamba. :) 3 órás féltávnál még reménykedtem, hogy 6:30 alatt esetleg beérek, még Dömösön felfutottam a Piros hsz aljáig, de aztán a Vadállókövektől kaptam egy rendes gyomrost. 50 percembe tellett, míg felértem a Prédikálószékig, lényegében sétálva. Ezalatt lényegében helyrejöttem, azonban sajnálatosan elkezdett valami szúrni valahol vese tájékon, ettől minden futólépésnél belém hasított a fájdalom. Futottam tovább, de igyekeztem minél puhábban lépni. Női T 50 2. akkor robogott el mellettem, meg is dicsértem a tempóját. :) Végül így maradt a 6:50, mint 1. T50 eredmény. Terasz alatt elég szarul nézhettem ki, mert "Chino" Ági nagyon kedvesen körbeugrált, segített nekem a cuccommal, nekem csak a remegésemmel kellett foglalkoznom. :)
Az ellátmány tényleg varázslatos volt, a segítők fantasztikusak, tényleg nagyon köszi nekik és a Főszervezőknek! :)
Közben megismertem jó párotokat, csak mindenkiről tudnám, kicsoda. :) Ndurance-szel sok km-t mentem együtt: Kolossy tértől Hidegkútig. :) Együtt tévedtünk el a Kék + után KutyAval, a Szekeres (azt hiszem :) család és a Kukucska család juttatott el a kocsimhoz. Én cserébe összesároztam és vizeztem az ülésüket. :-)
Ne aggódj, én tavaly nyáron fényes nappal kevertem el a Pilisen, a főnököm röhögve rohant térképért, hogy belőjük telefonon át, merre lehetek, hogy aztán kinavigáljon az erdőből. Azóta várja, mikor lesz olyan jó napja:) Tréfa félre, legközelebb, ha nem indulok, vállalok egy privát pontot a Kevély-nyeregben, ahogy hallom, tavaly is voltak többen, akik itt kevertek el.
Ijesztő volt bizony, főleg azzal az előzménnyel, hogy egyszer már eltévedtem ködben, sötétben, egyedül, igaz nem verseny körülmények között. Akkor is kocsival jöttek értem. Ez a mumusom. Majd felnövök a feladathoz. Minden esetre, ezentúl, ha leszáll a köd, veszem a futócipőmet és megyek szokni.
JB**, fantasztikusat mentél, mindig öröm nézni, hogy mennyire szépen és könnyedén futsz, és most ez egy méltó eredményben realizálódott. Gratulálok! Csanya- Lupus: nagyon jól csináltatok mindent, igazán nem tudok belekötni semmibe. A földre fújt jelzések nagyon jók, csak épp ez a mostoha idő a végén már eléggé lerendezte a finis felé. Mindazonáltal a kőre fújt lejzések SOKKAL jobban láthatóak és maradandóbbak, mint a talajra vagy fűre festettek. Nekem (illetve annak a kis csoportnak, amiben a városba értem) leginkább az utcai navigálás hiányzott. Mérhetetelen munkátok lehet benne, és csak köszönetemet tudom kifejezni érte. Mint ahogy a pontőröknek is, akik annyira kedvesek és figyelmesek voltak. Igazából belegondoltam, nekik sem volt könnyebb a dolguk, mint nekünk. Külön köszönöm Kékvirág figyelmességét és Rhiannon21 határtalan kedvességét. Runner42: őszintén köszönöm a biztatást, amit a célban mondtál. Lúdtalp: most ez így jött ki, remélem nem csüggedsz, végülis, ha a tavalyi időd hoztad, akkor- figyelembe véve a körülményeket - abszolút értékben ez előrelépés... Akibacsi: nagyon jó volt veled futni, a végén nagyon erős voltál (bár az út nem porzott utánad) Carlos: nem tudom, mennyire vagy csalódott, sokan szeretnénk a közelébe kerülni annak a szintnek, ami a tiéd. Az eltévedéseket sajnálom. Schankox: Welcome :) Örülök, h megismerkedtünk. Kabóca: nagyon nagy voltál, szép volt. Elvettem tőled egy-két percet a Vadálló köveknél, bocs. Hát remélem, senkit nem hagytam ki.
Noémi, nehogy keseregj, hiszen aki ott volt, tudja, hogy emberfelett teljesítettél!! Szasza fotóján nagyon jól látszik a konok elszántság a tekintetedben, amit én is láttam ott az étterem teraszon. :) Elmondásod alapján komoly helyismeretre - vagy gps-re - lett volna szükség, hogy a tejködben, sötétben, nagyjából már jelzések nélkül onnan kikeveredj. 100 km után. :-/ T100 pólód meg majd lesz még elég! :)
SK-hoz csatlakozva nekünk is jó tapasztalatunk volt az autósokkal Piliscsabán. Néhány kivételtől eltekintve nyugodtan, jámboran tűrték, hogy kipattanunk az útra és megállítjuk őket.
A piliscsabai csapat is gratulál minden résztvevőnek, teljesítőnek, részben teljesítőnek, feladónak!
Le a kalappal! Nem értettem Dobogókőnél mit keresel mögöttem, aztán Prédikálón fölfelé kezdtem kapizsgálni, a későbbi hírekből pedig végleg megértettem. Ez a te napod volt, jól felkészültél, erős voltál, gratulálok! Jó lesz az az UTMB...
Vállalunk Krisztivel(extrém körülmények közö9tt egyedül én) frissítőpontot Kevély-nyeregben. Víz, izo(Isostar), szörp, Cola, ropi, mogyoró, leves, szőlőcukor, banán, paradicsom, magnézium, só lesz, esetleg egyéb, amit rendeltek(sör, aszaltgyümölcs, mazsola, zsíros-vajas kenyér, stb.). Előtte azért létszámot adjatok meg, hogy mennyiségileg úgy készüljünk.
Először is gratulálok a rendezőknek a ragyogó szervezéshez. Amit lehetett, megtettek, sőt még annál is többet. Az ellátás bőséges volt, a pontokon közreműködők kiválóan támogatták a futókat. A jelzések megerősítése sokat segített, bár a tartós eső ezeket idővel alaposan kikezdte.
Reggel óvatosan kezdtem, lassan melegedtem be. Nagyszénásig lájtos tempóban haladtam, onnantól engedtem el magamat. Nekem az első 60 kili karakterisztikája fekszik, az utolsó 40 nem, ezért épp ideje volt magasabb tempóra váltanom. (Edzéstársamnak, Lúdtalpnak pont a Visegrág utáni szakasz megy, ezért az előzetesen kalkulált 11 órához az elején kell erősebbet mennem, ő majd a második felét nyomja meg.)
Tulajdonképpen eseménytelenül peregtek az órák, a talajviszonyok a várakozásokhoz képest jóval kedvezőbbek voltak. Néha kellett csak kerülgetni a sárosabb részeken, de nem csúszott, nem ragadt sehol sem a talaj.
Fokozatosan haladtam előre, szinte holtpont nélkül. Pilisszentlászlóra 5 órával érkezem és cseppett sem fáradtan. Érzésre nem futottam el, az időm alapján viszont igen. És még vissza van a fele.
A piroson lefele számolom a patakátkeléseket, majd eljön az aszfalt és végül a frissítőpont. Az időm még mindig jó, de innen jön a verseny két kulcsszakasza közül az első: Pap-rétig a visszaút. Moli pihenőnél rákezd az addig lájtos eső, de úgy igazán. Barát-halmon konstatálom, hogy ez már a beígért masszív eső lesz, átállok robot üzemmódra. Pap-réten kellemes meglepetés a sok finomság, "csak" vízre számítottam.
Pilisszentlászlónál még megvan a 10-es átlag, de a hátralévő 25 kili 3 feladattal megfűszerezve előrevetíti, hogy valahol Csobánka környékére kicsúszom belőle.
Az utolsó patakátkelés hozza a formáját: száraz időben sem egyszerű, de most kifejezetten technikás. Sípcsont közepéig merülök és van sodrása is, mi lesz itt a későbbiekben? (Kb. 2 órát lehetett még használni, utána már csak kerülő úton lehetett továbbmenni Lajosforráshoz.)
Csikóváralja felé számolom a dózerutakat (1,2,3,4,5) majd jön a jobbos kanyar és a pont. Pörgök tovább, de a túra másik kulcsszakasza, a Kevély-nyereg előtti hosszú, alattomos emelkedő megfog, itt vesztek annyit, hogy véglegesen oda a 10 órás idő. (Kevély-nyeregre pont 9 órával érkezem). Onnan lefelé pedig a nyílt szakaszokon megérkezik a szél is, rontva a hőháztartásomat. Szerencsére csak kevés helyen fúj, de azért nem kellemes. Ahogy a Pilisborosjenő előtti szántóföldes terep sem: ha nem látom azt a vizet, nem hiszem el, hogy ilyen áradat lehet. Mint ahogy a 10-es út utáni rész is kitett magáért. Emlékezetes momentumok.
A Csúcs-hegyi nyereg még felhőben is: bár délután 6 óra van, de 15 méter a látótávolság és ömlik az eső. Mindez május közepén...
A vége már igazi örömfutás, korábban nem gondolt idő elérése lebeg a szemem előtt. Végül 10.12-vel csapok a célba.
Még egyszer gratulálok minden indulónak, rendezőnek, jövőre (ahogy az eredményeket tartalmazó papírról megtudtuk május 14-én) megint ott leszek a rajtnál. Addig mindenkinek jó készülést, jó futásokat.
Tökéletesen megrendezett duatlon / futás, úszás / versenynek lehettem résztvevője. Köszönet a rendezőknek, hogy fáradságot nem kímélve megszerveztétek nekünk ezt a hétvégét. Számtalan engedélykérelmet elküldeni, sok helyen személyesen kilincselni, meggyőzve erdészeti embereket hogy létrejöhessen ez a verseny. Nem kis munka lehetett. Hálával gondolok a frissítő pontokon lévőkre, kik órákon keresztül áztak-fáztak. Ennek ellenére, kedvesen mosolyogva bíztattak minket a hátralevő kilométerekre. Mindig volt egy jó szavuk hozzánk. Köszönöm Nektek! Célba érés után, a forró fürdővel a megfázást is sikerült elkerülni. Írhatnám hogy lemostam az útporát magamról, de a rendezők ezt is megoldották. A pálya teljes hosszát por és szúnyog mentessé tették a kedvünkért, hogy ez se gátoljon minket futás közbe. Milyen rossz, mikor a bogarakat kell hajkurászni. Mindenkinek jó pihenést kívánok!
Hűvösnek tűnik a reggel, ezért egy vékony hosszúujjút meg kívülre egy trikót húzok. Övtáskámban a futókabát, amiben egy-két órát esőben is lehet futni. Két kulacs elég lesz, ez egy jól ellátott verseny. Kívülről rendben vagyok. Belül annál nagyobb a para. Úgy gondolom, felkészültem. Igaz hogy hegyet csak kéthavonta látok, de akkor is. Itt az idő, hogy bebizonyítsam: a T100-ra fel lehet készülni síkon is. Azért a biztonság kedvéért idén ledobtam magamról vagy 4-5 kilót, annyival kevesebbet kell felcipelni a csúcsokra. A rajtig hátralévő negyed órát azzal ütöm el, hogy Carlossal beszélgetek a Mátrabércről meg az azóta sem megkapott számlámról. Aztán már a rajtban kapom magamat, és már kocogunk is az erdő felé. Kicsit talán túl magas a pulzusom, folyamatosan fékezni kell magamat, nehogy később meglegyen a böjtje. Hamar kiderül, hogy hosszú ujjúra semmi szükség, melegem van. Húzódik szét a mezőny, itt az elején még össze-vissza előzgetjük egymást. Aztán a Zsíros-hegy előtt azt veszem észre, hogy jó ideje ugyanazok vannak körülöttem. Az egyikük Kabóca, akivel bemutatkozunk egymásnak, de a nickemet ügyesen eltitkolom :)) A Nagyszénás alatt Carlosék jönnek jobbról, úgy látszik elkavartak egy kicsit. Tulajdonképpen jól esik futni, körülöttem mindig beszélgetnek. Nekem már az is szórakoztató, ha másokat hallgatok. Jó is ez így, én beszélgetni nem nagyon szeretek futás közben. Azért Piliscsaba után a talajt nézve elbeszélgetünk arról, hogy milyen patak hömpölyöghetett ott pár napja, és hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy nem akkor volt a verseny... Nagyon hamar eljön Klastrompuszta. Onnan Dobogókőig (33 km) kicsit leszakadok eddigi társaimtól, mert egy réges-régen nem tapasztalt érzés kerít hatalmába: görcsölgetni kezd a vádlim. Sajnos a frissítőponton nincs magnézium, de Kabóca kisegít a sajátjából. És egy kicsit felhősödik meg szemerkél az eső. Meg is beszéljük, hogy nem vészes, csak maradjon így. Innen Dömösre lekocogni szinte
üdítő érzés. Csak az a demoralizáló, hogy a későbbi női győztes itt robog el mellettem. De úgy, hogy egy perc múlva már a nyomát sem látom, nemhogy a tempóját felvegyem. Csak azt nem értem, eddig hol volt? Dömösön a ponton a személyzet a saját magnéziumát ajánlja fel - ezúton is köszönet érte! Dömös után Prédikálószék két már-már állandónak tekinthető futótárssal van meg, bár itt is elmaradok tőlük. Ismét megállapítom, hogy eléggé meredek az út, de legalább jó fentről a kilátás. Prédiről Pilisszentlászlóra szép emlékeim vannak tavalyról, ám most egy csúszós sáros részen kimegy alólam a talaj és elesek. Ez nem is annyira baj - minden túrán vagy futáson esek egyet-kettőt - de a bal combom és a jobb vádlim egyszerre rándul görcsbe. Kicsit masszíroznom kell, de szerencsére alábbhagy a görcs és társaim is felsegítenek. Pszentlászlón a Kis Rigó étteremben a meleg leves felbecsülhetetlen (52 km). Ahogy haladunk előre az időben, az édes frissítőktől egyre inkább a sósak felé tolódik a hangsúly, legalábbis nekem az esik egyre jobban. A tavalyi gyomorrontásom után kicsit óvatosabb vagyok, de szerencsére most problémának semmi jele. Lezúzunk Visegrádra, de itt már reménytelenül szakad az eső. Három fős társaságunkhoz csatlakozik Ndurance (azt hiszem ő az), aki keményebb mint bármelyikőnk, mert egy szál trikóban tolja. Még arra is van ereje, hogy elsüssön két igazán durva faviccet, ami után csak a fejemet tudom fogni. (Lehet, hogy csak még jobban le akart fárasztani :)) Itt frissítésként kólázok, csakúgy mint eddig mindegyik
ponton. Úgy vettem észre, hogy engem doppingol a kóla, de este általában gondot okoz az elalvás. Mindegy, most még messze az ágy, előtte a célt kellene elérni. Mégpedig minél gyorsabban, mert az eső csak esik. A Fellegvár a vártnál könnyebben megy, bár néhol visszacsúszom a sárban, de hát kit érdekel ez, amikor fentről szakadatlanul dől az __aranyat_érő_májusi_eső__? Pap-rét viszont nagyon lassan közeledik. Lehet hogy fáradok, de már jó lenne odaérni. Tavaly nem volt itt frissítő, de most van. -athosz- vár, minden földi jóval. Viccből megemlítem neki, hogy a kamáslija nem véd a víztől, de nem találja olyan mulatságosnak, mint én. Olyan esőben indulunk tovább, hogy nyáron sem látni különbet: nagy cseppekben, sűrű záporeső hull, szinte kopog a sapkámon. Azt tűzöm ki jutalmul, hogy ha visszaérek a Kis Rigóba (75-höz), akkor felvehetem a futókabátomat, ami 1-2 órát melegen tart majd. De addig még 5 km. Tulajdonképpen most is felvehetném, mert itt van az övtáskámban, de akkor mi lesz a motiváció? Szerencsére motivációból nem is kell sokkal több, mert megint elfekszem a sárban. Mondjuk vizesebb nem lettem, az tény. A Kis Rigóban ismét meleg levest eszem. A szervezők felajánlják, hogy adnak száraz pólót. Kérek egyet. Levetkőzöm. Baromi hideg van. Aztán arra gondolok, hogy nem volt benne a kiírásban, hogy az ellátásban benne van 75-nél egy száraz póló. Úgyhogy inkább visszaadom a száraz pólót és visszavaszem a vizeset. Viszont felveszem a kabátomat is, ez azért melegít egy kicsit. Tíz percet piszmogok itt
el, kicsit gyorsabb is lehetnék. Szerencsére a két előreküldött lámpámat nem felejtem itt, magamhoz veszem. Társaimmal számoljuk a hátralévő hegyeket. Hát van még néhány. A Lajosforráshoz fel az út soha nem akar véget érni. Ráadásul a patakon sem olyan egyszerű átkelni, mert a gázló eltűnt, csak hömpölygő áradat van helyette. Térdig-combig merülünk, úgy kelünk át. Érdekes, hogy a vize
melegebbnek tűnik mint a levegő. Itt már nagyon tele a púpom az egésszel. Minden turistaúton zubog a víz, lehetetlen nem vízbe lépni. Társaim elnevezik ezt a verseny Patak Százasnak, innen kezdve minden patakká vált útszakaszon az új nevet emlegetik. Ráadásul rájövök, hogy az útra felfestett jelzéseket mindenki sokkal jobban látja mint én, pláne, ha egy kicsit szét van taposva. Biztosan a
színtévesztésem teszi és nem rezonálok erre a színre. Így hát innentől nekem is érdekem társakkal menni, mert ők látják a jelzéseket, én meg ahol lehet, hozzáteszem tavalyról maradt emlékeimet. Végre elérkezik Csikóváralja, itt paradicsomot eszem sós mogyoróval és ropival. Már csak 15 km van hátra. Egy kis aszfaltos részen megfigyelem, hogy az autók ablaktörlője is elég gyorsan jár tehát tényleg esik az eső, nem csak képzelődöm. Elérkezik Csobánka, aztán a Kevély-nyereg, Borosjenő mellett az úton egy terepjáró sem tudna végigmenni, nekünk azért csak sikerül. A 10-es útnál az utolsó frissítőponton már csak félig kérem a kulacsomat vízzel, cipelje a vizet az, akinek hat anyja van. Megyünk tovább. Menet közben benyomom a kekszet, iszom rá vizet. Hoppá! Nem vizet kaptam, hanem izo italt :)) A téglagyárig elfutunk, bár itt is nagy a sár - hol nem az? Az erdő előtt előkerül a fejlámpa, kézbe egy kisebb kézi lámpa és irány a Csúcs-hegyi nyereg. Egy ideig vannak jelek (mondjuk én akkor sem látom, ha konkrétan mutatják, hogy ott van), később már a többiek sem találják. A nyeregben szerencse, hogy tavaly eltévedtem: most tudom merre kell menni, bár a többiek nem nagyon akarják elhinni. Viszont pont fél óránk van beérni (még 2 km), meglehet 13 órán belül. A városba beérve azonban mindennek vége: az aszfaltra fújt jelzések ha voltak is, mostanra eltűntek, vagy víz alá kerültek. Érzésből próbálunk menni, 4 autót is leintünk útbaigazításért. Végül csak megvan a cél, 12:50-nel csekkolok. És elérkezik a mai nap csúcspontja: van zuhanyzó, sőt meleg víz is. Úgyhogy beállok a forró zuhany alá. Próbálok nem arra gondolni, hogy nemrég még hideg víz csurgott a fejemre. Mennyivel jobb meleg vízben állni:))
Gyakorlatilag minden síkot és lejtőt sikerült megfutni, az emelkedőkön a lehetőségekhez képesti tempós gyaloglás ment. Elégedett vagyok, egyéni csúcsot mentem. Sérülésem nincs, még egy vízhólyagom sem lett. Izomláz azért kijutott másnapra, de még harmadnapra is.
Köszönet a szervezőknek, ha tehetem jövök jövőre is!
A verseny szubjektív értékelése: Ellátás a pontokon: 5 Útvonal: 5 Követhetőség: első 75 km 5, utolsó 25 km 3 Hangulat: 5 Ár/érték arány: 5, az időjárást is figyelembe véve: felbecsülhetetlen. Ennyi pénzért ennyit szívni máshol teljességgel lehetetlen!
