"Nincs önállóan TAV/HAV/KÖV/SZÖV szavunk, és nem is fogsz tudni kimutatni ilyet.)) "
Most kezdjük elölről a vitát?...
Ma is használjuk ezeket a szavakat a tájnyelvben. A régi írásokban is megtalálhatók, s ott nem azért vannak összevissza írva, mert nem volt latin megfelelője az O hangnak, mert volt, s azt mindig helyesen is írták le. De ezeknél a szavaknál következetesen és csak ebben a két formában írták: TÓ tou, ill. tov, HÓ hou, ill. how... - Attól függően, ki melyik közelítő hangot használta.
"De már számtalanszor érveltem azzal, hogy egyidőben van többféle hangalak a régi latin írásban pontosan ugyanarra,"
Ha volt a latinban a magyar hangnak megfelelő betű, akkor nem írtak összevissza, hanem úgy írták le, ahogyan azt hallották.
Ezt viszont neked kéne megérteni, s nem az ŐZzel példálóznod, mert Ő betű nem volt a latinban, - és a magyarban sem akkoriban - ergo mindenki a saját ötlete szerint írta át latin betűk keverékeként.
Egyébként van jó pár Ó végű szavunk, melyeket nem írtak összekeverve: Gumó, gamó, (már 1055-ben is gamaſ-nak /gamós/ írták) sodó, dugó, kohó, holló, (1221-ben Hollos) hajó (1181-ben haio)...
Ezeket a szavakat sehol, és semmikor nem írták vegyesen és a velük képzettek egyikében sincs V hang. Meg tudod magyarázni miért?
Szerintem pl. a RENG-RING-ING szavaink is bizonyítják, hogy korántsem mindig a kezdőhang határoz meg egy alapjelentést. A ZENG-et is simán be lehet kapcsolni ebbe a sorba, mert a zengő, zümmögő hangok mintha hangkezdemények ismétlődő "ingása" lenne. Az el engedés is egy ingás elszakadása. Sőt, maga az ín is a nyúlik, tehát a végtagok tulajdonképpen rajtuk inganak. Az ingás egy rugalmas rögzülés.
RISZÁL---RÁZ kapcsolat nagyon jó de a KASZÁL az már vadhajtás, teljesen másik történet. SZAK(asz) értelmű gyökér, ez is épp fordítva is működik, épp a KASZA esetén például, a KASZÁS (SZAKOS) is SZAKASZ-ol a fű levágással, SZAK-ít, ugyanezt teszi a KASZ-SZAB-OL-Ó is, SZAKÍT +SZAB is a tevékenységével.
SZIKE, SZEKér, SZAKóca , SZAK-ember, stb. idetartozóak, és na persze a KASZA is ami SZAKA gyökérfordítással, ugye ez is ott van önállóan is az ÉJ-SZAKA szavunkban is, vagyis az ÉJ SZAKASZA hosszabban kifejezve.
Ez tehát már nem a ZÖRGŐ---REZGŐ témaköre.
Ragozásban és toldalékolásban is vannak észrevehetően logikus kapcsolódások akár még egymással is.
Például a főnév többesszáma XXX-OK , de a gyakorító igeképzés XXX-OG képzője totál erre hajaz, mintha az igét tenné így többesszámba, persze szándékosan különbséget téve egy a K-hoz legközelebb álló hanggal, éspedig esetünkben a G-vel most.
Ami CSOB-OG az a sok-sok CSOB-OK hangjai lesznek.)) Ugyanilyen hasonló logika megfigyelhető a például a CSIPKED --KED szóvége, és a CSIPEGET --GET szóvége között. Ugyanazok voltaképpen...
ROSTA = keresztbe tett fonalszerű részekből lyukacsossá tett felület
---
A "Gyökmátrix" alakulása úgy képzelhető el, mint egy dominó:
Egymáshoz hangilag közel álló gyökök más-más képzőkkel - szóképeken alapuló logikai láncot alkotnak.
Ugyanakkor a hangilag közel álló KÉPZŐK más-más gyökökkel is szóképeken alapuló logikai rendszert alkotnak
Szeintem ez a lényege a magyar nyelvnek. Van egy rejtett logikája. Egy finom kapcsolatrendszere a gyökök és a képzők egymáshoz viszonyuló változásainak.
Az összes jelentés egy nem lineáris (érzékszervek tapasztalati tényeihez kötődően több dimenziós) spektrumon kapcsolódik egymással.
finom módosulásokkal:
RISZÁL = Rázza magát - - ebből leágazhatunk pl. a KASZÁL felé, amely hasonló lengő mozgást ír le, de a Kalimpálásból eredeően. - VISsZA (ellentétes visszairányuló mozgás)
RIANÁS = szétreped, szétrázkódik
RING = reng veláris párja - - ING (oda-vissza mozgás)
RENG = Ringás erőteljesebb párja -- INOG ha valami reng, inog is
REMEG = Rengből szóhasadással jöhetett létre - - LEBEG egyfajta remegés csak légnemű közegben
RENGETEG = Megszámlálhatatlanul sok részből álló, éppen ezért nagyon sok és hatalmas is! - - ebből leágazhatunk pl. a FERGETEGES felé (ami nagyarejű forgó mozgással kelti a hatalmasság érzetét).
Így van, ezek már (többnyire) jók, kezded érezni a dolgot. Igen, a ROZOGA is idetartozó, hiszen fordítva ZOROGA , vagyis ZÖRÖGŐ , mert nem fix az egész cucc már és RÁZKÓDIK és REZEG(a), kicsit RESZKET is már, emiatt eléggé REZGETT az egész mikor a RÉSZEG RÉSZEKBEN mozogva ZÖRGETTE kicsit ZÜRösen az egészet, mielőtt a kulcsával sokáig a ZÁRAKAT ZÖRGETTE.
És működik ez az egész csodásan ! De ez nagyon nem azt jelenti hogy minden gyöknél ez működni fog, egyáltalán nem, szintén egy alkalmi szóképzés, amivel egyik gyöknél élt a nyelv, míg a másiknál meg épp nem tette meg. Tehát nem szabályszerűség, nem törvényszerűség, hanem ez a magyar nyelv egy lehetősége, amivel itt és ott épp élt mint eszköz. Nem szabály de lehetőség.
Igen, ez olyasmi mintára mint a KÖP--PÖK esete, csak ezen a R_Z és Z_R páron ezek a ZÖRGŐ---REZGŐ típusú szavakból jóval több is elkészült a nyelvünkben...
Hangutánzó gyökérszavunk, amely fordítható is, fordítva szavak vele : RÁZ, REZ-eg, REZZ-en, RÉZ, stb.
Z_R vázon a közeli rokonai
-------
Hékás! Ezzel így engem igazolsz.
A ZÁR eredeti gyöke tehát a ZÖR(ej) ami megfordítva RÁZ
Pont olyan, mint a KÖP és a PÖK
A RáZ - ReZeg -RoZoga is azt bizonyítja, hogy amagánhangzó cserék is rokonszavak képzésére jók. Ugyanilyen cserék a gyök értelmével összefüggően (tehát nem eszetlenül) mássalhangzó cserével is rokonítható szavakat hoz létre:
RéSZ = Ha egy egységet szét RÁZunk, annak egy darabja.
RÉS = Kicsi, vékony eltávolodott, vagy kiestt RÉSZe egy szét RÁZOTT felületnek.
AZ---EZ vagy ITT--OTT és egynéhány esetben van ilyesmi, ami nyilvánvalóan szándékos szóképzés.
Ezen szavak bizonyos értelemben ellentétek, ugyanakkor valahol meg mégis csak szinonimák.
Hiszen mindkettő tagja a párnak helyre mutat, és csak az adott relatív szűk értelmezésben ellentétek. Tágabb értelemben ugyanarról szólnak, egyfajta rámutatást közölnek.
De gyökérszavak kezdőmássalhangzóját felcserélni a legtöbbször nem vezet jóra, kiváltképp ha még csak a hangok sem hasonlóak. S-SZ-ZS-DZS még sikerrel járhatunk esetenként, vagy a zöngés--zöngétlen pároknál is találhatunk néha valamit éppen.
Ugyanakkor egy BŐRÖS---CSŐRÖS esetén értelmetlen bármi kapcsolat, mivel gyökérszó szintjén más az egész.
CSOBOG----DOBOG sem cserélhető, a víz csobog, a szív dobog, felcserélve hülyeség lesz belőle...
"Rokon vele a latin sera fn. honnan sero áth. ige; továbbá Budenz J. szerént az osztják tôcr-, bezárni. Vámbéry A. szerént a csuvasz sura (szura) = lakat." (Cz-Fo)
"A zár nagyon gyanús, hogy tényleg jövevény szó."
Gyanús lehet, de nem tudjuk.
"Így pedig nincs értelme magyar gyökhöz hasonlítani."
A "Sze-ösz" ősgyök pont azt jelenti, hogy szét-össze. Ez az ősgyök viszont számtalan magyar szó gyökében megvan.
"Tehát alkalmi szóképzés, de nem törvényszerűség és nem szabályszerűség, és csak a H kezdőhangos szavaink elenyésző töredékénél működik ez."
Jól mondod...
A H hang elég különleges, mivel alapvetően nem igényel semmilyen artikulációt, egyszerűen kifújjuk a levegőt a tüdőnkből és máris H hangot adunk. (ez az ún. "hehezet") Persze, ezt a hangot is lehet különbözőképpen variálni, a rekesztetten keresztül egészen az R szerű gurgulázó H-ig, lehet zöngés és zöngétlen, de mi a kissé rekesztett változatát használjuk. (amikor zöngés, könnyen összemosódik bármelyik magánhangzóval, mi ezt sem használjuk.)
További sajátossága, hogy hangok előtt sokszor hallható, ha a hang nem zárhang, mint a P, T... Többnyire akkor halljuk, mielőtt a kiejteni kívánt hang eléréséhez megrezegtetjük a hangszálainkat, de már elkezdtük a levegőt kifújni... Pl: HÉ...
Ugyancsak hallható, ha a kiejtett hang artikulálását befejeztük, de még a levegő tovább áramlik, Ah, Óh, ill. zárhangok után. (Valójában ezt nevezik hehezetnek) Ma nem igazán használunk ilyen hangokat, de az angolban sokszor fordul elő.
És igen, ez a beszélő szokásától függ, és mivel nincs ennek a hangnak önálló jelentése az említett esetekben így sem az ottléte, sem a hiánya nem zavaró.
"Ja, különböző. Így is mondhatod, meg úgy is, hogy összefüggő gyökök, vagy rokon gyökök. Én pedig pont ennek megértéséért tépem a számat."
Ezt senki nem vitatja, de ez egy végeredmény, egy következmény, az azonos hangok és jelentésük okán, ami csak arra jó, hogy valamilyen rendszerbe foglaljuk a gyököket, egyébként a keletkezésükről semmilyen információt nem ad. Viszont mi éppen azon fáradozunk, hogy a gyökök eredetét próbáljuk kibogarászni.
CSOB-OG és DOB-OG is képzési módra bár azonosak, de ettől még csak a szóképzési stílus egyező, maguk a hangutánzó kifejezések más és másik történet már. ZÁRDA----JÁRDA is ugyanúgy van felépítve, de a szótövek a ZÁR és JÁR fogalmai ettől még teljesen különböző dolgok.
-----
Másképpen értelmezünk. CSOB-OG és DOB-OG sokkal közelebbi kapcsolatot moutat, mint a ZÁRDA----JÁRDA . Ezért mondom, hogy a dolgok értelmét kell nézni elemzés közben. A magyar nyelv körülíró, szóképeket akotó értelem szerinti logikai rendszere épülő nyelv. Ha egy mozdulatsor hasonló és a csupán a becsapódás hangja a változó bnne, akkor ezek a gyökök rokonok sőt, nagyon közeli rokonok. Ugyez van az irányokra vagy bármely más logikai halmazzal kapcsolatban is.
A rojtos és a selymes kilóg a sorból, mivel teljesen más hangsorból épülnek föl, más a bennük lévő hangok jelentése, és így a gyökök jelentése is nagyon eltérő az előbbi háromtól és egymástól is.
"Szóval a pihés pelyhes és a bolyhos véletlenül hasonlít egymásra és a jelentésük véletlenül áll közel egymáshoz? Ezt állítod?"
Ezeknek a szavaknak a gyökei PIH / PEH / B(P)OH. Nem véletlenül hasonlítanak egymásra, hisz' nagyon hasonló dolgok megnevezésére szolgálnak, és a gyökök felépítése is hasonló hangokból történt. Némi különbség ugyan van közöttük, de ez távolról sem jelenti azt, hogy bármelyikből alakult volna ki a másik kettő. Mindhárom gyök egymástól függetlenül alakult ki, azonos logika mentén válogatott hangokból. (azok jelentése alapján)
Hasonlóan a NYÁL / NYÉL / NYÚL / NYAL, vagy a PER / PÖR / GÖR / POR / FOR / gyökökhöz.
CSOB-OG és DOB-OG is képzési módra bár azonosak, de ettől még csak a szóképzési stílus egyező, maguk a hangutánzó kifejezések más és másik történet már. ZÁRDA----JÁRDA is ugyanúgy van felépítve, de a szótövek a ZÁR és JÁR fogalmai ettől még teljesen különböző dolgok.
Pedig ahhoz hogy az ajtókat/ablakokat rendesen ZÁRNI tudjuk a nagy vihar előtt, ahhoz bizony oda kell hozzájuk menni, vagyis JÁRNI kell hogy ZÁRNI tudjuk őket. Most akkor mondjam hogy ezek rokonok?.))
Ráadásul aki vihar előtt még időben ZÁR, az bizony ezzel még jól is JÁR. Duplán kapcsolódnak egymáshoz.))
Két fogalmat némi ügyességgel össze tudunk hozni logikailag még akkor is ha amúgy nincs is tényleges rokonértelmük. És máskor meg tényleg rátapintunk a lényegre, ilyen is van, azaz az ötletekből születnek a megoldások, szóval nincs is ezzel baj hogy ötletelünk. Addig jó, míg legalább van belőle. Akinek ötlete sincs, az nehezebben is old meg bármit, az is valószínű.
Olykor valóban közösíthető etimológiájuk is lesz a látszólag különböző fogalmaknak, amelyeket mégis egy dolog tart össze, ilyen is van tudom én. Csak a rokon értelmezhetőséget ne feltétlenül keverjük össze (mindig) a valódi hangtani/gyöktani kapcsolódásokkal. Mert hiába pontosan ugyanaz éppen a FAGYASZTÓ és a MÉLYHŰTŐ , még sincsen semmiféle közös etimológiájuk. Pedig ugyanazt nevezzük meg a két szóval pontosan.
De fordítva is tudunk ilyet mondani amúgy valóban. LÁVA szóról például biztosan sokan nem is gondolnák hogy köze van a LÉ szavunkhoz, pedig a LÁVA a vulkán LEVE úgymond, ez ugye a híggá olvadt kőanyag ami kifolyik belőle. LEVE---LÁVA , már egy birtokosan képzett előzményszó az, amely értelmet ad valójában a vulkános új szavunknak. És ez pontosan értelmezi is, hogy mit is jelent a neve.
És ez még Cz-F esetén sem ment át hogy mi is ez, beszél mozgásról meg megmutatja a német és latin ide vonatkozó hasonló hangalakját. Pedig a "latin" LAVO nem is vulkános szó volt még anno, hanem mosást jelentett, ami szintén persze LÉVEL történik meg, mosó-LÉVEL történt, régen így is nevezték ezt meg. LAVÓR szó sem a véletlen műve épp ebből.
"Hajolni valamire csak rá, vagy el lehet"
Mivel alaposan leszűkítetted a kört a VALAMI-RE szóval, így már igen.)) A VALAMI-RE szó végén már ott hogy RÁ, tehát máshogyan ez itt már nem lehet. De nem csak valamire lehet hajolni.
KIHAJOL, ÁTHAJOL, LEHAJOL, vagyis LEHELYEL (ez adja meg az igazi értelmét az egésznek, a HELY) , BEHAJOL, MEGHAJOL, ELHAJOL a repülő tárgy elől, ezen esetekben a RÁ kapcsolat nincsen már meg, többször épp inkább ellentétes lesz már vele.
RAJT Cz-F szerint a RA és ITT RA-ITT összeadásából volna, magánhangzók hasonulnának eszerint J-re akkor gondolom. Biztos igaz, hoz fel régies RITT/RITTA alakokat is, de még jobban utánajárok ennek...
A hajt és a rá rokonsága nem felismerhető. Azért nem, mert nem az elsőre, pedig logikailag is egymás után következnek. Hajolni valamire csak rá, vagy el lehet.
A hajt és a rajt képzési forma adja ki a rokonságot! Ebből az következik hogy a szavak BIZONYOS képzett formái szerit, más-más gyök kapcsolódásúak.
RAJT : RAJTA ! indulatszó röviden. RÁ gyökérszóból képezve valóban.
HAJT : teljesen más, ez a HELY szava. Minden hasonló az, a HAJ-lít, HAJ-ol és hasonlók is. Aki ELHAJOL az ELHELYEL , vagyis a HELYÉT változtatja meg. HAJÍTÓ személy a HELYÉT változtatja meg a tárgynak.
HAJOLÁS az HELYELÉS voltaképpen. Derékszögben is lehet hajolni nem csak ívesen, a lényeg hogy a HELY-ünket változtatjuk meg.
SAJT : SÚLY szava, ha valamire nagy tömeget, vagyis nagy SÚLYT helyezünk, voltaképpen ezt nevezzük SAJT-olásnak. SUJT-Ó igénknek is ez a lényege, hogy amire valaki leSÚJT, rá-SUJT , arra az ütés által egy nagyobb SÚLY fog rámenni.
"Cselekmény , mely által nagyobb erőNYOMaték használatával ütünk, verünk, dobunk stb. valamit"
Ez volna a lényege. "Ajak" dolog jónak tűnik így elsőre...
1: Egyáltalán nem ellenkező jelentésű a VET és a VESZ szavak. Bizonyos helyzetekben fel is cserélhető a két szó. A lány le-VETI a ruháját, illetve le-VESZI a ruháját. De ez a VET szó rendkívül széles felhasználhatóságú szó, rengeteg féle "értelmezése" lehet, teljesen másképpen használjuk különböző igekötőkkel a kifejezést.
Alaposabb vizsgálatot érdemel ez a szó mindenképpen. Egy tág jelentésű szó lehet, ha ennyiféleképp lehetséges használni, ahányféleképpen a nyelvünkben ez megtörténik.
Most két dolgot VET-ek fel.)) 1: valaha a VESZ szó múlt ideje volt, és azóta hosszú időn keresztül önálló életét élve ez már "elfelejtődött" esetleg. 2: A TESZ szó TEV(ÉS) szavunk T_V képzetének a megfordítása.
Egyelőre mindkettő mellett találok bőven érveket, az a helyzet vagyon itt.))
Mert aki egy vállalkozói KI-VÉT -ről beszél, az a nyeresége egy részét VETTE és VESZI ki az üzletéből, ez ő neki a jövedelme. Itt az 1-es pont VESZ ige VETT múlt idejű alakját értelmezhetjük a VÉT(el) szónál. De amúgy a ki-VÉT-elek is olyan dolgok amiket kiVETTünk a többi közül, nemde?...)) Itt inkább az 1.-es pont a nyerő.
Na de hogy a kettes mellé is húzzunk be valamit : A magot VETŐ nem épp a magot TEVŐ ember?...)) MAGVETŐ---MAGTEVŐ. Itt meg mintha kettes pont működne, mert a magVETés az magTEVés voltaképpen. VET és TEV, VETŐ---TEVŐ egy cserével. És ezek a különböző fel-VET-ések és ötletek nem éppen különböző fel-TEV-ések valójában ? )) Pont ugyanaz ! Itt meg mintha a 2. pontban írtak működnének.
De aki a ruháját leVETI, az meg azt leVESZI viszont. Itt meg az 1. pont működik .
Ugyanakkor az ágyát VETŐ civil az ágyát TEVŐ ember lesz. És működik, ez adja meg a szó értelmét ezúttal meg.))
TEVŐDIK---VETŐDIK A hal a partra VETŐDIK -----vagyis oda TEVŐDIK A focikapus is a labdára.
Eleve hibásan értelmezed a KÖP (PÖK) fogalmát, hiszen sehol sincsen előírva hogy a köpés kizárólag szájból kell hogy történjen, és senki sem korlátozta ezt csak a "nyál" fogalmára. Abból indult el, annak hangutánzó hallhatóságából, de már később kibővült az értelmezése.
Ez csak egy beszűkült és kiragadott egyetlen értelmezése a szónak, amely jóval több (már) ennél. KÖPülés szóban is a kiköpődés a lényeg. Pedig az a vajkészítés szava, nem szájból történik, és itt nyál sincs, a vaj készül el ilyen módon. De még : láva is köpődik a vulkánból, illetve KÖPŰ néven neveztek meg méhkast, illetve kaptárat, KÖPŰ---KÖPŐ voltaképpen, és igen a méhek is ezt teszik a méz készítésekor, KIKÖPIK a végterméket. Vagyis ha gusztább így, inkább kihányják, mert már a gyomrukból jön a cucc.))
KÖP meg PÖK is régen, ez meg bizonyított tény hogy ugyanazok. PÖK--PÓK közt már szinte elhanyagolható hangalaknyi különbség van, vagyis jóformán nincsen. Automatikus gépies kényszeres kötekedés helyett el is lehetne gondolkodni hogy lehet épp jó is amit mondok. Mert azzal semmit sem cáfolsz, hogy a pókselyem funkcióját elemezgeted, hogy vajon mire használta a PÓK elsőre.
Nem kurva mindegy?...)) Teljesen irreleváns, hiszen bármire használja is, az a lényege hogy KÖP-I úgymond a cuccot kifelé magából, csakis ez a lényeg. Ami ige PÖK is egyben, mert fordítható ez a szó is, és igen is értelmet ad a PÓK szónak ez a selyemkészítő tulajdonsága.
Egyébként csak tájékoztatnálak, hogy más nyelvekben is van közeli hangalaki kapcsolat a PÓK és KÖP--PÖK viszonylatában, tehát más úton is alá lehet ezt támasztani bőven :
Elég csak az angol szavakat megnézni :
KÖP/KÖPÉS : SPIT és SPITTLE És mi a pók vajon?.)) Hát SPIDER ! SPIT----SPID hogy micsoda véletlenek vannak újfent.)) De a "Middle English" még úgy is mondta ezt hogy COPPE , ez a PÓK fordítottja, vagyis KÖP----PÖK----PÓK , összeáll itt szépen ez...
BALA-TON , vagyis BEL-TÓ lehet ez lényegében, ami tökéletesen stimmel is rá, hiszen a Kárpát-medence BELső TÓ vízfelülete egy nagyobb kiterjedésű szárazföldön. Magyar TENgernek is nevezik.
Valaha a TENger és a TÓ (TON) TEN/TON szóeleme egyaránt vonatkozhatott a tengerre és a tóra is, később különböztethette meg a nyelv tudatosan nagysága alapján ezeket...
Nincs önállóan TAV/HAV/KÖV/SZÖV szavunk, és nem is fogsz tudni kimutatni ilyet.))
Létező dolgokat lehet kimutatni, TÓ HÓ KŐ SZŐ ----- és nem érdekel hogy a hangjaink felét sem használó latin miféle kreténségekre írta ezt meg, mert az nem fejezi ki a magyar nyelv valódiságát.
De már számtalanszor érveltem azzal, hogy egyidőben van többféle hangalak a régi latin írásban pontosan ugyanarra, ez meg annak a bizonyítéka hogy kedvük szerint írták meg szavainkat.
Ha képtelen vagy ezt megérteni, akkor értelmetlen bármilyen vita, mert egyrészt te is tudod hogy így van, másrészt meg ennek ellenére mégis azokkal a kretén írásokkal érvelsz ami helytelen/rossz leírás, ráadásul még csak nem is egységes, írtam vagy 6 féle ŐZ szót (másból is írok bármikor), és ezek is olykor W-re vannak írva. Nincs itt semmiféle fonetikai W, mert ez esetben egy Ő hang helyére került be !
TÓ HÓ KŐ SZŐ és sok más szavunk mind így használatos szótő szintjén, egyik szóban sincsen sem W hang és sem U hang alapesetben.
Kizárólag az alapszavak toldalékolásainál vesznek föl V hangot a szavak segédhangzóként/vendéghangnak
a könnyebb és jobb kiejthetőség érdekében. De ott sem mindig, hiszen elsétálhatunk a közeli TÓ-IG.
Nem TOV-IG, hanem TÓ-ig. Itt semmi V nincs a környéken sem. Sőt, ha ez a szó valaha hosszabb volt, akkor inkább TON volt ez, mert TON-hal TEN-ger és Bala-TON szavakban nagyon ugyanannak tűnik ez a TON vagy a TEN...
De átment hogy miről írtál. Annyit mondtam, hogy attól még mert a szóképzésünk sokszínűségében olyan megoldás is létezik, hogy H-AJTÓ szó által AJTÓ mint önálló fogalmat készít a nyelvünk, ettől még ezt a modellt a H kezdőhangos szavaknál csak hébe-hóba alkalmazta a nyelvünk.
Tehát alkalmi szóképzés, de nem törvényszerűség és nem szabályszerűség, és csak a H kezdőhangos szavaink elenyésző töredékénél működik ez. De szófejtésnél mindig számolni kell ezzel a jelenséggel is, mert sose tudhatju mikor lesz előttünk egy ilyen. Csak általánosítani nem szabad, mert 1-2 szer előfordul, a többi esetben csak tévútra vihet.
Minden KOP kezdetű szavunk hangutánzó eredetű természetesen, a KOPASZ is, ami már megjelenésében is alig különbözik a KOPÁS/KOPÓS szótól. Nem véletlen. A gyökérszó mindnél a KOP hangutánzó, valóságot idéző összetett hangjelenség. A kopasz , szőrtelen, vagy fűmentes terület/testrész valamely oknál fogva KOPOTT lett, és KOPogható lett.
A hajmentes KOB-ak is ilyen, KOPogtatható, valójában ez a lényege...
"A "kap és kop" között is nyilvánvaló az etimológiai kapcsolat"
Igen, mert két hang is egyezik a gyökben, de itt két különböző értelmű gyököt láthatunk.
---
Ja, különböző. Így is mondhatod, meg úgy is, hogy összefüggő gyökök, vagy rokon gyökök. Én pedig pont ennek megértéséért tépem a számat.
Ha oda kapkodsz valamihez, az nem véletlenül rokon a kopoggal, vagy a csapkoddal, vagy a kapálással. Lényegileg ugyanazt a mozdulatsort írod le, miközben kis diferenciákra fókuszálnak a származékok.
Kalapáccsal és kapával is lehet csapást mérni. A kapa élesen neki kap a felülethez, a kalapács kopácsolással, kopogással, de minegyiket csapkodjuk egy felülethez.
"A "kap és kop" között is nyilvánvaló az etimológiai kapcsolat"
Igen, mert két hang is egyezik a gyökben, de itt két különböző értelmű gyököt láthatunk. A K és a P hang egyezik, de a magánhangzók nem. Meg kell jegyezni, hogy a magánhangzók jelentését egy gyökben sokkal nehezebb megfejteni, mivel azok nem jól beazonosítható hangokat utánoznak, hanem érzelmeket, időbeli és térbeli távolságokat fejeznek ki, sokszor ugyan azok a hangok Pl az O (Ó) távolság megjelölésére és csodálkozásra is használt hang, vagy az E, amely közelre mutat, de figyelemfelhívó is (he/hé)..
Esetünkben valószínűleg távolságot jelöl az A hang (és nem elutasítást: Á) hiszen amikor odakapunk, az tőlünk távol levő dologra utal. A hangok jelentése alapján így fejthetjük meg a gyök jelentését: A K hang itt inkább a mozdulat keménységére, határozottságára utal, s nem a tárgy keménységére, mint az előbb. Az A hang a tőlünk távol levő dologra, a P pedig hasonlóan a KOP gyökbeni jelentéséhez pillanatszerű mozgást fejez ki. Itt már tényleg nem hangutánzó a gyök, hiszen a K hang nem hangutánzó szerepben van, hanem átvitt értelemben a mozdulat - s nem a tárgy - keménységét jelenti.
"Ám a "Zsupp "és a "kapcsolat" szavak között már nehéz felfejteni a logikai láncolatot."
Mert nincs.
"A pehely és a fúj között is van etimológiai és logikai kapcsolat is."
Nem hinném, hogy bármilyen kapcsolat lenne köztük. Még a jelentésük is különbözik. Olyan gyökök közt nincs és nem is lehet etimológiai kapcsolat, amelyek sem alakilag, sem jelentésben nem azonosak, vagy hasonlók. Még akkor sincs, ha teljesen azonos a jelentésük, de alakilag különböznek (más hangokból állnak).
Pl a TŰZ és a PIR szavaknak semmilyen etimológiai kapcsolata nincs annak ellenére, hogy azonos jelentésük
