"abban ha jól értettem egyezség van, hogy különbözőek egyenként az értékrendszerek."
Nincs. Arsen azt mondta legutóbb, hogy csak egy értékrendszer van egy adott helyzetben, és aki önállóan mer gondolkodni, az pszichopata... De lehet, hogy meggondolja magát, miután te is az én oldalamra álltál :))
"az önkifejezésnek nem kell pojácáskodásnak lenni. "
Nem pojácáskodásról beszélek, hanem egyszerű tényközlésről, kérdésre adott egyszerű válaszról.
"hidd el, ha magadról mesélsz, és közben ki tudod fejezni ezeket a belső tartalmakat, megvilágítos, hogy hogysmint van ez veled, közben figyeled a másik reakcióit is, akkor az érdekes lesz számára, és örül, hogy megosztod vele."
Hát, nem mindig. De az lehet, hogy túl sok konklúziót vontam le néhány talán nem is annyira tipikus esetből.
"pédául egy gyenge film, ami nem mozgósítja a tudattartalmakat, nem késztet gondolkodásra az psszív időtöltés valóban. "
Én úgy vagyok vele, hogy egy jó film közben nem sokat gondolkodok, hanem csak átadom magam az élménynek, és legfeljebb utána gondolkodok, hogy mi volt ez. Ilyen értelemben gondoltam, hogy passzív dolog a filmnézés.
ami az én rendszeremet illeti talán könnyebb ha úgy fogalmazom hogy a szellemi szintű aktivitást váltogassuk a gyakorlati aktivitással. tehát ha a filmnézésen most nem hagyományos értelemben vett passzív tevékenységet értünk, hanem aktívat az előzőek fényében.
mindkét tevékenység tulajdonképpen tudati aktivitást igényel. de ha belegondolunk, nics annyi szellemi energiánk, hogy az ilyen jellegű tevékenységeket aktív tudatossággal csináljuk végig. erre nem is lehet kényszeríteni magunkat. ha ezt nem váltja fel valami más típusú tevékenység, akkor a tudat nem tud tovább összpontosítani, kimerül, a passzivitás entrópiát von maga után, és ekkor jön a afásultság, az én-érzet csökkenése, a lehangoló gondolatok.
ellenben, ha ilyenkor valamiféle más tevékenységbe kezdünk, a tudat továbbra is aktív tud maradni, hiszen más területeit mozgósítjuk.
hosszú tanulás után, ha kimerültek vagyunk és elmegyünk mondjuk focizni vagy főzünk valami kaját, akkor nem érezzük fáradtnak magunkat pont ezért. így a nap folyamán hatékonyabban tartjuk fenn a megfelelő éberségi szintet.
(igaz én nem dolgozom napi 8 órában. elismerem, hogy ezt nehezebb megoldani, de talán nem lehetetlen)
de hogy folytassam az eredeti támát, kapcsolódnék ehhez a hozzászóláshoz.
mert itt megint nagy csapda van ám. a belül és kívül ellentéte. sok tevékenység, ami passzívnak tűnik lehet nagyon is aktív és fordítva. ugyanazon tevékenység lehet aktív és passzív a cselekvőtől függően.
pédául egy gyenge film, ami nem mozgósítja a tudattartalmakat, nem késztet gondolkodásra az psszív időtöltés valóban. a tudat elfásul, rendezetlen marad. míg egy érdekes, értékes film, aminek megértéséhez több erőfeszítésre, több együttgondolkodásra van szükség, nagyon is aktív tudati folyamatokat, figyelmet igényel.
ugyanez megfigyelhető a mozgásoknál. én például heti kétszer megjelenek pilates órán. megfigyeltem többször magamon és másokon is, hogy mennyivel más az élmény, attól függően, hogy "benne vagyok"-e a cselekvésben. ha az a cél, hogy végigcsináld az órát, és ne legyen bűntudatod, akkor a tudat megint máshol jár, nincs összhang a tevékenység és az akarat között. hogy úgy mondjam nem kap tüzet a tevékenység. és anélkül ugynaz az egy órányi mozgás maradhat teljesen passzív tevékenység is.
míg ha valaki elhatározza, hogy kikapcsol, arra figyel amit csinál, érzi az izmai, elkezdi élvezni, amit csinál. ez fokozott koncentrációt igényel, hogy ne kalandozz el. erőfeszítést. azt akarom csinálni, amit épp csinálok, és ebbe bele is adom minden energiámat. maga az agresszió egyébként ennyi. egy tettbe beleadni az energiánkat.
a labdajátékok, amiről írtatok néhányan, például ezért is jók. ha elhatározod, hogy jól akarsz játszani (itt megint az akaraton van a hagsúly), akkor kénytelen vagy koncentrálni a figyelmed a labdára) az ilyen torna jellegű mozgások azért nehezebbek, mert itt automatikusan működtetni tudjuk a tagjainkat, ezért az összpontosított figyelem nélkül is meg tudjuk csinálni. ezt nevezem én aktívnak tűnő passzivitásnak.
gyakorlatlan topic nyitóként talán illene reagálnom valamit az eddigiekre. annyi jut eszembe, hogy abban ha jól értettem egyezség van, hogy különbözőek egyenként az értékrendszerek. és ha ez így van, akkor talán hagyjuk hogy az értékrendszerekről való értékítéletek is különbözőek legyenek. megismerni meg lehet, de végletekig győzködni, érvelni fölösleges. teknős elhiszem, hogy szeretsz vitázni, de az önkifejezésnek nem feltétlenül kell mindig más ellenében történő önkifejezésnek lennie. ez csak egy vélemény. ebből ne legyenek hosszú viták, oda-vissza győzködések.:)
de ezzel ilyen rettenetesen észrevétlenül át is vezettem a dolgot a következő pontra.
"Nem tudom... Neked nem volt még olyan élményed, hogy mondjuk, őszintén mesélgetsz magadról valakinek, a másiknak hirtelen arcára fagy a vigyor, és láthatólag arra gondol, hogy "hú, ez gáz"?"
az önkifejezésnek nem kell pojácáskodásnak lenni. miért választod ezt szét. hidd el, ha magadról mesélsz, és közben ki tudod fejezni ezeket a belső tartalmakat, megvilágítos, hogy hogysmint van ez veled, közben figyeled a másik reakcióit is, akkor az érdekes lesz számára, és örül, hogy megosztod vele. valami ami egyéni élmény, létélmény, az ilyen módon közösségi lesz. ez a forgatókönyv nem képzelhető el?
ezt a kettőt nagyon is össze lehet hozni. ha megtanulod hogyan fogalmazd meg ezeket a belső tartalmakat úgy hogy az érthető legyen más számára is.
"Igen, de mi van, ha belülről nem indul? Ha csak a pánik indul el magától?"
erről szólnak a gyakorlatok végtére is. hogy a belső és külső világodat hogyan kapcsolhatod össze harmonikusan. ha ez sikerül, nem pánik indul majd belülről.
"Beszéljétek meg privátban ki az értékésebb ember, és hagyjuk portert szóhoz jutni, elvégre ezért lett kikönyörögve ez a topik."
Hát, szerintem kérdezzük meg Portert, hogy ez a téma számára azt jelenti-e, hogy életre kelt a topikja, vagy azt hogy nem hagyjuk szóhoz jutni. Nekem az volt a benyomásom, hogy biztosan csak nem ér rá. de lehet, hogy tévedek.
Ha csak zavarunk, akkor - amennyiben van érdeklődés - nyithatunk egy külön "Ki értékesebb ember kinél" topikot :)
"Az nem igaz, hogy úgy teszek, mintha az értékesség általános volna, mert írtam többször is, hogy az is számít, hogy honnan mérjük."
Azt mondod, hogy egy adott helyzetben objektíven az emberekben van az érték. De ez nem így van. Nagyon is gyakran előfordul, hogy ugyanabban a helyzetben különböző emberek teljesen másképpen ítélnek meg egy adott embert. Nincs egy egységes értékrendszer, amit a társadalom kialakított volna. Persze vannak nagy átfedések, vannak népszerűbb és kevésbé elterjedt szempontok, de a lényeg az, hogy igenis szabad vagy, hogy olyan értékrendszert állítsál fel, amilyent jónak látsz. Nézz meg egy bármilyen filmet, és láthatod, hogy a cselekményt sokszor az viszi előre, hogy az egyes emberek különböző értékrendszert vallanak.
Az az elképzelés meg, hogy "mindenki egyformán értékes" egyáltalán nem "pszichopaták" találmánya, hanem egy nagyon is elterjedt dolog manapság. Például mindenki, aki szerint a demokrácia jó ötlet, az feltételezi, hogy az emberek egyformán értékesek, különben nyilván az értékeseknek kellene döntenie.
Hozhatsz bármilyen extrém esetet, az érték nem benne van, hanem attól függ, hogy aki ezt eldönti, annak milyen az értékrendszere. Lehet olyan az értékrendszered, hogy mindenki egyformán értékes, kivéve a bűnözőket (persze akkor rögtön felvetődik, hogy vajon te erkölcsileg mindig tökéletes voltál-e....). Vagy sokan gondolják azt, hogy igenis a sorozatgyilkosok is ugyanolyan értékes emberek (és ezért ellenzik a halálbüntetést még az ő esetükben is), de persze egy gyakorlati szinten meg kell védeni a társadalmat tőlük valamilyen formában.
> Virág, állat mind előny. Ezek gondoskodásra késztetnek, szintén a figyelem kívülre helyzése. Jó zene, jó film, jó könyv. Aktív szabadidőfelhasználás. Ez is fontos.
Én játszottam ma már az állattal, most meg lejött a Maradona film, megnézem mindjárt aktívan.
Eddig csak olvastam, de nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá: ne offoljátok már légyszi a topikot! Beszéljétek meg privátban ki az értékésebb ember, és hagyjuk portert szóhoz jutni, elvégre ezért lett kikönyörögve ez a topik. Köszi, és folytasd légyszi, porter!
Az nem igaz, hogy úgy teszek, mintha az értékesség általános volna, mert írtam többször is, hogy az is számít, hogy honnan mérjük. Ha műsorvezetésről van szó, nyilván értékesebb lesz a szép, ha kamionrakodáról, akkor a szorgalmas. És azt sem gondolom, hogy szégyellnie kellene magát az értéktelenebbeknek, akkor nekem is kellene, pedig széles a skála, és ha már nem a legalján vagyok, meg ha épp felfele lépkedek, az nekem már jó.
A kérdésedre nem tudtam válaszolni, megpróbáltam pedig, ne haragudj. Írtam 200+600 hsz-t ide, ezekből talán lejön nagyjából, de képtelen lennék egy hozzászólásban összefoglalva kinyilatkoztatni.
Abban igazad van, hogy MI döntünk, tetszik a megfogalmazás, mert pont így gongolom. :) Mi, azaz nem én, nem te, és nem egyénileg, hanem mi együtt, a közeg, a társadalom, a piac, mi együtt. Aki a közegétől független (pláne ha azzal ellentétes) értékítéleteket tud alkotni magának, szerintem az a pszichopata. És ez a baj a "minden ember egyformán értékes"-el, hogy elszeparálódott egókat feltételez, amiben mindenki szabadon dönthet bárminek a megítéléséről, holott nem vagyunk függetlenek egymástól.
Szerintem kevered az "értéket" az "értékesebb emberrel". Sok mindenről mondjuk, hogy "érték", például a jó levegőről vagy a kulturális örökségről. Az "érték" csak annyit jelent, hogy valami kívánatos, fontos vagy kellemes.
Ha viszont azt mondod, hogy az egyik ember értékesebb a másiknál, abban benne van az is, hogy a másiknak szégyellnie kellene magát, elfogadnia, hogy ő alacsonyabb rendű, másodosztályú ember, ő kevesebb boldogságra jogosult, őt az "értékesebbek" lenézhetik.
Tehát ezek különböző dolgok. A másik dolog, amire nem válaszoltál, pedig többször is kérdeztelek, hogy mi a TE értékrendszered. Úgy teszel, mintha az értékesség objektíven benne lenne az emberekben, és nem az egyéni értékrendszertől függne. Mintha nem fordulna elő, hogy ugyanazt az embert valaki nagyra értékeli, a másik meg lenézi - pedig dehogynem. Ez egy nagyon fontos dolog szerintem, mert ha belátjuk, hogy MI döntünk arról, hogy kit tartunk értékesnek, akkor elkezdhetünk arról beszélni, hogy milyen értékrendszerben érdemes hinni. És akkor kiderülhet, hogy a "minden ember egyformán értékes" egy olyan értékrendszer, ami egyrészt megóv attól, hogy arrogáns, beképzelt emberek legyünk, másrészt megóv az öngyűlölettől...
Igen, a rusnya az kevésbé értékes, mert a szépség egy érték. Igen, a lusta az kevésbé értékes, mert a szorgalom is egy érték. Ha súlyozni kell lusta de szép vs szorgalmas de ronda között, akkor meg bejön a képbe a helyzet, amiben a értéket mérjük. Meg az önzetlen segítségnyújtás a rehabon is egy érték.
Amit az értékmeghatározásomnak titulálsz, mint definíciót, az csak egy példa volt baze :) Értem én, hogy azon keresed a fogást, mert ha kimásolod, az lesz az orrod előtt, dehát izé... így nincs értelme.
Ez a sok kérdés már inkább kötekedés, mint érdeklődés. Szerintem mindenki érti már, hogy hogy gondoltam, amit mondtam, téged meg úgyse tudlak meggyőzni semmiről. De hiába cincálod szét a hozzászólásaimat, az emberek akkor se lesznek ugyanolyan értékesek - hála istennek, mert az kurva unalmas lenne. A sokszínűség is egy érték. :)
"Legutóbbi rokongyerek olyan rusnyára sikeredett szegény, ilyen felpuffadt lila feje volt, kibaszott nehezembre esett bájologni, hogy jaj de aranyos. :)"
És, ha rusnya, akkor kevésbé értékes?
"Szerintem egy ideális világban az értékesebb emberek (...) jobban kell, hogy éljenek. (...) És nem hiszem, hogy egyedül volnék ezzel a véleményemmel, a nagytöbbség így gondolja."
Talán mondhatjuk, hogy a többség szerint a szorgalmasabb, becsületesebb emberek jobban kellene éljenek. Akkor most az érték egyenlő a szorgalommal? És mi van jóképűséggel, amit korábban írtál? A jóképű lusta az értékesebb, vagy a szorgalmas rusnya? Ja, és továbbra sem azt kérdezem, hogy mit gondolsz arról, hogy mások mit gondolnak az emberek értékéről, hanem hogy te mit gondolsz az emberek értékéről. Te. Mert végül is lehet neked más véleményed, mint másnak, vagy nem?
"A gazdagság/szegénységről most idézhetnék én is a topikodból, azt írtam, hogy a boldogságérzet inkább függ attól, hogy valaki épp emelkedik vagy süllyed, mint hogy éppen hol áll. De amúgy annyira relatív fogalmak ezek, hogy általánosan nem lehet értéket rendelni hozzájuk. A jövedelemhez viszont, adott körülmények között már szerintem lehet."
Szerinted a boldogságérzet egyenlő az értékkel? Ha mondjuk valaki szellemileg visszamaradt, és állandóan örül, mint majom a farkának, akkor számodra nagyon értékes?
A magas jövedelműek az értékesek? Tehát tisztelsz mindenkit, aki nálad jobban keres, viszont szégyellje magát mindenki, aki nálad kevesebbet visz haza? Miért vannak jól kereső és mégis depressziós emberek?
"Példa: szerintem tudnál te is ilyet, de mondjuk ha egy heroinista leáll, és elmegy egy rehabra segítőnek."
Na várjunk csak, ettől nem lesz jóképűbb, és az a gyanúm, hogy a fizetések sem nagyon magasak a rehabon. Ez hogyan egyeztethető össze a korábbi érték-meghatározásaiddal?
"Az emberekkel úgy bánt jól, hogy mindenkivel meg tudta magát szerettetni. Mostmár tudom, hogy én nem vagyok ilyen, de akkor nagyon zavart."
Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki "mindenkivel" meg tudja magát szerettetni. már csak azért sem, mert minél sikeresebb, annál jobban fognak a konkurensei irigykedni. De persze értem, hogy mire gondolsz, egyeseknek olyan pozitív kisugárzásuk van. Talán meg is lehet tanulni ezt a pozitív kisugárzást.
"az önkifejezés öröme semmiféle oppozícióban nincs a társasági elfogadással. nem kell választanod a kettő között. sőt! ezek egymást segítik."
Nem tudom... Neked nem volt még olyan élményed, hogy mondjuk, őszintén mesélgetsz magadról valakinek, a másiknak hirtelen arcára fagy a vigyor, és láthatólag arra gondol, hogy "hú, ez gáz"?
"nincs trükk. belülről induljon. belőled. aztán mikor megmutatkozik kívül jön a siker. ez összefügg, nem választás kérdése mondom."
Igen, de mi van, ha belülről nem indul? Ha csak a pánik indul el magától?
"a kiégett, fruszrált milliárdos, és a falusi csóró életvidám, ambíciózus tanító közül nem mondhatjuk hogy ez értékesebb mint az, de én az előbbi bőrébe semmiképp nem bújnék."
Hát igen, ha igaz lenne, hogy "mindenki" a gazdagokat értékeli nagyra, akkor nem lennének öngyilkos gazdagok és életvidám csórók...
"amilyen mértékben képes vagy tudatosítani lényed egyediségét, megismételhetetlen voltát, annál nagyobb lesz az önbecsülésed, és annál inkább képes leszel másban meglátni és szeretni/tisztelni ezt az egyediséget."
Hát, ha az egyediség meglátása a döntő, akkor nem kellene az egypetéjű ikreknek értéktelenebbnek érezniük magukat? Ha viszont valaki mondjuk púpos, törpe és félszemű, az automatikusan nagyon értékesnek kellene gondolnia magát, hiszen ő aztán nagyon egyedi?
> egy csecsemő értékes lehet akkor is, ha rendkívül gyenge, és a természet korlátai miatt szinte semmit sem tud megcsinálni, nem?
De. Nem is várnám el tőle, hogy annyit tegyen, mint egy életerős felnőtt. Almát a körtével... Viszont minden csecsemő egyenlő? Legutóbbi rokongyerek olyan rusnyára sikeredett szegény, ilyen felpuffadt lila feje volt, kibaszott nehezembre esett bájologni, hogy jaj de aranyos. :) Miközben egy korábbi meg jófej volt télleg, mehetett volna liberoreklámba.
A második felére: asszem arra válaszoltam, amit kérdeztél, de megpróbálom újra. Szerintem egy ideális világban az értékesebb emberek - persze, mindig bizonyos szempontból, de hosszútávon kiátlagolva mégis objektíven - jobban kell, hogy éljenek. Így szebben hanzik? Pedig ugyanazt mondtam, csak megcseréltem az egyenlőségjel két oldalát. :) És nem hiszem, hogy egyedül volnék ezzel a véleményemmel, a nagytöbbség így gondolja. (Kicsit gázos is, hogy egy ilyen közhelyszerű állítást ismételgetek.:))
A gazdagság/szegénységről most idézhetnék én is a topikodból, azt írtam, hogy a boldogságérzet inkább függ attól, hogy valaki épp emelkedik vagy süllyed, mint hogy éppen hol áll. De amúgy annyira relatív fogalmak ezek, hogy általánosan nem lehet értéket rendelni hozzájuk. A jövedelemhez viszont, adott körülmények között már szerintem lehet.
Példa: szerintem tudnál te is ilyet, de mondjuk ha egy heroinista leáll, és elmegy egy rehabra segítőnek.
"Nyílvánvalóan nem ugyanolyan értékes minden ember, bár az már filozófia hogy mit tekintünk "értéknek"."
Te mit tekintesz értéknek, amikor azt mondod, hogy nyilvánvalóan nem ugyanolyan értékes minden ember? Konkrétan és nem filozofikusán: ki értékesebb kinél? A gazdag ember például értékesebb számodra a szegénynél? A "celeb" értékesebb annál, akinek a létezéséről csak az ismerősei tudnak?
'Nem tudom, mennyire világos, hogy ez a fajta gondolkodás a szocfóbnál is nagyobb baj. A rosszabbodás az önmagad felett való felesleges ítélkezés miatt lehetett, és nem a szocfób szükségszerű következménye volt.'
Igen, értem, mire akarsz kilyukadni. Azt hiszem, igazad van, ez 'csak' a kisebbrendűségi érzésimből fakadt, nem pedig konkrétan a szocfóbból.
Hát ha rendbejövés alatt azt érted, hogy ha majd te is "jól bánsz az emberekkel", akkor szerintem nem a jó tanulságot vontad le. Először talán jobb lenne önmagadat elfogadnod és szeretned, akármilyen is vagy, akármit is gondolsz arról, hogy mások mit gondolnak rólad. Ha ez megvan, az "emberekkel való bánás" is könnyebben fog menni
Persze, hogy nem így értettem. Annyira már sikerült elfogadnom magam, hogy mostmár nem akarom erőltetni az 'énakaroklenniatársaságközepe' effektust. Az emberekkel úgy bánt jól, hogy mindenkivel meg tudta magát szerettetni. Mostmár tudom, hogy én nem vagyok ilyen, de akkor nagyon zavart. Az akkori énemhez képest sokat fejlődtem, úgyhogy azt hiszem, ma már nem zavarna (vagy nem annyira, vagy jobban tudnék beszélni róla, ami félsiker lenne)
"Persze egy-egy konkrét helyzetben szívesen feláldoznám az önkifejezés örömét egy kis elfogadásért, társasági sikerért. Értem, hogy pont ez a baj, de az érzések szintjén a siker fontosabbnak tűnik az önkifejezésnél. Van valami trükköd ennek a megváltoztatására?"
nah. én ezt úgy ahogy van nem értem. az önkifejezés öröme semmiféle oppozícióban nincs a társasági elfogadással. nem kell választanod a kettő között. sőt! ezek egymást segítik.
a valódi diker nem lehet fontosabb az önkifejezésnél, mert valódi sikert akkor fogsz elérni ha valódi az önkifejezés is.
nincs trükk. belülről induljon. belőled. aztán mikor megmutatkozik kívül jön a siker. ez összefügg, nem választás kérdése mondom.
minden ember annyira értékes, amennyire annak érzi magát.
a kiégett, fruszrált milliárdos, és a falusi csóró életvidám, ambíciózus tanító közül nem mondhatjuk hogy ez értékesebb mint az, de én az előbbi bőrébe semmiképp nem bújnék.
amilyen mértékben képes vagy tudatosítani lényed egyediségét, megismételhetetlen voltát, annál nagyobb lesz az önbecsülésed, és annál inkább képes leszel másban meglátni és szeretni/tisztelni ezt az egyediséget. nem igaz?
"szerintem se jó lovagolni egy ember gyengeségein, de ebből még nem következik, hogy ne volnának, és pláne nem, hogy mindenkinek ugyanannyi gyengesége volna."
Az ember képességei és az értéke két különböző dolog. Például egy csecsemő értékes lehet akkor is, ha rendkívül gyenge, és a természet korlátai miatt szinte semmit sem tud megcsinálni, nem?
"Csak hogy a legtriviálisabbat mondjam, jövedelem alapján. Nem véletlenül akkora tabu a fizetés, az az általános értékmérője ma az embereknek."
Nem azt kérdeztem, hogy mit gondolsz arról, hogy mások mit gondolnak az emberek értékéről, hanem hogy te mit gondolsz az emberek értékéről - ez azért fontos, mert az önértékelésedet a saját értékrendszered fogja meghatározni, nem? Szerinted a gazdag értékesebb a szegénynél? Ha netán nem, akkor azt gondolod, hogy egyedül vagy ezzel a véleményeddel, és mások csak a pénzt nézik? Mivel az emberek többsége nem gazdag, minden okuk meglenne rá, hogy szégyelljék magukat az értéktelenségükért?
"szeretek hinni benne, hogy a tetteink által válhatunk értékesebbé, jobbakká, nem motíválna semmi, ha nem így gondolnám."
> Miért hibás értékrendszer, ha azt mondjuk, hogy minden ember egyenlő?
Mert nem tiszteli a természet korlátait.
> Ha nem egyenlő, akkor hogyan döntöd el, hogy ki az értékesebb?
Csak hogy a legtriviálisabbat mondjam, jövedelem alapján. Nem véletlenül akkora tabu a fizetés, az az általános értékmérője ma az embereknek.
Burns:
1. Igaza van, nagy általánosságban és filozofikusan közelítve az ember értéke valóban jelentés nélküli. De amint alászállunk a fellegekből a gyakorlat szintjére, éppen a megoldandó problémákat tekintve nem árt, ha tisztában vagyunk, hogy adott kontextusban mennyit érünk.
2. Ezzel egyáltalán nem értek egyet, szeretek hinni benne, hogy a tetteink által válhatunk értékesebbé, jobbakká, nem motíválna semmi, ha nem így gondolnám.
3. Nagyjából egyetértek, azt tenném hozzá, hogy logikátlan pozitív gondolatok se túl egészségesek, úgy általában a logikátlan gondolatokat (magyarul: a baromságokat:)) nem érdemes komolyan venni.
4. Ezzel egyetértek, szerintem se jó lovagolni egy ember gyengeségein, de ebből még nem következik, hogy ne volnának, és pláne nem, hogy mindenkinek ugyanannyi gyengesége volna.
"tehát nem állhatunk úgy hozzá, hogy majd akkor fogom elkezdeni szeretni magam, ha végre kimozdulok ebből az állapotból."
Így fogalmazva, a lényegben egyetértünk, meg a többi dologban is nagyjából. Kár, mert legjobban vita közben tudom átélni az önkifejezés örömét :)
Persze egy-egy konkrét helyzetben szívesen feláldoznám az önkifejezés örömét egy kis elfogadásért, társasági sikerért. Értem, hogy pont ez a baj, de az érzések szintjén a siker fontosabbnak tűnik az önkifejezésnél. Van valami trükköd ennek a megváltoztatására?