Közben még megkérdeztem valakit, aki úgy tájékoztatott, hogy a D-hez is csak a B-s jogsi kell.
Azért nézd meg, hogy hova mész, mert aki a legolcsóbbnak néz ki, nem biztos,hogy az is valójában. Lehet, hogy csak 40 percet vezettet, lehet, hogy nem elég képzett, stb.
Valahol volt egy oldal, amin egy csomó iskola címe volt. Sajna eddig nem találtam, még keresem...
Hát, az biztos, hogy nem olcsó. Én csak Pesten ismerek Autósiskolát, aki foglalkozik nagy kategóriás képzéssel. Esetleg, ha mondasz kerületet, úgy utána nézhetek. A "B"-t is most csinálnád?
Szia! Ha jól tudom a C kategória feltétele: 17,5 életév betöltése, B-s jogosítvány, a D kategóriáé: 21. életév, C-s jogsi, és PÁV2, ha majd dolgozol. Sulit sajna nem tudok, mert vidéki vagyok. Gondolom olyan kell, akik oktatják is ezeket a kategóriákat.... Vagy találtál már közben?
Sziasztok!
Ez a topic kezd számomra is aktuálissá válni, mert most keresek egy sulit, ahol megszerezhetném a jogosítványt. 1994-ben bele akartam vágni, de akkor mégis másra kellett a pénz. Aztán feledésbe merült a dolog, és most megdöbbenve látom, hogy az akkori 35-40.000 forint helyett már 80ezer is kevés lehet.
Amint lehet, le akarom tenni a C és D kategóriát is (van ezekhez valamilyen elofeltétel?).
Elég sok idő eltelt a hozzászólásod óta (én viszont szabin voltam ezalatt), nem tudom, hogy aktuálisak-e még a félelmeid. Én a Majsai Autósiskolába jártam (Ecseri úti metrómegállónál), az oktatóm is onnan származik.
Csak azért írok most, mert ahogy végigolvastalak, sokban magamra ismertem.
Elég szerencsétlenül alakult nálam a vezetés (forgalmira gondolok, a rutinnal egy hajszálnyi gondom sem volt, gyorsan és eredményesen letettem a rutinvizsgámat). A meló miatt csak hetente egyszer (legjobb esetben kétszer) tudtam menni vezetni, viszont az oktatóm szerint a legoptimálisabb a heti háromszori alkalom, mert ennyi kell, hogy meglegyen a folyamatosság és az ülepedés. Azt mondta, hogy a lexarabb vezetők a mindennap járók, mert "nem tanulnak meg rendesen vezetni, "csak" levizsgáznak". Nemtom. Hót szerencsétlennek éreztem magam, amiért nehezen tudtam összeegyeztetni a melót a vezetéssel, ugyanakkor éreztem, hogy a forgalomban nagyon görcsös vagyok, iszonyúan félek minden mellettem elsuhanó kamiontól, busztól, vagy ha mondjuk jobbra kell három sávot váltanom száz méteren belül, mert ott már kanyarodik is el az út, és ha nem tudom megcsinálni a hármas sávváltást mondjuk a nagy dugó miatt, akkor elbaltáztam, kész, vége, kemény letolás jön, s én majd még bénábbnak érzem majd magam. Totál görcs voltam, rengeteget hibáztam, az első buktám után kiborultam, hogy "nekem sosem lesz jogsim". Reménytelen esetnek éreztem magam. Aztán vettem még tíz órát, meg még tizet és még tizet... végül majdnem 60 órát levezettem forgalomban, és szereztem egy ici-pici rutint. Múlt a görcsösség, kevesebbek voltak a hibák. És tavaly április elsején a Sorsot hívtam ki egy kicsit, amikor erre a napra tetettem a forgalmi vizsgámat. Tudod, valahogy fixen éreztem, hogy sikerülni fog. Sikerült is! :-)
Aztán tavaly nyáron próbakörök jöttek, óvatosan, gyagyán, csak a környéken. Aztán ismerős útvonalak, rokonokhoz, barátokhoz, majd néhány hét múlva elkezdtem "tök egyedül" vezetni. A legfantasztikusabb érzés volt: kicsit izgultam a felelősség miatt, hogy senki sincs, aki azt mondaná, hogy "Vigyázzzzzz!!!!!", de talán éppen emiatt vigyáztam én magamtól is épp eléggé. Azóta levezettem vagy 20.000 km-t. Tök idegen útvonalon még most is félek egy kicsit, mivel nagyon sokfelé kell egyszerre figyelni, de egyébként a városban ismerős közegben már szabadon, a legkisebb görcsösség nélkül száguldozok! :-)
Gratula köb Mindkettőtöknek, és kösz a hozzászólásokat. Anyám mindig mondta, hogy hasznos a magamnál tehetségesebb népek társaságát keresnem.
Azt hiszem, rém gyagya vagyok ehhez a dologhoz. Két éve kezdtem, még Újpesten. KRESZ ment elsőre, de aztán kifogtam egy üvöltöző állatot, aki alighanem összekevert egy másik tanítványával, mert alig pár óra rutinozás és 0 rutinvizsga után vitt ki a forgalomba, hiába könyörögtem, hogy nekem jobb lenne még a pályán... Kedvenc szórakozása volt olyan dolgokat számon kérni rajtam, amelyekről még egy szót se szólt, legalábbis nekem nem. Volt, hogy óra után nem hallottam a jobb fülemre. Erősen fontolgattam, hogy megmondom már neki: ez benzinnel megy, nem hangerővel... A legbájosabb az volt, hogy mihelyt vége lett az órának, mindig visszakente magára a kultúrmázt és kezdett kedveskedni meg udvariaskodni, kész hányás volt. Ja, a kartonomat soha nem íratta velem alá, nem is tudtam a létezéséről se, csak az új suliban tudtam meg, hogy van ilyen. Valszeg annyi órát hamisított bele, amennyit csak kedve tartotta.
Ott is hagytam, s aztán jó darabig rá se mertem gondolni a vezetésre. Még most is összeszorul a gyomrom, ha eszembe jut az ürge.
Egy év is eltelt, mire rájöttem, hogy azért mégse kéne veszni hagyni azt a KRESZ-t (akkor még 2 évig volt érvényes), és nagy szerencsémre kifogtam egy vérprofi oktatót. (12-es ótósiskola, Bródy S. u.-i iroda, oktatás Zuglóban a Várna u.-ban, rutin a Mogyoródi-Pillangó sarkán, ahol vizsgázik is az ember, név: Radosza Mihály, Suli tel.: 338-40-65. Igen, ez itt a reklám helye.) Szegény oktató remek gyógypedagógiai vénával bírt ugyan, mégis ráment vagy 60-70 óra, mire kinevelte belőlem azt a sok görcsöt, félelmet és rossz beidegződést, amelyet mind az első oktatómnak "köszönhettem". Forgalomban is sikerült eltöltenem kb. 100 órát. Ennyi pízbű elmehettem volna taxival Vlagyivosztokba retúr, szvsz. Mégis, ahányszor vizsgára került a sor, úgy beparáztam pusztán attól, hogy a vizsgabiztos figyelt és nézte, hogy mit csinálok kezemmel-lábammal, hogy mindig sikerült elhasalnom. Mentségemül szóljon, hogy kétszer is olyan szép jégbordás utcácskákban bírtam megbukni, hogy öröm volt nézni, de akkor se mentem neki semminek, csak kint hagytam azt a dög indexet. Aztán lejárt a KRESZ.
Mostanra megint van egy kis lóvé erre a dologra, elkezdtem megint. Most már a harmadik helyen, Óbudán, a Tímár utcában, KRESZ megint OK. Ha tudtok valakit, aki jó oktató annál a sulinál, szóljatok, mert nem ismerek egyet se, a régi pedig most nem tud vállalni, mert nyaral.
Előre is kösz. Fogyatékos vezetési képességgel megvert tasztaltársatok:
b
Én is örülök, hogy sikerült Nekünk. :))
Elvégre majdnem együtt kezdtük és majdnem együtt fejeztük be. :)
Jó ez a kis topic is, tegnap mielőtt elindultam a vizsgára végigolvastam az EGÉSZET. Teljesen felkészült voltam mindenből. :))
Ajánlom minden éppen jogsit szerzőnek (és nem szerzőnek) egyaránt! :)
Először jönnek a próbakörök... :))
Aztán szeretnék már ezen a hétvégén elmenni az unokabátyámékhoz (cirka egy órás út).
Nyárra meg még egy vidéki út is be van ígérve rokonoknak. (feltétele az volt, hogy meg lesz a jogsim, és megvan!) Egyből bele a mély vízbe. :)
(mellette persze megy a takarékoskodás egy saját kocsra)
Te mész valahova?
De jó, hogy már mehetsz is a jogsidért! Valami ünneplés? (Barátnőm már ment is volna ünnepelni tegnap este, mikor megtudta, hogy sikerült. Úgy kellett leállítani,hogy nekem még ki kell pihenni a megszerzés fáradalmait. :))
4 munkanap a jogsi elkészültéig.
Én holnap már át is vehetem.
Szerencsédre Neked nincs közben hétvége, s pénteken már Te is megkapod !
Hová, s mikor lesz az első utad?
Akkor:
Jól kezdődött. Eléggé hamar odaértem, és egy olyan leányzóval kezdtem el beszélgetni, akit éppen előtte húztak meg, természetesen forgalmiból.:(
Aztán megérkezett az oktatóm is. Már épp időben, mert kezdtem szétfagyni, és gyülekeztek a viharfelhők is. Féltem is, hogy jön egy jó kis zápor. De már itt jól indult minden, mert nem esett!
A vizsgáztatóm egy öregúr volt. Már elég rég űzhette az ipart, mert úgy hadarta, motyogta a tudnivalókat (valószínűleg már 25.000-szer), hogy nagyon oda kellett figyelnem, mit mond. Azt inkább nem is írom le, az oktatóm hogy vezette be, hogy ki fog vizsgáztatni. (szebb szavai: szemellenzős, szabálymániás, buktatós :)) És mégis sikerült!!
Teljesen simán mentem, minden sikerült. Nem jöttek gyagya gyalogosok (ezúton is köszönet nekik!!), az autósok villogva elengedtek. :)) Még az oktatóm is mondta, hogy ügyi voltam. :))
Tegnap mikor hazaértem, biztos vagy 20 cm-rel a föld fölött lebegtem. :)) (De ez ismerős érzés lehet.)
A végén egyébként mondta, hogy egy dologra figyeljek: az irányjelzőt mindig ki kell tenni, amikor....... bla-bla
Ugyanis egyszer nem indexeltem, mikor kanyarodtam, de ez egy kanyarodó sáv volt, itt csak kanyarodni lehetett, tehát nem tévesztettem meg senkit, tehát elnézhető hiba (a drága vizsgabiztos szavaival élve). :))
Dehát legkisebb bajom is nagyobb legyen ennél. :))
És aki arra kényszerül, hogy tanuló után döcögjön, tuti betartja a KRESZ-t. :))
Úton, tele jobbkezesekkel: max. 30, vasúti átjáró előtt szintén stb.
Nem is értem, miért nem szeretik a tanulókat. :)))
Ahogy mondod !
És látványosan lassítani, benézni - amikor hóóóóót trivi, hogy senki sem jön, akkor is.
Legalábbis ezt mondta az oktató: kell a vizsgabiztosnak, lássa, hogy ismeri a leckét a delikvens.
Viszont akkor is prüszkölnek, ha elsőbbségünk van, s mégis tekintgetünk....
De hát: jobb félni, mint megijedni.
Még hozzátartozik, hogy azért kerestem jobbkezest, mert hogy mindig mondja, hogy azért szoktak megbukni a tanulók, mert kanyarodás után mennek tovább, mintha védett főútvonalon lennének. És akkor jön jobbról egy vétlen, aki azt hiszi (jól), hogy elsőbbsége van.... (de ha nem jön, ez akkor is bukta.
És én egyből kerestem a jobbkezest. :) (csak most nem kellett volna) Jobb félni, mint megijedni. :))))
Azt én is utálom, mikor ismeretlen helyre megyünk. Ma is bekanyarodtunk egy kis útra, én meg elég lassan mentem, kerestem a jobbkezes utcát. :)) DE NEM VOLT! :))))))))))))))))))))) Az oktatóm meg mondja, hogy miért nem lépek jobban a gázra!
Az a rohadt holttér !
Azt hogy utálom !
:-((
A lakótelepek tényleg szörnyűek.
S képzeld, amikor tegnaop vizsgáztam, az utolsó lakóra úgy mentünk be (akkor már kirakatban volt a siker), hogy életemben nem jártam arra...
Mazsolaként elég gáz volt, de csak sikerült !
Kispest, Lőrinc, Pestimre - ezeken a helyeken vezetek.
A lakótelepeket nagyon nem bírom. Biciklis, szaladgáló, összevissza sétafikáló kiskölkök, meg felnőttek is, abszolút nem figyelnek oda. Komolyan mondom, mióta vezetek, még gyalogosnak is figyelmesebb vagyok. :) (főleg, ha mazsolát látok; nehogymár miattam bukjon meg) :))
Meg van még egy hely, amerre nem szeretnék menni: a Kispesti Áruház mögötti rész. Ha arra megyünk, mindig kanyarodás után (vagyis lassú menetben) két-három sávot kell keresztülszelnem, hogy el tudjak kanyarodni balra, és mivel ott elég gyorsan jönnek (hozzám képest, ugye), mindenki örül a zöldnek :), nem igazán akarnak be/átengedni. Ott az oktatóm már kétszer is belebikázott a fékbe (CsinnnKa :)) ), mert ugye holttér is van a világon, nem csak a visszapillantó.
A mennyiazannyiról meg inkább ne is beszéljünk. Le sem merem írni az összeget. Én is csináltam egy kis költségvetést, és majdnem rosszul lettem a végösszegnél. :(
Belsőség
