Legalábbis nem kedvelnek egy olyan túrán ahol direkt úgy alakítják a pontnyitásokat, hogy ne lehessen futni. Mint pl a Piros esetében anno. Azért szerintem a topik többsége szívesebben jár futóversenyre mint ttúrára.
Hétvégén megyünk a Hidegkúti-thba (Mátrakeresztes mellett) turistaút felújítani, elsődlegesen a Mátra 115 útvonalán reszelgetünk, de nem csak. Pl. tervezett program a Muzsláról lefelé (Szpüspöki felé) bozótos rendbetétele, ez több rendezványt is érint.
Este bográcsozunk, nappal dolgozunk, de lehet csak az esti programhoz is csatlakozni (pl. napközben kiválóakat lehet futni a környékbeli jól felfestett turistautakon :-)).
Gyertek, jó lesz! Szállás van, hálózsákot célszerű hozni.
Nyalogatjátok még a sebeiteket, vagy voltatok már a hegyen? Baromi sok ág le van törve, zöld falevéllel borított az összes ösvény és van jó pár kidőlt fa is, no meg csomó vízmosás az utóbbi napok viharjai okán.
100Km et ha jól tudom Csanyáék két nap alatt ketten jelölték. Mi az MB-t 3 -an 3 napig. Mi felosztottuk magunk közt 3 részre a pályát és így jelöltünk. Nagy munka ez. Lehet nem csak frissítőembereket, hanem jelölőket is érdemes toborozni a verseny előtt.. Igaz én felajánlottam a sagítségem a T100 jelöléshez, de aztán be kellett lássam, hogy magam alatt vágnám a fát, ha a verseny előtti nap az erdőben festegetnék rápihenés helyett. 3 doboz festéket használtunk el az MB-n, a nyilakat MINDEN kereszteződésbe, elágazásba befújtuk, még szinte ez evidens helyekre is (én legalább is, de szerintem Carlosék is). (Sokat szövegeltem előtte a jelölés fontosságáról, blama lett volna, ha pont nálunk van gond.) Nálunk nem volt eső, vihar és baromi nagy, hosszú, és vastag nyilakat fújtunk, amiből az irány még széttapigálva is viszonylag látszott. Az úton nem mindegy hová fújsz. Kőre, vagy külső ívre érdemes, vagy más helyre ahová kevésbé lépnek és a járművek sem járják szét. Az MB-n kevesebb a km-re vetített jelzésváltás szerintem, ez is nehezítette Csanyáék dolgát.
Szükségét éreztem a múltkori félbehagyott után egy mostani komoly beszámolót is írni.
Az ihletem elfogyott, visszahozni késő kezemben toll helyett jobban áll a véső. Mindemellett nem tagadom 50 kilit futtam, bár előző nap lábra állni alig- alig tudtam.
Jobban mondva közelebb volt már ehhez a hatvan, az ismeretlen domb tetején éreztem, hogy baj van. Akkora zűr nincsen, az idő itt még szép volt, bár felhőkkel tarkított volt már az egész égbolt.
Féltávnál asszem már eleredt az eső, lábamban ekkor meg már nem is volt sok erő. A nyakamba a zuhét a sziklafalon kaptam, miközben egy szakadéknál vadul csimpaszkodtam
Éppen hogy csak hátra nem dobtam egy szaltóst, mindenem sáros már és a frizura se tartós. Szépen ki is töltjük a megadott szintidőt, koromfekete lett a szép új aszfaltcipőm.
Beérkezés után jön a megérdemelt fosás, holnapig ráérhet a komplett cipőmosás. A fene se fog többet hegyen- völgyön futni, bár kétségtelen út közben többször kellett dugni.
Köszöntem a figyelmet! (meghajol, majd a tetőgerendára távozik)
Én is szeretném köszönetemet kifejezni az egész Rendezői stáb felé, külön kiemelve a Pilisszentlászlói pontot, ahol az első köröm után, miután egy hatalmasat estem a sárban, segítettek átöltözni (többek között Summer Comfort), hozták a levest, izót, kólát, biztattak. Sajnos neveket nem tudok mondani, de nem tudom eléggé megköszönni Nektek. Egyetértek azzal, hogy a résztvevő felelőséggel tartozik a rendezők felé is, Pap-rét után csak azt tekintettem feladatnak, hogy biztonságban visszaérjek a Kisrigóhoz. Annak ellenére, hogy papíron még lett volna idő, felelőtlenség lett volna folytatni, a kihűlés veszélye miatt. Lesz még alkalom bőven a teljesítésre, de az egészség megóvása sokkal fontosabb. Külön kiemelten, köszönetet szeretnék mondani Zsotyeknek, aki vissza vitt a jó meleg járgányban negyedmagammal a célba, ahonnét egy további rendező a Déli pályaudvarig vitt.
Csak remélni tudom, hogy Csanyáék nem olvassák ezeket a szösszeneteket. Vagy ha olvassák is, nem fogadják meg. Vagy ha elfogadják, csak javaslat szintén teszik bele a kiírásba.
Pedig épp akartam javasolni, hogy az egyenlő esélyek érdekében mindenki bruttó súlya legyen egyforma. Aki 50 kiló, az kapjon egy 40 kilós ólomövet. :))
Mondjuk a T100 eseten viszonylag egyszeru a Kis Rigo elhelyezkedese miatt: Rajtban check: Kotelezo mobiltelefon Rajtban check: esik? -> Kotelezo esokabat Elso Kis Rigonal check: esik? -> Kotelezo esokabat Masodik Kis Rigonal check: esik? -> Kotelezo esokabat Masodik Kis Rigonal check: 16:00 elmult? -> Kotelezo lampa
Az UTMB szintu "mindig kotelezo a hatizsak es a turabot (de nem rakhato fel a zsakra, kotelezo kezben vinni)", stb. tulszabalyozasnak szerintem nincs ertelme, tovabba annak a filozofianak sem, hogy mindenkit a korulmenyektol fuggetlenul pakoljunk fel valamennyire, hogy kiegyenlitettbb legyen a verseny. Ne legyen :)
De már mégis bekerült a hírekbe. A cím alatt ott van, hogy "majdnem az életébe került". Szomorú, hogy ennyi kellett hozzá, hogy közölhető hír legyen belőle... Nem beszélve arról, hogy megint olyanok írnak róla, akik legfeljebb az iskolai földrajzkönyvben láttak hegyet. :/
Döntöttem. Holnaptól rendszeresen beszámolok a hordós olaj részvények alakulásáról, és az új Marsra küldendő űrszonda fejlesztési fázisairól. Kurvára nem értek hozzá, de kit érdekel... :))
No ez előfordulhat. Tudom, milyen úgy esni, hogy utána nem bírok megmozdulni a fájdalomtól, mert a kificamodott karom magam alatt van... Pedig nem is a világ végén történt, csak 1 km-re a legközelebbi főúttól a II. kerületben, -3 fokban, termosz tea + tartalék kabáttal (ami természetesen a hátizsákban, magam alatt, sífutólécek összetekeredve a lábamon, szóval kivenni se volt egyszerű). Nem kívánom senkinek azt az 1 órát, míg a mentők odaértek... Meg az utána következő fél év szenvedést, gyógytornát, stb.-t se.
Emiatt sem véletlen, hogy a seggemen maradtam szombaton, pedig egyáltalán nem volt könnyű döntés. Pro és kontra egyaránt volt egy rakás érvem, de örülök, hogy nem a szívemre, hanem az eszemre hallgattam.
Viszont a cipelendő súly meghatározása egyrészt oké, hiszen így egyenlőbbek az esélyek, de mi a helyzet azzal, akinek könnyű cucca van és kaja nélkül is bír akár 50 km-t futni, míg a másiknak 3x olyan nehéz a szélkabátja és ha óránként nem eszik, elpusztul? Teljesen igazságos megoldás nem létezik... Ha viszont semmit nem teszel kötelezővé, akkor lesz aki többet kockáztat a gyorsabb haladás érdekében (de lehet, hogy pont emiatt ússza meg a vihar javát!), míg a másik biztonságosabb (túlélő)felszereléssel, de épp emiatt lassabban halad, és ezért fog nagyot szívni... Akár a hegyen. Viszek bivakzsákot, főzőt, komplett tartalék ruházatot, 2 napi plusz kaját, de emiatt 2 órával lassabban mászom ki a falat, és emiatt lesz rá szükségem, vagy nem viszek, felrohanok (de ha bejön valami váratlan esemény, extra szívás lesz). Huszonakárhány év után se tudom általánosságban kijelenteni, melyik változat a jó. Ahány mászás, túra (vagy ahány futás), annyiszor át kell előtte gondolni, hogy ott - a várható körülmények és ezernyi tényező figyelembe vételével - épp melyik tűnik jobbnak. Aztán vagy bejön, vagy feleslegesen cipeltem (de legalább edzettebb leszek :)), vagy nem jön be (és vagy levonhatom a tanulságot és elmesélhetem, vagy nem).
Fejlámpa kérdése: nem tudom, mit szólna a mezőny első negyede, ha végig kellett volna cipelniük, mondjuk egy 10 vagy 11 órás időtervvel... Viszont tény, hogy akire ráesteledik, lámpa nélkül hatalmasat szív. Akár azért, mert lassabban halad, akár egy baleset miatt... És itt is, sokadszorra is azt mondom, hogy nem tudom, mi a legjobb megoldás... Vannak jó megoldások a problémára, de "legjobb" talán nem létezik. Valami kompromisszumot biztosan kötni kell...
Nekünk nemhogy eltévedni nem illik, de mindenféle megerősítő jelzések nélkül is simán végig kell menni, ha az időjárás úgy kívánja akár improvizációval is!
ha jól tudom a T100 kötött pályás útvonal, ha improvizálsz, /nem a kijelölt meghatározott útvonalon mész/ félő hogy kimarad 1 meglepetés Ep.
En lottem mobillal ket kepet a csucson a harom piros pontos jelzesnel, hogy legyen mit mutatni a pontornek a turistahazban, csak gondoltam, ha te vagy rajta, elkuldhetem.
Ágasvárra csúcsra már szélviharban értünk fel VadMalaccal, a fenyőfák zúgtak, recsegtek, ropogtak, a pontőrök fokozott tempóban csomagoltak, és menekültek a magaslatról, mint ahogy mi is. húztuk a belünket lefelé, besz@rás volt fönt...
nem emlékszem hogy fotóztunk volna, bár a távolba mintha villant volna 1-2 vaku...:)
legutóbb a Vidróczki 60-on voltam, /60 kil 2500 szint/ [...] a legjobbak bőven nyolc órán belül voltak ...mind az egy darab Sapi sporttars 7:21-gyel, az utana jovok 7:57 es 8:58, aztan te, :) [Nem mi csinaltunk csucsfotot Agasvaron a mersekelten szinjozan pontor tavozasa miatt?]
Elhiszem, hogy el vagy keseredve, de Te is sűrűn látogatod a tt-ket, így nem hiszem el, hogy most jártál először a Nagy-Szénás környékén... Nekünk nemhogy eltévedni nem illik, de mindenféle megerősítő jelzések nélkül is simán végig kell menni, ha az időjárás úgy kívánja akár improvizációval is!
Amikor Mónika másodszor is teljesítette a Spartathlont, az már nem volt akkora szenzáció. Igaz, hogy ő folyamataosan oxigént használt, míg Anita ezt magával is cipelte.
Nekem ez jutott eszembe (Örkény István: Még megkérdezte):
EGY ÖNTUDATOS ABLAKMOSÓ (a II. emeleti nyitott ablak előtt elsuhanva): - Ne nézzen rám ilyen diadalittasan, asszonyom. Maga tényleg fölkiabált nekem, hogy kapcsoljam be a biztonsági övet, én azonban a szabad mozgásért és kényelemért cserébe nem sajnálok egy kis kockázatot. Kérem, ne is emlegesse, hogy figyelmeztetett: minden utólagos szemrehányástól csak ideges leszek. Az egyik embernek így jó, a másiknak úgy - hát olyan nehéz tiszteletben tartani? Isten önnel, asszonyom.
