És? Az állítás ugyanúgy igaz! Egy szóval sem állítottam, hogy nem kerül HAMARÉBB oda! Annyit azért megjegyeznék, hogy lefelé sokkal nehezebb pontosan célozni. Ráadásul a védőknek egy viszonylag apró, fedezett célpontot kellett eltalálni (ágyúk, ugye), míg az ellenségnek egy bazi nagy falat.
A Studia Agriensia 5 {1985} tanulmánykötetben Ágoston Gábor írt egy cikket a török tüzérségről a magyar hódoltság harcaiban.
Érdekes részletek világítanak rá azz oszmánok hatalmas fegyverzetéről, kifogyhatatlan hadiarzenáljukról.
Pl. Kanizsa 1600-as ostromára Budáról 10 nagy ágyút vontattak le, mindegyik elé 20 pár bivalyt fogva. A lövegek nagyságát az általuk kilőtt lövedék súlya határozta meg, ezek 14 és 16 okkás {átszámítva 18 illetve 20,5 kg.-os} vasgolyókat okádtak bömbölve. A Török birodalmon belül szigorúan előírták a puskapor gyártását is, erre kijelölt alattvalók gyűjtötték össze a salétromot, a ként és a faszenet.
Mit írt le Schwendi Lázár generális, az 1567. januári ostromló hadak vezére az uralkodójához intézett levelében?
"Ami Szádvárt illeti megtettem minden szükséges intézkedést, hogy a Bebek oda senkit sem tudjon bejuttatni... minden szükségesről, így tüzérségről és annak zsoldjáról is gondoskodtam... löveget is odahozattam, majd magam is követtem...nemcsak a táborig mentem, hanem azon túl fel a sáncig, és éjjel -nappal minden szükségesről intézkedtem és gondoskodtam, mert nem akartam, hogy a dolog elakadjon... mindjárt az első nap, ahogy lőni kezdtek, a tüzérparancsnoknak egy golyó a combját csapta és egy másik tüzér holtan maradt..."
Tűzmester avagy magyarosan pattantyús egy korabeli metszeten:
Bejelölve az akkori ágyúk hatásos lőtávolságát {kb. 200 - 300 méter} továbbra is a korabeli leírásokban megemlített két helyszín látszik alkalmatos ostromló helynek. Vagyis a Várhegytől északra lévő Várpást és a déli hegyoldal.
Ha megmérem a szigetvári ostrom idején felálllított török ágyúk lőtávolságát, a legtöbb 200 - 300 méter távolságról rombolta a várfalakat. Azok nagyrészben "magyar módra" fagerendasorból és közéjük döngölt agyagos földből állottak, vagyis palánkfalak voltak.
Még mindig Sugár István könyvét lapozgatom az 1566-os szigetvári ostrommal kapcsolatban. A korabeli ágyúk lőtávolságáról keresek adatokat. Bár a "mi lett volna, ha" feltevéseknek nincs igazán értelmük, de ide vonatkozik egy momentum:
Zrínyi Miklós szigetvári helyőrsége nem nézte tétlenül, ahogyan a török hadsereg körbetáborozza a várat. Kitörésekkel zaklatták az oszmán, a foglyul ejtett hatvan törököt nyársba vonták. A várbeli tüzérek egyik lövése pedig eltalálta a szultáni sátrak egyikét. Mire a táborverő szolgák gyorsan felszedték Szulejmán sátorpalotáját, hogy a vártól mintegy 3,5 kilométerre emelkedő Semlék-hegyen állítsák fel.
Nos mi történt volna, ha a dicső Padisah már az ostrom elején felkerült volna a Hetedik Paradicsomba?
Az ágyúk alkalmazása a XVI. században alapvetően megváltoztatta a harcászatot és benne a várostromokat. Ha a támadó sereg elegendő idővel és tüzérséggel rendelkezett, bármilyen várfalat le tudott rombolni, hogy a rohamozó gyalogságnak utat csináljon. Aztán pedig győzedelmeskedett a túlerő...
Bátor ez a siklóernyős társaság! Most nem csak a magasság legyőzésére gondolok, hanem pl. egy napjainkban is üzemelő börtönt ennyire megközelíteni, mint Lipótvár esetében történt.
