Most vasárnapi kirándulásunkkor leirhatatlan állapotokat találtunk a Luppa Mauzóleum körül. Mindenhol erős földmunkák - a vár(kastély) eddig meglévő pár falának semmi nyoma. Hogy ezeket betemették, vagy egyszerüen el lett dózerolva, azt nem tudni (semmilyen info nem volt kirakva, hogy mi folyik a területen). szóval aki ezentúl arra jár, készüljön fel arra, hogy SEMMIT nem fog látni. Még a mauzóleum alól kilógó alapfalakat sem!
Ez már csak azért is szégyen, mert a településen működik egy magát "Magyar Vár" egyesületnek nevező társaság, akik úgy látszik, csak névleg várbarátok. hihetetlen, hogy tiz év alatt sem voltak képesek azzal a pár megmaradt fallal valamit kezdeni.
Lehet persze, hogy innen fúj a szél - ha ez igaz, egyszerűen BOTRÁNY!:
A szobor felállítására vonatkozóan Pomáz Város Önkormányzata alternatív tervezési területeket jelölt ki, amelyre vonatkozó adatok a www.arpadszobor.pomaz.hu honlapon megtalálhatók, letölthetők.
Lehetséges helyszínek:
A Majdán-fennsík városba nyúló magaslatán (012/20 Hrsz)
A Messélia város feletti tetején. (0189/2 Hrsz)
A Kliszán a Honalapítás emlékmű és Luppa mauzóleum között (298 Hrsz)
A pályázónak művészi kialakítású, igényes kivitelezésű, a szobrot, emlékhelyet egységes kompozícióként kezelő műalkotást kell terveznie, amely a magyarok bejövetelét, a Honszerző Árpád fejedelem nagyságát fejezi ki művészi eszközökkel. A megoldás és a szobor tágabb környezetére is vonatkozó kertészeti rendezés eredményeként ünnepélyes megemlékezésre (koszorúzás, gyertyagyújtás, virágelhelyezés), meditációra egyaránt alkalmas tér létrejöttére számítanak a kezdeményezők. A művészi megformálást tekintve figurális megoldás fogadható el. Az anyagválasztást tekintve megkötés nincs, azonban az időjárásnak ellenálló, maradandó anyagot kell alkalmazni.
A szobor és emlékhely művészi kialakításának megvalósítására Pomáz Város Önkormányzata bruttó 15 millió Ft összeget biztosít (amely tartalmazza a szerzői díjat, a kivitelezés és elhelyezés költségeit áfá-val, illetve személyi kifizetés esetén annak TB járulékaival együtt).
A parkosítás, megközelítés, és közműellátás költségei ezen felül értendők, de maximum bruttó 5 millió Ft-ra rúghat.
E pályázaton legeredményesebben szereplő alkotók koncepciójuk kiérlelt bemutatására részvételi díjas, meghívásos pályázaton vesznek részt, melynek nyertese kap megbízást a szobor és emlékhely elkészítésére.
És? Az állítás ugyanúgy igaz! Egy szóval sem állítottam, hogy nem kerül HAMARÉBB oda! Annyit azért megjegyeznék, hogy lefelé sokkal nehezebb pontosan célozni. Ráadásul a védőknek egy viszonylag apró, fedezett célpontot kellett eltalálni (ágyúk, ugye), míg az ellenségnek egy bazi nagy falat.
A Studia Agriensia 5 {1985} tanulmánykötetben Ágoston Gábor írt egy cikket a török tüzérségről a magyar hódoltság harcaiban.
Érdekes részletek világítanak rá azz oszmánok hatalmas fegyverzetéről, kifogyhatatlan hadiarzenáljukról.
Pl. Kanizsa 1600-as ostromára Budáról 10 nagy ágyút vontattak le, mindegyik elé 20 pár bivalyt fogva. A lövegek nagyságát az általuk kilőtt lövedék súlya határozta meg, ezek 14 és 16 okkás {átszámítva 18 illetve 20,5 kg.-os} vasgolyókat okádtak bömbölve. A Török birodalmon belül szigorúan előírták a puskapor gyártását is, erre kijelölt alattvalók gyűjtötték össze a salétromot, a ként és a faszenet.
Mit írt le Schwendi Lázár generális, az 1567. januári ostromló hadak vezére az uralkodójához intézett levelében?
"Ami Szádvárt illeti megtettem minden szükséges intézkedést, hogy a Bebek oda senkit sem tudjon bejuttatni... minden szükségesről, így tüzérségről és annak zsoldjáról is gondoskodtam... löveget is odahozattam, majd magam is követtem...nemcsak a táborig mentem, hanem azon túl fel a sáncig, és éjjel -nappal minden szükségesről intézkedtem és gondoskodtam, mert nem akartam, hogy a dolog elakadjon... mindjárt az első nap, ahogy lőni kezdtek, a tüzérparancsnoknak egy golyó a combját csapta és egy másik tüzér holtan maradt..."
Tűzmester avagy magyarosan pattantyús egy korabeli metszeten:
Bejelölve az akkori ágyúk hatásos lőtávolságát {kb. 200 - 300 méter} továbbra is a korabeli leírásokban megemlített két helyszín látszik alkalmatos ostromló helynek. Vagyis a Várhegytől északra lévő Várpást és a déli hegyoldal.
Ha megmérem a szigetvári ostrom idején felálllított török ágyúk lőtávolságát, a legtöbb 200 - 300 méter távolságról rombolta a várfalakat. Azok nagyrészben "magyar módra" fagerendasorból és közéjük döngölt agyagos földből állottak, vagyis palánkfalak voltak.
Még mindig Sugár István könyvét lapozgatom az 1566-os szigetvári ostrommal kapcsolatban. A korabeli ágyúk lőtávolságáról keresek adatokat. Bár a "mi lett volna, ha" feltevéseknek nincs igazán értelmük, de ide vonatkozik egy momentum:
Zrínyi Miklós szigetvári helyőrsége nem nézte tétlenül, ahogyan a török hadsereg körbetáborozza a várat. Kitörésekkel zaklatták az oszmán, a foglyul ejtett hatvan törököt nyársba vonták. A várbeli tüzérek egyik lövése pedig eltalálta a szultáni sátrak egyikét. Mire a táborverő szolgák gyorsan felszedték Szulejmán sátorpalotáját, hogy a vártól mintegy 3,5 kilométerre emelkedő Semlék-hegyen állítsák fel.
Nos mi történt volna, ha a dicső Padisah már az ostrom elején felkerült volna a Hetedik Paradicsomba?
Az ágyúk alkalmazása a XVI. században alapvetően megváltoztatta a harcászatot és benne a várostromokat. Ha a támadó sereg elegendő idővel és tüzérséggel rendelkezett, bármilyen várfalat le tudott rombolni, hogy a rohamozó gyalogságnak utat csináljon. Aztán pedig győzedelmeskedett a túlerő...
Bátor ez a siklóernyős társaság! Most nem csak a magasság legyőzésére gondolok, hanem pl. egy napjainkban is üzemelő börtönt ennyire megközelíteni, mint Lipótvár esetében történt.
