> ne legyél túl lassú, mert nem kapsz oklevelet, de ha túl gyors vagy, akkor se Anno ezert nem szerettem a Lokomotiv 24 turat. Az volt az egyetlen, amit csak a jelveny miatt toltam le haromszor. 24 kilit kellett tolni 4 ora es 4 ora 24 perc kozott. Idezek egy rendezotol: "...aki pofatlan modon: fut! Az nem turista..."
Egy versenyen az élboly általában rendesen tolja neki, hamar beér, kevesebbet fázik/ázik. Szerintem a hátsó szekció az, akikkel gondok lehetnek. Többet gyalogolnak, átfagyhatnak, mivel fáradtabbak az eltévedés is nagyobb lehet. Az élboly sose fog szenyázni a rendezőknek, csak ha nagyon eltévedt. Ők örülnek, hogy beértek, büszkék magukra hogy teljesítették (joggal). A rendezőknek viszont az a feladatuk, hogy mindenki biztonságban beérkezzen a célba valahogyan. Mégha aláíratnak is egy papírt a résztvevőkkel, hogy saját felelősségre indulnak. Mindig lesznek akiknek valami nem tetszik ez is biztos. És mindig lesznek olyanok, aki erejükön és képességükön felül vállalkoznak, de nincs lehetőségük vagy eszük kiszállni. Rájuk a rendezőknek kell vigyázni.
Én nagyon szeretném, ha még évekig megrendeznék a Terep Százat.
Az a kérdés a továbbiakban, hogy a rendezők mit szeretnének: jövőre csökkenjen vagy nőjjön a részvevők száma.
Én egy kicsit a 50-es távon indulókra is jobban odafigyelnék, célbaérkezés és eredményhírdetés szintjén. Főleg, hogy akár ők jövőre a 100-on is elindulhatnak.
Meg ugyebár a Kinizsin... Ami ugyan kivételesen a rendezvény, mármint a T100 nagy előnyére sikeredett, hiszen a mostani útvonal - szerintem - sokkal szebb, és több szempontból (megközelíthetőség, hazautazás, Pilisszentlászló sokoldalú szerepe, frissítési lehetőségek, stb.) sokkal előnyösebb. De a fenti kivétel ellenére alapvetően (nem szépítek) szemétségnek és kibaszásnak tartom, hogy a leggyorsabb embereket akadályozni próbálják. Egy sima túrán megérteném, de egy TELJESÍTMÉNYtúrán, ahol SZINTIDŐ van... ne legyél túl lassú, mert nem kapsz oklevelet, de ha túl gyors vagy, akkor se... Ilyenkor megint eszembe jut a K100 rendezőségével folytatott levelezésem... hát igen, az ÁNTSZ előírásainak csakugyan nehezen felelne meg, ha pár futó miatt megmelegítenék a virslit 16 órára, aztán a többiek miatt másnap reggelig melegen kéne tartaniuk. :)))
(Ez már nagyon szubjektív lesz, de ha egy ilyen rendezői hozzáállású ttúra valamiért mégis vonzana és elindulnék rajta (előfordul néha), akkor induláskor beveszem a Leszarom tablettát és megyek a saját sebességemmel (ha épp futni óhajtok, akkor futok), s nem érdekel, hogy nyitva van-e a pont...)
lehet hogy félreérthető voltam, elnézést, én erre a beírásra írtam amit írtam:
Elhiszem, hogy el vagy keseredve, de Te is sűrűn látogatod a tt-ket, így nem hiszem el, hogy most jártál először a Nagy-Szénás környékén... Nekünk nemhogy eltévedni nem illik, de mindenféle megerősítő jelzések nélkül is simán végig kell menni, ha az időjárás úgy kívánja akár improvizációval is!
A Bükkös-pataknál most az időjárás megkívánta az improvizációt a későn érkezőknél.
No erről (is) beszéltem. Ők nyilván nem örültek volna, ha +2 kg-ot magukra kell akasztani (ha tévedtem, majd JB kijavít). Én se örültem volna ilyesminek (pl. ha kötelező a lámpa és bárhol ellenőrizhetik, biztos beteszem a picike és már régóta nem működő tikkámat és még az elemet is kiszedem belőle :)) Aki viszont 10-12 órát megy az esőben, jóval lassabban mint az élmezőny, lényegesen nagyobb eséllyel szarrá fagy kb. félúton... Ők cipeljenek indulástól kezdve? Ezért mondom, hogy nem tudom, mi a megoldás, és valószínű nincs is tökéletes megoldás extrémebb időjárás esetére. A verseny elhalasztása szintén elég gáz lenne, valószínű kivitelezhetetlen és sok szempontból szerencsétlen megoldást jelentene. A megszakítása lentebb már szóba került, az se megoldás... De végül is, hogy ismét a hegyekhez nyúljak példáért, ott sem igazságos sok minden. Az egyik ember kifizet pár millát egy expedícióért és ragyogó napsütésben feljut, a másik meg ugyanannyi pénzért kártyázhat az alaptáborban két hónapig és nézheti a hóvihart... :) Újból és újból oda jutok, hogy (T100-at rendezni) nem egyszerű.
Szerintem a legsarkalatosabb pont az útvonaljelölés., ugyani arra a legnehezebb készülni. Én pl nem tehettem meg, hogy tüzetesen végigjárom a tervezett versenyeim útvonalát, de arra tudok készülni, hogy kevesebb a frissítő.
Nem akarom példának hozni a hazánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Lavaredo Ultrát.
Tavaly a 60 kilin nem volt egy frissítő sem (hivatalosan) végül 50-nél volt egy mégis. Az útvonal jelzése szintén hagyott némi kívánnivalót, ugyanis a teljes magyar mezőny elkavart és az olaszok közül is többen, idén mégis 1 nap alatt betelt az 500 fős keret, mondjuk idén lesz 3 frissítő (90 kilin)....
A terepviszonyokra lehet szintén készülni. Pl hazai viszonylatban igazán extrémet nehéz összehozni, de egypár kidőlt fa, vagy keresztül folyó patak, némi sziklamaszás bele kell, hogy férjen a trail fogalmába.
Ezek nem utcai rendezvények, amiket simán le lehet percre pontosan vezényelni. Már csak a táv hossza miatt is bonyolultabb a szervezés. A mostani T-100 meg semmivel se volt keményebb, mint mondjuk 99-ben a Dögölj meg, vagy 98-ban a Mátra 115. Rengeteg feladó volt...de a T-100 szintidejébe is bőven belefért a mostani helyzet.
Hogy ki miben indul és mit visz magával szabályozni rendkívül nagy felelősség. Egy UTMB-n evidens, de a T-100 on még behalva se lehet gond. Arra meg pláne nem lehet alapozni, hogy valaki elesik és összetöri magát, mert akkor a hegyekbe se menjünk edzeni. Bőven elegendő, ha az ellenőrző pontokon precízen vezetik az áthaladó futókat és egy söprő elindul a záráskor a következő pontra (az ő dolga lenne a jelzéstakarítás is). Kötelező felszerelés bevezetése a hazai viszonyok között értelmetlen és szükségtelen.
A jelzésekhez csupán egy javaslatot fűznék, bár ember és időigényes, de a jelzéseket minél később kell elhelyezni és lehetőleg a rajt előtt egy utólérhetelen elölfutóval (többel, szakaszonként) javítani a jelölést.
Csanya, egy csomó versát rendeztek, mit szólsz ahhoz a felvetésemhez, hogy az egyik versenyen pontőrködésért, vagy más hasonló kaliberű segítségért egy másik versenyen nevezési kedvezmény, vagy ingyenes nevezés járna?
"The weight of this pack at the start of the race or at the exit of a refreshment posts must be superior, or equal to, 2 kg. At all other points of the course, the weight of the pack must not, for any reason, be inferior to 1kg."
Kicsit másképp fogalmaznak mint tavaly. Szóval a felszerelésnek minimum 1 kg-nak kell lennie rajtad. A többi lehet kaja, víz. Mondjuk nem túl nehéz elérni azt az 1 kilót....
A hegymászószezon, nekünk is -itt a Tátra közelében, barátaimmal- már aktuális. Annyit tennék hozzá az alábbiakhoz: mi mindíg minden plusz cuccot kiviszünk, ami kellhet. Aztán legfeljebb a kocsiban (elrejtve) marad a fele. Az induláskori, pillanatnyi időjárás adja meg az utolsó lökést, hogy -akár 3 napra is belevetve magunkat a civilizációmentességbe- mit tegyek be a hátizsákba. Kaja,pia tekintetében is! Méginkább igaz ez, mikor futni indulok. Kinézek az ablakomon, a Bükk felé és mindjárt látom a helyszínt, hogy miben kell nekiindulnom. Persze ez az évek előrehaladtával csiszolódik. Nagyon jó így olvasgatni mások (mecsekiek, szegediek, pestiek) véleményét is ez ügyről, mert területfüggő is. Nálunk mindíg hívesebb van -bár jobban meg is szokja a cervezet...
55 kilis 2800 m szintes februári, néha árkon-bokron tökön paszulyon terepfutóversenyen hány résztvevő indulna el, ahol persze szalagoznánk, illetve szúróbélyegzős ep-k lennének.... én úgy 20 főt mondanék.
Neem tudom nyalogatni, a csípőmig nem ér le a nyelvenm:) semmi sebnyalogatás, futkosás szépen rendben, ma este terep Kevélyen. Megnézem, a "birtokon" mi kárt okozott a vihar, mennyi tüzifát termelt nekünk hétvégére:)
Jól pörög a topik
Egy hosszabb beszámoló a lassabb frakcióból.
Az első százasom
A Mátrabérccel szemben a T100at valamiért nem célversenynek, hanem kötelező, kipipálandó feladatnak tekintettem, ami elengedhetetlen a nyári verseny teljesítéséhez. Ezen túlmenően a MB magamhoz képest egészen jól sikerült, odatettem kb., amit tudtam és erre az „eredményre” fejben vhogy rá is ültem. A futást megelőző napokban ennek megfelelően egymást váltogatta az ijedtség az első 100 km-es táv miatt, illetve a teljesen megalapozatlan lazaság.
A pályát nem jártam be, kivéve a Dobogókő-Pszentlászló részt Norbival, Kituval és TVJudittal, mert a tapasztalatok miatt (Börzsönyi Éjszakai, Vértes) számítottam rá, hogy a pálya végig tökéletesen lesz jelölve. Részeit ismertem azért más túrákról, futásokról.
Engem az időjárás nem zavart, lehetett tudni, hogy szakadó eső lesz, ha ezt dobta a gép, akkor hát ezt dobta a gép. Az extrémebb körülményeket alapvetően szeretem… azt hiszem. (bár a BHMTCS-re ez nem igaz, azt egy kicsit értelmetlennek tartottam januárban :))
Tehát fejben vhogy enerváltam indultam neki, kicsit hiányzott az új utak, korlátok megismerését váró érzés és az elhatározottság. Ez nem a verseny miatt volt kedvezőtlen jel, mert én kizárólag magammal versenyzek, egyáltalán nem érdekel, ha valaki elmegy mellettem, vagy, ha éppen én előzök meg egy sporit. Nekem az ilyen időtávú versenyeken (a rövidebbeken talán nem..), a jókedvű teljesítés a cél és az, hogy jól érezzem magam, hiszem azért ez a hobbyn, ezért csinálom, nem a szenvedésért, erőlködésért, laktátért. (Vonatmodelleket sem összeszorított fogakkal épít az ember?! :))
Ettől függetlenül az első 20as, mivel nem sok szint van benne, egész jól ment. Próbáltam tartani az alacsony pulzust, jól eldumáltunk Solkimával és Z. Robival, illetve egy sportpiacos bringás felsős sráccal. Kérdésre 14 órát saccoltam teljesítési időre, de magamban azt gondoltam, hogy „akár” 13.30 körül is beérhetek J. Aztán a szint megérkezésével elkezdődött a táv középső harmadának, több, mint 30 kilométerig tartó szenvedése. Pszentlászlóig nem éreztem semmi elszántságot, kedvet, nyögve nyelés volt az egész. Minden ponton jó sokat ettem, feszült a hasam rendesen, Dobogókőn megvolt az első bokrozás is. Mgjött az első hatalmas zakó is, benéztem a Vadálló kövekre felvezető feljáró előtti részt, sípcsont középig ért a sár, megfogott, tempóból satu, beledőltem a sárba :)..
Prédikálószékre alig vánszorogtam fel, onnan a jó kis kép, mintha az Everestet másztam volna meg, köszi Norbi. Egy métert sem joggoltam, pedig 10 nappal azelőtt könnyedén kocogtam minden futható részen.
Alig vártam, hogy a Kisrigóhoz érjek. Tudtam, ha a felén túl leszek, az fejben már sokkal könnyebb. Azt is tudtam, hogy ezért most meg kell dolgoznom rendesen, és nem az időjárás, hanem a fejben lévő kedvetlenség miatt. Meg kell dolgoznom, nyárra nem lehet anélkül elmenni. Kisrigóhoz 6:14re értem és 17 (!) percet depóztam. Felsőátvétel, tea, szendvics, leves. Jött Judit negyed órával mögöttem, már látszott, hogy nagyon jót fog menni.
A hosszú depó helyre tett, a pulzusnak is jót tett, innen végre beállt, ha nem lettem volna lusta, az emelkedők egy jó részét meg tudtam volna kocogni, mert izomzatilag teljesen rendben voltam.
Újabb bokrozás Visegrád előtt, egyelőre kijön, ami bemegy, de mivel folyamatosan eszem, nincs gond. Kisrigótól kerülgetjük egymást a célig, illetve együtt megyünk a női 2-3.. helyezettel, innen is köszi még egyszer a társaságot és gratulálok!
Misi feljön a Fellegvárhoz is egy kis szurkolásra, ez jól jön megint csak fejben. Kezdem összeszedni magam. Paprét előtt megint egy kis holtpont, az egyik átjárón egy brutálist esek, durván lebucskázok a lépcsőn, mint a bunyós filmeken a béna gonosz. Konkrétan azt hiszem nem állok fel. Épp gondolkodom, hogy a trail szellemében nem is a mentőket, hanem a SAMU-t hívom (ééééérteed), de aztán vhogy összeszedem magam (kar, könyök térd lezúzva), jó öt perc séta, aztán újult erővel kocogok. Kisrigó 2-höz már vidáman, frissen érek. Elég sok kellett a bemelegítéshez. Most csak 8 perces a depó és 9:43-as menetidőnél indulok el az étteremből.. Judittal épp váltjuk egymást, nagyot megy a sporttársnő J. Azt számolom, hogy 13:15-25 között beérhetek, ez nekem sokkal jobb lehet a vártnál.
Jön a patak combközépig, nagyon nagy élmény, hangosan vihogok, huhogok, bottal jól átjutok rajta. Ildikó összekapaszkodik egy másik sporival úgy jönnek át.
Az eső még jobban rákezd, már jó ideje patakokban futunk, mert ott nem csúszik. Csobánkán Misi már Kituval szurkol, nagyon jól esik az is. Egyre jobban vagyok, könnyűek a lábaim, végre élvezem már az egészet. A Kevélyt Ildikóval meggyalogoljuk, a nyeregben rossz irányba megyünk, de egy 150-200 méter után gyorsan fordulunk. Itt már kell a lámpa. A Pborosjenői pont lassan jön, előtte még kicsit túlmegyünk a dózerúton, de szerencsére itt már 4-5en vagyunk és vannak az utat ismerők is.. Lassan magamban már beérek, éppen a nagy ívű köszönő beszédemet fogalmazgatom és sztorizunk egy sporival, hogy hát hogy ment (múlt időben!! stb.) az egész, hogy tetszett, stb.
A Jenői pont a legkirályabb, Eszter már harmadszor, nagyon jó a hangulat, eszünk, iszunk, alig akaródzik indulni.
Téglagyár-kék jelzés (Határjárás nevű túrán jártam itt utoljára), szépen megyünk. Hopp az órám itt megáll, betelik a memória, kikapcsol. 96 kilinél vagyunk. Ezzel majdnem egy időben sajnos épp az én hibámból elvétjük a jelet és elindulunk a kéken balra. Majd 2 kilométert megyünk , majd viccesen szembe jön két lámpa. Hát ti honnan?? És ti?? Most már együtt bizonytalankodunk és találjuk meg jó sokára végül a felvezető utat. Én még keresem a szalagozást mindenfele (nem hallottam hátulról Lupust reggel, hogy az nem lesz, bár az itinerben benne volt), a köd itt már nagyon durva, kb. másfél méteres a látótávolság.
Végül azért több további kitérővel csak felbénázunk a nyeregbe, majd még fent az aszfalton is keresgéljük a nyílnyomokat, mint Winnetou. Végül megleljük őket és befutunk a célba. Mikor realizálom, hogy a 14 órából is kicsúsztunk kicsit bosszús vagyok azért a 45 perces kavarásért. De hamar elszáll és már sztorizgatunk bent. 14:11 lett végül és 104.8 km. Lehetett volna jobb, de első százasnak elmegy.. szódával.
A jó jel, hogy izomzatilag teljesen rendben értem be, tudtam volna még tovább menni és ez is cél volt.
Izomláz azért gazdagon van másnap, de főleg a zúzódások fájnak az eséstől.
Szerintem jól volt jelölve a pálya (bár több hely volt, amit egyedül biztosan benézek, de vhogy mindig volt vki körülöttem..). Ilyen körülmények között pedig teljesen benne van a pakliban, hogy a jelzések egy-két helyen eltűnnek. Persze lehetett volna a börzsönyös fényvisszaverő, vagy szalag, esetleg mindkettő az uccsó 20 kilin, ahova azért egy jó része a csapatnak már részben sötétben ér, de majd jövőre jobb lesz. Amúgy a benézés is figyelmetlenség volt, illetve a látótávolság rövidülése miatt következett be, mert ott volt nyíl feljebb, csak nem jó helyen és a köd miatt semmit nem láttunk.. Vagy be kellett volna járni ugye..
Nekem egy nagy tanulsága van az egésznek. Mégpedig, hogy a futás a célban ér véget J, egészen az utolsó méterig ott kell lenni, figyelni, koncentrálni stb. Még akkor is, ha csak 4 km van egy 100 kilis futásból.
Pozitív és nagyon hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam, örülök, hogy magamra találtam a második felében.
A frissítés fantasztikus volt, de ezt már mások sokszor elmondták. Jó, hogy vannak olyanok, akik szerveznek ilyen futásokat nekünk :).
2 kritika azonban: a póló nekem csalódás volt (szerettem volna egy olyat, ami a korábbi, azokat csak irigykedve néztem J), és számítottam is rá., valamint a célban az önki-mikrózd-meg-a-nyersvirslit projekt vhogy nekem nem illett az egész rendezvény minőségéhez finoman szólva.
És legfőképpen nagy-nagy köszönet Misinek az egész napos szurkolásért, segítésért., nagyon sokkal jövök már neked.
Ja és hoztam egy fontos döntést még. A pontőrködést szintén felveszem a szabadidős tevékenységembe.
Csütörtökön én a Remete-hegy és Dobogókő közti részt (6 -15). Pénteken Lupus a Bónusz kört délután én meg Dobogókő - Kisrigó , Kisrigó - Pilisborosjenő ( 7- 16 ). Szombaton reggel Lupus Pilisborosjenő - Cél.
Nem véletlen, hogy az UTMB szervezői azt a megoldást választották, hogy a résztvevő cipelje végig az előirt felszerelést. Amit írsz leírva nagyon egyszerűnek tűnik. Ám hogy hogyan lehet ezt kivitelezni az már más tészta. Szerintem mondjuk sehogy.
