Az indexen sok helyütt van szó az arabokról, perzsákról, egyéb iszlám hitű népekről ahogyan éppen az aktuális világpolitika történik. Ez a sok szó sokféle is, mindenki másként nyilvánít véleményt. Egyesek szerint csak támadás és hódítás jellemezte őket és ma is csak alkalomra várnak, mások, pedig csal a keresztesek és utódaik által megtámadott Ezeregyéjszakai világot látják benne. Ami a történelmi ismereteket illeti azok csekély kivételtől eltekintve felszínes, iskolai tanulmányokból, mai újságokból, népszerű ismeretterjesztő filmekből áll össze.
így gyorsan végigolvasva a topicot, poitiers-el kapcsolatban, lehet ,hogy közepes szintű volt az arabok hadvezére (Abd -el Rahmann), de az igazi csata 1 napján meghalt... , vagy a helyettesre gondoltok?
nekem "A" tetelem volt a francia civilizacio szigorlaton Nagy Karoly:-))érintőlegesen:-)) volt szó a Poitiers-i csatarol is...(ez nem jelenti azt hogy hiba nelkul kenem vagom) ,most mennem kell , de majd jövök.... egyébként biztos egy rakás forrás lehet a neten is, sok könyvben is olvastam rola , ahol a vilagtortenelem legjelentosebb csataival foglalkoznak..
Tud itt valaki valami reszletesebb informaciot a 732-es poitiers-i csatarol? Pl. mekkora katonai erok vettek benne reszt, miert kaptak ki az arabok Martell Karolytol, stb."
Ez engem is nagyon érdekelne! Régészeti bizonyítékok előnyben...
It is popularly thought to be derived from the Vandals, the Germanic tribe who settled in southern Iberia and Northern Africa. However, scholars are by no means in agreement. The notion of it originating with the Vandals, who supposedly devastated southern Spain so severely in a mere twenty-two years of tenure (407-429) as to leave their name forever imprinted on it, gained in popularity over time and survives — but it is a theory put forth without much basis, bolstered perhaps by simple onomatopoeia. Three possible etymologies have been advanced in recent times. The first, the Vandal link, is largely disregarded now, and the question of the origin of the Arabic name, given to the entire peninsula, is still open to debate.
Vandalícia Reinhardt Dozy (1820-1883), Dutch author of the famous History of the Muslims of Spain (4 vols., Turner, Madrid, 1984), advanced the theory according to which the name of Al-Andalus is an Arabic rendition of Vandalicia or Vandalucía, on the assumption that the Roman province of Hispania Baetica (southern Spain) could have acquired and retained this name-association, not in Iberia itself, but among the Arabs of the maghreb.
Atlántida The Spanish philologist Joaquín Vallvé Bermejo, in his The Territorial Divisions of Muslim Spain (CSIC, Madrid, 1986), is of the opinion that Al-Andalus, as in Jazirat al-Andalus, translates pure and simply as "Atlantis" or "island of the Atlantic":
Arabic texts offering the first mentions of the island of al-Andalus and the sea of al-Andalus become extraordinarily clear if we substitute this expressions with "Atlántida" or "Atlantic". The same can be said with reference to Hercules and the Amazons whose island, according to Arabic commentaries of these Greek and Latin legends, was located in jauf al-Andalus — that is, to the north or interior of the Atlantic Ocean.
Landahlauts An etymology was advanced recently by H. Halm in Al-Andalus und Gothica Sors, in Welt des Oriens, 66, 1989, pp 252-263, and drawn upon by Marianne Barrucand/Achim Bednorz in Arquitectura Islámica en Andalucía, Köln, Taschen, 1992, pp 12-13. Halm dismisses any links with the Vandals, an association he finds without foundation, and offers instead an interesting explanation. According to him the name "Al-Andalus" is simply an Arabic rendition of the Visigothic name given to the Roman province of Baetica. The Visigoths, following the custom of their Germanic predecessors, parcelled out the conquered territories by draw, and the allotments to anyone, with their corresponding land, was called "Sortes Gothica". Contemporary texts, still written in Latin, refer to the Gothic kingdom as a whole as "Gothica sors" (singular). It is reasonable to suppose then that the corresponding Gothic designation "Landahlauts" (allotted, inherited, drawn land), in its phonetic form — "landalos" — became easily and spontaneously, to Arabic ears, "Al-Andalus".
Lôt (Gothic hlauts: allotment, inheritance. Old High German hlôz, modern German los, which passed to French as lot and Castilian as lote; whence "lottery," "loterie," "lotería," etc.
First use In the Archaeological Museum in Madrid, a dinar dating from five years after the conquest (716), has the Arabic "Al-Andalus" on one side and the Latin "Span(ia)" on the other — apparently, the first mention known to date.
Akkor visszaszívom vandálos elméletem, ezek szerint 3 nézet is van, a Vandalúzia, az Atlantida és a Landahlauts eredet is.
Én úgy tudom, hogy az eredeti Vandalúzia név még az észak-afrikai romanizált lakosságtól eredt abból az időből, amikor a vandálok még az Ibériai-félszigeten voltak.
Ez továbbélt akkor is, amikor a vandálok már nem voltak ott (ebben persze szerepet játszhatott az is, hogy a vizigótokat vandáloknak nézték), az arabok pedig ezt vették át, csak az arab nyelv és írás sajátosságai miatt lett al-Andalus.
Az eléggé valószínű, hogy az arab hódításkor még éltek vandálok Észak-Afrikában, mert az Andalúzia (al-Andalusz) név is az ő nevükből ered, pedig akkor már vizigótok éltek azon a területen. Gondolom mikor az arabok/berberek az Ibériai-félszigethez értek, azt hitték hogy a vizigótok is vandálok, tehát a vandálokkal már találkozniuk kellett.
Ha berberek, ne feledkezzünk el Abd el-Krimről és az öt évig létező Rif Köztársaságról.:)
Ha már magrebi kisebbségek,akkor a kabilokról ki mit tud? Állítólag van külön írásuk is de az algériai kormány ezt nem támogatja sőt !
Hallotam egy olyan legendát is hogy a Vandál királyság miután megsemmisült Észak Afrikában, a nép egy része viszont megmaradt, azon a helyen, vagy az atlasz hegységbe húzódva. Állítólag még felismerhetők a hajszinről, és testalkatról.
Ugyancsak vandál legenda? hogy egy részük hajón menekült és a Kanári szigeteken kötött ki, legalábbis a szigeteket felfedező hajósok szerint?
Hát nem nagyon találtam, a berbert ugyanis, mint etnikai csoportot, az arabbal együtt kezelik a statisztikák.
Marokkóban és Algériában genetikailag lényegében mindenki berber, de kulturális szokásaikat tekintve csak a hegyvidéki falvakban élők különülnek el, mint berberek.
Köszi a részletes választ, azt nem tudtam, hogy ilyen régóta alkalmazták ezt. Bár a szeldzsukok régóta ott voltak, mint intő példa hogy mire vezet ha a rokonok mint tartományi kormányzók mind egymást ölik.
Az Hulagu volt, Dzsingisz kán egyik unokája, aki megölte a bagdadi Abbaszida kalifát 1258-ban és még több százezer embert. Hulagu anyja és talán a felesége is nesztoriánus volt, állítólag emiatt bánt különösen kegyetlenül a muszlimokkal, viszont a keresztény lakosságot relative megkímélte. Ezt az időpontot szokták az Abbaszida kalifátus megszüntének tekinteni, bár utána is viselték még a kalifátusi címet, Egyiptomban mint a mamelukok bábjai. De Bagdad és így Mezopotámia 1258-ban mint politikai, kultúrális és gazdasági központ megszünt. Az utolsó Abbaszida kalifa Isztanbulban, börtönben halt meg 1517-ben és Szelim vette fel a kalifa címet.
Timur is elfoglalta Bagdadot 1401-ben, de ő csak pár tizezret mészárolt le a helyiekből és akkor már nem ott székelt a kalifa.
Ráadásul Timur volt az, aki a lovával tapostatta agyon a szőnyegbe csavart bagdadi kalifát, szóval nem volt az a tipikus ember, aki kesztyűs kézzel bánt a meghódítottakkal.
A "testvérgyilkosság törvénye" régi keletű, már létező szabályként hivatkozik rá az 1303-ban elhúnyt VI. (Kantakuzénosz) János bizánci császár. Előtte persze volt idő kiválasztani a legmegfelelőbb utódot a 14 évesen (a körülmetélés szertartásával) férfivá avatott hercegek közül, kik már 14 éves koruktól az egyes anatóliai tartományok kormányzásával megmutathatták képességeiket. Ez a szokás, mármint a családi birtokokra osztás, és önálló kormányzás saját udvartartással a családtagok között már a mongoloknál is megfigyelhető volt.
A vitatott utódlást elkerülendő - mintegy megelőző intézkedés - vezették be ezt a mondom, keleten már bevett szokásként működött szokást, mint törvény. Az alátámasztásául szolgáló elv régóta ismert volt, miszerint jobb egy-két ember életét feláldozni annak érdekében, hogy a világ rendje sértetlen maradjon. Egy Korán versrészlettel is sikerült teológusoknak a szövegazonosságot kimutatni, miszerint - persze más szövegkörnyezetben - ott az szerepel (2. szúra 191,217), hogy a viszály rosszabb, mint az emberölés.
A testvéreket selyemzsinórral folytották meg, mivel a hercegek vérét kiontani szentségtörés lett volna.
Utoljára az 1595-ben trónra lépő III. Mohamed szultán rendelte el, s abban, hogy megszünt (azaz nem alkalmazták), az játszott döntő szerepet, hogy neki már csak két fia volt, az említetted Ahmed és Musztafa, ráadásul egy anyától. Előbbi 13, utóbbi 12 éves volt 1603-ban, Mohamed halálakor. A dinasztia sorsa két, ki nem próbált fiúgyermektől függött, kockázatos lett volna bármelyiket is megöletni. Ahmed lett a szultán, de 1617-ben ő is meghal, legidősebb fia csak 12 éves volt, így Musztafa került a trónra. Ettől kezdve lett általános gyakorlattá, hogy az Oszmán-ház legidősebb élő tagja lett a szultán. A rendszer jól bevált, bár néha alkalmatlan személy került a trónra - hogy mást ne mondjunk épp már 1618-ban az említett Ahmed fia, II Oszmán (1618-1622), akit zendülés fosztott meg hatalmától és életétől. (szegény Musztafa csak egy évig volt szultán.) Később persze mások jártak így.
Még annyit, hogy a testvérgyilkosság törvényének megszűnésével megszűnt az a gyakorlat, hogy a hercegek tartományi kormányzóként "gyakoroltak". Ehelyett a kafeszban, (=kalitkában), a császári palota negyedik udvarában tkp. raboskodtak, töltötték napjaikat asszonyostul, rabszolgástúl. Innen csak a halálba vagy a trónra vitt kiút. Az aranyfalú börtönben töltött semmitttevés persze kihatott a szultánok szellemi és fizikai erőnlétére is, s csak a rendszer fellazulásával, a XVIII. sz. vége felé jelentek meg jó képességű szultánok.
Forrás:Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció
Ibn Khaldun nagy klasszikus, de en sajnos nem olvastam, legalabbis direktbe nem, csak ismertetot rola. Nem jut eszembe, hol olvastam errol a falu-varos dologrol. Talan a boldog emlekezetu Univerzum folyoirat egy regi, haromreszes cikksorozataban, ami a mediterraneumi arab varosokrol szolt ("Sivatagban szuletett varosok" es meg ket cim). Az meg az 1980-asokban jelent meg.
Az oszmán birodalomban sikerült talán először normálisan megoldani a kérdést, de ott is csak úgy, hogy az összes potenciális trónkövetelőt (gy.k. a trónörökös testvéreit) a szultán trónra lépésének pillanatában lemészárolták.
Erről azt olvastam, hogy ez a "szokás" az I. Bajazid halála utáni 11 éves interregnumon és testvérháborún alapul, mikor mind a négy fia szultán akart lenni. Állítólag utána tényleg mindig megölték a rivális testvéreket a trónralépés után, de az biztos hogy I. Ahmed (1603-17) idején már nem volt ilyen, mert utána rendszeresen örökölték testvérek és unokatestvérek a trónt 1924-ig.
Nem mernék rá megesküdni de mintha ez az arab falu-város ellentétről mintha olvastam volna. Egy arab történetíró (Ibn Khaldun ? ) müve megjelent magyarul az Osirisnél, (kék alapszin, előlapon egy arab világtérkép) abban volt szó róla talán?
Ez érdekes, ugyanis Észak-Afrikában az történt, hogy a hódító arabok a népesség 10%-át sem tették ki (becslések szerint a több, mint két milliós berber őslakossághoz alig kétszázezer arab érkezett), és többnyire a part menti városokban telepedtek le. Marokkóban és Algériában a berber származástudat a társadalom minden szintjén erősen megmaradt, de Líbiában és Tunéziában még ma is meglehetősen nagy az ellentét a magát civilizáltnak tekintő városi arab lakosság és a szegény, falusi berber népesség között.
Olyasmirol is olvastam, hogy az arab varosok jellege a hosszu tavu fejlodes szempontjabol kedvezotlenebb volt, mert bar az arab varosok nagyobbak voltak, mint az atlagos europai varosok, kereskedelmi kapcsolataik joreszt a tavolsagi es kulkereskedelem szferajaba tartoztak, es nem voltak olyan szorosan osszekapcsolodva a falvak lakossagaval, mint az (egyebkent kisebb) europai varosok. Igy vegso soron varosi fejlodes nem gyakorolt pozitiv hatast a videki lakossagra, a falvak elmaradottsaga allandosult, a varosok pedig bizonyos ertelemben idegen testkent leteztek. Mi tobb, a hosszu tavu karavankereskedelmet folytato varosok leginkabb az (ebben erdekelt) nomad torzsekkel mukodtek egyutt, akik viszont gyakorta ellenseges viszonyban alltak a letelepult falusi lakossaggal. Nem tudom, mennyi igaz ebbol, nem vagyok medievalista, de erdekes elmeletnek latszik.
Én úgy tudtam, hogy a frankok nekiálltak fosztogatni az arabok szállásait, ezért nem tudták üldözőbe venni őket, így azok nagyobb veszteség nélkül hazatértek.
