A korabeli nyomdatechnika színvonalán közölt váras metszetekre vadászom. Mondhatom számos akad belőlük, majd folyamatosan közlöm őket.
Most azonban egy Márton Ferenc nevű, majd 150 esztendővel ezelőtt élt várbarát soraival nyomatékosítanám, hogy a várak iránti rajongás már elődeink között is hívekre lelt:
Hogy van az öreg, bírja még a falazást? Elég régen jártam arrafelé, akkor éppen a harmadik asszonyával együtt élt a várban. Elbeszélése alapján az erősség mintaképét a somoskői vár alkotta, ezért emelt kerek tornyokat. Fanatikus ember, szívós kitartással, minden ellenvéleménnyel szemben évtizedek alatt két keze munkájával hozta létre életművét. Tisztelet érte!
Pénzzel támogattam, ezért cserében lovaggá ütött. Úgy, hogy most már szólíthattok "szőr"-nek is! :-)
Igaz, talán egy hétvége is elég lenne vitéz várbaráti társaságunknak Szarkavár megtisztítására, de ne legyünk önzők és hagyjuk ezt meg nekik...
Egyébként, s talán a képeken is látszik, hogy a pince kitisztítása még a közeljövő feladata lesz, s ezt a munkásokkal való beszélgetésből is kiderítettem, aztán ha hinni lehet a további infóknak, miszerint a palotát tető alá akarják hozni, múzeum végett, akkor pedig lesz miért újra meglátogatni az egykori erősséget.
Alaposan bejártad a Lackfiak egykori rezidenciáját. Valljuk be őszintén, ez nem volt olyan nehéz, mert kb. Szádvár egy udvarára korlátozódik. Bátran leereszkedtél a mélységes pincébe, ahol egykoron jóféle szerémségi borokra vigyázott a picemester. Hát erről sajnos lemaradtál néhány évszázadot! Mégis ennek a piciny várnak az alapokig lebontott majd visszavarázsolt falai között lehet töprengeni a világ dolgainak mulandóságán...
Azt javallanám a solymári várbarátoknak, kissé agyalják meg a várdombot borító bokrokat, hogy váruk még jobban, még messzebbről mutassa magát.
Tegnap Solymárra vezetett jó utam, így bár erős szélben, de ragyogó napsütésben fotózhattam a várat.
4-5 munkás ember még éppen munka utáni sziesztáját és nagy dolgokról való értekezését folytatta a várfalon, mikor megkértem őket, hogy legyenek már olyan jók és álljanak (mán) el a torony elől az uaz-zal, hogy pár képet készíthessek -autómentesen.
Nagy szerencsémre -lehet pont ennyi kellett nekik, gyorsan összepakoltak, majd kb. 3 perc múlva már rám is lakatolták a nagy kaput.
No, nekem sem kellett több, s bár a betonkeverőt ott hagyták nekem a fotótérben, ez cseppet sem vette el a kedvem, hogy bemerészkedjek az építkezési területre...
Jó, persze néhány kerítést arrébb kellett tegyek, de megérte, mert a tavalyi látogatásomhoz képest igen látványos változáson ment át a Ny-i palota. (lásd 6. és 7. kép, mint tavalyi képek)
Miután kifotóztam magam, s minden apró részletet végignéztem, gondosan visszatettem a kerítéseket és kimásztam a várfalon.
Íme néhány kép a középkori várról, ahogy egyre épül-szépül:
Hiszem, hogy Szádvár története nem ért véget az 1685-ös felrobbantásával. Romba döntötték majd évszázadokon át szunyókált, hogy 2006 őszén a Szádvárért Baráti Kör lelkes tagjai felébresszék. Tehát korunkbeli históriájának mi vagyunk a megörökítői. Annak idején Ledentu lúdtollal vetette papírra arculatát, most pedig digitális fotómasinák tucatjai örökítik meg minden rezdülését. De az archiválás terén az oszlopos tagok egyikét Vigi barátom jelenti, aki még megcsavarja egy 3D-s trükkel a látványosságot. Köszönet érte!
Életemben először elindultam most vasárnap egy teljesítménytúrán. Először a Vérteskozma 30-t akartam megcsinálni, így is neveztem, már előre fentem a fogam Vitányvárra, hiszen a túra egyik állomása volt, de aztán úgy alakult, hogy a Vérteskozma 20-t csináltam meg, így nem tudtam feljutni a várhoz. Ezt nagyon sajnálom (nem a túratáv miatt elsősorban), mert a képek, amiket láttam a várról, magukkal ragadtak.
Még 2007-ben weblapom indulásakor elsõként jelentek meg Szádvár anaglif képei oldalamon...
A Szádvárért Baráti Kör tagjaként évente legalább kétszer (jó)magam is részt veszek a szádvári vármentõ akciókban, bozótharcokban és vidám hangulatú estékben...
Volt szerencsém fényképezni a várat napsütésben, záporban és szélben, de legutóbb márciusban, szakadó hóesésben is.
Most 3 év képeit "gyúrtam" egy oldalba!
Így található itt bozótírtás elõtti- és utáni (lát)kép a D-i vároldalról, állagmegóvó falazás elõtti-és utáni képek a Lisztes-bástyáról, továbbá havas képek a Csonka-bástyáról...
Az idei, VI. vármentõ akció alkalmával készült képeim csupán pár napja "álltak össze" térhatású fotókká, így aztán újabb késztetést éreztem arra, hogy képeim legjavával megújítsam a szádvári 3D-s oldalt.
Igazi csemege lehet a várbarátoknak a Tornaszentandrás-i templomban készített képeim, a Mária mellékoltárról, mely egykor -ha hinni lehet a legendáknak és forrásoknak- a szádvári vár kápolnájában állt...
Szia! Szép napos időt fogtál ki a vártúrádra, igen jól sikerültek a képek. Ami a kezdeti kisebb méretet illeti, talán vígaszként megemlítem, hogy nekem speciel először semmilyen fotót nem sikerült felraknom a Topikra. De aztán belejöttem... :-)
Kérdésem volna Salgóval kapcsolatban. Láttál valamilyen régészeti feltárásra utaló jelet, nyitott kutatóárkot vagy szelvényt? Mi van az olaszbástyával, hozzányúltak már? Mert valahogyan nekem ez a Salgóvár a félbehagyott dolgokra hajaz... :-(((
Nem veszi el a kedvemet, majd' 200ezer hsz és köztük jó pár saját foto felrakása után meg pláne nem. A saját topikomra felpakoltam a képeket nagyban is, de mivel , gondoltam, örömet szerzek azzal, hogy jelentkezem és megköszönöm a segítségeteket, a munkahelyemen csak gyorsan lementettem nem a nagyított képekre kattintva. Elnézést, nem gondoltam, hogy ez ekkora problémát jelent, tessék itt vannak nagyban:
Igaz, kicsik a képek, de ez ne vegye el a kedved, hogy legközelebb is felpakold vártúráid képeit. (A képeket elég 800x600-sra kicsinyíteni, így kb 300 Kbyte alatti lesz a kép mérete, s azt meg "megeszi" az index szoftvere.)
Először is köszönöm mindenkinek a segítséget, pénteken megnéztük Salgó várát és a somoskői várat. Nagyon szép időnk volt, a két vár és a táj is csodaszépséges, nem győztem betelni vele.
Mivel későn indultunk, így sajnos most nem jött össze Fülek, de ami késik, nem múlik!
Bunker Kisterenyén a vasútállomás mellett. Sajnos nem tudtam az alját fényképezni, mert beledobhattak valamilyen dögöt. Olyan büdös volt, amikor kinyitottam a bejáratát, hogy majdnem elhánytam magam...
