"Mellesleg ha egy nő feláldozza magát a családért, és lemond az álmairól, a vágyairól, az önmegvalósításról, ugyanolyan szarul fogja érezni magát (ha nem jobban) mint egy férfi, aki nem mer kiállni magáért."
Szerinted. Sok nő pedig megtalálja a boldogságát a gyermekeiben a család összetartásában és nem önfeláldozásként tekint rá.
Akkor Te most kicsit a kivétel vagy, de bebiztosítottam magam, hogy ne bukjak :)
Persze, hogy kialakult. De nem lehet, hogy azért mert a mögöttes agyi folyamatok már fiatal korban is ezt determinálták?
Mondjuk az amygdala extra érzékeny az ilyen emberek agyában? Egy ideig tűrte az agyad a szociális terhelést viszont fiatal felnőtt kori kihívásokat már nem tudta lekezelni amikor döntően kialakul a legtöbbünknél a szociális fóbia?
Vagy azt gondold, hogy csak Téged vagy engem és azt a pár millió szocfóbost (világviszonylatban) érte szociális stressz élete során. A többi x milliárd ember miért nem lett szorongó? Sőtt le merem fogadni, hogy nálunk sokkal rosszabb helyzetben, stresszben élők is egészéges lelkülettel nőnek fel. Mért van az, hogy x így reagál y úgy ugyanarra az élethelyzetre?
Na ez a genetika és a különböző agyműködés eredménye.
Tehát nem azért lesz valaki szociális fóbiás mert valami trauma érte, hanem azért nem tudta megfelelően kezelni a traumát és fogta fel annak, (túlreagálja) mert olyan az agyi huzalozása. Hogyha megvizsgálnánk 100 szociális fóbiást akkor azt vennénk észre, hogy a környezeti hatásokban nem sok egyezőség van. Maximum a beszámolók hasonlóak lennének, ami csak azt bizonyítaná, hogy az agyuk ugyanúgy reagálta le a dolgokat. (felnagyítva)
Sign, Gferenc és minden fiú, üzenem: nem (csak) a szociális viselkedésetektől lesztek férfiak! Hanem attól (is), amilyenek otthon is és velünk vagytok.
A két leghosszabb kapcsolatomat hasonlítanám össze:
Az egyik fiú szociálisan szorongóbb típus volt, viszont alapjában véve határozottabb, figyelmeseb, lelkiismeretesebb, érzékenyebb, egyenesebb stb. A másik a harsányságával épp, hogy túl laza, puhányabb, gyengébb jellemű, lustább stb, nem folytatom. A lényeg, hogy a félénkebb fiút sokkal inkább tartom férfinak a mai napig is, amiatt, amilyen ő maga, a jelleme, a természete és ahogyan velem viselkedett férfiként.
Én nem lennék a Lagzi Lajcsi felesége helyében :D de szerintem ő sem a szocfóbja miatt maradt otthon és él a családnak. Mellesleg ha egy nő feláldozza magát a családért, és lemond az álmairól, a vágyairól, az önmegvalósításról, ugyanolyan szarul fogja érezni magát (ha nem jobban) mint egy férfi, aki nem mer kiállni magáért.
Sign, Gferenc és minden fiú, üzenem: nem (csak) a szociális viselkedésetektől lesztek férfiak! Hanem attól (is), amilyenek otthon is és velünk vagytok.
A két leghosszabb kapcsolatomat hasonlítanám össze:
Az egyik fiú szociálisan szorongóbb típus volt, viszont alapjában véve határozottabb, figyelmeseb, lelkiismeretesebb, érzékenyebb, egyenesebb stb. A másik a harsányságával épp, hogy túl laza, puhányabb, gyengébb jellemű, lustább stb, nem folytatom. A lényeg, hogy a félénkebb fiút sokkal inkább tartom férfinak a mai napig is, amiatt, amilyen ő maga, a jelleme, a természete és ahogyan velem viselkedett férfiként.
Én nem lennék a Lagzi Lajcsi felesége helyében :D de szerintem ő sem a szocfóbja miatt maradt otthon és él a családnak. Mellesleg ha egy nő feláldozza magát a családért, és lemond az álmairól, a vágyairól, az önmegvalósításról, ugyanolyan szarul fogja érezni magát (ha nem jobban) mint egy férfi, aki nem mer kiállni magáért.
Nina, sajnálom de egyet kell hogy értsek Sign-el nők terén, ezt én említettem is neked még privát beszélgetésben is...(ok, azt is tudod hogy én nős vagyok de ezt itt nem szeretném részletezni) ..a boldogságtól messze. és erről itt nem is akarok beszélni. és legjobb ha régebbi nőkkel kapcsolatos élményeimről sem...
a gyógyszerrel kapcsolatban nagyon bizonytalan vagyok, nem tudom mit csináljak. (úristen, mintha minden mással kapcsolatban nem lennék bizonytalan)
Azért írom, hogy tüneti kezelés, mert a szorongás mindenkinél valamitől kialakult az élete során és nem azzal született. Ha nem oldódik fel az a trauma vagy félelem, ami a szorongást okozta, akkor a gyógyszeres kezelés csak a biológiai, fizikai elváltozásokat fogja enyhíteni. Sikerrel. De a lelki sebeket nem gyógyítja be.
Továbbra sem értek egyet veled a nemek szocfóbos megkülönböztetésében. Nem férfias tulajdonság nemszorongónak lenni. Minkét nem akkor van rendben önmagával, ha nem szorong. Anélkül sem a nő, sem a férfi nem tudja igazán jól érezni magát, sem a másik vele.
Te a párkapcsolatodban is félénk vagy? Ez itt a kérdés. Mert az ismerkedés mondom, egy dolog. A külvilág számára félénk és szorongó férfiak sokkal agresszívebbak és erőszekosabak otthon, mint azok, akik egészséges szociális életet élnek.
Megintcsak nem ide tartozik ez az ügy, de ha már megkérdezted: kb ugyanannyit voltam tinédzser korom óta párkapcsolatban, mint anélkül. Volt félénk és harsány barátom is. És már régóta, hogy nem élek kapcsolatban, mert jelenleg "alkalmatlannak" érzem magam rá. Nem elégít ki, ha egy jóképű, vastag pénztárcájú nagyszájú férfi húz maga után az utcán és intézi az ügyeimet helyettem. Egyáltalán nem erre vágyom.
Természetesen kicsit sarkítva írtam, hogy hatásosabb legyen. Viszont látni kell, hogy egy nőnek könnyebb ezzel a teherrel (szociális szoongás) "érvényesülnie". Mert legalább család anya szerepet betültheti ,ami még a mai emancipált világban is elfogadható és lelki nyugalmat adhat a nőnek. Ha már önmegvalósítani nem tudta magát. Egyébként sok egszséges nő is így él. Teljesen a családnak. Példának ott van Lagzi Lajcsi felesége. :)
Egy férfi ellenben, ha gyenge(szociálisan szorongó) akkor se nő (család) se karrier. Teljes kilátástalanság. Még jobban elsüllyed a mocsárba. Önbecsülése a béka feneke alatt lesz. Ez egyenes út egy komoly depresszióba a legvégét inkább nem fejtegetném.
Egy szocfóbos embert lehet szeretni mint barátot. Figyelj én tudom hogy viszonyúlnak a nők egy szorongóhoz és egy magabiztos, akár flegma sráchoz. Mindkettőben volt részem. Mindkét állapotot átéltem. A szorongóra nem potenciális párként tekintenek, hanem egy szerencsétlenre jobb esetben legyünk barátok kategória. :)
Ezért írtam amit írtam a nőkről párválasztás terén. Egy férfi egy elesett nőbe is tud szerelmes lenni ez fordítva szinte elképzelhetetlen. Evolúciós okai vannak főleg. A nőnek a belső tulajdonságok fontosabbak egy férfinél inkább a külső. (általánosságban írtam)
Az antidepresszívum pont hogy nem tüneti kezelést biztosít.
"Sokan hiszik, hogy a depresszió elleni gyógyszerek "csak a tünetekre" hatnak, mint ahogy az aszpirin "csak" a lázat csillapítja. Ez alapvető tévedés: a gyógyszerek nem a (lelki!) tünetekre, hanem a tüneteket előidéző agyi, biokémiai folyamatra hatnak - és ha azt sikerül helyrehozni, akkor a tünetek megszűnnek. Vagyis nem a tüneteket, hanem a kórfolyamatot kezeljük. Ezért nincs szükség minden tünet ellen más-más gyógyszerekre, hanem egyetlen jól választott szer megszüntetheti valamennyit."
Érdekes a meglátásod a nőkről és amúgy a világról :)
"Kis szerencsével még el is veszik szül egy-két gyereket és tulajdonképpen már elégedett is lehet magával"- Jézusom, ezt komolyan gondolod?! :D siralmas női sors... hát én erre egyátalán nem vágyom! A házasság nálam úgysem nagy ügy, a gyerekek meg ne már, hogy azért potyogjanak ki belőlünk, hogy elégedettek legyünk és megtartsuk a pasit magunk mellett..! A gyereknek kiegyensúlyozott anyára és apára van szüksége, a nőnek férfira, a férfinak nőre. Folyamatosan kompenzálgatni az milyen élet? Az, hogy más kivel alszik éjszakánként, magánügy szerintem és nem függ attól, hogy az illető szocfóbos e vagy sem.
Nem arra kell büszkének lenni, hogy van, aki eltart és van kivel ágyba bújni, az régen rossz. Inkább arra, hogy partner nélkül is megálljuk a helyünket az életben (nőként is!), ha épp úgy hozza az élet, ha pedig van mellettünk valaki, azt ne kihasználjuk és ne függjünk tőle anyagilag/lelkileg, hanem kiegyensúlyozottan tudjunk egymás mellett élni és egymásnak minél többet adni.
Furcsa, hogy férfiként a szorongás legveszélyesebb velejárójának a pártalálást tartod. A "csajozás" lehet nehezebb ügy, elismerem. Viszont egy szocfóbos embert ugyanúgy lehet szeretni, mint valakit, aki nem szorong, ezért nem értem, miért lenne nehezebb egy szocfóbos fiúnak párkapcsolatban élnie, mint egy lánynak. Leszólítani nehezebb, de együtt élni lehet, hogy sokkal jobb egy félénk férfival, mint egy "vadállattal", vagy valakivel, aki össze-vissza csajozik. Márpedig partnert nem csak leszólítás útján lehet találni, hanem annak rengeteg más módja is van.
"A párválasztásnál a nőknél nincs kegyetlenebb teremtmény...." - ez személyes sérelmek sorozatát sejteti - ne általánosíts! Sajnálom, hogy neked ilyen rossz éményeid vannak a nőkkel szemben és a párválasztásban, javaslom, jobban nézz körül a világban és ne add fel a próbálkozást nők ügyében. És kívánom, hogy éld át, milyen az, mikor valaki nem azért szeret, mert bátor vagy leszólítani őt, hanem azért, aki valóban vagy, legbelül, a viselkedéseid mögött.
Mégegyszer mondom: nem vagyok a gyógyszer ellen, hiszen még nem is próbáltam. Csak annyit mondok, hogy az tüneti kezelés.
Nekem mindegy, hogy maga Jézus Krisztus, vagy egy megbukott pszichológus mond e jót: a lényeg, hogy számomra tud e valami felemelőt, pozitívat mondani. Az meg, hogy gyógyszer kérdésében kire hallgassunk: ha valaki nem lát más kiutat: ki kell próbálni, addig nem lesz személyes tapasztalata róla.
Inkább utasítson vissza egy igényes férfi, minthogy egy igénytelen elfogadjon gátlásosnak... :P Szerintem. De lehet, hogy csak egyéni vélemény. Iszonyú önbecsapás lenne, ha azt hinném - mivel elfogadott így -, hogy minden rendben van. Aztán sok év múlva a fejemhez vágja, hogy hasznavehetetlen, szerencsétlen picsának tart. (lehetőleg házason, több gyerekkel)
"A szorongás enyhül, de az illető nem boldog valahogy alapjában véve."
Mert szociálisan szorongva főleg hosszú időn keresztül sok pofonnal a hátad mögött aztán marhára boldog tud lenni az ember. :)
Egy jól eltalált antidepresszívum nem úgy hat mint egy nyugtató. Éppen ellenkezőleg. Pörget, aktivizál, nem vagya letompulva, de mégsem szorongsz és nyugodt vagy. Más dimeziók tudnak megnyílni így előtted. A problémák veszítenek súlyokból. Az aggodalmaskodó éned kikapcsolódik ezzel párhuzamosan megnő az önbizalmad stbil leszel és erősnek érzed magad. Azt veszed észre magadon, hogy keresed az embrek társaságát. Tehát jelentősen csökken a neuroticizmusra való hajlam.
Jelenleg a legnehezebb megtalálni azt a hatóanyagot+dózist amelykre az ember a legjobban reagál. Ez a legnagyobb probléma. Ezt nem lehet megmondani itt csak próbálgatás van. SSRI-in belül is rengeteg fajta hatóanyag létezik. Én például kifejezetten rosszul reagáltam a sertraline-ra (Zoloft) mások pedig éppen ellenkezőleg.
Ezen próbálgatások alatt szerzett rossz tapasztalatok +a rászokási fázis (kb egy hónap) nehézségei jó táptalajt adnak a Szendi féléknek a riógatásra. Milyen érdekes egyetlen egy pozitív tapasztaltot nem tett be az oldalára. Pedig van bőven. Minél intelligensebb egy ember annál jobban tudja, hogy a dolgoknak nem egy oldaluk van.
Nina nem akarok belemenni, de egy nő teljesen másképp éli meg ezt problémát. Kevésbé lesz depressziós tőle. Így mindig tud majd mozgósítani. Sokat számít ám.
Fogalmad nincs milyen férfiként szorongani és állandóan ellentmondani a tesztoszteronnak, mert a szorongás/gátlás sokkal erősebb mint a vágy. Pedig ez utóbbi is a köbön van.
Gondolom Te sem vagy egyedül. Mint általában a szocfóbos lányok. Egy lány szoronghat, gátlásos lehet bármennyire fog találni magának párt. Kis szerencsével még el is veszik szül egy-két gyereket és tulajdonképpen már elégedett is lehet magával. Ő lehet gyenge a férfi a támasza lesz. Akár még el is tarthatja magát, mert a társadalom ezt még mindig normálisnak tartja még ha sokan ferde szemmel is néznek rá.
A férfiakon ezerszeres a nyomás.
Kognitív teknős(hóbagoly) is gondolom egyedül nyomja az ágyat éjszakánként, de büszke rá, hogy nem szed gyógyszert. Na k.rva sok értelme van :)
Inkább legyek kicsit lassabb, de ne szorongjak és tudjak férfiként viselkedni, felszabadult lenni egy nő társaságában ne azt lássa, hogy micsoda lúzer fickó. A párválasztásnál a nőknél nincs kegyetlenebb teremtmény....
Valóban "nagyon nehéz", ezt nem cáfolom. Viszont túl bátor kijelentés azt állítani, hogy ez van, nem tehetünk semmit, így fogunk meghalni, max a gyógyszer segíthet. Senki sem lehet olyan bölcs, hogy egy társáról megállapítsa, mi fog használni neki és miről mondjon le az életében. A tanácsadás hasznos, a megelőlegezett kudarcélmény erősítése a másikban nem igazán.
Mindannyiunk esete egy-egy külön történet, eltérő élményekkel és tünetekkel.
Biztosan van az az átmeneti állapot, mikor a gyógyszer segít a szorongás oldásában. Ugyanakkor én személy szerint még nem találkoztam olyan emberrel, aki a gyógyszer szedése mellett kiegyensúlyozott életet élt volna. A szorongás enyhül, de az illető nem boldog valahogy alapjában véve.
Egyébként minden eszközt támogatok, ami valóban segít a "gyógyuláshoz" vezető úton.
szia Nina, nagyon nehéz dolog ez, én sem tudok belőle kimászni segítség nélkül, és úgyérzem, igen mondhatjuk azt is hogy sajnálom magam, nem segít senki.. egyedül vagyok. elmondtam egy embernek a problémámat ez nagyon jó, jobban voltam de szép lassan visszacsúszok, és kezdem úgy érezni hogy már ő is megbánta hogy meghallgatott...(talán szocfóbos alap probléma?)
most nem tudom mi lesz kezdek én is hinni abban hogy gyógyszer kell, mert nem megy egyedül, főleg hogy ez már nem csak szociális fóbia hanem generált szociális fóbia ill. szorongás nálam, vagy még lehet hogy több is amiről nem is tudok.
úgyhogy igaz, "erőlködhetek" nem megy. Tudom hogy több embernek kellene elmondanom az is segítene, de az sem megy, sőt akinek elmondtam sem tudtam teljesen megnyílni, egyszerűen leblokkolok, megfeszülök, valami szorít itt belül... nagyon.
"Erőlködhetsz, de nem fogsz tudni kibújni magadtól a bőrödből. Bizonyos keretek között mozoghatsz. Csak az a rossz hírem, hogy még ha el is éred a határaidat akkor is a nagy átlag alatt maradsz. Ja és, hogy miért mert az élet nem igazságos neked ezt dobta a gép. A genetika sokkal többet meghatároz, mint azt Te gondolnád."
Ha ezt így valaki elhiszi, az le is húzhatja magát a wc-n kb.
Egy ember sokkal többrétűbb és összetettebb lény, mint pusztán genetikai gépezet. A gének sokimnent meghatároznak, de ezek az alaptulajdonságok nem jók vagy rosszak. Pl nem rossz, ha valaki csöndesebb, visszafogottabb, de ha szorong, az már nem alaptulajdonság, hanem egy kóros állapot, amit szépen le lehet bontani ugyanúgy ahogy keletkezett. Ez hosszadalmas (de gondoljunk bele hány éve tart!) és kitartónak kell lenni hozzá, de nem lehetetlen! Én személyesen is ismerek olyat, aki nem adta fel és rendbejött!
Te hiszel a gyógyszerben, így segíteni is fog leküzdeni a szorongást, de az okokat nem szűnteti meg. Ha te jobban érzed magad a gyógyszer használata mellett, akkor szerintem szedd. Főleg ha mellette igyekszel magát az alapproblémát is megoldani, amiből mindez gyökerezik, mert ez mindig ott van valahol, a tünetek nem jönnek elő a semmiből.
El lehet hinni, hogy áldozatok vagyunk, igazságtalan az élet, nem lesz jobb, de akkor szinte 100%, hogy nem is lesz javulás. Hogyanis lehetne, ha valaki beletörődik egy helyzetbe és sajnálja magát?
El lehet hinni azt is, hogy lehet jobb, és tegyük fel: tényleg igazságtalan az élet és reménytelen a gyógyulás, ki jár jobban, az, aki beletörődött és siránkozik otthon, vagy az, aki remél és újra és újra talpraáll?
Ja, miután szakmai szinten nem tudtak a pszichiáterek vitatkozni, nem volt más választása...
Nem akartak vele vitatkozni. Szendi nem orvos nem tudós és főleg nem agykutató. Egy egyszerű matematikusból levedlett pszichológus. Aki így kompenzálja magát. Többször elutasította a nyilvános vitát ő is, mert jól tudja, hogy az egyszerű biokémiai folyamatokkal sincs tisztában. Egy rádióműsorban el lehet bohóckodni, de egy tudományos értekezleten egyszerűen kiröhögnék.
Ez azért nem így van, mert csecsemőkorában senki sem volt "szélsőségesen szorongó". Ez kialakul, nem valami biológiai dolog, amivel együtt születsz. Vannak dolgok, amelyek egyszerűen az emberhez tartoznak, de a szocfób nem ilyen.
A csecsemőknél is kimutatható, hogy melyik érzékenyebb, szorongó típus. Persze egy csecsnő nem lehet szociálisan szorongó, mert még nem fejlődött ki a személyisége, de akinek érzékeny az idegrendszere annál kialakulhat. Ez olyan mint egy időzített bomba. Kinél mi alakul ki.
Cillitet ide ízléstelen belekeverni . Főleg úgy, hogy nem tudjuk mi történt vele pontosan. DE abban biztos vagyok, hogy nem napi egy szem SSRI-től távozott el tőlünk.
Nekem sokat segített a gyógyszer mert olyan élethelyzeteket éltem meg segítségével amit soha nem tudtam volna. És hidd el sokak vannak ezzel így. Kíváncsi lennék hogy Te mennyire élsz sikeres és boldog életet és főleg szorongás és fóbiás menteset. Erőlködhetsz, de nem fogsz tudni kibújni magadtól a bőrödből. Bizonyos keretek között mozoghatsz. Csak az a rossz hírem, hogy még ha el is éred a határaidat akkor is a nagy átlag alatt maradsz. Ja és, hogy miért mert az élet nem igazságos neked ezt dobta a gép. A genetika sokkal többet meghatároz, mint azt Te gondolnád.
Én minden kárt okozó emberen feltudom húzni az agyamat. Nagy az igazságérzetem.
"A széles nyivánosság előtt azután kritizálta szélsőségesen egyoldalúan miaután kirúgták."
Ja, miután szakmai szinten nem tudtak a pszichiáterek vitatkozni, nem volt más választása...
"Egyébként, ha valaki szélsőségesen szorongó alkat akkor az is marad."
Ez azért nem így van, mert csecsemőkorában senki sem volt "szélsőségesen szorongó". Ez kialakul, nem valami biológiai dolog, amivel együtt születsz. Vannak dolgok, amelyek egyszerűen az emberhez tartoznak, de a szocfób nem ilyen.
"Egy jó hatóanyag biztonságosan tud ezen az állapoton segíteni."
Kivéve amikor nem. A Cillit is mekkora gyógyszerhívő volt...
"Szendi erre mit mondana? Azt, hogy a viz halálos is lehet és nagyon veszélyes."
A Szendi által hivatkozott tanulmányokban nem túladagolásról van szó, hanem az antidepresszánsok "normális" használatáról. Egy dolog, hogy túladagolva minden gyógyszer káros, és más dolog, hogy esetleg egy gyógyszernek csak placebóhatása van, viszont jó sok mellékhatása...
"a Szendi név hallatán (bárki felhozhatja) mindig felhúzom az agyamat. Szerintem óriási kárt okoz a pszichés gondokkal küszködőknek. "
Látom :) De vajon tényleg az erkölcsi felháborodás beszél belőled, vagy mert legbelül bizonytalan vagy abban, hogy érdemes volt-e a sok gyógyszert bevenni? Más "kárt okozó" embereken is ennyire felhúzod az agyadat?
én is egyetértek, könnyen megváltoztatható az álláspontom főleg ha jó érvek vannak és ezek annak tűnnek, hasznosak. Tényleg nem akartam gyógyszerhez nyúlni mert nagyon ellenzem, de ha nincs más megoldás és a tapasztalatok jók...akkor lehet róla szó.
sajnos a pesti találka nem megy, Veszprém megyei vagyok, esetleg ha van valki a környékről.? biztos jó lenne egy beszélgetés hasonló emberrel, nem igazán találkoztam még ilyennel mint én:)
hát igen csak süllyedtem azóta a mocsárba, most talán egy kicsit jobb mert valakivel már beszélek róla, és mint írtam eddig még a fórumhoz is gyáva voltam... a gyógyszer ha jólemlékszem seroxat..seropram volt, majd a legvégén aurorix.
egyébként jól gondolom hogy te valamit szedsz ami segít? mert igazából most nagyon elgondolkodtam, pedig ellene vagyok, te magabiztosnak tűnsz ami jó...jó lenne nálam is. nehéz nagyon. a mail címem publikus írhatsz oda is.
Ne vedd magadra csak a Szendi név hallatán (bárki felhozhatja) mindig felhúzom az agyamat. Szerintem óriási kárt okoz a pszichés gondokkal küszködőknek.
Neked kell eldöntened, hogy a jelenlegi életed mennyire kielégítő fogsz e tudni rajta önerőből változtatni le tudod e győzni alternatív módszerekkel a fóbiádat? Mindenkinek magának kell éreznie. Viszont egy jó tanács. Minél tovább szenvedsz állsz egy helyben annál jobban süppedsz bele a mocsárba. Ha tudsz építkezni folyamatosan (barátok, barátnő, tanulás, munkahely) gyógyszer nélkül, akkor ne szedj. Viszont ha nagyon elakadsz és úgy érzed nem tudsz átlépni bizonyos határokat, akkor érdemes elgondolkoznod rajta.
Szóval nem Téged akartalak megbántani. Főleg, hogy sorstársam vagy.
nem tudtam hogy ekkora port verek fel, nem ismerem ezt a munkahelyről kirugásos, sértődős történetet, csak arról van szó hogy saját magamon próbálok segíteni, mindent olvasok a neten, próbálkozom, nekem ez tetszett... egyszer valamikor 12-13 éve voltam orvosnál(nagyon nehéz volt rávennem magam) akkor írt fel antidepresszánst, ami nem használt, azután másikat meg megint másikat és nem használt csak rosszabbul lettem és abbahagytam... lehet hogy teljesen igazad van ki kellene próbálni újból, mert ez az élet ez nagyon rossz így...
és most hogy azt írtam hogy jobban vagyok az is csak a szorongásra vonatkozik, igazából ha szociális helyzetbe kerülök ugyanúgy leblokkolok...
A viztől is meghalsz ha megiszol belőle egyszerre 5 litert pedig viz nélkül nincs élet...
Szendi erre mit mondana? Azt, hogy a viz halálos is lehet és nagyon veszélyes. Pedig csak annyit kellene modania, hogy tanuld meg a szabályokat. Használd helyesen. Vedd figyelmbe a dózist stb. Ha azokat betartod, akkor egészségedre válhat.
Így lehetne akár az éltető vizet démonizálni a gyógyszer démonizálás analógiájára.
Persze ez egy végtelenül leegyszerűsített példa volt.
Egyébként, ha valaki szélsőségesen szorongó alkat akkor az is marad. Lehet hogy önmagához képest javul, de az átlagtól fényévekre lesz. Ebben a világban pedig főleg örökre hátrányban. (munkahely, csajozás, élet stb). Persze vissza lehet venni a vágyakból meg lehet elégedni a csinovnyik szereppel, de akkor ne csodálkozzon az illető, hogy előbb-utóbb depressziós lesz és tovább gyűrűzik a problémája és még jobban agyának fogságába kerül.
Egy jó hatóanyag biztonságosan tud ezen az állapoton segíteni. Ki tud rángatni az állandó negatív visszacsatolásból az túlzó aggodalmaskodásból, gátlásosságból. Segít, hogy fókuszálhass az életedre és megvalósítsd a vágyaidat. Ez egy lehetőség. Persze tudni kell használni. A viztől is meghalsz ha megiszol belőle egyszerre 5 litert pedig viz nélkül nincs élet...
A széles nyivánosság előtt azután kritizálta szélsőségesen egyoldalúan miaután kirúgták. Ráadásul nincs tudományos végzettsége a témában. Nem véletlenül nem mer kiállni tudósokkal vitázni, mert amikor bele mennének a részeltekbe, akkor kb. semmmit nem értene :) Tele van tárgyi tévedéssel az oldala, de persze mindent a démonizálás érdekében.
Egyébként, ha valaki szélsőségesen szorongó alkat akkor az is marad. Lehet hogy önmagához képest javul, de az átlagtól fényévekre lesz. Ebben a világban pedig főleg örökre hátrányban. (munkahely, csajozás, élet stb). Persze vissza lehet venni a vágyakból meg lehet elégedni a csinovnyik szereppel, de akkor ne csodálkozzon az illető, hogy előbb-utóbb depressziós lesz és tovább gyűrűzik a problémája és még jobban agyának fogságába kerül.