Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Először is üdv a fórumon (remélem végigolvasod! :-))). Nem szokásom belemenni az olyan típusú elemezgetésekbe, hogy ennyi, vagy annyi darad ez, vagy az. Néhány eddigi hozzászólásom során is talán csak egyszer kapcsolódtam be egy ilyen típusú elemezgetésbe (F-117 vs. Nyeva), de ott is azzal fejeztem be, hogy az igazat csak és kizárólag csak azok tudják akik ott voltak és behúzott nyakkal ültek az UNK-ban, vagy az UV-ben, vagy még ők se!!
Hpasp barátom nagyon jó szemszögből indította a feléd irányuló meggyőzést. Mellékesen megjegyzem az Ő ezirányú ismeretei, mármint a légvédelmi rakéta komplexumok Vietnámi harci alkalmazására irányulók emelem kalapom, mert tudom, hogy ez a téma különösen érdekli és minden fellelhetőt elolvasott és összevetett ebben a témában. Bizonyára Ő majd részletesebben leírja (ha akarja :-))), hogy a hivatalos, és nem a mindenféle céllal írogató, sugárzó médiában elhangzott SZU és USA adatok nagyon is egyeznek.
A "200 indítóállás" (ha az osztályoknál kévő rakéta indító állványokra gondoltál, vagy az ezt állító forrás gondolt) enyhe túlzás. Hanoi körül mindkét fél forrása alapján összesen 12 osztály volt, Haipon körül pedig 8. Az 1. sz. rajzon az osztályok osrosz fél általi telepítése látható, ami nagyon meglepő módon egyezik az amerikai forrásokban lerajzolt komplexum telepítésekkel (Hpasp barátom könyve még nálam van, esetleg majd beszkennelem). Tehát hanoi max. 72db indítóállvány, Haipon 48db. Hogy összesen az egész országban hány db különböző felkészítési stádiumban lévő rakétájuk volt azt a fene tudja! A 200 állvány visszaszámolva 33,33!!! osztályt feltételez (:-)))).
A 2. sz. rajz az egyes osztályok egész hadművelet alatti harci tevékenységét mutatja. Szintén meglepetésemre az adatok nagyjából egyeznek az ilyen típusú, kicsit komolyabban és szakszerűbben értékelő forrásokból származó USA adatokkal. Tehát nincs nagyságrendi eltérés hogy az egyik fél azt állítja hogy 10 a másik meg azt, hogy 1000.
A 2. rajz táblázatából azt is nagyon jól ki lehet olvasni, hogy az adott rárepülési irányon, hány osztály helyezkedett el, magyarul a repülő masinák hány osztály hatékony indítási zónáján repültek keresztül. Az orosz forrás még azt is szépen értékeli, hogy a Hanoi térségben lévő osztályok közül '72. december 12-én mennyi volt harcképes, és a nem harcképes osztályok a harcképtelenség okát is felsorolják. Pl.: a 87. és a 89. sz. lérak osztálynál valamiféle új rendszert építettek be (a táblázat azt írja, hogy új technikát kaptak), a 88. osztálynál pedig a PA kabin meghibásodása okozott kiesést (lásd csatolt 3. rajz). Ez is elléggé életszerű, mert a Dvinánál (mint a világon minden más műszaki kütyünél) X üzemórára esett Y kisebb-nagyobb meghibásodás.
Vissza a 2. rajzhoz. Számomra az 5.-től a 12. oszlopok a legérdekesebbek.
5 - a harckészültségben lévő osztályok száma,
6 - abból hány vett részt a harcban (hány osztály hatékony megsemmisítési zónáját
keresztezték a gépek, bár megjegyzem biztosan voltak zónán kívüli indítások is
stressz, képzetlenség stb. okokból),
7 - öszesen hány felkészített (nem mind az állványokon elhelyezett!) rakéta állt
rendelkezésre,
8 - az osztályok hány lövészetet hajtottak végre összesen,
De itt a végén még egyszer megjegyezném. Mindenféle ilyen adatot nem kell kész tényként kezelni. A valóság lehetett rosszabb, jobb - a fene tudja. Én már ezzel csak úgy vagyok, hogy a TV-ben a híreket nézve lassan már azt sem hiszem el ha kérdeznek! Ismeritek a "Moszkvában Ladákat osztogatnak." című főhírt nem?
Talán csak ennyi. Hpasp barátom bizonyára jobban össze tudja szedni a gondolatait ebben a témában mint én, aki még mindig azt sajnálja, hogy a közel keleti konfliktusokban alkalmazott Nyevák harci tapasztalatainak elemzését, amit minden osztály megkapott és amit mindig szívesen lapozgattam nem tartottam meg. Bár a kis buletin szigorúan titkosnak számított, de szerintem napjainkban meg valahol porosodnak egy levéltárban, vagy az otthoni fiókokban.
Elírtam! Az egész Linebacker II-re értettem (nem Dec 24-re) . 12 nap (11 éjszaka) alatt indítottak 1242 rakétár. A készletük 1242 rakéta volt. Záró raktárkészlet dec 30-ná: 0 rakéta.
De - sosem top Gun a forrás - ez esetben USAF alezredes írása.
a területen 200 indítóállás volt és 4,000 löveg és kb. 200 vadászgép.
az első éjjel (18-a) volt a legdurvább, 129 B-52 bevetésre 200+ rakátaindítás - 3 lelőve 2 súlyos érülten vissaztér.
19-én 93 gépre 180 rakétát indítottak, találat nem volt
20-án fordult a kocka, 4 db 52G-t és 2 db 52D-t lőttek le, kb 200 indításával
ezek mind többhullámos támadások voltak.
1972 dec 26-án minden idők legnagyobb B-52 formációja egy hullámban - 120 gép (!) 98 SA indítás, ebből 2 gép lelőve. 9932 bombát dobtak le!!!
A "Vietnami" tapasztalatoksok mindent hoztak, de a rakétafelhasználás az ott járt instruktorok elmondása alapján nem valós adat. Több rakétával megsemmisített célt az "ember" fontosságának kiemelése céljából kézifegyverrel leküzdöttnek könyvelték el.
Ha már emlegetjük a Lőszabályzatot, akkor a tüzelési ciklusidő (tüzelési dő + a következő célra való tüzelés előkészítési ideje) e szerint a 20DSZU és 5Ja23 rakéták esetén csak 2 perc. Persze ehhez az elméleti értékhez a rakétáknak teljesen szerelve O-G anyaggal töltve, TZM-en kell lenni. Nameg kellenek igazi tökös kanibálok is, akik nem félnek a még füstölgően meleg állványra rátölteni.
A "VRU" (vremennaja regulirovka uszilényijá - bocsi a durva szövegezésért, de a ciril betűket nem volt kedvem keresgetni) "időbeni erősítésszabályozás" a Volhov komplexumon az idővonal kezdetéhez kalibrált erősítésszabályozó áramkört, illetve annak hatását jelenti. A haladóhullámú cső anód 2-es feszültségének szabályozásával biztosították, hogy a rakéta elfogási távolság környezetében (ahol egyébként is piszok erős még a rakéta válaszjel) a vevőrendszerben 7-9 dB (kérem, hogy a PV-s, illetve jobb emlékezetű kollégák az értéket korrigálják) erősítéscsökkentést okozott. Ez az erősítés csökkentés segített megakadályozni, hogy esetleges aktív zajzavarok befolyásolják az elfogást. Fizikai megjelenésében, látványban úgy jelentkezett, hogy 0-tól kb. 5 km távolságig nem volt vevőzaj. Milyen érdekes, hogy bár hatásában a rakéta csatornán "dolgozott", látványban a célcsatornán jelentkezett. Persze nem ok nélkül, hiszen a HH cső a vevőszakasz cél-rakéta közös tartománya és alaphelyzetben a rakéta vevő "zárt". Némi pontosítás azért ide kivánkozik, hogy KNY üzemmódban ugyan a rakétajel "megkerüli" a HH csövet, de ha ebben az üzemmódban fogunk indítani, akkor a relatíve nagy távolságú cél elvileg nem képes akkora teljesítményt létrehozni, ami zavarná a rakéta elfogást. A rakétaelfogást "zavaró" esetleges impulzus zavarás ellen pedig úgy lehetett védekezni, hogy az I-91V távolsági szinkronizátor frekvencia szabályozó potméterével "közeledő" zavarokat kellett állítani, amire viszont a rakétacsatornák irány-sebesség szelekciós áramkörei kizárták a zavarra való elfogást. No persze a rakétacsatorna zavarásához legalább hozzávetőleg ismerni kell a rakéta vevő frekvenciát, amit viszont abban az időben hétpecsétes titokként kezeltek. A PV technikus is csak műszer osztásértékeket "kapott" a beszabályozáshoz. Harci körülmények között, a levegőben repülő rakéták válaszjeleiből sem könnyű megmérni a rövid repülési idő, meg a "hátrafele" való sugárzás miatt. A válaszadók ellenőrzésekor meg szintén ügyelni kellett a parancsadó kisugárzási idejére (csak az RPK kérdőimpulzusra képződik válaszjel).
A Vietnámi tapasztalatokat mi is sokszor feldolgoztuk, de szerintem ott a kezelők kiképzetlensége volt a nagy rakétafelhasználás oka. Érdekes a tanácsadók miután kimentek " tanácsot " adni egyből 2 rakéta/ Intruder lett az arány ugyan miért ??
Ez a maximális - 3 rakéta/cél felhasználása alapesetben.
A lőszabályzat általam korábban leírt esetekben megengedte a 2 rakéta/cél felhasználását.
6 rakétával e szerint 2 célra, illetve 3 célr lehet tüzelni egymás után tűzáthelyezéssel.
Ez a harci tapasztalatok alapján, éles helyzetben nemigen fordulhatott elő. Az, hogy a vietnamiak hány rakétát küldtek egy célra az adott helyzetben, nem ismeretes.
Az egy célra való tüzelési idő (2,5 perc) magában foglalja a cél elfogásához, a tüzelés előkészítéséhez és a rakéta repülési idéjéhez szükséges időt.
A támadás ideje altt legfeljebb 1-2 alkalommal lehetett idejük újra tölteni az állványokat. Ez a z osztályok számát legfeljebb felezi, harmadolja. Még ebben az esetben is legalább 60-70 osztálynak kellett volna lőnie egy bizonyos,viszonylag szűk területről. Ennyi osztályt ide bezsúfolni sem lehet könnyű.
A rátoltésre csak kb. adatot tudok. Álló helyből kb. 4 perc, szakaszfedezékből pedig hat perc volt a rátöltés. Mivel minden indítóállványnak volt saját kezelő raja, ezért a rátöltés mehetett egyszerre több állványon is.
Viszont Blue Sky kolléga alighanem pontosabb adatot tudhat.
Palóc volt az utolsó sárbogárdi parancsnok. Már egész komoly rutinja lehetett az alakulatok felszámolásában, mert a békéscsabai zavaró zászlóaljnak is ő volt az utolsó parancsnoka. Sárbogárdról Veszprémbe vitte a sorsa, ahol még Tömböl Laci alatt hadműveleti főnök helyettes lett. Onnan át akart menni a megyei hadkiegre parancsnoknak, mondván az ezredesi beosztás, de pont akkor minősítették vissza a helyet. Nem volt már kedve folytatni, ezért a közelmúltban nyugdíjba ment. Veszprémben él, nemrég találkoztam vele. Persze hatalmasat nosztalgiáztunk, hiszen én is ismerem már vagy huszonhat éve.
Gondoltam, hogy 3 féle képpen tudnálak meggyőzni arról, hogy ne a TOPGUN ökörségeit terjeszd.
1, Ruszki forrásból.
2, Amerikai forrásból.
3, Józan paraszti ésszel.
Kezdjük a harmadikkal.
Itt többen olvassák a topicot olyanok akik majd megmondják, hogy mennyi idő alatt lehet egy rakétát az indítóállványra tölteni (és mi volt a rekordjuk).
Ebből kiszámolhatjuk, hogy hány indítóállvány kellett ahhoz, hogy 1242db rakétát egy támadás ideje alatt el lehessen lőni. (kb 15-30 perc)
A támadás időtartalmához (amerikai forrásból) azonban jó lenne egy olyan napot választani, amikor ténylegesen volt támadás.
Ez a kirakodás volt az egyik legemlékezetesebb éjjelem.
A kirakás irányítása az enyém volt. A vasuti ürszelvény miatt lehasaltatott kabinokra készültünk, de reggeli világosodásig ki kellett rakni, mert nagy volt a vezetői és egyéb érdeklődés.
Jó néhány technikusom áldozatos és szakszerű munkája eredményeként ez sikeredett, bár az akkori MH fegyverzeti főnök morcos volt, hogy engedélye (személyes megjelenése nélkül) sötédesékor elkezdtük a munkát. Később megfelelő mennyiségű babgulyás és egyéb elfogyasztása után megenyhült.
Ezek a szerelvények összesen 96 vagonból álltak, s három részletben küzdöttünk velük. Az elsőn minden eszköz leszerelt futóművel volt.
Elnézést a személyes emlékért, de jól esett leírni.
Jó lenne ha valaki tudna valamint a "palóc" kannibálról, egyik legtehetségesebb indítórendszeresnek tartom (volt ott gogyi is bőven).
... 1972 December 24. -én Linebacker-II bevetés Hanoi, és Haiphong fölött (ahol légvédelmi rakétaezredek voltak) B-52 -esekkel NEM VOLT. (szerintem te 20. -ra gondoltál)
Azon az estén 30db B-52 -es bombázta (U-Tapao -ról) a Thai Nguyen pályaudvart, amit csak csöves légvédelem védett.
Purple-02, John Mize parancsnoksága alatt kapott egy 100mm -es találatot.
Hpasp barátom kérdését elolvasva és átgondolva a lehetséges magyarázatokat először nekem is az erősítésszabályozás szaladt át az agyamon, de utána elvetettem ezt a lehetőséget, bár megjegyzéseddel ismét elgondolkodtattál.
A VRU megoldás gyakorlatilag a rakéta által visszaküldött válaszjelek szintjének konstans, vagy legalábbis egy szinten tartását volt hivatott biztosítani. A 6-10cm tartományban működő kis magnetron állandó teljesítménnyel sugározta a jeleket, amelyeket kis távon (az irányított rávezetés megkezdésekor) a VRU elektroncsövei visszafojtottak a további feldolgozáshoz szükséges szintre, majd a rakéta távolodása során fokozatpsan felengedtek. Bennem ez valahogy így maradt meg.
A Volhovnál sajna nem tudom, de a Nyeva működési ellenőrzésének (az alapnak és a bővítettnek is) az egyik nagyon fontos része volt a VRU ellenőrzése. Ennél az ellenőrzési pontnál az SZVK és az RPK rendszerek működésére semmi szükség nem volt, ugyanis az UK-47 blokkon lévő UV-343 kapcsolóval egy kis jelgenerátort indítottunk el az UNV-n, ami a rakétacsatornába dolgozott, és vizuálisan megjelenítette a rendszer az indikátorokon a kvázi VRU munkát. Lásd Nyeva bővített működési ellenőrzés bemutatásom (szöveges része 3466 és 3408, a rajzok csatolását meg nem találom :-)) inkább csatolom még egyszer). A Nyevánál a VRU ellenőrzésekor a rávti indikátorokon a horizontális jel alatt egy kb. 1cm zavarsáv jelent meg az UV-343 bekapcsolása után kb. 1 perccel. A zavarsáv magát az erősítés mértékéti mitálta . Kis, vagy minimáli távon a sáv alig látszott, szinte eltűnt (itt nem volt szükség a jelek erősítésére), majd a távolságot a horizontális jellel növelve a sáv egyre erőssebb lett (a távolodó rakéta "hahó itt vagyok" válaszjeleit a feldolgozáshoz szükséges szintre kellett erősíteni). De lásd csatolt rajzok. Tehát véleményem szerint nem a VRU-val függött össze az R(t), R'(t) és x(t). Szerintem a választ valahol a mindenféle légi helyzetben történő parancskidolgozás, de az is lehet hogy a rakéta típúsától függően történő rávezetésekben kell keresni.
Nagy valószínűséggel merem állítani, hogy a K-84 blokkban előállított x(t) funkció a földi célpontra történő rakétarávezetésnél keveredett bele az SZVK parancskidolgozásba.
Kedves ex-kannibál és monfondir. Az 5053-ban csatolt képeket az északi szomszédainknál lehúzott katonai pályafutásom utolsó 24-es szolgálatának napján készültek a Békei RT alakulaton. Ha most ismerném annak a mgoldását, hogy a GOOGLE EARTH-ból hogyan lehet képet kiemelni, a békei alakulat képén megjelölnén, hogy hol is voltak ezek a műszerek (de ha valaki megteszi helyettem, azt is megköszönöm). A terep ott egyébként szinte ideális volt a méteres lokátoroknak. X kilométerig szinte csak síkság. Az RT-s kollégák bizonyára jobbna tudják, de pl. a P-18-as lokátor telepítési helyének meg volt adva, hogy X kilométeres körzetben síkságnak kell (vagy kellene) lenni. Ugyanígy volt ez a P-15-nál is. Ezek a lokátorok a körülöttük lévő terep segítségével képezték az optimális iránykarakterisztikájukat. Talán már említettem, hogy nyáron beszéltem egy mai napig Békén szolgáló technikussal, aki már kb. 15 évet lehúzott a technikán és csak mosolygott amikor a Békei "méteres fészek" megszüntetése után a megmaradt P-18-ast egy szomorúan üresen tátongó PRV-17-es dombjára húzatták fel a minisztérium ifjú titánjai. Az, hogy azóta szarul lát a 18-as az a minimum, de a technikus már csak legyintett, hogy Ő már nem szól bele, mert lehurrogják. Lehet, hogy nagyon szépen képesek vagyunk modernizálni, modernizáltatni a lokátorokat, de ha az alapvető telepítési követelményeket nem tartják be, az egész egy rakás ....... sem ér. Ide jutottunk.
Az az automatizált vezetési rendszer volt, aminek a Pori része az Rt. századoknál volt, a másik vége meg a 11. dandár harcálláspontján és osztályainál.
Tulajdonképpen arra volt jó, hogy a hagyományos vezetés diktor - rajzoló - diktor - tervtáblakezelő sorozatát - és ezáltal valami tíz perces késést ki lehetett küszöbölni, és a célról pontos információ volt az egész légvédelmi rendszerben már a felderítés pillanatától. Ennek köszönhetően a rakéta osztályok, mint végrehajtók az Rt. századok célmegjelölését nagyon pontosan le tudták dolgozni.
A bevezetés egy viszonylag hosszú folyamat volt. Először is a szakállomány kiment egy három hónapos tanfolyamra Minszkbe, ahol mindenki megtanulta kezelni a saját vackát. Ebbe bele kell érteni Rt. századonként egy embert, az Rt. szászlóalj embereit, akik a sajátjukat kezelték, a dandár harcálláspont tervezett szakállományát, valamint a rakéta osztályok illesztő kabin technikusait. Mikor ők haza jöttek, akkor még nem történt semmi, csak jóval később. 1981-ben meghozták a technikát. Börgöndön történt a kirakodás. Ekkor olyan dolog történt, amivel az ottani szakállomány még nem találkozott. Mi ott számtalanszor vagoníroztunk ki és be egyaránt, de többnyire vontatóval fel illetve lerángattuk a vagonokról a technikát, aztán pucolás. Ám ekkor az orosz érdekesen pakolt, az összes kabin lent volt a vagon padlóján, mögötte meg lekötözve a futóműve. Hirtelen fel volt adva a lecke. Ugyanis az egészet először fel kellett emelni, alá a vontatót, és alá a futóművet is. Életemben akkor láttam először KATO Berger darut és le voltam tőle nyűgözve. (az építő dandártól hoztak egy 40 tonnás darut) Tehát kipakoltunk, mindent behúztunk a technikai osztály területére, és ott hagytuk. Nekem legközelebb 1982. elején volt a dologgal kapcsolatom, ugyanis akkor települtünk fel a Pilisre, és mint addig teljesen szükségtelen holmit, a Vektorral kapcsolatos cuccokat előbb felhúztuk. Mikor aztán rendesen letelepültünk, akkor kezdődött el az igazi meló. Topográfiailag felfűzték egy rendszerre az összes illesztő kabint, komplett az egészet a vadászok "berepülték", majd használatba vettük.
Én személy szerint tudom, hogy az a berendezés nagyjából mit csinált, de a konkrétumokkal nem nagyon voltam tisztában. Nem az volt a dolgom.
Na azzal aztán jól ki vagyunk segítve! Nekem elhiheted.
Az előző hozzászólásomat még annyival egészítenem, hogy a különféle fedőnévvel illetett dolgok közül nekem az OMEGA feladat volt a legszimpatikusabb, mert akkor még fejlesztettek. Az a feladat vezette be nálunk a Vektort és a Porit.
